Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-12 / 33. szám

Drezda ezekben a napokban ad otthont Európa legnagyobb dixielandfesztiváljának. S egy héttel ezelőtt zajlott le Salgótarjánban a hatodik nemzetközi dixielandtalálkozó, amely Magyarországon sem az egyedüli, hi­szen például Benkóék Diósgyőrön és Tatán is rendeznek hasonlót. Mégis olyan kiemel­kedő kulturális ünnep ez Nógrád számára, amely — bár a várostörténetben múltja nincs - nagy jövő előtt áll. A közönség magáénak vallja, kellő menedzseléssel gazdasági, ide­genforgalmi attrakcióvá alakulhat, nem is szólva arról, hogy egy igen jelentős és Euró- pa-szerte ismét egyre népszerűbb tradicio­nális tenei, művészeti fajtával gazdagítja a várost, a dixielandmuzsikával. Egy kisváros, ha ad magára, nem mondhat le a többi kö­zött arról a reklámhordozó szerepről sem, amely ebben a zenei fesztiválban rejlik. Idén is magas szakmai színvonalat hozott a fesztivál, a hazai együttesek, a Benkó Di­xieland Band, a nemzetközi szervezésben is közreműködő, kitűnő Molnár Dixieland Bánd, az ózdi Lucky Boys és most itt először be­mutatkozó hódmezővásárhelyi Promenad Dixieland Band igazi zenei élménnyel aján­dékozta meg a hálós közönséget. A külföldi vendégeket most mutatjuk be. Három nap varázslat Akiknek a város tapsolt A nemzetközi dixielandtalálkozó külföldi vendégei — Nagy orom volt sza­momra, amikor tavaly a Riviérán megismerkedtem a Molnár Dixieland Band- del és 'kitűnő muzsikájuk­kal — mondja Marcel Za­Zanini énekei nini, a salgótarjáni dixie­landtalálkozó sztárvendége, aki Franciaországból ér­kezett, tenorszakszofonon és klarinéton játszik, továbbá énekel. Hogy miiven siker­rel, arra elegendő említe­ni, hogy eddig több mint egymillió lemeze kelt el, Európa híres jazzt'esztivál- jainak legkedveltebb ven­dégei közé tartozik, magá­val ragad, egyénisége olyan, Századelő — századvég Blues Fellows, Lengyelország Lengyelország hagyomá­nyosan a jazz hazája Kelet- Európábán. Csak egyetlen utalás: a varsói jazz jam­boree nimbuszt vívott ki magának az egész jteleti tér­ségben. A Blues Fellows ze­nekar repertoárjáról híres Lengyelországban és külföl­dön. elsősorban a húszas­harmincas évek örökzöldjeit tartalmazza, a hagyományos New Orleans-i dixieland stí­lust. Az Európát járt együt­tes vezetője Jerzy Wiec- kowski. Tőle kérdezem, hol a helye Lengyelországban a tradicionális jazznek? — Nálunk valóban érős a jazz — hangzik a válasz. — A béke üzenete mint a szving. Nem - ke­vésbé eredeti hatalmas re­pertoárja sem, amelyből Salgótarjánban is ízelítőt adott, zenéjét maga szerzi „Egy Scotch, egy bourbon, egy sör. .." című számát egész Franciaország énekli. Élete meghatározó kor­szaka volt, amikor 1354— 1958 között New Yorkban élt. Kikkel lépett fel? Kö­zéjük tartozott Charlie Par­ker, Billie Holiday, John Coltrane, Lester Young. Igen, ez volt a magasiskola. Most minden város meg­tisztelve érezheti magát, ha vendégül láthatja Salgó­[gaz, volt egy hullámvölgy, de most már leáldozóban van a pop és a diszkó, ismét jön fel az élő jazz. Ezen belül azonban a tradicioná­lis muzsika krízisben van, körülbelül 7—8 olyan együt­test tartunk számon, amely ezt a stílust játssza. Zanini klarinéton játszik tarjánba egy szál zongoris­tával érkezett, a neve Fran­cois Rilhac. Ki ő? — Még nincs