Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-23 / 69. szám

1990. JÚNIUS 23., SZOMBAT irnnrnu 3 Csorba tányér, csorba jog A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szakszervezeti tag­sága nyílt levélben fordult az Országgyűléshez, amely­ben tiltakozást jelentett be a szakszervezeti jogokat csorbító képviselői indít­ványok ellen. Erről kérdez­tük Buchinger Györgyöt, a vállalat szakszervezeti bi­zottságának a titkárát. — Tulajdonképpen mi el­len tiltakoznak? — Lényegében három in­dítvány váltotta ki szerve­zett dolgozóink haragját. A szakszervezeti üdülői va­gyon kezelésével és mű­ködtetésével, a SZOT és tagszervezetei jogutódainak elszámoltatásával, valamint a szakszervezeti tagdíjfize­tés önkéntességével kap­csolatos határozattervezet és törvényjavaslat ellen tilta­kozunk. Mindegyik javaslat teljességgel ellenkezik a munkavállalói érdekekkel és a szakszervezetek vélemé­nyével. — Miért nem hisznek az SZDSZ-nek, hiszen a kép­viselőcsoport indítványa ép­pen a munkavállalók érde­keire, a különböző munka- vállalói szervezetek esély­egyenlőségének biztosításá­ra hivatkozik? — Hivatkozhatnak ők amire csak akarnak. Ml úgy ítéljük meg, hogy a tár­sadalmi vita intézményének száműzésével megkerülhe- tővé vált a jogalkotási törvényben a kormány szá­mára előírt egyeztetési kö­telezettség. Márpedig ilyen körülmények között a kép­viselők a dolgozók érdekel ellenére, véleményük kiké­rése és figyelembevétele nélkül hozhatnak róluk dön­téseket. Érthető, hogy a szakszervezeti tagság elé­gedetlen, hiszen egyre nyil­vánvalóbbá válik, hogy a törvényhozó és a végrehajtó hatalom működésében mind kevesebb szerepet játszanak a munkavállalói érdekek és törekvések. Jogcsorbítás ez, amit csorba tányéron tálal­nak fel nekünk. — Mit vár ettől a nyílt le­véltől? — Ezzel a nyílt levéllel a parlament figyelmét kíván­juk felhívni arra, hogy az egyes pártok, elsősorban az SZDSZ nyíltan a szakszer­vezet szétverésére töreksze­nek, mivel a szakszervezeti mozgalmat saját befolyásuk alá akarják vonni. A súlyos helyzetre való figyelemfel­keltésnek szánjuk nyílt le­velünket. Arra akarunk fi­gyelmeztetni, hogy ha egyes pártok, egyes képviselők te­hetetlenül állnak az ország valódi, nagy horderejű problémái előtt, s erre nem találják a megoldásokat, ak­kor ne más szervezetek le­hetetlenné tételére irányuló kísérletekkel, belügyeikbe történő beavatkozással, bot­rányokkal akarják elterelni a figyelmet a valós gondok­ról. p. a. A VILLTESZ Ipari Szövetkezet diósjenői telepén tehergép kocsikhoz szükséges hátsó lám­pák gyártását kezdték meg. A saját fejlesztésben előállított termékekből huszonötezer darabot szerelnek össze. Képünkön Hibái Lászlóné és Schmittinger Lajosné, a nemzetközi szabványnak megfelelő villamos berendezéseket szereli össze. —RT— Leült a Vöröskereszt? A vér pótolhatatlan Tudósok, politikusok, utcalányok Nyilvánosházakkal az AIDS ellen Az egyik oldalon a min­dig elegáns úrihölgy, kon­zervatív politikus, a volt francia egészségügyi mi­niszter: Michele Barzach, a tárgyalóasztal másik vé­gén a nem kevésbé híres hölgyemény, Vila, aki ti­zenöt évvel ezelőtt a lyoni prostituáltak nevezetes sztrájkját