Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-23 / 42. szám
1 1990. MÁJUS 23., SZERDA íznjnmu Rosszhiszemű, aki PásztAn parlagföldet művelt? Új rendszer — régi igazságosztókkal Napjainkban gyakori téma a földjog. A legfelső szinten már majdnem letűnt kommunista rendszer — mint társadalmi, gazdasági életünk minden területén — itt is jókora káoszt hagyott örökségül a lassan formálódó új rendszer törvényhozóira és (talán) új igazságosztóira. Jól példázza 'ezt egy pásztói kisember évek óta tartó küzdelme egy korábban elhagyott talpalatnyi földért... — A kálvária akkor kezdődött, amiikor a pásztói té- esz jogtanácsosa megkérdezte, hogy rokonom, vagy csak névrokonom a megye egyik bíróságának bírája, s én természetesen igazat mondtam — kezdte panaszos monológját Lenes Péter. Ez esetben pedig az volt az igazság, hogy nem mondhatta rokonának azt a bírót, hiszen nem az. — Nem sokkal ezután, 1989 nyarán már megtudtuk. hogy egy másik jogász, dr. Bakó Miklós, a pásztói áfész jogtanácsosa szemet is vetett az addig — 1986 óta — általunk rendbe tett, a té- esz. vezetőinek tudtával es beleegyezésével művelt 948 •négyzetméteres kis gyümölcsösre. Ez/a kis földterület ott van a Békasós-dülőben. a saját tulajdonú kertföldünk szomszédságában. A régi gazdája leadta a téesznek. amely pedig oda adta művelésre egyik tagjának, de az sorsára hagyta. Néhai édesapám, még 1985-ben bement dr. Bencze Barnához, a szövetkezet akkori elnökéhez, s kérte, hogy adják el ezt a gazdátlan kis földet nekünk, vagy ha ez nem lehetséges, kössünk bérleti szerződést 50 évre. ahogyan ez akkoriban ment. Az elnök azt mondta, hogy műveljük nyugodtan, rövidesen új földtörvény lesz. amely lehetővé teszi valószínű az adásvételt is. Kemény munkával, családi összefogással kipucoltuk a sok gazt. és, az elburjánzott akácbokrot, felkaróztuk a régi szőlőtőkéket, majd a gondosan megtrágyázott területen 25 darab gyümölcsfát telepítettünk. Az. akkor újnak számító földtörvényt, ä téesz jogásza 1987 szeptemberére várta, majd — miután édesapám ismétlődően kérte a jogviszony írásba foglalását — 1987 decemberében abban maradtak, hogy adja beírásban is a kérelmét. Erre 1988. február 4-én került sor. A téeszvezetőség kilenc másik hasonló igénnyel együtt kérelmünket továbbította a megyei földhivatalhoz, aho} úgy határoztak, hogy semmiféle törvényes akadálya nincs vételi szándékunknak. Azonban a tíz ügy közül a miénk mégsem rendeződött el, mert — amint ezt később megtudtuk — az általunk rendbe tett, betelepített földet. megkérdezésünk _ nélkül eladták dr. Bakó Miklósné- nak. Ekkor esett le az a bizonyos húszfiillér, hogy miért érdekelte a téeszjogászt. rokonunk-e az a bizonyos bíró. Gondolom. ha azt mondtam volna, hogy igen. akkor ezt a jogtalanságot nem merték volna velünk megtenni... „Rokona a bírónak?” * Egy ügyészség kétféle törvényesség?! * A tsz új elnöke sajnálkozik világosabban bizonyította: bérleti díj címén fogadták el a befizetésemet három évre visszamenőleg, 1989 decemberében, a föld használatáért. Ez pedig azt jelenti: igenis létrejött közöttünk a bérleti jogviszony a téesz- szel. s nem nekünk róható fel, hogy ennek írásba foglalása elmaradt. Érdemi segítséget, felvilágosítást egyedül a Nemzeti Kisgazdapárt megyei szervezetétől kaptam, amikor odafordultam érdekeim védelme végett: nem tehető vitássá. hogy bérlője, de legalábbis jóhiszemű használója voltam családommal együtt a kérdéses földnek, s ennél fogva, elővásárlási jog illet meg! — kaptam a felvilágosítást. Majd, amikor