harminc­éves, de tíz éve játszunk együtt — közli Zanini. — Nagy tehetség. Játéka túl­mutat a hagyományos mu­zsikáláson. Sok érzés van a játékában, szereti, kiváló ragtime zongorista. — Hogy érzi magát itt? — Köszönöm, kitűnően. Ez a fesztivál is azt. bizo­nyítja. hogy a jazz nem is­mer határokat. Lehet, hogy egyszer még visszajövök ide. Amikor Marcel Zanini át­ment a főtéren, a járóke­lők rámosolyogtak. Néhány kivétel akadt. Róluk tudni lehetett, hogy nem voltak ott a dixielandtalálkozó koncertjein. Talán már nem kaptak jegvet. Blues Fellows — örökzöld muzsika — Milyen a dixieland vi­szonya a lengyel modern jazzhez? — Nagyjából fele-fele az arány, de nagyobb vonzása van a modern jazznek. — Akkor miért a régi stí­lust játssza a Blues Fellows? — Jól érezzük magunkat benne. Egy csomó ember — En häu­fe leit - összejön és játszani kezd az NSZK-ban, Darmstadt városában. Mit játszanak? Természetesen azt, amit év­tizedek óta változatlanul lehet játszani az egész világon, aminek tradíciói réges-régen kialakultak, amiben az embe­rek a leginkább megtalálhat­ják magukat, az élet örömét — e két fogalom talán jobban össze is függ egymással, mint általában hinnénk —, ez a muzsika pedig a dixieland és a szving. Valahol New Or- leansban és Chicagóban jött a világra, s a XX. század vé­gén változatlanul, vagy ép­pen változva, ott lüktet mind az öt kontinensen. Az is igaz, amit Rolf Lang, az En häufe leit együttes vezetője mond, hogy hasonlóan a többihez, ezt a zenét sem kell fordítani, Így a különböző nyelveken be­szélő emberek számára ez a legjobb kapocs. Először a darmstadti kocs­mákban, aztán a városi szín­házban és rendezvényeken muzsikáltak, de hamarosan szárnyára kapta őket a hír, mind több meghívást kaptak a legrangosabb' fesztiválokra, Frankfurt am Mainba, a Jazz Live fesztiválra, ahol Wallace Davenporttal játszottak, 1978- ban megjelent első nagyleme­Tónyleg forrók Hot Frogs, Svédország A svéd Hot Frogs (Forró békák), a húszas-harmin­cas évek hangzását megszó­laltató zenekar 1969-ben alakult. — Miért forró békák, hi­szen ezek az állatkák in­kább hűvösek? — Mióta fölvettük ezt a nevet, azóta mi is ezen gon­dolkodunk — mondja Sten Sandahl. Svédországban az ötvenes években ‘ született újjá a jazz, amiből ők a klasszi­kus hagyományt választot­ták, bár a standardszámo­kat elkerülik, a régit játsz- szák új stílusban. A jazz térnyerése a hatvanas évek­ben Svédországban is lelas­sult, betört a pop, a rock. A hetvenes-nyolcvanas évek­től azonban ez a műfaj — benne a tradicionális ág is — újra virágkorát éli, zsú­— Először vagyunk .hiva­talosan Magyarországon jazzfesztiválon — mondja Diczi László Zoltán, a Ro­mániából érkezett kolozsvári Hét cserebogár Dixieland Jazz Band zongoristája. — El vagyunk bűvölve a fo­gadtatástól és a közönségtől. Két cserebogár a hét közül — Milyen érzés volt ma­gyar közönségnek játszani? — Ez volt a legnagyobb érzés, és az, hogy az utcán magyarul beszélnek az em­berek. Az együttes vezetője Mihai Porcisanu, a további hat cserebogár: Csapai Jenő, Stegaru Bogdan, Káló Ru­dolf, Diczi László Zoltán, Győri László és Varga Já­nos. — A Hadsereg Színház együttese vagyunk, 1975-ben alakultunk — tájékoztat Mihai Porcisanu. — Jazz­klubokban játszunk, fellé­pünk a román /televízióban és rádióban, rendszeresen részt veszünk a szebeni jazz­zük, résztvevői a mainzi jazz- hétnek. Hogyan kerültek Salgótar­jánba? A Molnár Dixieland Band már kétszer járt náluk Darmstadtban, Molnár Gyulá­tól hallottak erről a kis észak­magyarországi fesztiválról. Egyébként a nagy szívű Hel­mut Stütz átadja általunk is Darmstadt polgármesterének üdvözletét Salgótarján városá­foltak a jazzklubok, hatal­mas tömegeket vonzanak a fesztiválok. Ök is rend­szeresen lépnek föl otthon egész Észak-Európa egyik legnagyobb hírű jazzklub­jában, a Stampenben és hí­res nyári svéd zenei fesz­tiválokon, valamint Hollan­diában, NSZK-ban, Indiá­ban. Három nagylemezük látott napvilágdt. fesztiválon, ami >Romániá­ban a legnagyobb, továbbá a brassói, a bukaresti, a jcos- tinesti fesztiválokon. Innen most a drezdai dixieland- fesztiválra megyünk. — Mi a repertoárjuk? — Fele-fele arányban ját­szunk tradicionális jazzt és saját szerzeményeket, ezek népdalfeldolgozások dixi­elandritmusban. Ilyen pél­dául a Kolinda, a Mócok ze­néje vagy az Egy téma a te szemedért című számunk. A Hét cserebogár pímű számot Mihai Porcisanu írta, de szerez zenét Káló Rudolf és Győri László is. Egyébként a népdalfeldolgozás 1989. de­cember 17 -ig - kötelező elő­írás volt Romániában az együttesek számára. Ez a forradalom után megszűnt, az együttes azonban most már előírás nélkül is meg­tart népdalfeldolgozásokat a repertoárban, és \jól teszi. Ezek egyéni ízt jelentenek já­tékukban. nak. Darmstadt azonban Sze­geddel lép testvérvárosi kap­csolatba. Salgótarjánba a bé­ke üzenetét hozták és elviszik a város dixielandtalálkozójá­nak hírét Darmstadtba, ahol az NSZK és a világ legna­gyobb jazzarchívuma talál­ható. Nem akárhovó kerül tehát az idei fesztivál doku­mentációja és majdan hangzó anyaga. Énekesnőjük, Sabina Have nemcsak vérbeli előadó, aki pillanatokon belül képes igazi show-t teremteni, ha­nem zeneszerző és szöveg­író is. Egyik legismertebb saját száma a Deep down. Az együttes koncertje után már nem is annyira megle­pő számomra a Forró békák név. Bizonyos, hogy nem hűvösek. Jó reggelt, jóember Berki Tamás, Magyarország Végül, de nem utolsósorban néhány szó Berki Tamásról, oki már harmadik éve műsor­vezető házigazdája a feszti­válnak. Thomas nélkül — így jár szájról szájra a neve a külföldiek körében - valószí­nűleg nem is lenne olyan föl­szabadulton könnyed és ked­ves ez a találkozó, mintami­lyen. Amúgy is kicsit nógrádi, Cserhátszentivánban vett há­zacskát. Idén talán keveset lesz ott, mint mondja, nyáron kislánya születik. Egy gimna­zista fia mór van. Pont ebben a nehéz időben? - kérdezte tőle édesanyja. Miért, 1946- ban, amikor én születtem, jobb világ volt? - kérdezte ő. A nyáron még megjelenik egy szólólemeze „Jó reggelt, jó­ember” címmel, saját dalai­val, Szakcsi Lakatos Béla, Ba­bos Sándor, Tátrai Vilmos, Dés László és Ablakos Lakatos De­zső közreműködésével. Kará­csony táján pedig egy közös Benkó-Berki lemez lát nap­világot. Az optimista házigazda Ezt a zenét sem kell fordítani. Az En häufe leit Darmstadtból Az oldalt összeállította: Szöveg: Bódi Tóth Elemér Fotó: R. Tóth Sándor Kolinda dixielandritmusban Hét cserebogár, Románia iB'i ' 1 »liPwwwfl» ' HmI Hot Frogs — a show mesterei és a vonzó Sabina Have En häufe leit, NSZK Szving Úr Marcel Zanini, Franciaország

Next

/
Thumbnails
Contents