Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-06 / 54. szám

1990. JÚNIUS 6., SZERDA inznnnn 3 Eladják? — lebontják? A dűledező gyár kerítése kívülről. Konkrét üzlet kilátásban sincs. Végső esetben lebont­ják és eltakarítják az egé­szet. Ma még árusítják a megmaradt cserepeket... A téglagyár tőszomszédsá­gában, a szem elől jól elrejt­ve — még útbaigazító tábla sincs — található a Litikei Ipoly Termelőszövetkezet, használtruha-lerakata. Fél éve árusítanak itt — kevés sikerrel. Pedig a készlet — ha nem is túl bizalomger­Van bőséges kínálat a használtruhalerakatban. Már exportra is futja... Csökkenő papírfelhasználás Újságok, folyóiratok, könyvek soha nem tapasztalt vá­lasztékát kínálják immár egy esztendeje országszerte | az újságos- és könyvesstandokon. Honnan lett egyszeriben ennyi papír, amikor nem is olyan régen még a papírimport nehézségeire hivatkoztak a gyártók és a forgalmazók, ha valaki számon kérte akár a legalapvetőbb papíripari termékek hiányát — erről érdeklődött az illetékeseknél az MTI mun- társa. jesztő, de — tekintélyes: negyven mázsa ruhanemű várja a vevőket­Kiss Miklósné és Berencsi Tiborné három éve tsz-tag, de csupán pár hete dolgoz­nak itt eladóként. Csende­sen telnek a napjaik. En­nek okát abban látják, hogy kapálási szezon van... A képünkön látható vi­rágcserepek lassan emlék­tárgyaknak tekinthetők. Ezek a várakozó állásponton lé­vő téglagyár utolsó te.rmé- kei, amelyet Gál Józsefné, a tsz alkalmazottja minden idelátogatónak megvételre kínál. Az ipolytarnóci tégla­gyár sorsa még jó más­fél évig bizonytalan. Érdeklődők akadnak: van aki bérbe venné, van aki megvenné, amíg meg nem pillantja az épületet. Mi ta­gadás, nem felemelő lát­vány az omló vakolat, düle- dező kerítés, az elhagyatott egykori üzemrészek. IP Erdőgazdálkodás = rablógazdálkodás ? Az ágazat nem lehet a privatizáció áldozata Az utóbbi időben egyre több támadás éri az erdőgaz­dálkodást, mind többen féltik az ágazatot, rablógazdálko­dással vádolva az állami és a szövetkezeti erdészetek irá­nyítóit, a gazdaságok vezetőit. Ezasl kapcsolatban a Föld- művélésügyi Minisztérium erdészeti hivatalának illeté­kese elmondotta: a vádakat megalapozatlannak tartják, szakmai szempontból a je­lenlegi üzemi gyakorlat nem kifogásolható. Sokkal inkább arról van szó, hogy a fel­gyorsult társadalmi folya­matok hatására az emberek a korábbinál jóval nagyobb érdeklődést tanúsítanak az erdő, az erdővel való gaz­dálkodás iránt. Különösen a privatizációs folyamat, a magántulajdon-szerzésre va­ló törekvés következménye, hagy az egykori: tulajdono­sok, vagy leszármazottaik féltik az erdőt. Pontos felmérés nincs ar­ról, hogy kük és hányán ké­rik vissza egykori eirdőtulaj- donukat. Jelenleg az ország 1,8 millió hektár erdejének 1 százaléka van magánkéz­ben, 71 százaléka fölött ál­lami üzem, 28 százaléka fö­lött szövetkezeti gazdaság rendelkezik. Az erdőgazdálkodást csak­nem másfél évszázada ma­gas szintű jogszabály sza­bályozza nálunk. A jelenle­gi erdőtörvény szerint az ágazat 10 évre szóló terv alapján dolgozik, amely kör­tei ezően előírja az erdőfel­újítás, -tisztítás, -gyérítés és a fakitermelés rendjét. A