a pásztói földhivatalnál a párt képviselőjével együtt megtekintettük a tulajdoni lapot, kiderült: a téesz nem is volt a föld tulajdonosa, csupán használati jogcíme alapján értékesítette azt dr. Bakó Miklósnénak! Tulajdont pedig csak tulajdonostól lehet szerezni — mondták a Nemzeti Kisgazdapárt jogi szakértői, majd azt javasolták, hogy forduljak törvényességi kérelemmel a pásztói ügyészséghez. Ott aztán furcsa eset történt. Az ügyészség két ügyésze közül előbb a beosztott ügyész foglalkozott a kérelmemmel, majd végül a vezető ügyész küldött egy levelet, amely olyan „nesze semmi, fogd meg jól”-stílus- ban íródott. Személyesen is felkerestem a vezető ügyészt, aki egyrészt igen nehezményezte, hogy a Nemzeti Kisgazdapárthoz fordultam, másrészt kezembe adta az egész anyagot, melyek között megtaláltam a beosztott ügyész áthúzott határozatát. Abban az állt, amit a kisgazdapárti szakértők is mondtak! Amikor megkérdeztem, hogy ezt miért húzták át, a vezető ügyész azt felelte: „Ez a kollégám jogi megítélése, de én vagyok a vezető, és áthúztam. Nékem más a véleményem...” — Időközben elnökváltás volt ez év elején, a pásztói téesznél. Az új elnök, Hársfalvi Imre is írt egy levelet ismételt beadványomra, amelyben ő is a régi nótát fújta, és azt írta: „Az ön kérelmét, mint rosszhiszemű jogcím nélküli használóét, nem lehetett figyelembe venni. . .” Kéretem a Nemzeti Kisgazdapárt megyei ügyvivőjét, hogy írásban is foglaljanak állást, s azt küldjék el az új elnöknek. Mondhatom, kemény sorokat olvashatott abból. Nyilván ez sértette a városi vezető ügyész füleit is, hiszen ő a régi rendszer katonája. Még munkásőrnek is jelentkezett 1988-ban... „A tipikus, a kommunista rendszerre jellemző törvénytelen akció miatt Lenes Péter panasszal élt pártunk megyei szervezeténél, akit Önök most jogcím nélküli rosszhiszemű használónak minősítenek, noha még 1989 decemberében is elfogadták tőle az általa használt földterület bérleti díját. Arról már nem is beszélve, hogy soha, egyetlen alkalommal sem szólították fel Lenes Pétert, a korábbi években, hogy elleneznék a nevezett, elhagyott földterület használatát, betelepítését. Lenes Péter panasza jogi szakértőink szerint is jogos. Tipikus esete a személyi összefonódásokon alapuló, kiváltságos ügyintézésnek, amely nemcsak törvénysértő, de erkölcstelen is.” — áll a kisgazdapárti levélben. Ez után felkerestem krónikásként Hársfalvi Imrét, aki Sajnálkozva mondta: — Ez és hasonlók az előző elnök „örökségeként” maradtak rám. A kérdéses levelet természetesen a jogtanácsos írta, s én rutinszerűen aláírtam. Amikor azonban megkaptam a kisgazda- párti levelet, utána néztem a dolognak, s rájöttem: ez nem egy tiszta ügy. Elrendeltem, hogy a most küszöbön álló, valóban új földtörvény megszületéséig semmiféle földeladás ne legyen. Sőt, még bérleti szerződést is legfeljebb egy évre kössünk. .. — Elkeserítő, hogy még most, a rendszerváltás napjaiban is mennyire semmibe veszik az illetékes hivatalok. hatóságok a kisemberek jogos sérelmét. Szóban és írásban kérelmemet terjesztettem a téesz akkori elnökéhez. a megyei tanács igazgatási osztályához. Hiába tártam fel a tényékét, csatoltam be azt a pénztári bizonylatot is. amelyik napnál * Az ügy legfrissebb fejleménye: Lenes Péter panaszt jelentett be :a pásztói ügyészi „intézkedés” miatt, a megyei főügyészhez, ahonnan értesítést kapott a napokban: „Ügyével törvényességi kérelmével foglalkozunk, adatgyűjtést folytatunk. Kérjük türelmét.. Még meddig? És egyáltalán: meddig viselhetnek vezető tisztségeket az új rendszerben a régi igazságosztók? Faludi Sándor Ifődoszlató 4■ Szétszaladt partizánok (Buda-felvétele) A Nógrádi-csoport parancsnokságára 1944. november 14-én újabb rádió- gramm érkezett Kijevből, Rákosi aláírásával: a csoport induljon Magyarországra, a salgótarjáni szénmedencébe. A kis alakulat december 7-én Ipoly tornácnál lépte át a magyar határt, izgatottan és megrendültén, ahogy ez a na.plóból is kitűnt. December 15-én a karancsbe- rényi Légrády-kastélyban foglalta el harcálláspontját. A karancsberényi tartózkodás, nem elsősorban katonai, hanem ugyancsak politikai: okból volt jelentős. Ez is többrétegű. Közülük kiemelkedőnek tartom, hogy itt találkozott Nógrádi Sándor, a losonci nemzeti bizottság vezetőivel — dr. Gleszk József, Hódossy Jó~ zsef — és tagjaival, vagyis olyan kontaktus felvétele történt, amely a csoport eddigi politikai elszigeteltségét némileg oldotta, hiszen a kapcsolat egyúttal bővebb életteret, tágabb cselekvési lehetőséget is biztosított. A. karancsberényi tartózkodás másik hangsúlyos eleme, hogy az antifasiszta ra- gyolci bányászok fegyveresen is ellenálló csoportja, Bandúr Gyula vezetésével itt csatlakozott Nógrádi alakulatához. A külföldről ér- kes’.ők és a hazai munkásök képiviselői találkozása ugyan- csack bázist, biztonságot és némi perspektívát adott a partizántevékenységnék. A csoport december 21-i átköltözése Abroncspusztára a biztdnság igényével igazolható leginkább. December 28-án, már 90 fős a létszámuk. A harckészség, a felszereltség, a fegyverhasználat szakmaisága továbbra sem volt erőssége a csoportnak. Ez: annál inkább feltűnőbb, mert a harctérről szökött magyar katonák, és volt orosz hadifoglyok is csat- Ickoztak hozzájuk. A partiAbroncspuszta zánok számára tragikus december 28-i abroncspusztai ütközet igazolta ezt az állítást. Ezen a napon, sötét éjjel a partizánok előőrsei felkészületlenül és szükségtelenül bocsátkoztak fegyveres ösz- szecsapásba egy visszavonuló német egységgel. A katonai szakmai szempontok hiányát mutatta, hogy az őrség a parancsnokok nélkül nyitott tüzet. A vér- veszteségek tragikusak, és nem volt kevés a partizán- csoport halottainak a pusztán lakókból is gyarapodó száma. A csoport szétszóródott, amint kissé keserűen jegyezte fel Nógrádi Sándor: „estére az erdőben a kilencven főből harmincötén gyűltek ismételten össze.” A Nógrádi-csoport létezett, de vállalkozását nem tudta — a saját feltételeik, a helyzet objektív alakulása miatt — teljesíteni. December 30-án, az egység feloszlott, amikor a Vörös Hadsereggel találkoztak. Nógrádi Sándor 1945. január 2-án már Putnokon — Tömpe Andrással együtt — írta meg első hivatalos jelentését. Január közepén már Debrecenben volt. A csoport tagjai 1945 után különböző irányban szóródtak szét. Katonaság, rendőrség és más, jobbára középszintű vezetőposztra kerültek Magyarországon. Rosszabb volt a helyzete azoknak, akik Szlovákia magyarlakta településein maradtak. Röviden beigazolódott. hogy ott a magyar etnikum elleni erőszakoskodások válogatás nélkül elérték őket is. Egy részük felvette a szlovák állampolgárságot (mint pl. Major István, a CSKP alapító tagja), más részük a néma tiltakozást választotta (pél- da erre Fábry Zoltán), de helyzetük egyben megegyezett, kiszorultak magyarságuk miatt a közéletből. Sokan — amint ezt a Nógrádi Sándornak küldött segítség- kérő, a helyzetük tarthatatlanságát panaszoló levelek igazolják — kérték áttelepü- lésüket Magyarországra. Ellenállók, partizánok 