Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-25 / 70. szám

<990. JÚNIUS 25., HÉTFŐ « ____________________________ m njjmu 3 Kerti traktor pöfög a szurdokpüspöki határban Malik Imréné háztáji kukoricaföld­jén. Ezeregyszáznyi négyszögölnyi területen vágják a gyomot, lazítják a földet, vejével. Csorba Lajossal. Nem sajnálják a fáradságot, kell a csöves tengeri az ál­latoknak. Megduplázódott útjainkon a halál Vállalkozók támogatása Exportbővítö pályázati rendszer kedvezményekkel (Folytatás az 1. oldalról.) sok esetben meggondolatlan magatartást. Az 1989. évben a balese­tek 57,3 százalékát 30 éves és fiatalabb személyek okoz­ták, közülük legtöbbet a 19—24 éves korosztályba tar­tozók, akik több balesetben voltak vétkesek, mint a 40 éven felüliek összesen. A 30 éves és fiatalabb okozók szá­ma 38,1, ezen belül a 19—24 éveseké 51.9 százalékkal ha­ladta meg az előző évit. Főként a 19—24 éves fia­talokra jellemző a szabályok be nem tartása, az agresszi­vitás nagymérvű fokozódása. Ezek a fiatalok 1989-ben a közlekedési szabályok be nem tartása miatt 66,7 szá­zalékkal, nem a közlekedési feltételeknek megfelelő se­besség miatt 64,1 százalékkal több, balesetet okoztak, mint 1988-ban. Ittas állapotban közel két és félszer, vezetői engedély nélkül öt és félszer több balesetet okoztak az előző évinél. A magatartásbeli problé­mákon túl, gond lehet a fia­talok közlekedésre nevelésé­ben is. Bár az általános is­kolákban szakkörök, vetél­kedők formájában kapnak a gyerekek némi ismerete­ket. de nem mindenki és nem eleget. Különösképpen nem maradandóakat, amit úgy lehetne elérni, hogy a közlekedési ismeretek okta- fását beiktatnák a tanterv­be. A fiatalok igen nagy há­nyada gépjárművel okoz balesetet, elsősorban mint magán-gépjárművezető, sze­mélygépkocsival, vagy mo­torkerékpárral. Nem ártana felülvizsgálni a gépjármű- vezetők oktatásának, vizs­gáztatásának. továbbképzésé­nek rendszerét. Főként a magán-gépjárművezetők is­mereteinek rendszeres „kar­bantartásával” lehet gond, hiszen a gépjárművel oko­zott balesetek több mint 90 százalékában ők a vétkesek. A balesetek megelőzése ér­dekében kifejtett tevékeny­ség csak úgy lehet eredmé­nyes, ha a gyermekekkel és a fiatalokkal az eddigieknél hatékonyabban foglalko­zunk. ugyanakkor sokkal szi­gorúbb intézkedések szüksé­gesek a szabályok megsze­gőivel, különösen az ittas vezetőkkel és a vezetői en­gedély nélkül közlekedőkkel szemben. Kerényi Kázmér igazgatóhelyettes, Központi Stasztikai Hivatal Nógrád Megyei igazgatósága Egyre fontosabb szerepet játszanak gazdasági éle­tünkben a külkereskedelmi kapcsolatok. Ennek követ­kezményeként örvendetesen növekszik azoknak a vál­lalkozásoknak és magánsze­mélyeknek a száma. akik saját jogon külkeresked- nek. Így van ez megyénk­ben is. Az idén igen jó eredmé­nyeket tudhat magának a külkereskedelem. Az év el~ só négy hónapjában már 276 millió dollár többle­tünk keletkezett. Remélhe­tőleg ez a folyamat to­vább tart. Ha idegenforgal­munk is jó évet zár, már­pedig a jelek erre utalnak, akkor nagyobb önbizalom­mal tekinthetünk a jövő­be. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma azt az álláspontot képvise­li. hogy a forint folyama­tos leértékelése helyett az exportot kell különböző eszközökkel támogatni. A forint leértékelése ugyan nagyobb bevételhez juttatja az exportálókat, de a be­hozatalt megdrágítja, így hozzájárul az infláció növe­kedéséhez. Márpedig annak megfékezése rendkívül fon­tos. Milyen eszközökkel támo­gatja a minisztérium az exportálni szándékozókat? Többek között azzal, hogy a vállalkozók részt vehet­nek az exportbővítő pályá­zati rendszerben, mégpedig a vállalkozás tulajdonfor­májától és nagyságától füg­getlenül. Pályázni olyan fejlesz­tésekkel lehet, amelyek ré­vén külföldön jövedelme­zően értékesíthető árukat (szolgáltatásokat) eredmé­nyező kapacitások jönnek létre. Feltétel, hogy a ter­mékek (szolgáltatások) érté- kesitéséből származó kivi­teli többlet nettó devizaho­zamából a fejlesztés rá­fordításai. a kivitelezési időt is beleértve, öt éven belül megtérüljenek, mivel ezeknél a megtérülési idő tíz év. A pályázat elfogadása és teljesítése esetén a vállalko­zó az alábbi kedvezmények­ben és forrásokban -esze- sülhet: 1. A beruházást terhelő általános forgalmi adó (áfa) azonnali 100 Százalékos visz- sza térítése. 2. A fejlesztéshez igény­be vett pénzintézeti hitelek után kamatkedvezmény. 3. A fejlesztéssel össze­függő marketing- és piac- kutatási tevékenységhez tá­mogatás. 4. A konvertibilis viszony­laté anyag- és alkatrész­importra vonatkozó forint- fedezet létété aláli men­tesítés. 5. Állami alapjuttatás. 6. Bankhitel és lízing. 7. A pályázattal összefüg­gő K+F támogatás a köz­ponti műszaki fejlesztési alapból, a piacváltást. a technológiai színvonal eme­lését. a versenyképesség ja­vítását. a termelési szerke­zet korszerűsítését eredmé­nyező műszaki fejlesztési javaslatoknál. 8. Pályázni lehet a vál­lalkozásélénkítési alapból, nemzetközi pénzügyi intéz­mények forrásaiból meg­valósuló, továbbá az egyéb helyi és központi progra­mok által finanszírozott fej­lesztésekkel is. A pályázóknak a pályá­zatukban tájékoztatást kell adniuk a fejlesztés anya­gi-műszáki összetételéről, a termékek (szolgáltatások) piacképességéről. A fejlesz­tést megvalósító és a részé­re beszállítóik) közös pá­lyázatot nyújthatnak be. — A minisztérium megyei megbízottjai minden me­gyeszékhelyen. a megyeta­nácsokon rendelkezésre áll­nak további információkkal és első fokon elbírálják a pályázatokat. E sorok írója is, szeretet­tel várja az érdeklődő vál­lalkozókat Salgótarjánban, a megyei tanácson, vagy a (32) 11-726-os telefonszá­mon. Egyed Gyula, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának Nógrád megyei megbízottja Polgárszemmel Alattvalói létből állampolgáriba lépve (2.) Kovalcsik András balassa­gyarmati tanár az önkor­mányzatok megvalósításának előkészületeiről, a város és a ..nagypolitika" helyzetéről mondja: — Balassagyarmat az ön­álló várospolitika, az önkor­mányzat megvalósításában egész történelme során hát­rányos helyzetben volt. Csak nagyon nehezen szabadult a Balassa és Zichy családok feudális kötelékeiből. E két család mindent meghatáro­zott és önálló várospoliti­káról még a cenzuális perek lezárásával sem beszélhetett a városi polgár. Az igaz, hogy a múlt század közepé­től századunk derekáig fel­lendülést is élvezett Balas­sagyarmat, amely a várost szellemi központtá emelte. Ebben azonban főleg a me­gyei szerepkör érvényesült. Már a mi korunkban, 1948-tól egy újfajta feudális függőség korszaka kezdődött. A város vezetői évtizedeken át idegenből kerültek a pol­gárság élére, és csak utasí­tásokat hajtottak végre. Ez a hatvanas években válto­zott, amikor legalábbis helyi kötődésű vezetők vehették kézbe az irányítást. Mindez fejlődést hozott, de nem je­lentett függetlenséget. Er­ről Vass Dezső szociológus­nak nyolc évvel ezelőtt Ba­lassagyarmatról készített ta­nulmánya adhatott volna ízelítőt. — Ez a munka teljesség­gel ismeretlen. — Az önálló várospolitika lehetőségei című tanulmányt az akkori pártvezetés nem engedte terjeszteni. Ha ma­gán viseli a korszak korlá­táit, megállapításai figye­lemre méltók. „ ... A város egyszerű vég­rehajtóvá válik. A központi beavatkozás nagyobb mérvű, mint arra a jogi szabályo­zás alapján következtetni lehetne. A területi önkor­mányzat gyakorlata szubjek­tív és objektív okok miatt nem bontakozhatott ki. Az ászok a megye kezében van­nak. .. stb.” — Mintha ezen már túl lennénk. Szolgál ez mai ta­nulsággal? — Űjraolvasva a tanul­mányt, összefüggést látok elkészültében és abban, hogy Pozsgay Imréék 1984-ben, az új választási törvény elő­készítésében, már megpró­bálkoztak „áttöréssel” az önkormányzati rendszer el­érése érdekében. — Honnan szerezte hat éve az információt a mai megállapításhoz?-# Akkoriban jutottam el először a népfront által szer­vezett Országos Honismere­ti Akadémiára. Ott volt központi téma a közigazga­tás reformja és az önkor­mányzat kérdése. Éppen Pozsgay előadásával indult a konferencia, amelyben tör­ténelmi kötelezettségünkről, nemzeti ügyünkről, a köz- igazgatás demokratizmusá­ról volt szó. Továbbá Erdei Ferenc és Bibó István köz­igazgatási reformterveiről. Népünk politikai kultúrájá­ról, önigazgatási kísérletei­ről és az akkori helyzetről. Ilyen kérdések foglalkoz­tattak bennünket: milyen legyen az állam és az állam­polgár viszonya egy fejlődő, demokratizálódó társada­lomban? Hogyan lehet alatt­valói tudatból valóságos ál­lampolgári létbe átlépni? Mennyire képes a magyar társadalom az önigazgatás­ban előbbre jutni? Azután a nyilvánosság, a más véle­mények eltűrésének ügye... Vagy a politikai részvétel formái, hiszen a csoportér­dekek kifejezésének lehe­tőségei és módozatai rend­kívül fontosak. Valóságos mérce-e a politikai kultúrá­ban, miként oldja meg a társadalom a csoportérdekek konfliktusait, erős-e a tole­ranciája? Az állampolgári magatar­tást minősíti, hogy kifejező­dik-e benne a meggyőződés „a világ az enyém is, és nem hagyom magam félre­állítani”! Máshogy fogal­mazva: a közjó nemcsak központilag valósítható meg. Pozsgay úr a ’85-ös sop­roni akadémián például azt mondta: „a mai Magyaror­szágon baj van az állampol­gár személyiségével, baj van felelősségtudatával” — ő te­hát nem a népet marasztal­ta el, a gondokat a rend­szer működési zavaraiból következtette, szót emelve az olyan állampolgári magatar­tásért, amiben kifejeződik a felelősségvállalás, a döntés merészsége. A néphez való viszony nem a bölcsek és a nép viszonya. Csak az eli­tizmus nézi pesszimistán a népet... És nem közömbös, hogy a társadalom vereség­re, megaláztatásra ítélte­tett-e! Ezért említette a Nagyidai cigányokat ugyan­akkor, ugyanott. — Van-e időszerűsége ma is? — öt-hat évvel ezelőtt el­hangzott gondolatok, mégis égetően fontosak napjaink­ban. Ezek határozták meg például a honismereti moz­galom balassagyarmati tíz esztendejét is. A legfőbb kulcs az állampolgár. Nem történhet meg „a minőség forradalma”, ha a sokoldalú­ságot csak a pártpolitikába szűkítjük le. — Mi a véleménye az új­ra divatos párt jelszavakról? — Naiv elgondolásaimat az önkormányzat előkészítésé­ről az említett januári Gyarmati Napló-beli cik­kemben már leírtam. Meg­ismétlem: helyi kamarákat, szellemi parlamenteket ja­vasoltam más alkalommal. Ezeken elkészülhetett volna az a program, amely a vá­rosi önkormányzati munkát elindítja. Megmutatva azt a szakembergárdát, amelyik ezt véghez is viszi. A még működő mai vezetés és a pártok nem tesznek igazi kezdeményezéseket . a társa­dalmi „ közreműködésre. (Időközben az SZDSZ helyi csoportja szellemi műhelyt hozott létre több mint húsz tekintélyes polgár bevoná­sával — a szerk.) — Mit tesz, s tesz-e vala­mit egyáltalán a még műkö­dő vezetői gárda? — Csak a pártokra figyel főleg, és inkább a hango­sabbakra. önvédelmi reflex­szel. — És a pártok? — ök még nem kaptak recepteket felülről. Még ki­várnak és bíznak, hogy a pártjelszavak elegendők a hatalom megszerzésére és ..majd csinálnak valamit”. Az idő rjedig rohan A vá­roshoz valóban illő hosszú és rövid távú tervek hiá­nyoznak. A politikai tevé­kenység nagyrészt kimerül egy-egy kft. vagy hasonló „leleplezésében”, vagy olyan látszatforradalmi mozgal­makban. amelyekben a szo­bor áthelyezése és az utca­név-változtatások dominál­nak. Ezt azonban úgy érzem, bővebben ki kell fejtenem... Megelőzve a felesleges fel­háborodásokat. (Folytattuk) T. Pataki László

Next

/
Thumbnails
Contents