Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-02 / 51. szám

Lélektől lélekig PÜNKÖSD \/ l"C fiU[7'.77/ MhLLÉKLETE____________________________199». 2. SZÁM Konfirmálás Béren A vallási hagyományoknak megfelelően, május első Vasár­napján került sor a konfirmálásra Béren. A helyi, barokk stílusú evangélikus templomban Mátis András lelkipásztor ünnepélyesen felvette egyházunkba és erősítette meg hi­tükben az ifjú konfirmandusokat. Felvételeink a szertartá­son készültek, annak hangulatából adnak ízelítőt. Fotó: Mikuska István HOGYAN TOVÁBB? Elült a harci zaj. Az országgyűlési választásokon túl vagyunlk. Boldogan mondhatjuk, hogy a mindenfelől ta­pasztalható passzivitás miatti aggodalmunk megnyugtató örömre változott. Megérezte népünk, hogy ez most nem formaság, porhintés a világ felé, hanem országunk sor­sát talán évszázadokra is meghatározó történelmi csele­kedet. Megérezte és túlnyomó többséggel eljött az úr­nak elé. Ez a nép a történelem folyamán a török, a labanc és minden hódító elől a nádasokba, az erdőkbe menekült. A több mint negyvenéves kommunista elnyomás elől vi­szont önmagába zárkózott. Bezárta a lelkét, bezárta ön­magát, a passzivitás vastag páncéljába. És ahogy törté­nelme folyamán a veszély elmúltával mindig előjött rej­tekhelyéről, hogy ismét új hazát teremtsen magának, mnvt is előmerészkedett. Sikerült megtalálnunk azt a kulcsot, amely kinyitotta lelkének vastag páncélját. Elő­jött és letette voksát, hogy pontot tegyen a négy évtize­des önkényre. Letette voksát, hogy alapköve legyen de­mokratikus új hazájának. _ Szép szabad hazánkért vívott küzdelmünk első csa­táját ,megnyertük. Csakhogy ez a háború nem egy csa­tából áll. Most rendezzük sorainkat és készülünk a má­sik ütközetre, — a helyhatósági választásokra, amely legjalább olyan fontos, mitat az országgyűlési volt. Köztudott, hogy hiába hoz a parlament jó törvénye­ket, ha „lent” a végrehajtás elfekteti, elszabotálja. Ma meg ,a közigazgatás jó részt a régi pártállam embereinek kezebeni van és ha közülük sokan felismerték is az új rend igazát, ahhoz évek kellenének, hogy erről életük kei, munkájukkal bizonyosságot adjanak. Ám nekünk éppen ezekben az első években van leg­nagyobb szükségünk a végrehajtás minden fontos poszt­ján, olyan emberekre, akiknek múltbéli és mostani éle­te, munkája, ez új országépítésben garanciát jelent. Ebben az új csatában talán rendezettebben, értelme­sebben indulunk. Nem zavarja látókörünket, eligazodá­sunkat az ötven párt és szervezet létezése. Remélem, hogy az induló pártok választási kampánya is érettebb', komolyabb lesz. ,Az első szabad választás után, ahol még elszabadultak olykor-olykor az indulatok, érettebben, higgadtabban, egymás iránti kölcsönös toleranciával ve­szünk részt a küzdelemben. Szeretném hinni, hogy a megyénkben működő pár- tdk vezetői és munkásai minél korábban, még a válasz­kan?pánv kezdete előtt megtalálják a hazánk sorsá­ért, jövőjéért aggódó embert, hogy egymásban nem el­lenséget, hanem egy emberibb, szabad hazát építő küz- dotorsakait látunk, akik ha nem egv úton is, de egy aka­rattal es toretilen hittel megyünk szép célunk, a függet­len, boldog Magyarország felé. Megszólalt a parlamenti csengő, vége a folyosói vi­táknak, beszélgetéseknek. A tettek következnek. Válasz­tóinknak megígértük, hogy kihozzuk az ország szekerét a kátyúból. Neki kell hát gvürkőznünk, mert nem könv- nyu munka lesz. Félre kell tennünk minden személyi, vagy presztízs- vitát. Be kell bizonyítanunk, hogy a széthúzás, ez az örök magyar átők nem létezik! Együtt kell örülnünk bármelyikünk országépítést szolgáló pozitív lépésének. Keresnünk kell a kölcsönös beszélgetések lehetőségét bárhol, a