tulajdonosok igényei­nek kielégítésére többféle megoldás születhet. Ha a parlament úgy dönt, hogy felül kell vizsgálni az erdő­tulajdonokat —, amiről té­vesen sokan úgy vélik, hogy efelől a földtörvény rendel­kezik —, akkor a jogos tu­lajdonosokat ki kell elégí­teni. Szakmai szempontból azonban célszerű az eddig együtt művelt erdőket to­vábbra is az eddigi' gyakor­lat alapján kezelni. Ám ezt nemcsak szakmai okok in­dokolják, hanem az is, hogy az erdő jóléti (turisztikai, vadgazdálkodási, környezet- védelmi) feladatokat is el­lát. Annak semmi akadálya nem lehet a jövőben — mondta a továbbiakban a minisztérium illetékese —, hogy az erdővel magángaz­dálkodást folytatni akarók erdőbirtakosságot hozzanak létre egy-egy településen, ám ezt a területnek olyan részén célszerű megvalósíta­ni, ahol egyaránt megtalál­ható a különböző korú faál­lomány. így a vágásra érett erdőrészek faanyagából a tulajdonosok igénye kielé­gíthető, ugyanakkor a neve­lésre, ápolásra váró erdők művelésének költségei egy­formán terhelik őket. Jelen­leg úgy tűnik, hogy csakis az ilyenfajta, osztatlan va­gyoni közösségi forma je­lentheti a privatizáció kez­deti lépéseit, a magántulaj­don forma megvalósításának békés útját. Nemzetközi borkörkép A világ tavalyi borter­melése az 1988. évihez ké­pest nőtt, de így is elmaradt a régi átlagtól. A Nemzet­közi Borászati Hivatal (OIV) információi alapján a leg­nagyobb termelők (Olaszor­szág, Franciaország, Spa­nyolország) termelése is visz- szaesett. A Szovjetunióban jó, az USA-ban viszont gyenge volt a szüret. Az 1989-es év minősége kiugrónak számít. Ezért a ‘francia bortermelők 30 szá­zalékos áremelést sem tar­tanak irreálisnak, miután erősen csökkentek a készle­tek­Az olasz borpiacon a ke­reslet-kínálat egyensúlyá­nak kialakulására számíta­nak a már második éve rossz termés és az ennek követ­keztében megcsappant kész­letek miatt. Az 1989-ben ter­melt 62—64 millió hektoli­ter bor minősége jó. A pin­cészetek így 20—50 százalé­kos áremelésre készülnek. Spanyolország 32 millió hek­toliteres, az előző évihez ké­pest megszokottnak mond­ható termelése az árak „nor­malizálódását" eredményez­heti. Portugáliában 120 százalékos termésnöveke­dést regisztráltak 1988-hoz képest: a szőlőből előállí­tott bor mennyisége 8,4 mil­lió hektoliter. A Szovjetunió 20 millió hektoliteres bortermelésé­vel világviszonylatban rög­tön a legnagyobbak után következik- Az elmúlt évek gazdaságpolitikája követ­keztében azonban a kiváló minőségű borok mennyisége nem érte el a bortermelés 10 százalékát sem. Az Egyesült Államokban is kevesebb bort állítottak e,Iő az 1989-es termésből (16,4 ‘millió hektoliter), mint az 1988. éviből (18,2 millió hektoliter.) Többévi stagnálás után az NSZK borexportja ismét nő. A német szőlősgazdák sze­rint emberemlékezet óta a második legjobb szüret volt az 1989-es­Az európai piaci helyzet arra készteti a legnagyobb termelőket, hogy folytassák a távol-keleti országok, el­sősorban Japán meghódí­tását. Az alkoholtartalmú italok bevitelével kapcsola­tos reform segíti ezeket a törekvéseket. Japán Fran­ciaországnak máris az ötö­dik legnagyobb partnerévé lépett elő. Elet uagy halai A válasz eléggé megle­pő- Horváth Tibor, a Papír­ipari Vállalat kereskedelmi igazgatója elmondta: az országban valamivel ke­vesebb papír fogy, mint két-három évvel ezelőtt. Az első negyedévben is ezer tonnával kevesebb papírt használt fel az ország, mint a múlt év azonos időszaká­ban. A könyv- és újságáru­sok színes kínálata válasz­tékbővítést tükröz, a fel­használt papír mennyisége viszont nem változott. A ren­geteg új könyv és folyóirat mostanában kevesebb papírt emészt fel, mint korábban a kötelezően óriási példány­Sok amerikai gyerek a já­tékot az üzleti vállalkozás­sal cseréli fel, hogy zsebpén­zénél jóval nagyobb összeg­hez juthasson. Ezek a gye­rekek például bevásárlást, vagy tisztítóba járást vál­lalnak azok számára, akik­nek nincs erre idejük. A Miamiban élő, alig tízéves BrandonJ3ozek virágkereske­delmi hálózatot szervezett! Nagykereskedelmi áron vá­sárolja a virágot, és heten­te szállítja házhoz a csokro­kat a megrendelőknek, akik főleg a család barátai közül kerülnek ki, A művészeti tehetséggel megáldott gyerekek bűvész­számban megjelenő napi- és hetilapok. JeLlemző egyéb­ként az is, hogy a szépiro­dalmi könyvek példány- száma meglehetősen össze- zsugordott, míg néhány év­vel ezelőtt átlagosan 10-től, 80 ezerig, napjainkban 3- tól 12 ezer példányig ter­jedő szériában nyomják e könyveket. Ma már arra is futja, hogy papírt exportáljunk. A ha­zai gyártókapacitás ugyan­is jó néhány termékből meg­haladja a belföldi keresle­tet, ezeket meglehetősen jó áron lehet eladni. Jelenleg a papíripar termelésének 16 százalékát exportálja to­vábbra is. mutatványokkal lépnek fel különféle rendezvényeken, vagy énekelnek. Las Vegas- ban Meredith Weiner kilenc­éves kislány heti háromdol­láros zsebpénzét azzal „egészí­ti ki”, hogy olajfestményeit darabonként húsz dollárért árulja. De a vállalkozó gyerekek- nék is be kell tartaniuk a gyermekmunkára vonatkozó törvényeket. A 16 évnél fia­talabbak naponta legfeljebb három órát dolgozhatnak, hetente pedig összesen 18 órát. Nem végezhetnek ve­szélyes munkát, például nem tisztíthatnak ablakot a ma­gasban. ■Ll apjainkban egyre több- ” szőr halljuk igazság­ügyi szakemberektől azt a kijelentést, miszerint Ma­gyarországon akkor lesz igazi demokrácia, jogálla­miság, és úgy fogunk iga­zán Európához tartozni, ha eltörlik a halálbüntetést. Elgondolkodtató, hogy az „európaisághoz” csak éppen ez hiányzik. Ez lenne országunkban a legégetőbb gond és feladat? Érett-e eléggé társadalmunk mind­erre, rendelkezik-e olyan feltételekkel, amellyel meg­nyugtatóan rendelkeznie kel­lene, ha már ilyen elhatáro­zásra kíván jutni? A közelmúltban egy pe­dagógus ismerősöm fogal­mazta meg a következőket: .. bolond ez a világ. Lassan szégyellem magam, hogy semmi káros szenve­délyem nincs. Nem vagyok alkoholista, szeretem a csa­ládom, nem loptam, csal­tam, bűnöztem, így lassan nem leszek „korszerű”. Ha nem így lenne, tagja lehet­nék a dohányzás elleni szer- ' rezeteknek, az alkoholelle­nes kluboknak, részt vehet­nék egv jó kis börtönláza­dásban. A mentálhigiénés gondozóknak én is adnék < tennivalót, gyermekem a családsegítő központoknak és nevelőintézeteknek okoz­na fejtörést. Ha pedig ölnék, a társadalom nem követelné a „fogat-fogért” elv alap­ján halálomat. Inkább meg­mentene. Talán más lenne a helyzet? Nem. Én arra vágyom, hogy legyen létjo­gosultsága végre a becsüle­tes, káros szenvedélyektől mentés életnek, legyen ér­dekvédelmi szervezetük ezeknek az embereknek. De meg kell szólalnunk, követelni jogainkat! Szeret­nénk tiszta, füstmentes le­vegőt szívni. Nem óhajtunk a televízióban pornográfiát, vad horrort. Nem szeret­nénk az újságstandokon kü­lönböző pózokban fetrengő hölgyeket és ágaskodó, vagy éppen hervadt képességű urakat látni, mert e tenger­nyi gusztustalanságot gyer­mekeink is látják. Nem vagyunk hajlandók továbbá azt sem elviselni, hogy természetes legyen egy társadalomnak: félnek az öregek, mert fényes nappal gátlástalanul letámadják őket, a rokkantakat gúnyol­ják, megverik, a gyermeke­ket ferde hajlamú egyének brutálisan megerőszakolják, legyilkolják, hogy a lakáso­kat, üzleteket, bankokat ki­fosztják. A bírák nem győzik tár­gyalni a különféle bűnügye­ket. Ezek száma pedig foly­ton szaporodik. Az árulko­dó statisztikákból láthatjuk, hogyan emelkedett meg az elmúlt években az erősza­kos bűncselekmények és a különös kegyetlenséggel el­követett gyilkosságok szá­ma. . . ! Természetesen az okokat vizsgálni kell, de az oko­zat nem lehet azon érvelés, hogy csak a társadalom a bűnös! Ha mindent erre fo­gunk, akkor bárkiből jog­gal válhatna bűnöző, mond­ván: „nem én vagyok az oka, hanem a társadalom!” Ez labdapasszolgatás. Nem lehet felmentő ma­gyarázat, hogy megnőtt a munkanélküliség, hanyatlik az életszínvonal. Jóléti, jog­államokban is él, létezik — sajnos — a bűnözés és az egyre szervezettebbé válik. Azt a drákói szigort, amely bizonyos korokban a lopást kézlevágással büntette, sen­ki sem sírja vissza. Azt a döntést is humánusnak tar­tom, amely kimondja: poli­tikai bűnökért nem szab­ható ki halálbüntetés. wmmmmmmmmm De akinek kisgyermekét beteges vágyak beteljesítése céljából elcsalták xés brutá­lisan meggyilkolták, vagy 3 éves ikreinek fejét baltával szétvágták, akinek édesap­ját 30 késszúrással megöl­ték, majd megcsonkítot­ták. . ! ! Az nem hiszem, hogy lelkesedik a halálbün­tetés eltörléséért. Pedig kö­zel sem biztos, hogy a tet­teseket elítélik cselekedeteik miatt! Adódik a kérdés: arány­ban áll-e egy súlyos gazda­sági válsággal küzdő or­szágban (ha eltörlik a ha­lálbüntetést) például a több­szörösen visszaesők, gyilko­sok több évtizedes ellátásá­ra. s majdan rehabilitásuk- ra fordított ki tudja hány forint, azzal a kétes kime­netelű pszichológiai siker­élménnyel, hogy talán né- hányan közülük hasznos tag­jai lesznek még valaha tár­sadalmunknak? T udomásul kellene ven- ■ ni: egy jogállamban sem törölhető el a halál- büntetés, éppen fékező hatá­sa révén! Pontosan e funk­ció az, amelynek megléte le­het visszafogó tényező. Eu­rópaiságunkon tehát nem eshet folt, ha nem töröljük el a halálbüntetést!” Osztom tanár ismerősöm véleményét, ezért tettem közzé e sorokat. Talán olya­nok is lesznek, akik egyet­értenek velünk. F. Molnár Gabrieli» Vállalkozó gyerekek Amerikában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents