Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-30 / 75. szám

1990. JÚNIUS 30.. SZOMBAT 3 iz^junu Az elnök uölaszol Belharc Pásztón A közelmúltban lapunkban megjelent egy hír, mely szerint Szőllősi Miklóst, az MDF pásztói szervezete el­nökévé választotta, majd röviddel utána 23 MDF-tag aláírásával, hogy megvá­lasztása a többség akarata ellenére, ideiglenesen tör­tént. Mindkét hír hiteles helyről származott, ám kér­dés: melyik az igaz? Megdöbbentett alapszer­vezetünk belső ügyeinek ilyen provokatív nyilvá­nosságra dobása, tagtár­saink egv részének cseleke­dete — méltatlankodik Szől­lősi Miklós. — Ha ugyan­is csupán személyem lenne a feszültség forrása, már­is lemondanék, és szent a béke. Egészen másról van azonban szó, és ezt az en­gem megválasztó MDF-ta- gok éppen úgy tudják, mint a tiltakozólevelet kezdemé­nyezők. A vezetőségvál­tást kiharcoló MDF-tagokat nem a személyes érdek, ha­nem helyi szervezetünk hi­telének lakosság előtti visz- szaszerzése, a rendszervál­tásban vállalt kötelezettsé­günk teljesítése, valamint a kompromittáló erők kiszo­rításának célja vezette. Ezért tartjuk veszélyesnek az MDF-sorait belülről megbon­tani szándékozó levelet. E levél kapcsán óhatatlanul Tőkés László erdélyi püspök szavai jutnak eszembe, ami­Pál József, a Palócföld fő- szerkesztőjének gondolata, egy olyan kulturális vállal­kozási formát érint, amely­re nemigen volt még példa Nógrád megyében. De vajon igaza volt-e a főszerkesztő­nek. amikor így fogalma­zott: — Nem minden erkölcs­telen, ami gazdasági lépés! Nem arról van szó, hogy ál­lami pénzeszköz magánkéz­be menne át. hanem arról, hogy egy korábbi, költség- vetési pénzforrás végre be­mozdul és ésszerű felhasz­nálással kerül be a megye kulturális vérkeringésébe. De úgy is fogalmazhatnék, hogy életlehetőség egy lap számára, amely szellemi ön- reprezentálásra vállalkozik. Nos, ez a vállalkozási for­ma. a napjainkban oly sokat vitatott kft. Nevezetesen a Mikszáth Kiadói Kft., mely­nek ügyvezető igazgatója dr. Németh János, a követke­zőt mondta: — Három alapdokumen­tum fogja össze a kft. tevé­kenységi körét. Az első a társasági szerződés, amit má­jus 22-én kötöttünk; a má­sik a cégbírósági bejegyzés június 6-ai keltezéssel, vala­mint a szindikátusi szerző­dés. Az utóbbi nem jogi for­ma, hanem a szerződő felek tevékenységi feladatköré­nek alapszabálya. A kft.-t létrehozó két intézmény, a megyei közművelődési köz­pont és a József Attila Vá­rosi Művelődési Központ bevételeiből származó pénz­összeg adja a kft. alaptőké­jét. Az intézmények — a kft. várható hasznát — három évre zárolják és a szindiká­tusi szerződésben meg­fogalmazott célkitűzésekre fordítják. Céljuk között a nógrádi tájegység, térség művelődési értékeinek, ha­gyományainak a gondozása; ezek számára a nyilvánosság biztosítása, a napjainkra kialakult kiadói válság meg­haladása szerepel. A kiadó Mikszáth Kálmán írói tel­jesítményét, mint alapesz­mét. mint a gyakorlathoz kor a háttérből irányított bányászoknak a bukaresti diákok elleni atrocitásaira utalt: „Sátáni manipuláció ez; a néppel veretik a né­pet." — A pásztói MDF-szerve- zeten belüli nézeteltérésben mi a manipuláció? — Nyilvánvaló tényeket ferdítenek el. Elfelejtették ugyanis tudatni, hogy a má­jus 31 -i taggyűlésen nem önjelölésre, hanem a határo­zatképesség megállapítását követően 59 százalékos sza­vazattöbbségű elnökválasz­tásra került sor. Elfelejtet­ték azt is tudatni, hogy a demokratikus választás té­nyét a magát vesztesnek ér­ző kisebbség nem tudta to­lerálni. és gyermeteg módon elrohant a helyszínről, bojkottáivá azóta is tag­gyűléseinket. Vagy mivel le­het magyarázni azt a fel­lépést. amikor is a mani­pulátorok a taggyűlésen részt sem vevő, szavazati jogukkal nem élő MDF-tag- jainkat a szavazás tényét utólag elutasító magatartás­ra veszik rá. Illett volna kö­zölni velük, hogy ez éppen nem etikus, és hogy a kö­vetkező taggyűlés alkal­masabb volna véleményük kifejtésére. mint a sajtó nyilvánossága. Végül még egy észrevételem a 23 alá­írás kapcsán. Alig hihető, hogy jelenlegi létszámunk­szegödő értékrendszert vál­lalja. Tevékenysége sajátos közművelődési program : le­hetőséget biztosít az alap­eszme valóra válását anya­gilag alátámasztó vállalko­zások számára is. Feladatkö­rét tekintve a kft. a mik- száthi életmű klasszikus és kevésbé ismert értékeinek népszerűsítését, továbbá a Palócföld folyóirat kiadá­sát, gondozását — a Nógrád Megyei Tanács művelődési főosztályával, mint lapgaz­dával együttműködve — vállalja, s ezen belül a Pa­lócföld szerkesztőségének au­tonómiáját biztosítja. A Mikszáth Kiadói Kft., tizenkét pontban határozta meg azokat a feladatokat, melyekkel profitot kíván előteremteni: belkereskedel­mi soft'.vare-előállítás, gépi adatfeldolgozás, számítógé­pes információellátás, könyv- és zeneműkiadás, filmfor­galmazás, mozi- és video- szolgáltatás, műsoros video­felvételek készítése, forgal­mazása, kulturális szolgál­tatás, nemzetközi kulturá­lis tevékenység. És ha már a pénznél tar­tunk, akkor még egy fontos információ: „a tőkét képvi­selő intézmények vezetői, dr. Németh János és Szabó Károly, semmilyen formában elkülönített, egyéni haszon­ban nem részesülhetnek! A kft. függetlenített főfoglal­kozású dolgozót nem alkal­maz. Minden dolgozó, aki a kft.-vel kapcsolatba kerül, egyedi megbízást teljesít, vagy szerződéses munkavi­szonyt köthet. Azonban a le­endő munkatársak az el­végzett feladat és az általa megtermelt tőkehaszon ará­nyában részesednek.” Fontos az is, hogy a Mik­száth Kiadói Kft. a bevitt pénzt, tőkeként tudja moz­gatni. A működőtőke segít­ségével olyan kulturális fel­adatokat tud támogatni, ami eddig az államnak „nem ér­te meg”. Három év múlva azonban az is kiderül majd, hogy vajon nekik megér­te-e. .. — szőke — ból, taggyűléseinken rend­szeresen megjelenő alig 30 főből matematikailag kihoz­ható egy 17 fős választási győzelem és egy 23 fős til­takozójegyzék. Talán egy­szer azoknak a tiltakozók­nak is bemutatkozhatok, akikkel még soha nem ta­lálkoztam. — Ezek szerint nem MDF- tagok.is aláírták a tiltako­zó levelet? — Igen. A manipulátorok, akiket soha nem tévesz­tünk össze rászedett MDF- tagjainkkal. sajnos, feledé­kenyek és nem éppen jó- indulatúak. Mi azonban nem felejtünk, és dolgozni akarunk. Ezért kellett meg­választani új vezetőségün­ket. Túl kell tenni ma­gunkat rossz döntéseinken és meg kell szabadulni nosz­talgiáinktól. Előttünk áll­nak a helyhatósági válasz­tások. amelyre a lakosság által is elfogadott. hiteles jelölteket kell állítanunk. Sosem öröm a belviszály. s a józanul gondolkodók Pásztón sem örülnek, sok­kal inkább restellik a dol­got. Ahogy bennünket tájé­koztattak; az ügynek lesz még folytatása. Mindkét fél igazságtétel céljából az MDF-központhoz fordult. Döntéséről tájékoztatjuk majd olvasóinkat. (I) Elégedetlenkedő parasztok Még mindig megszállva tartják a tüntető parasz­tok a lengyel mezőgazda- sági minisztérium épületét. Csütörtökön számos köz­vetítési kísérlet ellenére sem jött létre újabb talál­kozó képviselőik és a kor­mány között. Czeslaw Ja- nicki mezőgazdasági mi­niszter közölte, hogy csak a minisztérium dolgozóival együtt hajlandó visszatér­ni a szerdán félbeszakadt tárgyalások folytatására, és mivel ebbe a parasztok nem egyeztek bele, a mi­niszter, aki egyben minisz­terelnök-helyettes is, mun­kanapját a Minisztertanács épületében töltötte. A mi­nisztériumban csak az üze­meltetéséhez szükséges sze­mélyzet tartózkodik, vala­mint a konyhai dolgozók — a minisztérium étter­mében gondoskodnak ugyanis az épületfoglalók ellátásáról, akikhez csütör­tökön űjabb. vidékről ér­kező csoportok csatlakoz­tak. A parasztok elutasítot­ták a parlamenti képvise­lők közbenjárását. Ezt a feladatot gyakorlatilag a Lengyel Parasztpárt elnö­ke látja el, aki csütörtö­kön az esti órákban ismét tárgyalt Tadeusz Mazo­wiecki miniszterelnökkel, majd felkereste Wojciech Jaruzelskit. Mint ismeretes, a pa­rasztok legfőbb követelé­se, hogy a kormány biz­tosítsa valamennyi mező- gazdasági termék felvásár­lását rögzített áron. Mikszáth Kiadói Kft.: érték és érdek Miért nem kell a firár)megye? Magam is a (vár)megyerendszer - létét elutasítók közé tartozom. Ifj. Tolmácsi Fe­rencnek az Üj Nógrádban a minap meg­jelent megyevédő cikkével (is) vitatkozva, próbálom álláspontomat megindokolni. Egyik fő érvem a következő: a magyar (vár)megyék a nép. a lakosságuk érdekei helyett az állam és a megyei hivatalok ha­talmát védték. Igv volt ez 1945. előtt, de szerepük a kommunista rendszerben sem változott. A régi vármegyét a király és a kormány által kinevezett főispán vezette, működését a Belügyminisztérium fel­ügyelte. A főispán nevezte ki a járási fő­szolgabírókat. A városok a főispán, a fal­vak a szolgabírók irányítása alatt alig ren­delkeztek önállósággal. A régi vármegye tehát egyoldalúan függött a minisztériu­moktól, miközben őtőle függtek a falvak és a városok; vagyis a vármegye a kor­mány uralmának meghosszabbított karja volt a települések felett. Mikszáth Kálmán pontosan, szépen leírta a régi Bontó (Nóg­rád?) vármegye lényegét. Nősz tv Pál — lévén a miniszterelnök iskolatársa — kine­vezteti szamár vejét, Kopereczkv bárót fő­ispánnak. ő kinevezi Noszty Ferit voglá- nvi szolgabírónak — és kész a megyei dinasztia- A többi intézmény, tisztviselő, közgyűlés mit sem számított. Bontó vár­megyében így kormány- és dzsentriura­lom érvényesült, nem önkormányzati de­mokrácia. A régi vármegye viselt dol­gaival ne is foglalkozzunk most töb­bet, helyette lássuk inkább a létező szo­cializmus létező Nógrád megyéjét. B megye az (elvtársi uraké... Szendehelytől Szuháig, Parassapusztától Palotásig, Nógrádmegyertől Nógiádgárdo- nyig minden faluban tudják, hogy a me­gyei tanács messze van, de a keze még messzebbre ér... Jól vigyáztak ezért a vá­lasztópolgárok, nehogy komolyan vegyék az írott malasztot: a nép választja a me­gyei tanács tagjait, vezetőit. Egyetlen olyan szabályt erősítő kivételről sem tudok, hogy ne a pártközpont és a kor­mány jelöltjét „választották" volna me­gyei tanácselnöknek. A megye