megyei tanácson berendezett képviselői szobá­ban is, ahová nemcsak képviselőket várunk. Ne feledjük, hogy harcunknak első nagy csatája*, megnyertük ugyan, de jó néhány még hátravan. Nem­zeti lobogónkat csak a Pariamentre tűztük ki, a vörös­es községházakra, nem. Hisszük, hogy közös jószándék- kal és akarattal ezt a csatát is megnyerjük, amely talán döntő lesz ebiben a küzdelemben jövőnk, — hazánk sor­sának alakulásában. Herczeg János országgyűlési képviselő Pünkösd értelme és ereje Krisztus megjelenése előtt is tuddtt az em­beriség arról, hogy az emberi testen kívül vtan egy szellemi világ. Egy fel nem fogható, csak esetleg hatá­saiban érezhető lelki világ, mellyel azonban nem tudott mit kezdeni. Krisztusnak kellett eljön­nie ahhoz, hogy meghirdes­se minden ember egyéni ér­tékét, hogy a hatalmas ural­kodóktól kezdve, a legegy­szerűbb emberig mindenki­nek van lelke, melyet ag­gódó szeretettel vár egy új világban a Mennyei Atya. És ez a lélek nem pusztul el soha, mert halhatatlan. Krisztus megmagyarázta, hogy Örök életre hívatott lel­ke van minden embernek, s hogy e rövidke földii életen fordul meg minden. A római és a görög világban Krisztus előtt az egyéni életnek jó­formán alig volt értéke. Leg­feljebb árnnyá, amennyi haszna volt ebből akár az államnak, akár egyeseknek. Nem más ez, mint az em­beri lélek bemutatása, meg­hirdetése, számtalanszor való közlése és amikor ennek ér­tékéről beszél, vigasztalá­sunkra azt is megmondja, hogy halála után ,küld va­lakit az emberiség megmen­tésére, akit úgy hívnak: SZENTLÉLEK. „Kérni fogom az Atyát és más Vigasztalót küld nek­tek” — mondotta. És Krisztus betartotta sZA~ vát. Elküldte a SZENTLEL- KET! * Az egyház ünnepei közül karácsony és húsvét mel­lett pünkösd a legkiemelke­dőbb ünnep. A húsvét utáni 50. nap. Ez a SZENTLÉLEK eljöve­telének ünnepe, aki e napon viharban és tüzes nyelvek alakjában szállott alá az apostolokra. Az Apostolok Cselekedeté­ben (2.1—11) azt olvassuk, hogy amikor betelnek pün­kösdnek (Pentecost esnek, vagyis az Ószövetségben már eLőre jelzett ötvenes szám­nak) napjai, az apostolok együtt voltak mind ugyan­azon a helyen, zaj támadt hirtelen az égből, mint a he­ves szélvész... és beteltek SZENTLÉLEKKEL. A SZENTLÉLEK elküldése teljesíti a húsvét ünnepét, mert húsvét hatásai csak pünkösd után, a SZENT­LÉLEK általi kezdhettek ér- ' vényesülni. A SZENTLÉLEK az ATYA és FIÚ mellett a harmadik isteni SZEMÉLY, ö az iste­ni végrehajtó — megvalósító erő különleges hordozója. Ezért játszik oly komoly szerepet a Krisztus által megszerzett megváltás érvé­nyesítésében, az emberhez való közvetítésben, vagyis a megszentelés művében. A pünkösdi himnusz a Veni Creator, Hrabanus Maurus (IX. század) csodá­latos költeménye, az egyház- szenílélek hitének tökéletes kifejezése. Ezt pünkösd ün­nepén kívül is szokták éne­kelni, szentségek kiszolgálta­tása előtt, vagy lélkigyakor- latök, prédikációk, tanfo­lyamkezdések alkalmával. Ez a világegyház közös éneke. Legérdekesebb talán a 3. versszakban található kije­lentés: „dextrae Dei .tu dig- nus’’ — Te vagy az újj az isten kezén” azaz a SZENT­LÉLEK az isteni tervek vég­rehajtója. Pünkösd nyelvcsodájáról is szólni kell. „És elkezdenek szólani különféle nyelveken, amint a SZENTLÉLEK adta nekik szólani.” (Ap. csel. 2. 4.) Isten nyelve azt eszköz­li, hogy megértsék beszédü­ket, amikor az apostolok szólásra emelkednek. Beszéd­jüknek eksztatikus — elra­gadtatott — formájuk is le­het, de még inkább, hogy prófétáinak. Utóbbit Szent Pál fontosabbnak tartja. Te­hát a SZENTLÉLEK közre­működésével úgy beszélhet­tek az apostolok, hogy bár­mely formában megértették őket. » A SZENTLÉLEK megjele­nése és ereje tehát csodával határos. A SZENTLÉLEK minden keresztényt szent pecséttel jelöl, s 7 szent ajándékával és sugallataival átformálja a lelkeket, konfirmálja. Ebben van a bérmálás nagy jelentősége. A pünkösdöt az egyház (ECCLESIA) születésnapjá­nak is hívják. A SZENTLÉ­LEK „Ki mindeneket egy­betart” azt ami azelőtt szét­szórt volt, egységbe forrasz­totta. Az egyház így lett az emberek szent gyülekezete. * Krisztus tehát világosan megmagyarázta az emberi lét értelmét és bizony „éljön az éjszaka, midőn senkisem munkálkodhiatik” (Ján. 9. 4.), mert nem lesz ideje esetleg a megtérésre. Aki a szentikönyveket ta­nulmányozta és belőle Krisz­tust szólani hallotta, az már tudja, hogy -néki mi helye van az életbe. Küzdés ugyan az élet, de egy nagy célért érdemes küzdeni. „A menny­ország erőszakot szénved és az erőszakosak ragadják el azt.” (Máté 11. 12.) Vasco dia Gama aki győ­zelmesen hajózott el a „Gyötrelmek foka” előtt, fel­fedezte a gyémántkincsökben gazdag Kelet-Indiát. — Krisz­tus győzelmesen ment át a halál kapuján és felfedezte számunkra a halál után re­ánk váró örök élétet Úgy tűnik őrület lenne él­ni és nem számolni a halál­lal. Krisztus olyan törvénye­ket is hirdetett az emberek egymás iránti viselkedéséről, egymáshoz való viszonyáról, azaz a szeretetről, amiről a Krisztus előtti emberiségnek sejtelme sem vőlt. Az élet mérlegének serpe­nyőjében az egyikben a jog, a másikban a szeretet fész­kel. Ennek egyensúlyát Krisztus teremtette meg. Jlár elmúlt az idő, mikor szemet szemért, fogat fogért járta. Üj törvényt hirdetett Krisztus „Ezentúl senki ne ítélje meg felebarátját, ne­hogy maga is megítéltes­sék”. (Máté 7. 1.) — Meg kell tudnunk bocsátanunk! A Miatyánkban ismét so­kan imádkozzák már: Bo­csásd meg a mi vétkeinket, miképp mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Szentnek keli tartanunk a házasságot, tisztelnünk kell szüleinket. Hol marad Budd­ha tanítása a krisztusi uta­sítás mellett: „... Jót te­gyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek, imádkozzatok rá­galmazóitokért...” Krisztus vallását éppen ezért nevezzük a szeretet vallásának. A SZENTLELKET ki­árasztó Krisztus fenyegeté­seit sem szabad azonban fi­gyelmen kívül hagynunk. „Elmegyek és keresni fog­tok engem és meghaltok bűnötökben” (Ján. 8. 21.) ki­ált oda Jézus a megátalko­dottaknak, akik kigúnyol­ják őt és bedugják fülüket. Krisztus nem áll bosszút, csendben eltávozik és érté­sünkre adja érzelmi éle­tünkben, hogy elpusztulunk nélküle az elhagyatottság­ban. Vegyük végre észre, hová vezet az emberiség élete azoknál, akik Krisztus nélkül akarják berendezni az életet. Átmeneti ered­ményt el lehet ugyan érni, de tartósat soha! Fejvesz­tett kapkodás zsákutcájában megrekednek útjaink. Igazán vaknak ke,!l an­nak lenni, aki nem jut ar­ra a belátásra, hogy azért inog minden, mert nagyon gyönge alapokra építettünk, és ügye csalódtunk, mert azt hit­tük, hogy csak az emberre, az emberies jogokra épít­jük ki az életet. Ám az emberi jogok nem az Isten jogaiból sarjadtak ki, eze­ket nem Krisztus nemesí­tette meg. Krisztust már egyszen ke­resztre feszítettük, de újból és újból ezt tesszük. És hogy lehet az, hogy mégis utána kiált az emberi élet, mert nélküle kielégítően nem tudjuk megoldani prob­lémáinkat­Most pünkösd ünnep­körében a bölcs em­ber megáll néhány percre és átelmélkedí pün­kösd jelentőségét. Ha ezt megteszi, rádöbben: Igazi haladás nem lehet a szív jóságának bővülése nélkül, igazi kultúra nem lehet a lélek kultúrája nélkül, a SZENTLÉLEK intő, figyel­meztető és hívó szava nél­kül, mert mindenkit hív. Halljuk meg szeretettel hí­vó szavát, öt kövessük és boldog lesz újból a világ. Kamarás József

Next

/
Thumbnails
Contents