Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-26 / 45. szám
imnmu 1990. MÁJUS 26., SZOMBAT j 6 A szépírás igazsága Ajánló sorok egy novelláskötethez Az örökifjú Patkós Irma Negyedszázada ismerem Erdős Istvánt, a Párkányjárás szerzőjét. Hivatali — de sohasem hivatalos — kapcsolatok, közös kulturális és sportélmények, hetenkénti ádáz tociderbik, parázs szócsaták formálták viszonyunkat — szerintem — emberivé. Min- dik tudtam, hogy sokat ír munka és kötelesség gyanánt, de gyakorta megszólalt belső késztetésből, saját mondandó okán is. 1956. salgótarjáni mártírjaira emlékező, megrendítő erejű beszéde különösen látványosan reprezentálta írástudó képességét, közérdekű gondolatainak irányultságát. Most — későn napvilágot látott — első kötete, szép- íróvá — is — avatja. A könyv tudatja Erdősről, hogy kitűnő megfigyelő, s már nyitott szemmel élte meg falusi kamasz- és ifjú éveit is. Erre utalnak életképei, amelyek szociográfiai hitelességű leírását nyújtják korán elhagyott szülőföldjének, a zempléni tájnak, a sok szükséggel. de színes mesékkel, titokzatos álmokkal is teli gyermekvilágnak, a gyötrel- mes és áldásos paraszti munkának, szűkszavú, érzelmekkel melengető családi otthon hangulatának, a lakás, a porta szegénységben is bensőséges miliőjének. A látástól vakulásig robotoló. tűzőnap-szítta emberek legtöbbjének eszébe sem jutott, hogy másképp is lehetne élni. „Mert akárhogy is lesz, aki dolgozni szeret, megél a föld hátán is. . .” — hangzik a másodszori férjhez menésre hasztalan kapacitált öregasszony vélt bölcsessége. A történelem azonban közbeszólt, a változások nem hagyták érintetlenül a legapróbb, legeldugottabb települést sem. Megbolydult a falu népe is. Egyre nagyobb számban jelennek meg öntudatukra ébredő, igazságukért síkraszálló hősök a novellák lapjain. Sanyargató szüleit tagadja meg a tanulni sem rest, dolgos süldőlány, részeges férje, gyáva szeretője ellen lázad a karakán feleség, mély gyökerű konzervativizmussal viaskodik a gyermekeiért küzdő elvált anya. S a sorok között mind gyakoribb a társadalomkritika. Van úgy, hogy halkan, csak indirekten — például a gyermeksorsokba is beleszóló hatalmi viszonyok bírálata formájában (Az utolsó kilométerek; Egy birsalmabot emléke) —, van hogy fennhangon: a korrupció, az összefonódás, a karrierizms, a fennhéjázó kivagyiság, az álszent szerepjátszás, a faji előítélet megbélyegzésében. (Száműzetés; Párkányjárás; Pénz, pénz, pénz; Szájából a vért.) A Stációk feltörekvő, de összezavarodott fiatalembere a káderek ellenében fakad ki: „Kövérek, háj fejnek, mindenbe beleütik az orrukat, ugyanakkor semmihez sem értenek, és az emberfia, ha nem akar ráfázni, azt kell csinálni, amit az ilyenfélék diktálnak neki. És miért, milyen alapon, minek a jogán?’’ A múlt és a jelen mindenkor bonyolult összefüggése, a születőben lévő új morál ellentmondásossága, a falu és a város szembenállása, az életmódválasztás dilemmája éppúgy végigkíséri a kötetet, mint ahogyan a szerelem — az ezerarcú örök téma — is folyamatosan jelen van lapjain. Erdősnél — ahogyan az életben is — a történések hátteréből szinte mindig felbukkan a nő-férfi kapcsolat, mint lényegi motivációs tényező, ö azonban többet időz a nyiladozó, pillanatnyi örömökkel járó, de a beteljesülésig csak ritkán