Új Nógrád, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-02 / 51. szám
1990. JÚNIUS 2., SZOMBAT unmznj 3 * [mMEMÉNYJ Jövőkutatók Itt jártak a jövőkutatók nyolcvan országból, és ez jó jel. A Jövőkutatók Világszövetsége XI. kongresz- szusa ugyanis érzésem szerint nem csupán egyetlen tudományos tanácskozás a sok közül, amit szép, bár levegőtlen fővárosunkban rendeznek, hanem kiemelt jelentőséggel bírhat a jelen szempontjából is. Azt a hitet erősítheti a népességpesszimizmusra hajlók körében, hogy lesz jövő. Ha nem így volna, mire valók lennének a jövőkutatók. Márpedig az ő létezésük realitás, nem úgy mint az VFÖ-ké, amelyek éppen azért azok, amik, mert ugyebár nem azonosíthatók, eltérően a jövőkutatóktól. Más kérdés, hogy ők sem mindenben értenek egyet az emberiség jövőjét illetően, de ez a nem jövőkutatóknál is így van. Ahány ember, akarom mondani jövőkutató, annyi jövőkép. De legalább lehet válogatni. És még az a gyanú sem merülhet föl, ami — úgy tetszik — kimondottan a népesség megnyugtatását szolgáló kormányprogrammal kapcsolatban itt-ott elhangzott, hogy talán kevés információval rendelkeznek annak összeállítói a jelen gazdaság és a társadalom pillanatnyi állapotáról. Bár szerintem ez nem igaz. Sőt! Ismerik a régi viccet, amely szerint a kérdésre, mi a különbség a pesszimista és az optimista ember között, a válasz így hangzik: a pesszimista jobban informált? Így már mindjárt érthető a program összeállítóinak humánus módszere. Még értékelni is érdemes a tapintatot, hiszen előttünk egy boldog nyár és helyhatósági választás, minek addig idegesíteni egymást a nyílt beszéddel. Érezzük jól magunkat, amíg lehet, a többit majd meglátjuk. Higgyék el, jobb lenne, ha nem látnánk, de hát ez úgyis lehetetlen. Viszont minden rosszban van valami jó, jelen esetben maga a jövő ténye. Ebben megegyeztek a jövőkutatók, globálisan és regionálisan egyaránt. Ami minket közelebbről érint, szintén nem érdektelen. Arra a következtetésre jutottak, hogy saját jövőnkért elsősorban mi tehetünk legtöbbet, elsőóbrban azzal, hogy nem várjuk ölbe tett kézzel a sült galambot, jelesül a külső segítséget, hanem vállaljuk az áldozatot a jövő érdekében, miként azt eddig is tettük. A nem jövőkutatók ezt úgy szokták mondani, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít. Azért jó, hogy itt jártak a jövőkutatók, így mindjárt bátrabban , nézünk a jövő elébe. Sok újat ők sem mondtak ugyan, de legalább nem titkoltak el semmit. Ha nem értjük üzenetüket, legföljebb a jövő múltkutatói följegyezhetik rólunk: boldogan éltek, míg meg nem haltak. (bte) Nem kell a közmű Karancsalján ? A TIT tervez, a tulaj1 végez A TIT Nógrád megyei szervezete a Karancsalján kialakított 540 telek közművesítésére társulás létrehozását tervezte. Elképzelésük szerint — minden telektulajdonos bevonásával — úgy jönne létre a közműtársu- lás, hogy a TIT végezné a munkálatok szervezését, lebonyolítását. Előzetes egyeztetéseik alapján a villany és víz bevezetésére szakosodott vállalatok 1991 nyaráig befejeznék a munkát, melynek költségei — amennyiben minden „gazda” igényli a szolgáltatást — negyvenezer forintba kerülnének telkenként. Az összeg befizetése három részletben történne. Az akció elindult. A TIT május első napjaiban értesítette a telektulajdonosokat a tervekről. Körlevelükben azt kérték: május 21-ig adjon mindenki szándéknyilatkozatot: igénvli-e vagy sem a közművesítést? A határidő lejárt. Milyen volt a fogadtatás? — kérdeztük Tari Jánost, a TIT szervezőtitkárát. — Sajnos, a vártnál kevesebben .jeleztek vissza — mondta —. 260 telekgazda igényelte a közművesítést. — Tervük tehát kudarcba fulladt? — Nem. Továbbra is bizakodunk, mert meggyőződésünk, hogy sokan' elfeledkeztek a határidőről, esetleg felületesen olvasták• el levelünket. Közben megkerestünk olyan telektulajdonosokat is, akik nem jeleztek vissza és már ígéretet tettek, hogy ők is „beszállná- nak” a közművesítésbe. — Meddig várnak a pótjelentkezésekre? —^ Június közepéig. Ha sokáig húzzuk az ügyet, a kivitelezés költségei emelkedhetnek. A munkára jelentkezett cégek ugyanis árajánlatukat csak akkor tartják, ha idén nyáron hozzákezdhetnek a megvalósításhoz. — Az 540 telektulajdonos közül hány jelentkezőre lenne szükség, hogy elkezdődhessen a munka? — Amennyiben nyolcvan százalékuk társul, akkor az előzetesen kalkulált költségek csupán minimálisan emelkednének, tehát elfogadhatóak lennének. Ameny- nyiben azonban kevesebben jelentkeznek, úgy horribilis összeg jutna egy-egy gazdára. — Az eddigi 260 igénylő mind a víz, mind a villany bevezetésére igényt taiSf? — Igen. Bár a két munka külön-külön is megvalósítható lenne, azonban tapasztalatunk, hogy az igénylő vagy mindkettőt kéri, vagy egyiket sem óhajtja. — Mi történik akkor, ha megbukik az elképzelésük? — Semmi \különös. Illetve a telektulajdonosok a jövőben — amikor valóban szükségük lesz a közműre — mélyen a zsebükbe nyúlhatnak. A vállalkozó kivitelezők prognózisa szerint évente 30—50 százalékkal emelkedhetnek a költségek, /s nem tudom, vajon az emberek anyagi helyzete megengedi-e, hogy borsos árért 5—10 év múlva kerüljön sor a közművesítésre. (V. I.) Szovjet nemesek Vannak-e nemesek a Szov- jétunióban? A választ bármely kisiskolás fújná, aki egy kicsit is figyelt az 1917-ről szóló történelmi leckénél. Nem is beszélve arról, aki felüti a Nagy Szovjet Enciklopédia megfelelő kötetét, amely tárgyszerű rövidséggel tudatja, hogy a forradalom nemcsak az előjogaikat, hanem intézményeiket is megszüntette. Ezzel szemben niit ír a Kom- szomolszkaja Pravda? Siet közölni a jó hírt, hogy „újjászületett az 1785-ben alapított Nemesek Tanácsa’’. Nem illegálisan, nem valamelyik gulág szögesdrótja mögött — mert ilyenek már nincsenek —, nem az osztályidegenek és nem is a szocializmus esküdt ellenségei élesztették fel a nyilvánvalóan csak tetszhalott állapotából, hanem — a lenini Komszomol lapjának kifejezésével — „az orosz nemesség leszármazottjainak szövetsége alkotmá- nyözó gyűlésén született a döntés”. A NÖGRAD MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT értékesítésre meghirdeti i nyilvános eladásra licit útján a tulajdonát képező alábbi gépjárműveket: Forg. rendszám Tipus Szakértő által felbecsült érték (áfa-s) FY 57-94 Barkas FR LK 124 000 YA 05-10 Barkas HP 86 700 YA 06-79 Barkas FR LK 116 200 YA 11-29 Barkas FR/LK 137 700 YA 11-28 Barkas FR LK 138 160 FZ 50-32 Robur LD 135 100 YH 94-65 Barkas FR/LK 314 000 A vevőnek kötelezettséget kell vállalnia: — szállítási kapacitását azonnal leköti a vállalatnál, — rendelkezik magánfuvarozói engedéllyel, vagy azt beszerzi, — rendelkezik egészségügyi könyvvel, vagy azt beszerzi. A magánfuvarozói tevékenység kezdetének időpontja, a szükséges okmányok beszerzési ideje lehetőség szerint: 1990. július 1. A nyilvános eladás helye: Salgótarján, Vörös Hadsereg u. 56. Ideje: 1990. június 15., 14.00 óra. Előzetes információt ad: Tátrai József szállításvezető a fenti cimen. Telefon: 15-492. Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat (Folytatás az 1. oldalról.) tetszést arattak. Ezek lényege: a nemzetiségek számára nemeseik jogot, hanem a továbbéléshez minden feltételt biztosítaná kell. Legyen összeurópai nemzeti érdekképviseleti törvény, amelynek végrehajtására minden nemzetnél rá lehet kérdezni: „önök mit tettek?” Minden kulturális és nyelvi nemzet támogathassa a saját nemzetiségét, határain túl, anélkül, hogy ez más ország belügyeibe történő beavatkozásnak minősülne. Fuldáról érdemes tudni, hogy tulajdonképpen az európaiság eszméjének bölcsője, hiszen Szent Bonifác városa, aki a VII. században rakta le a katolikus vallás alapjait, s ő már akikor összeurópai szellemet hirdetett. Az idei Európa-napok különlegességére már a bevezetőben utaltam: két helyszíne volt, Fulda mellett Meiningen, az NDK-beli Suhl megye kisvárosa, az egykori Sachsen-Meiningen hercegség székhelye. Habsburg Ottó felesége. Regina főhercegnő pedig a sachsen- meiningeni „színházalapító herceg” Georg von Sachsen- Meiningen ' ükunokája. Ö volt az NDK-beli program fővédnöke, ahová az Európa-napok résztvevői a mei- ningeni vár megtekintésére, valamint színházi előadásra „ugrottak át”. AJkinek emlékei vannak az NDK-határátkelésekről, az nagyot csalódott ezen a napon. Ügy engedték át az autóbuszokat az NDK-beli határőrök, hogy barátságosan integettek, egyetlen útlevelet sem néztek meg, egyetlen autóbuszra sem szálltak' fel. Ez a jövő, amikor a határok csak a térképen szerepelnek, jelképesek, de azokat bárki, bármikor átlépheti, mindenféle nehézség nélkül. A rrieiningeni színházban Giuseppe Verdi Álarcosbál-, ját adták, egész véletlenül ez is illett az alkalomhoz, hiszen az opera középpontjában a személyes és társadalmi felelősség kérdése áll. Az uralkodó legjobb barátjának feleségébe szeret bele, ugyanakkor nemesi összeesküvés készül ellene. A történetet nem érdemes elmesélni, inkább az volt a meglepő, hogy egy 26 ezres lélekszámú kisvárosiban ekkora színház és igen jó társulat működik. Verdi operái egytől egyig élményt adhak, de ehhez az élményhez azért felkészült énekesek, jó színészek kellenek. Meiningenben ilyen társulat működik. Két nevet még a rendezvény kapcsán mindenképpen le kell írni: Bernd Posselt, a Német Paneurópa Unió alelnöke, az ifjúsági szervezet elnöke és Walburga von Habsburg, a müncheni iroda vezetője volt a motorja az Európa-napoknak. Á több mint hatszáz vendég elhelyezése, mozgatása, a programok kialakítása kettejük érdeme; s természetesen azoknak a fiataloknak is köszönhető, akik az „aprómunkában’’ részt vettek. Az egyik szünetben megkérdeztem Habsburg Ottót, vajon Magyarországra terveznek-e az idén valamilyen rendezvényt, hiszen 1989-ben Sopronban „pikniket” tartottak, a vasfüggöny mellett. — Valamilyet biztosan, de véglegeset még nem mondhatok. Budapestről fogják üzenni, hogy mit akarnak és mikor. A mi gondolatunk, hogy egy év elteltével valamilyen emlékünnepet szervezünk. Adja isten, hogy sikerüljön — kaptam a biztató választ. Május 20-án Európa-is- tentisztelet volt a fuldai dómban. A szentmisét dr. Johannes Dyba, fuldai püsAa Európa-napok és a Paneurópa Unió egyik zászlóvivője— szór szerint is: Walburga von Habsburg. (A szerző felvételei) pök celebrálta, s tulajdonképpen ő világította meg Szent Bonifác szerepét, mitől lett Fulda az európaiság bölcsője. Az angol szerzetes személyén át, a kereszténység kultúrtörténeti, társada- lomépütő szerepét is hangsúlyozta. Regina von Habsburg, született Sachseti-Meiningen hercegnője, az ősi vár udvarán. Az utolsó napon, az isten- tisztelet után, Európa szerepe a világban címmel, a záró plenáris ülésen ismét magyar előadónak tapsolt a közönség: gróf Bethlen István országgyűlési képviselő tartott előadást. A meghívóban még úgy tüntették fel, hogy a kormány képviseletében is szól, de ezt végül is nem tehette, hiszen a Németh-kormánytól erre nem kapott felhatalmazást, az Antall-kormány pedig csak május 22-én lépett hivatalba. Ha nyomtatásban nem jelenik meg, nyilván erre nem tér ki bevezetőjében Bethlen István, aki egyébként korábban, még emigrációban egyik lelkes szervezője volt a Paneurópa Uniónak, mindenkit régi ismerősként üdvözölt. A jövőt illetően kiemelte: ba már a kommunizmus, a keleti, marxi szocializmus halott, jó lenne, ha halott lenne a nacionalizmus is. Azt sem hallgatta el, hogy a a Nyugat hathatós segítsége nélkül nem tud a magyar gazdaság talpra állni. Külön kiemelte, hogy a magyarok, hasonlóan a páneurópai eszméhez, nem akarnak határ- revíziót. Mi határok nélküli Európában gondolkodunk, de a határainkon túl élő magyarokért változatlanul felelősséget érzünk, jogaikért felemeljük szavunk. Először fordult elő, hogy a búcsúzásnáil még nem tudták bejelenteni jövőre hol tartják az "urópa-napokat. Mindenesetre valamennyien, akik ott voltak, úgy érezték, a határok nélküli, szabad Európáért ők is uítek valamit másfél évtizedes, vagy még régebbi fáradhatatlan szervező és publikációs, politikai szereplésükkel. S ami tavaly még távoli jövőnek tűnt, az idén kézzelfogható valósággá vált. Európa mind- annyiunké; s jó érzés volt Fuldában, Meiningenben tapasztalni: minket, magyarokat szeretettel várnáik az Európa-házba... Wőr Vilmos Első alkalommal íoydult elő, hogy az Európa-napokat a két német állam egy-egy kisvárosában rendezték. Az NDK-beli Meiningenben éppen az autóbuszokról szállnak le a résztvevők, akik több mint hatszáaan voltak. Ms. essen® érvényesíti