vezette. Kette­jük. közt kétoldalt ismert politikai személyiségek, például Jacques Chirac, volt miniszterelnök (most a világváros polgármeste­re) helyettesével együtt, továbbá orvosok, kutatók, társadalmi szervezetek kép­viselői. .. Így fest egy ko­molyan vitatkozó társaság manapság Párizsban. A vita témája is halálo­san komoly. A legnagyobb vihart kavaró fejezetet egy különösnek tetsző javaslat nyitotta meg. Vajon nem lenne-e jó ismét megszer­vezni az 1966-ban meg­szűntetett nyilvánosházak inézményét, hiszen azok lakóit — ellentétben az utcán dolgozó prostituál­takkal — állandó orvosi felügyelet alatt lehetne tartani. így eredménye­sebb lehetne az AIDS el­leni küzdelem (is). Nem feledkezve meg a „hagyo­mányos” nemi kórokról. Becsült adatok szerint Párizsban öt-hétezer utca­nő él a világ egyik leg­ősibb mesterségéből, az or­szág többi részén további tízezer. Hogy az illegális házak és az úgyneve­zett call-girl-hálózatok, a masszázsszalonok, a te­lefonos hirdetések stb., hány üzletkötést eredmé­nyeznek évente, arra nincs adat. Igaz, ebben a témá­ban nálunk sincs statisz­tika. Hiába, így van ez. Van dolog, amire nép- számláláskor, vagy repre­zentatív felmérések alkal­mával se illik rákérdezni. (MTI—Panoráma) Mesés volt a Kaptár ajánlata (Folytatás az 1. oldalról.) szerződéskötésre fölkínál­tak. Az extragurulósért 47 forintot, a gurulósért 42 fo­rintot. a lémálnáért 32 fo­rintot ígértek kilogrammon­ként. Az ígéret szép, szó, ha megtartják úgy jó ala­pon ezekkel! az árakkal kezdték meg a málnafel­vásárlást. — Ezekkel az árakkal a termelőknek minimális a nyereségük — mondja Hol- ma Miklós tsz-elnök —, de így is bizalommal fordul­tak hozzánk az emberek. Háromszáznegyven ton­nára szerződtek velünk, ám 450 tonna málna felvásárlá­sára van kapacitása hűtő­házunknak. Ezért olyanoktól is átvesszük a gyümölcsöt, akik nem kötelezték el ma­gukat tsz-ünkkel. Mázsán az idén újítottak. Nem csupán az extraguru­lós és a gurulós málnát sze­detik „egy sorba” — a lá­dákba, —, hanem a lémál­nát is. Ebből ugyanis leg­alább gurulós minőségűt még válogathatnak. A lá­dákért egyébként díjat nem kérnek, s adnak olyanok­nak is, akik nem szerződtek velük­— Szátokról is vásáro­lunk fel 35 tonnát — emlí­ti Tóth József elnökhelyet­tes. — Velük évek óta jó a kapcsolatunk, így az idén is elfogadtuk jelentkezé­süket. Várhatóan Magyar­nándorból is érkezik két- vagonnyi szállítmány. Mind­ezek ellenére nem valószí­nű, hogy megtelik hűtőhá­zunk. Lehet, hogy kevesebb lesz a vártnál az idei ter­més. O O O Nyugodt hát a jelen, ám a június 14-i szezonkezdet előtt háborús állapot ural­kodott a településen. A Füg­getlen Kisgazda, Földmun­kás és Polgári Párt Kap­tár szövetkezete ugyanis alakuló ülést tartott a he­lyi művelődési házban. Volt ezen az összejövetelen min­den: alapszabály-megvita­tás, etikai kódex elfogadá­sa, mindenféle testület meg­választása. Döntés is szüle­tett: megalakult a Kaptár Országos Termelő-Értéke- sítő-Fogvasztási és Szolgál­tató Szövetkezet nézsai cso­portja. A központból Bozsó Sán­dor jelent meg a megbe­szélésen. Ö terjesztette a je­lenlévők elé szövetkezetük fantasztikusan kedvező mál­nafelvásárlási akcióját. Eszerint a Kaptár szövet­kezet a harmadosztályú lé­málnát (ilyen egyébklént nin­csen a hivatalos málnami­nősítésekben!) hetven fo­rintért. a tálcába szede­tett (ez is rendhagyó fo­galom !) kilencven forintért veszi át. Bozsó úr elmondta azt is, hogy rekeszgondjaik van­nak, de egy asztalosüzem­ben már nagy tételben ké­szülnek a pótolhatatlan kel­lékek. (Mellesleg jobb he­lyeken műanyag rekeszbe szedik a termést!). Piacuk­kal kapcsolatban megnyug­tatta a jelenlévőket: Auszt­riába minden mennyiségben értékesíteni tudják a mál­nát, azaz Nézsán is átveszik a gyümölcsöt az utolsó szemig. A Kaptár központjának képviselője búcsúzóul arról is szólt az ^érdeklődőknek, hogy küldi majd a kamio­nokat a rekeszekkel és ter­mészetesen ia felvásárlókat, meg a pénzt, a járandósá­got is. O O O Bozsó úr látogatása után megbolydult méhkashoz hasonlított a település. Min­denki mondta volna vissza a téesszel kötött szerződé­sét, várta a pillanatot, mi­lyen jó áron adhat túl ter­mésén. Ám várhattak. Bozsó úr azóta sem tisztelte meg a helyieket. Kétszer is üzent, érkezik a kamion, mire szinte mindegyik nézsai ter­melő a község központjába vonult, várva a megváltót. De az nem térkezett. Elő­ször sem. másodszor sem. A Kaptár helyi tagjai pedig Koncz László helyi elnökön kérték számon, mi a helyzet valójában, ö sem tudott sokat mondani, így egy választás maradt: fel­Riasztó híreket olvashat­tunk a minap az egyik új­ságban. A tudósítás arról adott hírt, hogy ismét hi­ányzik a vér, műtéteket kell elhalasztani, szinte úgy kéregetik össze a szükséges mennyiséget, kevés a vér­adó. Mindez nagyon aggasz­tó, mert a vér olyan élet­mentő gyógyszer, amelyet egyetlen mesterséges készít­ménnyel sem lehet pótolni. Mivel sokakat érintő kér­désről van szó, megkerestük a Vöröskereszt megyei titká­rát, Báli Nándornét, hogy megkérdezzük; mi a helyzet e téren Nógrádban? — Egy biztos, a véradást szervezők sokkal nehezebb körülmények között dolgoz­Koncz László, a Kaptár he­lyi elnökeként nem tudott segíteni. utazni a pesti központba és megérdeklödni Bozsó úrék- nál: hogyan tovább? A nézsai delegáció siker­rel járt. Meglelték Bozsó urat, aki sajnálattal közöl­te, hogy kútba esett tervük. Mivel megrendelőik vissza­mondták igényüket, nem lesz kamion, nem lesz re­kesz, nem lesz málnafelvá- sáríás. O O O A „Kaptár-incidens” el­lenére van kaimon, van re­kesz és van málnafelvásár­lás is Nézsán. Ezt bonyolít­ja a tsz, mely megbízható kereskedelmi partnerén az INTERAG-on keresztül ex­portra szállítja a termést. Nincs tehát háború a nézsai málnafronton. A ter­melők Vés a tsz között béke, a felvásárlásban rend ural­kodik. Vaskor István Fotó: Rigó Tibor nak, többet lótnak-futnak, olyan nehézségekkel talál­koznak, amelyek eddig nem jellemezték ezt a munkát. Nem dicsekvésképpen, de a megye országosan mindig az elsők között volt a véradás­ban, köszönet azoknak, akik lelkiismeretesen, tisztesség­gel vállalták és segítették a véradást. Eddig több mint ötezer ember adott vért az idén, és bár literekkel nem szeretek érvelni, most mégis elmondom, hogy kétezer li­ternél több vért vettek le. Ami ennél is lényegesebb a megyében minden beteg megkapta a szükséges meny- nyiséget. — Nehézségek? — Fokozódik a munkanél­küliség, kevesebb a véradók­nak járó kedvezmény, a szervezésre nem jut elég pénz, így bajos a véradók erkölcsi és anyagi elismeré­se, a sokszoros véradók ki­tüntetése. Eddig sem nagy összegek voltak ezek, mégis eseményt jelentett egy vér­adó ünnepség, vagy kitünte­tés. Itt külön elismerés ille­ti azokat a gazdasági veze­tőket, ahol a vért adó dol­gozókat kedvezményekben részesítik. — Mennyi a véradók száma? — A megyében egyetlen­egy főállású véradásszerve­ző dolgozik. A többiek vö­röskeresztes munkában, ön­kéntesen vállalják, hogy fel­keresik az embereket, de hosszú múltra tekint vissza az egyházzal való jó együtt­működés is. Nem néztük tétlenül a munkahelyi át­szervezéseket, megkerestük a különböző kisüzemeket, Telex- és telefonkapcso­lattal összekötött öt hely­színen rendez országos ál­latbörzét minden hónap utolsó szerdáján az ÁGKER Kft. A jószág nincs a hely­színen, a vásárlók az álla­tok adatait és az árat a börzei írásos anyagokból tudhatják meg. Amennyiben a börze napján nem keltek el a felkínált állatok, még öt napon át próbálkoznak értékesítésükkel. Az első ilyen rendezvé­nyen több mint négyezer szarvasmarhát és 14 500 ser­tést kínáltak fel az eladók, egyelőre azonban csak ki­sebb „tételek” találtak új gazdára. Várható azonban, kft.-két is. A számítások szerint Nógrádban közel 12—13 ezer véradó van, akik önkéntes alapon segítik a gyógyítást. — A további tennivalók? — Szeretnénk jobban be­kapcsolni az egészségügyi dolgozókat. A szervezésre, a megbecsülésre nagyobb ösz- szeget kell fordítani. Elkép­zelhető olyan megoldás is, hogy adó vagy más kedvez­ménnyel tegyék érdekeltté a véradókat és a munkáltató­kat. Korrekt együttműködés­re van szükség a véradás­ban résztvevők és a vérel­látó-szolgálat között. Az egymásra mutogatás nem használ, a lényeg — ez nem­csak a jelenre, a jövőre is vonatkozik —, hogy minél több beteg embert tudjunk visszasegíten; családjához. * Mit mond az orvos? Dr. Fancsik János, a megyei kórház főigazgató-helyettes főorvosa: — Bár a nehézségeket érezzük, nálunk még nem fordult elő, hogy vér hiá­nyában elhalasztottunk vol­na műtétet. Az viszont igaz, hogy az egészségügy­nek, a Vöröskeresztnek és a vérellátásnak közösek a fel­adatai. Ügy vélem, anyagi­lag is át kell tekinteni a véradással járó feladatokat, vagyis a humánumot és az érdekeltségi viszonyokat job­ban összeegyeztetni, akár­csak az élet más területén. Nem kapkodni kell. hanem felkészülni arra, hogy folya­matos legyen a gyógyító­munkában a vérellátás, mert a vérre mindig szükség van, szükség lesz. (cse) hogy a börzeforgalom a következő időszakban föl­lendül, mivel nagyrészt nö­vendékállatokat kínálnak eladásra, és ezek iránt van érdeklődés. A tenyészüszőt kilónként 130 forint körüli legalacso­nyabb áron kínálták eladás­ra, a bikákért kilónként 85—130 forintot kértek, és eladásra jegyeztek kitűnő minőségű sertéseket is, ki­lónként 71—78 forintos áron A börzenapon tenyészálla­tokat — két cigájakost, egyenként 25 ezer forintért, nagy értékű tenyészjuho- kat, húsnyúlakat és szár­nyasokat — is kínáltak el­adásra. Állatbörze

Next

/
Thumbnails
Contents