Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-12 / 59. szám

1990. JÚNIUS 12.. KEDD inzFnzm 7 Esti meccsek — dióhéjban Szalay Miklós elbúcsúzott Nem lett merénylet áldozata a Síküveggyár SE CARECA VILLANÁSAIVAL Brazília—Svédország 2—1 (I—0). Torino, 60 000 néző, v.: Lanese (olasz). Brazília: Tafíarel — Mozer, Mauro Galvao, Ricardo — Jorginho, Alemao, Dunga, Valdo (Si­las), Branco — Careca, Mül­ler. Svédország: Ravellj — R. Nilsson, Ljung, Schwarz (Strömberg) — P. Larsson — Limpar, Them, Ingesson. J. Nilsson — Magnusson (Pettersson), Brolin. Ezúttal nem hírnevükhöz méltóan kezdtek a brazilok. Az új stílust felvett dél­amerikaiak semmivel sem mutattak többet a félidő vé­géig ellenfelüknél. A szünet előtti vezető góljuk (mely egyébként gyönyörű volt) látszatra végképp megnyug­tatta őket. Hát még a máso­dik... A svédek ezután éb­redtek fel, és az utolsó húsz percben egy olyan csatának lehettünk tanúi, mely az ínyenceknek is minden igé­Genova, 31 000 néző, v.: Loustau (argentin). Costa Ri­ca: Conejo — Flores — Mon- tero. Chavarria — Marche- na, Gonzalez, Gomez, Cha­ves, Cayasso, Ramirez — C. Jara. Skócia: Leighton — Gough, McLeish, McPherson, Malpas — McCall, Aitken, McStay, Bett (McCoy) — Johnston, Mclnnally. A skótok azonnal megpró­bálták döntésre vinni a dol­got: az első percben már sikerült elpuskázniuk egy le­hetőséget. Válaszul Cayasso a 7. percben alig-alig lőtt fölé. A skótok olyan .,ej, rá­érünk. . •” stílusban fociz- gattak, pedig a közép-ame­rikaiaknak néhány megmoz­dulása jelezte: nem illiik fél­vállról venni őket. Erre persze nyilván Johnstonék is rájöttek, mert a félidő má­nyét kielégíthette. A nagyobb meglepetés a levegőben ló­gott. Gólszerzők: Careca (41. és 63. perc, ill. Brolin (80. p ). SZENVEDTEK SZOMSZÉDAINK NSZK—Jugoszlávia 4—1 (2—0). Milánó. 75 000 néző, v.: Mikkelsen (dán). NSZK: Illgner — Berthold, Augent- haler, Buchwald — Reuter. Hässler (Möller), Matthäus, Bein (Littbarski), Brehme — Klinsmann, Völler. Jugo­szlávia: Ivkovics — Vulics, Jozies, Szpaszics — Szusics (D. Brnovics), Katanec, Had- zsibegics, Sztojkovics, Bal- jics — Vujovics. Szavicse- vics (Proszinecski). Csak szögletekben volt egyenlő a két csapat (4—4 volt a szögletarány), egyéb­ként a németek a nehezen megszerzett vezető góljuk után egyszerűen leiskolázták a harmatosabb produkciót bemutató plávikat. Ha a sodik felére meddő mezőny­fölényt harcoltak ki, de előbb Aitken, majd Johnston hagyott ki egy-egy lehetősé­get. A két csapat úgy vonult az öltözőbe, hogy valami majdcsak lesz a hátralévő 45 percben. . . Hát, volt is! Az 50. perc­ben Ramirez—Jara—Cayasso volt a labda útja, utóbbi re­mekül emelt át Leighton fö­lött, és megszerezte Costa Rica számára a vezetést! Óriási örömmámorban úszott a vb-újonc, akiknek máris akadtak új sütetű híveik a lelátón' is. Hogyan is lehetne jelle­mezni a hátralévő negyven percet? A skótok percekre megzavarodtak, majd szinte kapujukhoz szegezték ellen­felüket. Helyzetek tömkele­Berthold (NSZK) megbízha­tóan játszott. helyzetkihasználásban job­ban jeleskedtek volna Beckenbauer játékosai, ak­kor nem „csak” a Mondiale eddigi második legnagyobb különbségű győzelmét arat­hatták volna. Gólszerzők: Matthäus (29. és 64. perc). Klinsman (40. perc), Völler (70. perc), ill. Jozies (55. perc). gét hagyták kihasználatla­nul, McStay, Johnson, Mclnnally is ordító helyzet­ben hibázott az ötösön belül, inkább a lelátó népét ve­szélyeztetve, bár sokszor hárított Conejo is. Az ered­mény nem változott... Megszületett a Mondiale második bombameglepetése, a