Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-12 / 33. szám
4 iinumn 1990. MÁJUS 12.. SZOMBAT Minősítő hangverseny „Nem beszélni kell a zenéről...” Rendkívüli hangversennyel örvendeztette meg a minap a kórusmuzsika szerelmeseit a salgótarjáni Liszt Ferenc kamarakórus és a hátonyterenyei Bányász férfikar. Újabb minősítésüket kérve vállalták a megmérettetést. A zsűriben Pálinkás Péter budapesti, Méhes Imre balassagyarmati karnagyok mellett helyet foglalt Sapszon Ferenc, az MRT karnagya, napjaink egv A legismertebb szaktekintélye. A Liszt Ferenc kamarakórus (karnagy Citithy Éva) kezdett a Messe di Angelis misével. A gregorián kottaírás és előadásmód igen nagy leiadat elé állítja a mai megszólaltatokat. A recitativo egységes és kulturált hangon szólalt meg: csak a Sanctus-tétel uni sonója boly eltilt meg a női kórusban. A „zene orákulumaiként tisztelt Monteverdi A hajnal című kórusa csendült fel ezután - Tasso versére. Az apparátus teljes odaadással énekelt, amire egyszerűen csak ennyit lehetett megjegyezni: szép! A kötelező számként előadott Maivnzio Zefiro torna már némi gondot jelentett az együttesnek. 1/ persze nem csoda: az 1500-as években élt madrigál- szerző legnehezebb darabjai közül való a bemutatott mű. A francia Couperin .lubilemus, exulte- mus c. alkotásai még soha nem hallottam. A karnagy, Guthy Éva akadt ra „kot tabányászásai” során. Érdemes volt róla lefújni a port, hiszen a luhlis/ítettcsemba- lódarabjairol lines szerző másik arcát is megismerhettük általa. F. Schogg Oie launige Forelle műve lényegében szellemes zenei paródia, vagy ha u \ tetszik: stílus- gyakorlat. Schubert pisztrángdallamával játszik el: mit tett volna a témával Mozart, Beethoven, Weber es Wagner. A színes ka- valkádban felcsendül a Kis éji zene, A bűvös vadász egy-egy motívuma: felismerni véljük a Tanháusert és a Lohengrin ünnepélyes nászindulőját. ❖ A biítonyterenvei Bányász férfikari igen-ifim régen nem hallottam, v must örömmel fedeztem fel magamnak, magunknak. Bizony kicsit fenntartással vártam bemutatkozásukat, kellemes meglepetés ért. Nyers, érces-érdes hangok helyett finom, kulturált és egységes hangzás fogadott. (Később „lógott” csak ki egy lassúbb vibrato.) Tetszett a három dalból összeállított bányászdalcsokor, jó szövegmondásával, fokozódó temvesen hallottam volna súlyosabban, férfias tartással a dalt, de azután a bravúros tempó meggyőződött - és legyőzött. A két kórus bemutatkozása után a közönséget is megénekeltette (mily ritka esemény!). Szinte kihal életünkből a dal. Pedig legbelül az ember áhítozik rá, csak talán önmaga előtt is szé- gyelli. Vajon miért? A sorokból a „köszönjük” szóval keltek fel a hallgatók ... Az utolsó szót természetesen a zsűri mondta ki, miszerint a bányász férfikar arany-, a Liszt Ferenc kórus pedig fesztiváldíjat kapott! Fia a szigorításokat figyeljük (az eddigi kategóriákból mindössze a bronz, ezüst, arany fesztivál- és hangversenyfokozat maradt), megállapítható, hogy mindkét együttes nagyszerű eredményt ért el. íme hát két művészeti csoport, akik letettek valamit a város, a megye asztalára. Vajon fordítva így van-e? Megbecsüljük-e kellőképpen értékeinket? A Dűvő együttesnek pl. országos versenyen kellett bizonyítania - be- küzdve magát a legislegjobbak közé -, hogy észrevegyék? A megyehatáron kívül hamarabb invitálták őket közreműködőnek ... A Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar Finnországban hozott dicsőséget városára; itthon pedig azon rágódtak, hogy „miből”?, „mennyiért”?, és „pont erre volt most szükség”?. Együttesek, kultúrházak mennek veszendőbe. Igen, még mindig fáj a tarjáni Bányász Művelődési