politikai vezetője pedig — régi főispáni munkára — a megyei pártbizottság első titkára volt. A központi állam; költségvetést megyei szintekre osztották tovább, vagyis a megye döntött a faluk és a városok pénzbeli tá­mogatásáról, az úgynevezett településfej­lesztésről. Amelyik város kevésbé állt a megyei elvtársurak kegyében, az megnéz­hette magát,.., s az üres markát- Kié volt a megyei hatalom? Néhány politikai ve­zetőé és a megyei tanács hivatalaié. Mire használták a hatalmukat? Tessék végignéz­ni Nógrád megye gazdaságán, iskolarend­szerén, a munkalehetőségeken, a közeljö­vő kilátásain. Ki ellenőrizte a megyei urak hatalmát? Senki! Mit adott a nóg­rádi népnek ez a megyei hatalom? Szinte semmit... Senkit nem akarok vádolni, felelősségre vonni, mert itt nem egyes személyek, ha­nem elsősorban a kommunista hatalom és ezen belül a megyerendszer a főfelelős. Hisz azért vette át, tartotta meg Rákosi és Kádár a megyerendszert, mert segítségével meg lehetett akadályozni az igazi falusi, városi önkormányzatok megerősödését. Nem a megyei hivatalnokok személyes rosszakaratán, közömbösségén múlott vá­rosaink helybenjárása, falvaink többségé­nek visszafejlődése, hanem az elavult me­gyerendszer életben hagyása okozta a ba­jok jelentős részét. Ezért demokratikus, gazdaságilag értelmes önkormányzati el­gondolást a megyék megtartásával véle­ményem szerint lehetetlen a gyakorlatban megvalósítani. Települések szabad társulásai A faluk miért igényelnének maguk fölé \ megyét? A távoli megyeszékhelyekre sok időbe telik a beutazgatás. A falusi lakos­ság többsége alig használja a megyeszék­hely kulturális, szociális intézményeit- Az elmaradott falusi körzetek fejlesztését a megye negyven évig nem oldotta meg, mert a fejlesztési kereteit egészen más cé­lokra fordította. Mi a biztosíték arra, hogy ezután másképpen fog cselekedni? Ugyan­az, amit a reformkommunisták szavaltak az önmagát ellenőrző és átalakító párt­jukról... A megye-Münchausen sem fogja saját hajánál fogva önmagát kihúzni a mocsárból. Sokkal inkább attól lehet tar­tani, hogy a nehezebb gazdasági helyzet­ben a megye a gyengébb, kisebb falukat végképp belefullasztja a régi posványba. A megyerendszer történelmünk során so­ha nem védte a kistelepüléseket! A megye mindig önmagát óvta a faluk és a városok ellenében. Ezután is ezt fogja tenni. ha engedjük. A faluk lehetősége az összetar­tozó községek önkéntes szabad társulása. Ehhez előbb hagyni kell felbomlasztani a mostani társközségek és erőszakkal egye­sített tsz-ek kényszerházasságait. Mindezt eddig a megyék gátolták meg. A faluk ter­mészetes központja a legközelebbi város. Az. emberek a városba járnak dolgozni, bevásárolni, orvoshoz, vagy tanulni. A mindennap; élet. a falukban es a városok­ban zajlik- A közigazgatás szervezetének is ehhez kell alkalmazkodnia, különben a falvak népe minden önkormányzat iránt közömbös marad. A városok valóban a megyerendszer legnagyobb, legerősebb ellenfelei. Váro­saink hátán évszázadok óta fölösleges púp a megyei hatalom. Salgótarjánnak példá­ul kialakult eg.