1944 nyarától végül is ténylegesen voltak Nógrádban: akik azonban nemcsak hősök, hanem áldozatok is voltak. Egy nagyhatalmi politika áldozatai éppen úgy, mint a Donnál elpusztultak. Emléküket ápolnunk kell úgy is, hogy a tevékenységükre tapadó hamis mítosz helyett a realitás megbecsülése vezeti toliunkat, szavainkat. (Vége) Dr. Horváth István IPDSZ-fórum előtt Érdekvédelem üj alapokon A szakszervezeti mozgalom felett sem múlnak el nyomtalanul a hatalomváltás napjai. Ügy tűnik, hogy az átmeneti időszak még nehezebb lesz, mint az eddigi volt. Folyik a nagy keresgélés: a levitézlett és „szocialistának” mondott rendszer helyébe milyen lépjen? Vannak, akik ezt a2 időszakot is zűrzavarosnak minősítik azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy a rendcsinálás ma a legfontosabb feladat. A demokráciát igyekeznek sötétnek és kormányozhatatlannak nevezni, hogy a régi recept szerint diktálhassanak a törvényesség látszatát keltve Az természetes, hogy a szak- szervezeteknek is egészen más lesz a szerepe, mint eddig volt. Az állampárt idején ez abból állt, hogy meg kellett hajolni a nagyobb akarat, a hatalom előtt. Ezért a régi módon nem lehet gondolkodni a szakszervezeteknek sem. A pártállamban részt vállalt szakszervezeti szövetségnek a jövőben nem lehet szerepe. Nem képes betölteni történelmi hivatását, a dolgozók, a munkavállalók érdekképviseletét. Az átmeneti időszakban még fokozottabban érvényre kell juttatni a dolgozók érdekeinek védelmét. Nem szabad megengedni, hogy a régi módon gondolkodó munkahelyi vezetők a munkavállalók feje fölött döntsenek. Ebben igen nagy szerep hárul a spontánul megalakult és megalakulás alatt álló demokratikus szakszervezetekre. Nógrád megyében a szak- szervezeti mozgalom hű kiszolgálója volt a pártállami apparátusnak és ez bizonyos mértékig mindmáig érvényes. A hivatali, munkahelyi vezetők többsége mindent elkövet, hogy hatalmukat mentse. A törvényesség látszatát keltve hoznak olyan intézkedéseket, amelyek alapjában sértik a dolgozók egyéni és kollektív jogait. Megyénkben sajnos nagyon kevés helyen alakult meg a független demokratikus szakszervezetekhez csatlakozó érdekképviseleti szerv. Vannak olyan intézmények, ahol a régi szak- szervezet már nem működik, de még nem mertek lépni az új felé! Mindez óriási veszélyt rejt magában. Nincs ami ellenőrizze a vezetés döntéseinek helyességét és mert a tagság kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A munkavállalókat nem szabad érdekvédelem nélkül hagyni. Pásztón, a PDSZ Általános Iskola és Diákotthoni Szervezet, valamint az SZDSZ helyi csoportja több kérdésben azonos álláspontra helyezkedik az oktatásügyben dolgozók érdekvédelmét illetően. Köztudott, hogy a pedagógus- társadalmat egyre súlyosabb gondok nyomasztják. Az elmúlt évtizedek hibás politikája miatt nyílt pe- dagógusellenesség is lábra kapott. Elengedhetetlen tehát. hogy a kollektív szerződések tartalmazzák a tan- testületi döntéshozatal demokratizmusát. a pedagógusok szellemi függetlenségét. az önálló iskolák létrehozására való törekvést. Korrekt és felelős kapcsolatokra van szükség az irányító szervekkel, személyekkel. A közoktatás jövője érdekében tovább kell szélesíteni a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének bázisát. Az érdekek közös megfogalmazására nagy szükség van, hiszen a gazdasági, kulturális és erkölcsi válságból való kilábalás nem kis mértékben függ az új iskola- és oktatási rendszer kimunkálóitól, a pedagógusoktól. A. L.
