Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-30 / 75. szám

1990 JÚNIUS 30.. SZOMBAT

Lmnußj

5

Szocializmus, vagy halál!

Ha már Polozkovot választjuk meg a párt első titkárává, miért nem emeljük mindjárt mellé ideológiai kérdésekkel foglalkozó másod titkárnak Nyina Andrejevát? így fakadt kj az Oroszországi Kommunista Párt alapító kongresszusán egy elkeseredett küldött.

Humor minden mennyiségben

Évad végi számvetés

Mérlegen a színházi program

„Rossz szezon volt" — értékelte a IX. országos színházi találkozó tapasztalatait Vámos László, a Színházművészeti Szövetség főtitkára a díjkiosztó ünnepségen, s megállapításait alámasztandó a legjobb társulatnak kijáró nagydíjat, valamint a legjobb előadásért odaítélhető rendezői díjat ki sem adta az idén a zsűri.

Be fogom bizonyítani, hogy nem vagyok olyan konzervatív, mint amilyennek lefestenek — volt áz új pártvezető, Ivan Polozkov válasza többször is a mellének szegezett kérdésre.

Mind a keserű kérdés, mind az annak tartalma elleni tiltakozás a címzett részéről azt mutatja, hogy a múlt héten lezárt első tsza- kasz után az OSZSZSZK kommunista pártjának kongresszusa nyugodtan nevezhető a megválaszolatlan kérdések kongresszusának.

Ami az „Andrejeva-ele- met" illeti, Polozkov politikai portréjában, az első titkár a leghatározottabban igyekszik visszautasítani mindenfajta szellemi rokonságot a konzervatív „mumussá" lett Nyina Andrejevával. Mint mondja, nem is ismerik egymást, s állítólagos kapcsolattik emlegetése „bizonyos erők" tudatos manővere.

A reakció nemegyszer leverte a szocialista forradalmakat, de mindmáig egyetlen szocialista államból sem lett burzsoá állam — hangzik Andrejeva értékelése a. jelenkori történelemről. „Kiosztja" a tanárnő a párton belüli platformokat, az SZKP KB és a demokratikus platform nézeteit. Szerinte

mindkettő egy eszmei, politikai tőről — a szociáldemokráciából — fakad. Abból, amely „Berstein és Kautksv ideje óta hosszú utat járt be a munkásosztály elárulásában. letérítve azt a forradalmi felszabadítás útjáról”.

Andrejeva a DP-ra haragszik jobban, mert az „jóval mesz- szebb jutott, a zsákutcában a burzsoá liberalizmus felé".

Mélységesen elítéli. hogy a közelmúltban több alsóbb szintű pártvezetőt a tagság haragja söpört el pozíciójából. A vezetés sorsát — mondja a tanárnő, aki e téma kapcsán kifejti antiszemita nézeteit is. a „sárga sajtó" nyakába varrva a felelősség egv részét — pártértekezleteknek, nem pedig a „csőcseléknek" kell eldöntenie. A tömeggel dacoló helytállók egyikeként dicséri Andrejeva Polozkov politikai tartását.

A válságért felelősek a KB és a PB tagjai, de eltérő mértékben. Mindjárt osztályoz is: vannak a jobboldali opportunizmus megalkotói, s vannak, akik gyengék voltak ezzel szembeszállni. A főbünös a Gorbacsov— Jakovlev—Sevardnadze triumvirátus, a „kapitalista restauráció építőmesterei". — Gorbacsov 1989-ben átállt a jobboldali opportunista, áruló álláspontra, ő vezette a mozgalmat a piacgazdaság, az elnöki rendszer, a politikai és eszmei szociáldemokrati- zálódás, a többpártrendszer felé. A gorbacsovi árulás veszélye az — hangzik Andrejeva tanárnő magyarázata .—, hogy remekül tudja tetteit szavaival álcázni. Az egyetlen mai vezető, aki jó szavakat kap — ez nem meglepetés —■ Jegor Ligacsov- Az ő álláspontját a többi PB-tagénál következetesebbnek. véleményét a párt és az ország helyzetéről . elfogadhatónak tartja a tanárnő. Bolsevik típusú pártra van szükség — mondja, majd zárszóként jön a patetikus felkiáltás: Szocializmus, vagy halál 1

Polozkov, talán felelőssége tudatában, nem vállal politikai közösséget a párton belüli sztálinista szélsőséggel, inkább valamilyen centrumhoz tartozó politikusnak tünteti fel ■ magát, aki kész együttműködni a demokratikus platformmal is. Szavai, fellépése mégis azt mutatják: a szocializmus általa választott útja közelebb áll az Andrejeva által vallott felfogáshoz, mint a reformerőkéhez. Polozkov is a le- ningrádi tanárnőéhez közeli szocializmust akar, jgaz. vele ellentétben, pátosz — és a halál -— vállalása nélkül.

• Szántó András

Képeinken részletek az „Aki mer, az nyer" című darabból

E summázó ítélet nem vonatkoztatható automatikusan a csak b&- fogadó „színházzal" rendelkező városok programjaira, hiszen azok nem csupán egyetlen esztendő bemutatóit reprezentálják.

Más kérdés, hogy a színházi élet zavarainak — finomabban szólva útkereső törekvéseinek — némely jele indirekten a vendégjátékok nyomán is tetten érhető.

Az 1989 90-es évad során Salgótarjánban hét színház tartott előadást. Három-három alkalommal járt itt a Madách Kamara és a Népszínház, egyszer a szolnoki Szigligeti, a kecske,- méti Katona József, az egri Gárdonyi Géza, valamint a Thália és a Vidám Színpad Kis Színháza- önmagában tekintélyes, nagy választékot kínáló lista, különösen ha azzal vetjük egybe, hogy néhány évvel ezelőtt egy szezonban két-három színháznál több nem fordult meg a József Attila Művelődési Központ színpadán. Még szélesebb a paletta, ha az egy-egv kabaréest erejéig fellépett színházakat (Mikroszkóp, Radnóti), illetve művészeket (pl. Hofi Géza) is mege,m- Iítjük.

A kabarékat nem számítva tizenegy darab került színre, zömmel bérlet- sorozat formájában. A világirodalom klasszikus alkotásait Shakespeare Ahogy tetszikje (Szigligeti) és John Steinbeck Egc.rek és emberekje (Népszínház) képviselte. A figyelemre méltó, értékhordozó színpadi művek kategóriájában sorolandó még Nyikolaj Erdmann A mandátum című komédiája (Gárdonyi) valamint Csurka István Ház- mestersiratója (Népszínház) Az előbbi Schwajda György által írott Ballada a 301-es parcella bolondjáról című, Szolnokról ígért és elmaradt előadást volt hivatott pótolni. A sajátos műfajú. Mindhalálig Beatles keresztmetszet (Thália) mellett hat bulvárjellegű bohózat (felerészt a Madách Kamara bemutatásában) alkotta a program gerincét.

S ez mindenképp aránytévesztés, melyet lehet magyarázni, de elfogadni, pláne üdvözölni aligha. Tudatában vagyunk annak, hogy a közönyig — a társadalmi feszültségek közepette még inkább — igényli a felhőtlen kikapcsolódást, a köny- nyed szórakozást. Azt sem nehéz belátnunk, hogy a telt házas előadás kölcsönösen előnyös az egyaránt pénzszűkében lévő színházaknak és a vendéglátó intézményeknek. Mégis furcsa. hogy az e naptári évben bemutatott hét darabból öt (Anna csak egy van! Romantikus korrűdia, Szénaláz. Páratlan páros. Aki mer. az nyer) a nevetőizmokat célozta csupán. S, hogy ez. is lehet unalmas, fárasztó, mutatja az a nagyfokú érdektelenség, ami a Népszínház Aki mer, az nyer, című zenés (!) vígjátéka iránt megnyilvánult. A szinte üres nézőtér azt is jelezte persze, hogy a pénztárcák sem igen bírják tovább a magas árakat, különösen, ha „terven felüli" egyedi előadásról van szó. s amelyben nincsenek — vagy kevesen vannak — a nézők számára vonzó egyéniségek.

Ugyanis a naiv esetenként primitív meseszövésű jobbára mesterkélt, szellemtelen történeteket a többnyire közismert, képszerű művészek jóízű komédiá- zása tette elviselhetővé, helyenként élvezhetővé. Többek között Békés Itala, Csala Zsuzsa, Cseke Péter. Kiss Mari, Lőte Attila. Mi- kó István. Piros Ildikó, Schütz Ila, Sunvovszki Szilvia, Szerencsi Éva. Székhelyi Józse.f, Sztankav István, Tahi Tóth László. Tóth Enikő, Voith Ági neve fémjelzi az imponáló névsortTisztes szakmai munkát végeztek a fajsúlytalan bohózatokat színpadra állító neves rendezők (Kalmár Tibor. Pethes György, Pet- rik József, Szirtes Tamás) is. Nem rajtuk múlott, hogy ilyen dózisban kevésbé lehetett becsülni gondűzőnek és bevételnövelőnek szánt produkcióikat.

Az elmúlt évad legmaradandóbb élményét kétségtelenül az Ahogy tetszik és

az Egerek és emberek jelentette. de nem okozott csalódást az Erdmann-darab egri „változata” sem.

Ügy tetszik, a következő szezonban több rangosnak ígérkező színházi eseménv lesz a megyeszékhelyen. A négy előadásból álló őszi bérletsorozatban helyt kap Bródv Sándor A tanítónő, és Márai Sándor A kaland című színműve. A székes- fehérváriak mutatják be Bencsik Imre Ürismber jó kriptából cínű krimi-vig- játékát is. A negyedik darab egv olasz szerzőpáros „Könnyű erkölcsök" című komédiája a budapesti ősbemutató után hozzánk is eljön Schütz. Ila és Hau- mann Péter főszereplésével. Évszakok címmel zenés irodalmi gálaestek gazdagítják a színháztermi programot. Ugyancsak újdonság a „Thália mosolya" című iskolaszínházi sorozat, amely öt előadás keretében nyújt betekintést kétezer év színházi humorába.

Az. új évad részletesebb „beharangozása" segítheti majd a közönségszervezést, de nem pótolhatja a propaganda hiányosságait. Feltétlenül változtatni szükséges ugyanis azon az. áldatlan helyzeten, hogy a művelődési központ közvetlen környezetén kívül a városban nem lehet tájékozódni színházi ügyekben

Csongrády Béla Fotó: Gyurián Tibor

Salgótarján főutcája a két világháború között.

Holocaust: Salgótarján 1944

1. Előítélet nélkül, az okokról

Hoiocaust: eredeti jelentése „égő áldozat", „teljes megsemmisülés". A II. világháború után a fasiszta népirtás megfelelőiévé vált.

Ha a két világháború közötti Salgótarján szellemiségének képét össze akarjuk foglalni, négy alapvonás rögzítésével tehetjük leginkább. A városlakók életében — mint ahogy a korban bármelyik településen — meghatározó volt a vallások jelenléte 1941-es statisztika szerint Salgótarján 20 ezer 318 lakosából római katolikusnak vallotta magát 18 ezer 778 fő. izraelitának 1255 fő, evangélikus volt 1240 fő, református 825 fő. Ugyanekkor Balassagyarmat 11 ezer 887 lakosából 1820 volt zsidó. Losoncon pedig 1728 ember A megyében 212 ezer 889

fö össziiépesség' közül 5077 volt a zsidók szama Salgótarjánban a Zsidó Ta- nács által 1944-ben Részltei t névjegyzék szerint 353 családfő. 254 feleség és 519 gyermek alkotta összesen 1125 fős közösségüket. A vallásosság általában is jellemzője volt Salgótarjánnak; amint akkori életének egyik legjobb ismerője dr. Förster Kálmán polgármester is megállapította.

Ez a gyakorlat nemcsak hitbüzgalmi életben való részvételt jelentett. hanem az. emberek az általuk létrehozott különböző egyesületek. szervezetek sokaságának mindennapjait, a kulturális hatásokat is meghatározta. v

Az izrealiták viszonylag

nagy' száma mögött erős közösségét is találtunk. Betegápoló és temetkezési egyletük nőegyletük, ortodox ifjúsági önképzőkörük, a szentírás tanításainak terjesztésére létrehozott körük csak 1944-ben hatósági letiltás után szüntette, be tevékenységét.

Mindezek mellett is figyelemre méltó volt az. antiszemitizmus jelenlété. Az 1919. január 2*i boltfel- dúlás js utalt már erre, amelyet a különböző időszakban meghozott zsidóellenes törvények fokoztak.

Érzékelhető, így jól kitapintható volt a szabadelvű liberalizmus és tolerancia léte, és ez tovább növelheti érdeklődésünket a város lakói iránt.

Végül a város szociális feszültségek állandósulása miatt. a megoldást kereső, de a gondolkodást szétszabdaló

sokszínű és tarka feloldási módozatok gyűjtőhelye is volt. Ennek során a nemzeti. a szocialista, a kommunista nézetek sokszor keveredve egymással és egyéb tanításokkal is markánsan kitapinthatok voltakA fenti szellemi vonulatok leképzelődtek a párt- politika szintjén is. A korszakot meghatározó és összefoglalóan keresztény kurzusként számon tartott, kormánypolitika itt is meghatározó volt. A kormányzó politikai erők parlamenti képviselőinek, sem Sztra- nyovszky Sándornak. sem Mocsáry Ödönnek, és másoknak sem okozott gondot megválasztásuk. Győzelmük mindig biztos volt, Salgótarjánban. Pártjaik és szervezeteik sokféleségükben is hatalmuk biztonságát szolgálták.

Sem a polgárságnak, sem a munkásságnak jól működő, nagyhatású, a saját körükben egységes politikai szervezete nem volt. Törekvéseik a politika perifériáján jelentkeztek. A szociáldemokrata párt helyi szervezete, megosztott volt. Életüket a személyeskedésig elmenő veszekedés jellemezte. A szakszervezeti mozgalomban is a széthúzás uralkodott. A kommunista nézetek legális szervezetben nem éltek. Jó szándékú becslések szerint az 1930-as évek végén a 200 főt alig haladta meg az ebbon az irányban tájékozódók száma.

A politikai földcsuszamlás az 1939-es választásokon és az azt követő időben ment végbe, és a változás

a szélsőjobboldali, ellenzéki, nyilaskeresztes párt feltűnő előretörésével jellemezhető. A kormányzó Magyar Élet Pártja, annak képviselője, Mocsáry Ödön ugyan ekkor is győzött, de a nemzeti szocialista-nvilas- keresztes párti Borosdy Gyula, az össz-szavazatoknak közel 30 százalékát nverte el.

Ebben az időbt.n a különböző becslések szerint 5 ezernél "több volt a tagja e pártnak. Feltűnhet az, hogy nagyobb létszámú szervezetei — Rétság. Szé- csény, Balassagyarmat — mellett — az iparmedencében: Mátranovákon, Nagybátonyban, Zagyvapálfal- ván és Salgótarjánban voltakA választási siker után fokozatosan nőtt e politikai erő hangja, benne felerősödött a faji uszítás.

1944 májusában Török Gáspár, karancskeszi gazda, aki a Magyar Nemzeti Szocialista Párt megyei vezetője volt, a salgótarjáni Munka című lapban arról cikkezett, hogy mog kell szüntetni azt az állapotot, amely szerint megyénk nagyiparának 95 százaléka a zsidók kezén volt, hogy az ügyvédek 75 százaléka e csoporthoz tartozott — közöttük még kommunisták is voltak —, hogy az orvosok 65- százaléka zsidó volt. Amint írta: „No, de most már elérkezett a leszámolás órája, és a kormányzat elhatározta és könyörtelenül végrehajtja a zsidóság és bűnös társainak a magyarság életéből történő kiküszö- böüését."

A terjedő, mérgező kór hatott, talajra talált Salgótarjánban és a megyében is. Az elszabadult „ordas eszmék" ellen nem volt hatékony orvosság.

(Folytatjuk) Dr. Horváth István

A Szent Jobb Salgótarjánban (1939. május 7.)

Buda László reprodukciói