Ház elvesztése. Hagytuk! S úgy tűnik lesz (van) folytatása ... A Bányász zenekar Bátonytere- nyén halódik. Az eredetileg tarjáni kórus is oda jár le próbálni. De meddig lesz rá erejük? Egy együttes, ha már megszűnt - feltámaszthatatlan! Megszűnt a hajdan csodálatos és országosan is ismert salgótarjáni pedagógus-kórus. Hiába próbálkozunk utódjának, a városi vegyes karnak összehívásával - csak alkalmakra sikerül. így mennek kulturális értékeink veszendőbe. Sok helyütt, már túl a huszonnegyedik órán, másütt a 24. órában vagyunk ... Itt a művelődési vezetés felelőssége! Nem tartom gusztusosnak a jelenleg érvényben lévő pályázati rendszert: anyagi támogatást az kaphat, aki szövegesen leírja eddigi eredményeit, terveit, költségvetéssel ... Tehát nem elég, ha hosszú éveken keresztül bizonyított, most „pitiznie” kell egy kis pénzért. Természetesen az önmagát menedzselő jár jól. így degradálódik a művészet üzletté. Erre mondhatnánk Kodály szavaival: „Nem beszélni kell a zenéről, hanem csinálni!” így és itt én most gyorsan be is fejezem. Kedves tarjániak, nógrádiak! Ne hagyjuk az értékeinket! Boros Ágnes pójával. A grúz Muradelli, akit előbb Szibériába száműztek,' majd tíz évre rá rehabilitáltak (’58-ban), zenés figyelmeztetőt komponált az emberekhez Bu- chenwaldi riadó címmel. A bányászférfiak meggyőző erővel zúgták: „Álljatok fel, emberek egy percre! ... Fehér Miklós vezényletével szépen sikerült a csúcspont kiemelése: a béke hangsúlyozása. A kötelező darabbal (Kodály három biciniu- ma) nekik is meggyűlt a bajuk. Hiába! Ami kötelező, már nem olyan kedves ... Sokkal jobb lett a Háros felől címet viselő Marosnépdalfeldolgozás. Ez már inkább az övék volt: sajátjuknak érezték. Nem hálás darab viszont Loránd István „tengere”. Podest Dobry Den lelkes előadásmódja minden politikai ellenérzést feledtetett. A kórus szépen megvalósította az építkező elképzelést. * Kis szusszantás után újra a Liszt Ferenc kamarakórus állt a pódiumra. Egy névadótól származó, különlegesen szép művel folytatták szereplésüket (Liszt Ave maris Stella). Ezt Kodály Székely keservese követte. Igen kényes a darab néhány elindulása. De harangokat is megszégyenítően zengtek a bimm-bamm harmóniái. A kórus fellépését Bárdos Csillagvirág című kedvelt összeállításával zárta, melynek végén a Hej, igazítsad ... ismert dallam szólal meg. Az elején szíHogyan segít a röntgen? 5000 éves csontvázak Szécsény környékéről Dr. Antal Elemért, a balassagyarmati kórház röntgen főorvosát azért kerestem fel, mert hallottam, hogy a szegedi József Attila Tudományegyetem Régészeti Tanszékén nemrégiben előadást tartott a régészeti röntgenről. Hangjelzéses nyílhegyek a sírokban- Milyen érdekesebb feladatot tud említeni, amely a régészekkel és a muzeológusokkal való együttműködést erősíti?- Nógrádsáp Tatárka nevű magaslatán feltárt hazai honfoglalás kori temető nyitása időszámításunk után 950, zárása i.u, 1000 körül lehetett. Ez alatt az 50 év alatt 24 halottat (köztük 7 gyermeket) temettek ide, még nem keresztényi módon. Ezt bizonyítják a fősírban talált „rangjelzé- ses” nyílhegyek, s az előkelő lovának csontjai.- Hány ember élhetett abban az időben a településen?- Ennek megállapításához olyan betegségcsoportot kellett keresni, amely állandó százalékban fordul elő az emberek között. Támpontként csak a veleszületett rendellenességek voltak felhasználhatók, amelyek a bel- házasságból származtak. Mivel a temetőben 6 hátcsigolya-fejlő- dési rendellenességet találtak; valószínű, hogy a falu lakosságának létszáma durva megközelítéssel 400 körüli lehetett. Ezt bizonyítja a fősírban talált nyílhegyek száma is. Ugyanis 3 került elő rozsdás állapotban. Mivel három nyílhegyes méltóság nem volt, vagy 2, vagy 4 jelentett rangot, így egy nyílhegy teljesen tönkre mehetett.