stadion mellett a skótokat is felavatták Genovában! Hogy mi lesz velük ezután, Brazília és Svédország ellen, ezt nem tudni. De a nap hőse, a remekül védő Cone­jo már készülhet főiskolai tanulmányaira, aminek anya­gi alapjait egy jó vb-szerep- léssel kívánta megteremte­ni. Eddig jó úton jár... A vb-történelem 59 szóhoz ju­tott csapata közül egy száz- százalékos ezzel: Costa Rica... Két sikeres esztendőt töl­tött a Salgótarjáni Síküveg­gyár SE labdarúgócsapatá­nak élén Szalay Miklós ve­zető edző. A nemrégiben befejeződött küzdelemsoro­zat után a kiváló szakember megválik a klubtól és a pe­dagógusi pályán dolgozik tovább­Az elmúlt két év tapaszta­latairól, sikereiről, és sok érdekességről az együttes idényzáró bankettjén be­szélgettünk. — Az ön irányításával együttese maradéktalanul teljesítette célkitűzéseiket. Sikeres embernek érzi ma­gát? — Nézze, az odző; pá­lyán egyértelműen az a si­ker, ha a szakvezető bajnok­ságra vezeti csapatát. Amennyiben ezt veszem ala­pul, nem vagyok sikeres, mégis: a fiúkkal kivívott biztos bennmaradásunk, 9. helyünk nagy eredmény. S persze ne feledjük, hogy az 1988/89. évadban még az NB Ill-ban bajnoki címet nyertünk, összességében el­mondhatom, hogy a klub­nál töltött két eszte.ndőt a magam részéről sikeresnek mondhatom. Ebben sokat segítettek játékosaim és nem utolsósorban az egyesület vezetői. — Ahhoz, hogy valóban emelt fővel búcsúzhasson, az NB II. Keleti csoportjá­nak hajrájában talán soha­sem tapasztalt izgalmakat kellett átélnie. Mikor nyu­godott meg véglegesen, oly­annyira, hogy biztosan tud­ta: nem eshetnek ki? — Az utolsó összecsapá­son ültem le különösebb iz­galom nélkül a kispadra- Ekkor nyilvánvalónak tűnt, hogy bennmarad a csapat a másodosztályban. Ám hason­ló érzésem volt már a Kecs­kemét ellen aratott idegen­beli sikerünk után és ezt követően mégis a kínok- kíniait éltük át. Még a szarvasi győzelem sem nyug­tatott meg, ellenben a Deb­recenben megszerzett három bajnoki pont olyan gondo­latot ébresztett bennem: ha Minden fontosabb részlet tisztázódott vasárnap este az NB III. Mátra-csóportjának 29. játéknapján. Történhet bármi, a következő vasárna­pot a Hatvani KVSC már bajnokként, a Nézsa pedig kiesőként játssza utolsónak kisorsolt ellenfelével szem­ben. A többi voltaképpen csak apróság már, tétje nem­igen lesz egyik összecsapás­nak sem. Egy öngól igencsak meg­viselhet egy csapatot, bár­milyen osztályban is szere­peljen. Kettő már egyene­sen tragédia, főleg, ha lét- fontosságú ütközetben ve­szik be sorozatban saját ka­pujukat az ellenfélé helyett. Ez történt a megyeszékhe­lyen, a Tóstrandon. Bő negyedóra alatt a kiesés el­len harcoló nyugat-nógrádi legénység, a Nézsa öngól- özönnel vett búcsút a har­madosztálytól. Így a helyze­tet helyzet után kidolgozó <és kihagyó) Stécé dolgát je­lentősen megkönnyítették, a magukét pedig végérvénye­sen ellehetetlenítették. Bár ezt nem tudhatták, hogy, ha fordított eredmény születik, az is hiába lett vol­na: a Gáspár SE a Jászbe­rény legyőzésével megka­ezt követően kiesünk, akkor a gárda, a klub egy merény­let áldozata. .. — Nem ez történt. Egy jó középcsapat benyomását keltve biztosan megkapasz­kodtak az NB II-ben. Ta­vasszal egyenes fantasztikus produkciót nyújtottak, első­sorban idegenben. Hogyan értékeli az idény második felének teljesítményét? — Tavaszi szereplésünk alapján akár az 1—5. hely között végezhettünk volna. Házon kívül valóban job­ban ment a játék, hazai környezetben pedig a várt­nál gyengébben muzsikál­tunk. Mi van e talányos ta­vasz mögött? Érdekes mó­don, ha olykor