\ 150 ezres lélekszámú ter­mészetes vonzáskörzete, a Zagyva völg' é- ben és a Karancs alján. A térség kisváro­sai, falui Salgótarjánt természetes köz­pontjuknak tartják. A város intézményei ezeket az embereket képesek ellátni. S minek a megye Salgótarjánnak? Talán nem lenne meg ez a város a több száz megyei hivatalnok gyámkodása nélkül? Salgótarján úgynevezett megyei intézmé­nyei révén Nógrád egészéért ellátási fele­lősséggel tartozik. Mi lesz ha a meg> e nem fog központi támogatást kapni intéz- ményei fenntartásához, de kénytelen to­vább viseln; a régi felelősséget? Akkor a megyei ellátás óriási gondja Salgótarján városára zúdul és össze fog roppanni a túlterhelés alatt. Ugyanakkor a megye­székhelyi rangtól szabadulás a város g< ••tá­jait nagyban enyhítené, hisz megkapni a megyei intézmények épületei t-s szakem­berei egy részét, s azokkal szabadon gaz­dálkodhatna. Tarjánban a holló sem ká­rogná a megyéért. Balassagyarmat hason­ló helyzetben van és nagyon szertant- sza­badulni a megyerendszer bénító szorításá­ból. Még a kis Nógrád megye ;s legalább kél nagyobb természetes vonzáskörzetre tagolódik, a nagyobb megyék háromra, négyre. A megyei hivatalnokók, vert .k kivételével kinek all érdekében a most*.ni közigazgatási beosztás fenntartása? Tálán senkinek. Végül megkérdezem: mi az önkormány­zati megye? Rútságnak, Szécsénynek attól több köze lesz Nógrád megyéhez, ha ezután főispánnak, alispánnak tisztelik a megye; vezetőket és továbbra is valamilyen mó­don a régi uralom alatt maradnak? Ha egyszer a mai Nógrád megye — hasonló­an az ország tóbbi megyéjéhez nem al­kot összefüggő egységet, akkor milyen ala­pon tudja magát önkormányozni? Netán arról van szó, hogy az új kormány nem is valódi önkormányzatot akar, csak lát­szólagos változtatásokkal próbálja átmen­teni az erős központi hatalmat? S ebbéli törekvésében támogatja a kormányt sok régi megyei hivatalnok, mert. félti a hatal­mát és a pozícióját? Esetleg néhány újsü­tetű demokratánknak ennyira imponál a főispáni, alispáni, főjegyzői méltóság do­hos, feudális levegőt árasztó dicsősége ' Komolyra fordítva a szót: az önkor­mányzati ijnegye üres játék a szavakkal. A tetszetős jelszó mögött változatlanul nyers uralmi vágy, hatalmi önérdek lapul. Nógrád megye egy szép történelmi, nép­rajzi, kulturális egység. Szerepe ilyen té­ren feltétlenül megőrzendő. Közigazgatási egységként káros lenne megtartani, mert akkor nem terem meg benne az önkor­mányzat, csak a szegény faluk és az egy­másra mutogató városok maradnak. Eny- nyit azért nem ér nekünk a kormány, s a vármegye úri nyugalma. A nagy válság­ban kísérletezni kell a közigazgatás meg­újításával is. A községi, városi szabad ön- kormányzati társulások jelentik a jövőt. S a jövő felé most kell elindulnunk Nógrád­ban. It megye ára A szabad társulásos formában a megyei hivatalok egy része átkerülne a városi igazgatásba, másik része megszűnne. Új hivatal egyáltalán nem alakulna és ol­csóbbá válna a közigazgatás. A megye- rendszer ilyen felszámolása komol> pénz­megtakarítással jár! A megye árát a mostani megyei hivatalnokoknak, komoly szakembereknek sem kellene megfizetni­ük. Mór ma sem az a baj, hogy túlzottan sok szakember maradt meg a közigazga­tásban, inkább a hozzáértők elmenekülése aggasztó- Az igazi szakembereket a köz- igazgatásban is jól meg kell fizetni, kü­lönben nem tudnak eredményesen dol­gozni. A megye politikai árát egyedül a kormány fizetné azzal, hogy nem tudná kénye-kedve szerint dirigálni a telepü­lési önkormányzatokat. S egy komoly de­mokratikus önkormányzati reformnak ép­pen ez a célja. BIl.ECZ ENDUE

Next

/
Thumbnails
Contents