- Kik, s milyenek lehettek azok az emberek, okiknak a csontvázát vizsgálta?- A sok elváltozás ellenére feltűnően magas, a koponyák formájából ítélve „jóképű” emberek csontvázát vizsgáltam. Mivel a megyében nincs antropológus, így nem tudjuk pontosan meghatározni, kik voltak ók.- Ha jól tudom, akkor egy új- kőkori településen feltárást végeznek Szécsény közelében ? Szécsénytől délkeletre, az Ültetés nevű fennsíkon évek óta folyik egy nagy újkőkori település feltárása. Az eddig rekonstruált anyag egy része a szécsényi Kubi- nyi Ferenc Múzeumban látható kiállítva. Csontváz a szemetesgödörben- Milyen említésre méltó leleteket találtak ott?- 1986 nyarán egy szemetesgödörben három csontvázmaradványt. Nagyon örültem, hogy a régészek meghívtak a helyszínre. Két „csúnyán” összetört koponyát, megnyomorított medencét és végtagokat leltek. Az egyik csontváz medencéje alatt, a combcsontok között egy koponya feküdt, melyhez azonban törzscsontozat nem tartozott. Nem is került elő. Napokig tartó munkával sikerült a csontokat röntgenezhető állapotba hoznom.- Hogyan történik az ilyesmi?- A sírleletcsontokat a régészek a helyszínen megtisztítják, de ennyi nekünk nem elég. Minden esetben több napon keresztül áztatni, esetleg vízsugárral csapatni kell a leletet, hogy a homok-, illetve agyagszemcsék kikerüljenek. A mosás után, ha a csont múlékony, akkor enyves oldatban kell áztatni. A teljes száradás után következik a törött csontok összeragasztása. A fényképezést pedig parafinon keresztül végezzük el.- A röntgenfelvételből mi min dent lehet megállápítani?- Az ültetési esetnél a felvéte lekből kiderült, hogy a fogfejlő dési rendellenességek mindhá rom koponyában azonosak, tehá a három személy rokonságbar volt egymással. További vizsgáló dás után azt is ki mertem jelente ni, hogy a két teljes csontváz eg) 14 és egy 16 éves fiúgyermeké, í felnőttkoponya pedig az apái volt. Az apát lefejezték- Meg lehetett állapítani a kél fiú, s az apa halálának az okát?- Igen. A gyerekeket brutálisan agyonverték, az apát pedig lefejezték. Rablógyilkosság, vagy vérbosszú áldozata lehetett...- Körülbelül, hány éve temethették el őket?- Ennek megállapítására, sajnos, nincsen még röntgeneljárás, így a kérdést a radiocarbon izotópos vizsgálat fejtette meg Debrecenben. Az eredmény: 5130 (+- 150 év eltérés) évvel ezelőtt, tehát időszámításunk előtt 3000 körül.- Milyen érdekességet rejt még vajon Nógrád megye régészeti szempontból?- 1313-ban, vagy 1314-ben (pontosan még nem tudni) égett el a szécsényi katedrális. A ka- tedrális maradványait nemrég találták meg három méter mély földréteg alatt. Sajnos, jó része (magántulajdon lévén) ma még nem kiásható. Pedig kultúrtörténetileg, s eszmei értékként nem maradhat feltáratlanul ez a katedrális! A másik fontos ásatást szerintem Szirá- kon kellene végezni... Ott lehetne befejezni a korai kőkori temető kiásását. Su-Balga Gabi Visegrád tavaszban Régmúlt korok hangulatát idézik a visegrádi vár épületeinek maradványai, melynek rendszeres és szakértő feltárása, rekonstrukciója évtizedek óta folyik. A település felett emelkedik a 328 m magas Várhegy andezit lávából és tufából álló meredek kúp alakú csúcsa. A vár a völgyzáró várfallal, a lakótoronnyal már 1256-ban állt, valószínűleg IV. Béla építette a tatárjárás után. Mátyás király tovább bővítve 350 szobás reneszánsz kastélyt hozva létre, tovább építve a fellegvárat is. A régi épületek maradványainak hangulatát képeink segítségével mutatjuk be.- Gyurkó Péter képriportja -