öt-hat táma­dóval, illetve támadófelfo­gású labdarúgóval léptünk pályára, nem ment a gól­lövés. Amikor viszont két ékkel játszottunk, sokkal eredményesebbnek tűnt az együttes- Erre mondják — és jogosan — sokan: nem a csatárok száma a döntő, ha­nem az, hogy hozza az eredményeket egy csapat. — Két évet töltött együtt a fiúkkal. Hogyan emlékezik rájuk? — Rendes, becsületes tár­saság a Síküveggyár SE. Ezt mondhatom a tavaly bajnokságot nyert, s a má­sodosztályra mintegy felé­ben kicserélődött labdarú­gókra is. Mindenki úgy ma­rad meg számomra, mint egy valódi tagja egy igazi, közös célért küzdő közös­ségnek. Hogy egyénileg kik voltak a legkedvesebbek? Mohácsi például éppen ezért állt közel hozzám, mert 17 esztendős korától figyelem­mel kísérem pályafutását, s jó labdarúgónak tartom. Kár, hogy gondolatban már feladta, pedig egy-két ,év még a lábában van. Ta­gadhatatlan, hogy Babcsán és Juhász is a kedvenceim közé tartozott, igaz szemé­lyes indíttatásból, ök ket­ten búcsúztattak el 1980- ban — a csapat nevében — az SBTC-től, egy nemzet­közi meccsen. S persze hadd no kelljen magyaráz­paszkodott a harmadik vo­nalban. Ezt nem a Mondiale sztár­jai produkálták, hanem a Bgy. HVSE játékosa) búcsúz­tak így maroknyi kilátogató szurkolóiktól. Még úgy is sikerült szépen búcsúzni a gyarmati kispadon utoljára helyet foglaló Dávid Róbert­tól. hogy tulajdonképpen csak egy félidőn át kerget­ték az őrületbe az apci ka­puvédőt, gyakori hálóban kotorászásra ítélve őt. Ezzel végképp elkergették a vihar­felhőket Gyarmat környéké­ről, a 13. helyre épp mosta­ni ellenfelüket utasítva. A mérkőzés egyik hőse rá­adásul Oláh Miklós volt, aki a télen pont Apcról érkezett az Ipoly partjára, és eddig jobbára „asszisztált” az együttesben. Maga sem hitte volna, hogy épp volt csapa­ta ellen lép elő „főorvossá”... Az SVT SC kiütéses győ­zelme — bár kevesen várták — nem a 28. forduló legna­gyobb meglepetése volt. De Oláh Sándor, egy tifizhálygyá- ri legény mesternégfesével mégis kiemelkedőt, sőt, egye­dit alkotott. Ebben a ke­ménységéről híres osztály­ban ritka ez, mint a fehér hóiig. Most bánhatja esapa­nom, hogy mindketten jó futballisták is. Aztán itt van Zsély Laci, aki a szívével akár világválogatott is le­hetne, mindem fogyatékos­sága ellenére. Vagy Garai, aki mindent tud, de saj­nos gyakran hibázott. S hogy ne feledkezzem meg a „nagy öregekről”, a két év alatt Kovács Pista és Balga Józsi is sokat segített­— Csupán a játék ked­véért kérdezem. Ha ön most az NB I. valamelyik csa­patához szerződne edzőnek, kiket vinne szívesen magá­val az első osztályba? — Fiatal kapusról lévén szó. Halászt biztosan. Hi­bái elle.nére ő a jövő ígére­te. Babcsánnak. aki a vé­delem bármely posztján használható.' szintén helye lenne nálam. Ugyanezt mondhatom Starkra. Nagy ígéret, s ha időben felfi­gyelnek rá. sokra viheti. De neki is kell változnia. el­sősorban a focihoz való hoz­záállásában, komolyságában. Tehát őt is NB I-es szin­tű futballistának tartom. Baranyi Miklós, aki sokat segített a bennmaradás kivívásában úgyszintén a jö­vő embere, s tehetségét már a következő szezonban bi­zonyíthatja majd — a Va­sasban. Annyit még hadd fűzzek hozzá a témakör kap­csán: valóban nincs szándé­komban a többieket meg­sérteni, hisz mindegyikük jó futballista, de ugye min­den ember között — az élet más területein is — van­nak kisebb-nagyobb kü­lönbségek'’ — Befejezésül egy újabb játékra kérném. Tegyük fel a következő idényben is ön a Síküveggyár edzője és a bajnoki rajton az NB I-ből kiesett, támadófutballt játszó Bp. Honvédőt