jutó érzelmek ábrázolásánál. Bizonyára nem véletlen, hogy annyi félre- siklott viszony, válásba torkolló házasság sztorija tolakszik tollára. A Cigánykerék című novella hőse az igaz hazafi- ság árát keresvén a nyugtalan életre talál. „Olyan vagy, mint egy xadarállo- más: mindenre reagálsz, ami moccan a közeledben. Javítani, változtatni akarsz, nem viseled el szótlanul a baromságot, s kész a balhé.” Érdekes, hogy Erdős inkább az életben ilyen. Írásaiban megfontoltabb, higgadtabb, bölcsebb. Mire gondolatai papírra vetülnek, hirtelen haragja fullánkját veszti, s a józan értelem kerekedik felül az igazságtalanságok, a restségek okozta indulatain. Az elkerülhetetlen javítás, a szükségszerű változtatás szándéka azonban benne munkál, megírt mondandójában is. Űj iránti lelkes vonzódása azonban nem zárja ki a jó hagyományokhoz. az értékekhez való kötődést, s a tradíciók tiszteletét, továbbéltetését a már régen otthonának tekintett nógrádi térségre is érvényesíti. A helyenként krónikaszerű, az adott időszakot találóan jellemző megfogalmazások. a novellák hitelét, dokumentatív erejét, a szép szövegek, a gyakori lírai betétek olvasmányosságukat fokozzák. Erre Erdős — eltekintve olyan szakmai fogásoktól, mint az idősíkok egymásba csúsztatása, az álom és a valóság egy íráson belüli váltogatása — tudatosan törekszik. Emberközpontú irodalmi művel, joggal érdemli ki ro- konszenvünket. Dr. Csongrád.v Béla Rezzenetlen arccal, egyenes derékkal ült a fényben. Két keze egymáson, az ölében pihent. így várta, míg egy szék sem reccsen, míg az utolsó suttogás is elül. Tekintetével a közönségét kereste, majd ajka kinyílt, és varázslatos hangján mesélni kezdett. Eltűnt a parányi színpad, s egyetlen helyről, az arcáról sugárzott a fény. Messze kerültünk időben és térben, míg hallgattuk a madárlátta kenyér történetét, s aztán versek következtek: József Attila, Gvóni Géza költeményei.. . Irma néni nem szavalt, előadott. A legtisztább magyar nyelven jelenítette meg a sokszívű, .sokértelmű gondolatot. Kilencvenévesen, egy személyben is teljes élmé- nyű színházat teremt, ahogy tette hosszú évtizedekig. Legendás szépségét kozmetikumok nélkül is megőrizte, arca most is ragyog, szeme fényt sugárzóan csillogó. Cegléden él egy aprócska házban, most már testvérek nélkül, egyedül. Cegléden, szülővárosában, 1900 óta. Az országos színészegyesület iskoláját elvégezve kapott diplomát. Első ízben a Vígszínházban lépett fel. Majd játszott Békéscsabán, Pécsett, s a leghosszabb ideig Szegeden. Primadonna volt. Énekelt operát és operettet. ö volt Médi (Schubert—Berté Három a kislány), Suzuki (Puccini A Pillangókisasszony), Sol- vejg (Ibsen Peer Gynt),de a Lili bárónő is (Huszka), s a hercegnő Fedóra (Kálmán Imre Cirkuszhercegnő). 1945 után a Fővárosi Operett, a Néphadsereg és a Madách Színház tagja. Itt játszott a legendás Nóra- előadásban visszavonulásáig. A fiatalabb korosztály filmszerepeibői ismeri. ö volt a Sárika, drágám (Sándor Pál filmjében, 1970-ben). De láthattuk a GyermekbePatkós Irma szaval tegségekben (1965). az Ünnepnapokban (1967). a Végre hétfő és a Hangyaboly (1971), A legszebb férfikor, az Újvidék (1972) című filmekben is. Gyakran tűnik fel alakja tévéfilmekben. Legutóbb Odze György A nagypapa ajándéka című írásából készült tévéfilmben szerepelt. Mint mondja, már fárasztja az autóút, különösen akkor, ha többször kell megtenni a fordulót. Ritkán vállal fellépéseket. De ha felvevőgép elé áll — akármilyen kis időre is —•, ha dobogóra lép, hogy verseket mondjon, sugárzó körülötte a fény. Törékeny termetével, hófehér hajával nagyasszonya mesterségének. Tiszta, érthető magyar beszédével, eszköztelenül, játékával, sokoldalú jellemformáló képességével életet. fényt és színt varázsol. A Nóra-beli Rank doktor szavaival: Köszönjük Irma néni a tüzet. Még sokáig vigyázza, még sokáig legyen velünk. Józsa Ágnes A megújult magyar sajtó Romániában RÉTI-CSONKA LÁSZLÓ: DAL rigók csordítják hangjukat vígan szállnak a trillák est gigászi van hull görbe árnyék ligeten járnék priicsök zúg-zenél szélhabos fűben hulló éh szeszély torz-keserűen régi láz bolygat lesem a holdat villan kék patak tüköré gyémánt szántják sugarak ezernyi éjpánt illat ring ömlőn fény tűz át felhőn csillag elbúvik kráteres árkos rikolt a kuvik lepkeraj szalldos éjszakám topped hajnal előtted Pár beszéd A decemberi román forradalom első napjainak kinyilatkozásai után rövidesen kiderült, hogy a fordulat nem mindenben felelt meg a várakozásoknak. A pártállami struktúra megsemmisítésének dacára egyre nyilvánvalóbb átmentési folyamat készülődik. A szinte katonai módon ellenőrzött sajtónyilvánosság felszabad dulásával az építő szándék helyett elemi erővel bukkantak felszínre az eddig elfojtott indulatok. A figyelmes olvasó már januárban felfigyelhetett arra, hogy a glasznoszty valóságos sajtóháborúval kezdődik. Végeérhetetlen viták kezdődtek a magyar oktatás, közművelődés. hagyományápolás kérdései körül. A tények ismertek, a végállomás Marosvásárhely volt, ha egyáltalán lezártaknak tekinthetünk itt va Nos, ilyen légkörben kt új életet a romániai r sajtó, vádaskodások k> tüzében. szinte mim védekező állásban. Vi túrából, sajtóerkölc. emberi méltóságból derekasan vizsgáztak írástudóink. A teljesség igénye nélkül vessünk most pillantást a romániai magyar sajtó négy hónapos átalakulására. A legnagyobb nyereség kétségkívül a tilalomfák lehullása, a tárgyilagosság érvényre jutása, a kötetlenség, a személyes hangvétel tiszteletben tartása. Példa nélküli újságolvasói szokások terjednek: nem az apróhirdetéssel. hanem a vezércikkel kezdeni: elolvasni az utolsó betűig: no és persze sorba állni az újságokért, egy öl újságot megvenni és hazavinni: román újságokat is olvasni, a másik fél álláspontját megismerendő. Az igazság kimondása, a köznapi gondok ködösítés nélküli kiteregetése, a nyílt vita az, ami a legnagyobb vívmánynak tekinthető. Az átmenet szinte varázsütésre történt meg. december 22-én már új címmel, új tartalommal jelentek meg a napilapok, kiesés sehol sem volt. Helyenként csendesen haza- küldték vagy visszaminősítették a kompromittált szerkesztőket, jó ideig minden hierarchia nélkül szerveződtek újjá a csapatok. Visszajöttek a fegyelmi úton elbocsátottak, végre fiatal munkatársak is csatlakozhattak a mesterségesen elöregített “rkesztőgárdákhoz. k vidéki kisvárosokban tre kész fiatal értelmisé- ek vártak a megszólalásra, ddig szabadegyetemeken, az ...kólái közművelődésben, tanulmánygvűjtemén,vekben értékesítették műveltségüket, és tartották magukban a lelket. Az új évi sajtórobbanás aztán őket is állandó munkához juttatta. Napí- vagy hetilap jelenik meg mór Székelyudvarhelyen, Kézdivásárhel.ven, Désen, Déván, . Zilahon, Szalontán. Ugye. milyen furcsa, hogy Ady iskolája, vagy Arany János szülővárosa már csaknem ötven éve nem ismerte a helyben írott és nyomtatott szót? Ugyancsak a vidék, főleg Csíkszereda volt a kezdeményező az eddig hiányzó magyar nyelvű sportújság, illetve vicclap kiadása dolgában. Ez részben elmondható az ifjúsági sajtó megújulása tekintetében is, hiszen az eddig monopolhelyzetet élvező volt Ifjúmunkás (Fiatal Fórum) mellett a MADISZ megyei lapokat indított (Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Csíkszereda). De megjelenik már két egyházi hetilap is, a református Harangszó Nagyváradon, és a katolikus Keresztény Szó Kolozsváron. A tiszta beszéd, Erdélyben a magyar szó már önmagában minőséget jelent, A megújult és új kiadványok érdemeinek kisebbítése nélkül idekívánkozik azonban néhány kiugró teljesítmény, ami időnként élményszerűvé emelte az újságolvasást. A Helikon (volt Utunk) és a Korunk beköszöntő, s azt követő számai felemelő érzéssel tölthettek el az olvasót; letiltott és elfektetett kéziratok kerültek napvilágra, ami egyébként, más vonatkozásban ugyan, de a Kri- terion könyvkiadónál is folyamatban van. Az új orgánumok közül messze kiemelkedik a nagyváradi Kelet—Nyugat (Irodalmi—művészeti—közéleti hetilap), valamint a sepsiszentgyörgyi Európai Idő (Független hetilap). Értékítéletet még nem mondhatunk róla, de minden bizonnyal igen jelentős pályafutásnak néz elébe az ugyancsak Sepsi- szentgvörgyön megjelenő Csángó Újság is. E kisebb sajtóforradalom igazi meglepetése azonban a korábban alig olvasott szakszervezeti orgánum utóda, a Valóság, amely a legrugalmasabban alkalmazkodott az idők szavához. Képeslapja továbbra is csak kettő van az erdélyi magyarságnak: Sütő András lapja, az Erdélyi Figyelő (a volt Új Élet), valamint a kolozsvári Családi Tükör (a volt Dolgozó Nő). Ezek korábban is igen népszerűek voltak. Talán nem elhamarkodottság kijelenteni, hogy a politizáló újságok túlsúlyát nem ártana kiegyenlíteni egy szellősebb, életszerűbb és pihentetőbb képes sajtóval. A bevezető sorokra visszatérve, a romániai sajtóviszonyok közepette a magyar újságíró-társadalomnak sikerült emelt fővei felvenni a harcot bármely kérdésben, bárminő politikai manipu- láltság árnyéka nélkül. Ami a román sajtóról ugyanazon események tükrében korántsem mondható el. És még valamit. A román tömegtájékoztatás maga mellett tudhatja a közismerten manipulált Rompres hírügynökséget, miközben a magyar újságírók csak széttárják karjukat az újabb és újabb torzítások kapcsán. És ez még nem minden. A bármikor bekövetkezhető papírhiány. esetleg nyomdai kapacitások elégtelensége ki mást sújthatna, mint a mindenkori kisebbséget. Komáromi Béla — Itt járt a dalai láma. — Megszűnik a tibeti vízum? * — Hallottad. Grósz adta át Kádár titkos iratait. — Fordítva jobb lett volna. * — Mit szólsz, Habsburg Ottó ott volt a parlamentben. — Most kellene Petőfit keresni. Forog a sírjában. * — Tudod, hogy ezentúl mit nem mondhatnak a magyar feleségek? — Azt. hogy nincs egy Göncziik sem. * — Olvastad. Ceausescu nehézvizet reexportált. — Na, ne mondd! Meg is űzetett érte.