fogad­ják- Milyen csapatot küld pályára? — Az én tizenegyem: Ha­lász — Zsély, Babcsán, Krá- lik, Hómann — Kajli, Bal­ga, Juhász, Stark — Garai, Baranyi. Vaskor István Csapó (Romhány) _ hármat „csapott”. ta,' hogy nem augusztustól kezdve produkáltak effélé­ket. Talán akkor jobban tud­nának örülni Forgács-tele­pen. Pásztón viszont már-már örülhetnek. Hiszen a Kiste- renye mohorai botlásával már csak két pontot kell összeszedniük Csorba Tibor „fiainak”, és felőlük a fene fenét ehet, már az NB III- as tagságukat ünnepelhetik, méltán. Lehet, hogy már a hét végén, Szécsényben? A Nagybátony—Romhány találkozó (melyről a telefon- vonalak telítettsége miatt nem kaptunk tudósítást) gól­szerzői: Kiss Gy., ill. Csapó (3), Zsidai. Balázs J. Tabellák Az A csoport állása: 1. Cseh és Szí. SZK 1 1 - - 5-1 2 2. Olaszország 11 — 1-0 2 3. Ausztria 1 - - 1 0-1 ­4. Egy. Államok 1 - - 1 1-5 ­A B csoport állása: 1. Románia 2. Kamerun 3. Argentina 4. Szovjetunió 1 1 - - 2-0 2 1 1 - - 1-0 2 1 - - 1 0-1 ­1 - - 10-2­A C csoport állása: 1. Brazília 2. Costa Rica 3. Svédország 4. Skócia 1 1 - - 2-1 2 1 1 - - 1-0 2 1 - - 1 1-2 ­1 - - 10-1­A D csoport állása: 1. NSZK 2. Kolumbia €. Arab Emírségek 4. Jugbszlávia A tévé mellől Esélyegyenlőség '90 Ami engem illet, egy cseppet sem sajnálom, hogy j nem rendelkezem sajtóbelépővel a nagy fiesta egyik stadionjába sem. így legalább kényelmesen hátradőlve, egy szál tollal a kezemben lehetek danája a világ futballja végérvényes ki­egyenlítődésének. Mert most annak jött el az ideje. Hol vannak már azok az idők, amikor egyértelmű favoritokról lehetett beszélni, és a vb három-, maximum négyesélyes volt, a többiek csak tanulni érkeztek a soron lévő színhelyre! Bár ennek tagad­hatatlanul voltak előnyei. Ezeket élvezzük most. Az egykor nemzetközileg a <„futottak .még” kategória nyilvántartásá­ban lévők szorongatják (sőt verik) azokat, akiknek évtize­dekig csak egy-egy nagy mellényt szükségeltetett becsoma­golni útipoggyászként. Némi kaján örömmel viseltettem a világbajnok Argenti­na összes sztárjának szenvedései iránt, hogy a kettős em­berelőnyt sem tudták kihasználni, nem is beszélve arról: azonos létszámnál még 0—0 volt a meccs... (Az egyébként hivő Maradonának legfeljebb az nyújthatott lelki vigaszt, hogy „a tűrőké és a szenvedőké a mennyek országa.” Ez — mit mondjak — kevés.) Bár még kissé korai lenne az általánosítás az első körben, de máris valószínűsíthető, hogy nemcsak az argentinokat éri kellemetlen meglepetés a küzdelemsorozaton. Az ed­dig „leírt" írek, de Costa Rica és az Arab Emirátusok is (akik mint én, mostanáig csak tévén láttak világbajnokságot) felhívhatják magukra a futballvilág figyelmét valami elké­pesztő, sosem volt eredménnyel. Most talán még valószínűtlennek hat, hogy |ű derék egyip­tomiak a palermói )„maffiavárosban” piramisba ágyazzák a nagynevű, narancsmezes tulipánországiakat. Mondom: most. De 22.45 órakor, amikor a hármas sípszó a Hollandia—Egyiptom összecsapás végét jelzi majd, lehet, hogy homlokegyenest imásként vélekedünk a Ifutball e két képviselője közti pillanatnyi erőviszonyok állásáról is. Ez nem is baj. Éljen az esélyegyenlőség' — b — Mai Mondiale-menü 1 1 - - 4-1 2 1 1 - - 2-0 2 1 - - 1 0-2 - 1 - - 11-4­E csoport, Verona, 17 óra: Belgium—Koreai Köztársaság (Közv.: Tv 2. 16.50 óra). F csoport, Palermo, 21 óra: Hollandia—Egyiptom. (Közv. Tv 1., 20.50 óra). Genovában „felavatták" a skótokat Costa Rica—Skócia 1—0 (0—0) Pályáról pályára Lassan hűthetik a pezsgőt Pásztón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents