Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-22 / 41. szám
Nagy érdeklődés mellett zajlik Válogathatnak a kistermelők, magángazdálkodók Rendhagyó szerződés — indok nélkül is fel lehet mondani 1990. MÁJUS 22., KEDD A kis- és magántermelés céljainak, szélesítésének szolgálatába állította a hétfőn megnyílt kiállítását és árubemutatóját a gödöllői Állattenyésztési Vállalat salgótarjáni állomása, a vállalat központjában, a volt élelmiszervizsgáló intézetben. Az érdeklődők megismerkedhetnek azokkal a takarmánykiegészítő és hozamfokozó szerekkel, az állattenyésztésben szükséges kisgépekkel, amelyek nélkülözhetetlenek a növekvő számban jelentkező kisvállalkozók eredményes tevékenységéhez. — Ez az első ilyen jellegű kiállításunk és bemutatónk, — mondja Gecse László, az állomás igazgatója. — Az érdeklődésre jellemző, hogy a nyitás óta eltelt negyedórában ötvenen kerestek fel bennünket. . . — Az általunk kínált 140 —150-féle termék, amit meg lehet vásárolni raktárainkból — között, sok olyan speciális van, amelyeket csak nálunk és kompletten tudják megvásárolni a kistermelők — folytatja Petze József, az állomás tenyésztési osztályvezetője. — A takarmány-kiegészítőket és a hozamfokozókat elsősorban a szarvasmarha-, a sertés- és baromfitenyésztőknek ajánljuk. E mellett állomásunk segít abban, hogy a vállalkozók olyan törzskönyvezett tenyészállományhoz jussanak, amit nyugaton ma jól megfizetnek. Tavaly 100 ilyen megbízásnak tettünk eleget, az idén, figyelemmel a fokozódó magánvállalkozások(Folytatás az 1. oldalról) — 1975-ben kezdtem komolyabban érdeklődni az úgynevezett „nagyobb területi egységek” fejlődése, fejlesztése iránt. Nógrád megye problémáját is akkor ismertem meg részletesebben. Részben Pécsett, részben Budapesten végeztem kutatásokat különböző tudományos intézetekben. A dél-dunántúli régiót hasonlítottam össze az északi régióval: különösen Nógrád megyének az aprófalvas cserháti településrendszerét, a baranyai—tolnai aprófalvas rendszerrel; valamint a baranyai és nógrádi iparszerkezetet. — Kimutatható volt az analógia? — Kísértetiesen hasonló volt a két „szocialista város” Salgótarján és Komló szerkezetrendszere; Balassagyarmatot pedig leginkább Mohács, Szekszárd és Dombóvár adottságai jellemezték. Heves megyét is megvizsgáltam. így Észak- és Dól-Magyarország analógiái fokozatosan kirajzolódtak előttem. Rájöttem és bebizonyítottam, hogy az /állampárt mindenhol azonos elnyomórendszert épített ki az önkormányzatokkal szemben. Itt Nógrád megyében, az országos átlagnál is durvább módszerekkel dolgoztak ! — 1986 óta családjával együtt Balassagyarmaton él. így saját Ibörén is tapasztalhatta ezeket a bizonyos ..durvább módszereket”. Az önkormányzati elképzelésének mi a hierarchiai lényege és mennyiben kiindulópontja Nógrád megye? — Alapkérdés a kisközségek. falvak problémája. A demokratikus pártok egyértelműen vallják, hogy minden községnek legyen ön- kormányzata, amennyiben azt képes fenntartani, és működtetni. Erre Magyar- országon a falvak többsége képes. Ez azt jelenti, hogy az adott helven azonnal fel kell számolni a társközségi rendszert! Ugvanis a kisra, száznál több tenyészállat — szarvasmarha — vásárlásához szeretnénk megbízást kapni — vélekedik az osztályvezető. Éz utóbbi tevékenységüket az alapfeladataikhoz sorolják, beleértve a szaporítóanyag értékesítését is. A többit pedig kereskedelmi szolgáltatásként végzik, kínálják. Külön felkeltette az érdeklődők figyelmét a fejőberendezések választéka. Az új- zélandi mellett, a svéd Alfa Laval-t és a dán Stranghót kínálják. Nem csak a tejkezeléshez szükséges eszközöket árulják, hanem a hozzájuk szükséges alkatrészeket is biztosítják. települések elmaradottságát, gazdasági stagnálását ez a rendszer konzerválja. Magyarországon több mint ezer községet ez az úgynevezett „településfejlesztési koncepció" 1971-ben, hivatalosan is halálra ítélt. Tehát, az alapszint a községi ön- kormányzat, amelynek feltétele, hogy a község nagyobb helyi adóbevétellel rendelkezzen, vagyis kisebb adóelvonást alkalmazzon az állam. — Csakhogy a kisebb községek ma már annyira wisz- szafejlödtek. hogy állami dotáció nélkül képtelenek fenntartani önmagukat. — Ez valóban igaz és ezzel a gazdasági ténnyel az SZDSZ reálisan számol. Éppen ezért az önkormányzati törvény előkészítésénél az önkormányzatok privatizációs feltételeit is meg kell teremteni, s ahol erre korlátozottak a lehetőségek, ott kiemelt állami támogatásra van szükség. Ez Nógrád megyére fokozottan vonatkozik! Az országos fejkvóta szerinti személyi jövedelemadó — amelyből a helyi településfejlesztést lehet finanszírozni — országos átlaga 6700 forint. Nógrád megye átlaga 5500 forint, a községeké 4400 forint, de tömegével vannak olyan Cserhát-völgyi kisközségek, ahol 3000 forint körül ingadoznak! Éppen ezért az SZDSZ nem akarja eljátszani az önkormányzatot ott, ahol ennek nincsenek reális feltételei! — Mi a helyzet a városokkal? — Az utóbbi 15 évben egyértelműen arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a megyék közigazgatási szeredét kell megszüntetni. Ebben a szituációban, egyértelműen a megyetanács hatáskörét, pénzelosztó funkcióját, költségvetését és létszámát kell radikálisan csökkenteni; helyette pedig úgynevezett „városkörnyéki igazgatási rendszert” létrehozni. — Olyan természetes vonzáskörzeten alapuló köz— Az állomás vezetése az ilyen jellegű rendezvényeket rendszeressé kívánja tenni, hogy ezzel is hozzájárulunk a kistermelés és magántermelés jelenleginél nagyobb arányú kibontakozásához — hangsúlyozza Gecse László. Az érdeklődők, a kíváncsiskodók, a vállalkozók a hét végéig látogathatják a bemutatót és kiállítást. Olyan ígéretet kaptunk, hogy egykét kivételtől eltekintve — attól függően, hogy az import folyamatosan érkezik-e be —, a kínált 140—150 termékből folyamatosan garantálják az ellátást. V. K. igazgatási centrumra gondol. amit a szakma ..Bibó— Erdei koncepciónak” nevez? — Igen, ugyanis ők 40— 50 évvel ezelőtt 'úgy gondolták, hogy 110 ilyen köz- igazgatási egységet lehetne kialakítani Magyarországon, amelyek az érintett vonzás- körzetet kulturális-oktatá- si-gazdasági szempontból is kiszolgálják. Viszont napjainkra csupán 50 olyan magyar város maradt, amely adottságai révén képes ezt a feladatot ellátni. — Nógrád megyében melyek ezek a városok? — Egyértelműen Salgótarján és Balassagyarmat rendelkeznek azzal a gazdasági-kulturális és infrastrukturális háttérrel, amely egv közigazgatási centrumnál szükséges. Természetesen, hosszabb távon Pásztó és Szécsény is betölthet ilyen funkciót, de jelen pillanatban nem képes rá. — Némely politikai párt programjában erőteljes hangsúllyal szerepel az ön- kormányzati tulajdon további kiterjesztése. Erről mi a véleménye? — Véleményem tökéletesen egyezik a Szabad Demokraták álláspontjával: a mostani gazdasági realitások alapján, nem lehet a végtelenségig kiterjeszteni az önkormányzati tulajdont, mivel az önkormányzat nem tudná fenntartani! Az ön- kormányzaton belül is az ésszerű privatizációnak kell érvényesülnie, mert nyilvánvaló, hogy a középfokú ellátást csak így lehet működtetni. Ugyanis ha az önkormányzati tulajdont ésszerűtlenül kiterjesztjük, akkor ezzel gyakorlatilag egyet lehet elérni: az egész önkormányzati tulajdon kikerül a gazdaság piaci szférájából! Magyarul: a középfokú kereskedelmi-szolgáltató egységeket az eddigi vezetők rokonai, ismerősei kapták; a kiterjesztéssel annyi „változna”, hogy más vezetők, más rokonai kapnák meg ugyanezt. — szőke — (folytatás az 1. oldalról.) így 1989. május l-jétöt már több alkalommal történtek kisebb összezördülések, a vezetés és a kereskedők között. Nehéz lenne igazságot tenni, kinek van igaza... Az új igazgató első ténykedése az irodák rendbehozatala volt. Ezt meglehetősen rosszallóan fogadta környezete — persze nem az irodisták! — Ma már tágas szobában fogadhatja látogatóit az igazgatónő. Az ízléses berendezési tárgyak jó hangulatot teremtenek. A csarnokban is kicserélték az elárusítóasztalokat, nincs összevisszaság, látszólag minden a legnagyobb rendben. De az árak továbbra is átlagon felüliek, magasak. A választék sem a megszokott. A kereskedők azonban a régi problémákat sorolják, nyilván a saját érdekeiket erősítik. Legutóbb az érvényes jogszabályoknak megfelelően, a bérlemények díját rendezték: 50 százalékkal felemelték. . . A végrehajtás módszere viszont ellenállásba ütközött. Az igazgatónő a vendégek érkezésére hivatkozva az utolsó pillanatban kitért a szombati „röpgvűlésen" való részvétel elől. Az új díjszabást mindenki tudomásul vette. Véleményt nyilvánítani, azt névvel vállalni, nem sokan mernék a salgótarjáni vásárcsarnokban. Az állandó kereskedők közül korábban is csak egv-két „vakmerőbb" akadt... I Bucsek Béla, a Nagybár- kánvi Kis-Zagyvavölgye Mgtsz zöldségkereskedője elkeseredésében (?), az elmúlt év őszén kinyitotta a száját. . . A csarnok vezetőjéről azt mondta: „Ez a nő olyan, mint a tövis. Ha i csak lehet, szúrja a másiI Persze hiba lenne azt állítani, hogy Bucsek Béla | szent... Azt senki sem tail gadja. hogy a legjobb keil reskedő egyike, de azt sem, I hogy nem hibátlan. Nagy- I hangú ember, könnyen el- I iár a szája... De a vásárAz új igazgató első ténykedése Könnyen eljár a szája * Töröljétek ki vele... * Ki lesz a következe? lók kedvelik, segítőkész és olcsó az áruja. Am ahhoz, hogy a vevő megálljon, szétnézzen, ki kell pakolni a portékát... A rendelkezésre álló hely viszont korlátozott. Nos, Bucsek Béla figyelmen kívül hagyta a szerződésben foglaltakat, és kipakolt az épp’ üresen ár-, válkodó termelői asztalokra, meg a gombavizsgáló elé (ez ugyanis még nem üzemelt). Cselekedetével szabálytalanságot követett el. Ezért figyelmeztették a piacfelügyelők. ö azonban nem értette: miért jobb az, ha üresek az asztalok, azért nem vett tudomást a figyelmeztetésekről. Bizonyára „felment benne a pumpa", amikor többek füle hallatára szidalmazni merte a csarnok vezetőjét. Hogy mi történt, azt egy 1990. április 21-én felvett jegyzőkönyvből tudhatjuk meg: „(...) Tárgy: Engedély nélküli kipakolás. A mai napon 8 óra 5 perckor berohant a vásárcsarnok irodájába, feldúlta« Bucsek Béla, a Kis-Zagyvavölgye Mgtsz zöldség-gyümölcs boltjának vezetője és a következőket mondta: ne küldözgessem hozzá a piac- felügyelőket, hogy az üzletem előtti területről bepakoljon, mert ha ilyet teszek, úgy rám borítja az asztalt,, és olyat tesz, aminek nem lesz jó vége. Nagy paraszt, menj az Isten f...- ra, az anyád... csaját, nem Sándor Erzsi fogja elrendezni a piacot. Engem csak a vevők érdekelnek. Majd én megmutatom, hogy en- j nek nem lesz jó vége. (...) j Felkérték, hogy a jegyző- | könyvet olvassa el és írja alá. Erre Bucsek Béla a követ kezőket válaszol ta: Menjetek be és töröljétek ki vele as... teket.” Bucsek Béla nem tagadja, ő mondta a jegyzőkönyvben rögzítetteket. Ám, hogy tettéért kirúgják I a piacról, azaz utcára te- 1 gyek..., mert szidalmazta I a főnököt.... ?! Márpedig Bucsek Bélé- I nak, helyesebben az őt fog- | lalkoztató Kis-Zagyvavölgye | Mgtsz-nek felmondott a | csarnok igazgatója. Máj«6 15-ig ki kellett volna üríteniük az üzletet. Bucsek Béla azonban nem ért egyet a döntéssel, annak ellenére, hogy — furcsa mód — a szövetkezet tudomásul vette a felmondást, | fellebbezett... A dolgozók állása sze- I rint nem sok sikerre szá- 1 míthat. Esete azonban fi- I gyelmeztetésként is érté- | kelhető: a „szerződés” amit | a bérlőkkel aláírtak a csar- | nők igazgatójának lehető- I vé teszi, hogy 15 napon be- | lül — indok nélkül — fel- I bontsa a megállapodást! MajoroSné Sándor Erzsé- | bet azonban egy régóta | húzódó ügy végére tett I pontot ezzel a döntésével, 1 mondván: mindenkinek | van idegrendszere, és min- I denki dolgozni akar. Ezt | így már tovább nem lehe- | tett csinálni. Elege lett.. . | Érthető az igazgatóasz- I szony érvelése is. Persze I furcsa, hogy egy üzletve- | zető magatartása miatt I „kirúgta” a szövetkezetét. | Igaz, kiderült a tsz közgvű- | lése egyébként is a vállal- I kozás megszüntetését szór- 1 galmazta. . . Valahogy fur- I osarnód’ minden összejött. 1 A tsz-el együtt megszaba- I dúlnak a szókimondó ke- | reskedőtől is. S ahogy a | szóbeszéd járta, az igazga- 1 tónő ezt meg is erősítette, | licittel adják bérbe a he- | lyiséget(l) — nyilván ma- | gasabb bérleti díjra szá- 1 mítva. Sokan most azon | morfondíroznak. „Ki lesz a | következő?” Gáspár István Gábor Milyen kapitalizmust akarunk? A szocialista gazdálkodás teljes csődjét megélt kele t - európaiakat ma már aligha kell győzködni arról, hogy a szabad piac, nevezzük nevén, a kapitalizmus felé vezet az olyan nagyon keresett kiút. Csakhogy ez a piacgazdaság, ahogy közeledünk hozzá, egyre bonyolultabbnak látszik, s sajnos az is. A kapitalizmus is sokféle, és nem biztos, hogy például Magyarország máris megtalálta azt a piacgazdasági modellt, amely az ország adottságainak megfelel. Az újonnan „piacosító” országok egyik nagy buktatójára hívja fel a figyelmet az International Herald Tribune cikke, amely a kelet-ázsiai gazdasági csoda néhány tapasztalatát veti egybe a Kelet-Európábán kibontakozó folyamatokkal. Dél-Koreát, Tajvant és a többi „kis tigrist” gyakran állítják elénk példaképként, ám mint a cikkből is kitűnik, az ott alkalmazott módszerek gyökereiben eltérnek a minálunk tervezettektől. Széles körben elterjedt nézet, hogy a szabadpiaci sokkterápiára van leginkább szükségünk: azaz győzzön a jobb, ha a Videoton nem életképes, jöjjön a Samsung, ha a Tisza Cipő képtelen felzárkózni a cipőnagyhatalmakhoz, jöjjön a kínai cipődömping. A tekintélyes amerikai lap szerint a „kis tigrisek” ezt nem így csinálták. Az ottani kormányok évtizedeken át »tudatosan eltérítették az órákat a világpiactól, hogy ösztönözzék a hazai beruházásokat és a kereskedelmet. Sőt a nálunk most teljesen felszámolásra ítélt állami támogatást is bevetették, hogy versenyképessé tegyék a hazai termelést. Dél-Korea és Tajvan exporttámogatással és kereskedelmi korlátokkal védte a belső piacot és kedvező feltételek mellett nyújtott hiteleket. Államosították a magánbankokat, és a kölcsönöket az olyan iparágaknak nyújtották, amelyek más országokban már bizonyították versenyképességüket. A szöuli kormány következetesen vállalta a költségvetési hiányokat, hogy ily módon finanszírozza az infrastruktúra hallatlan korszerűsítését, és létrehozza többek között a világon a legkisebb önköltséggel működő acél gyártását. Dél-Kcrea ugyanakkor szigorúan fellépett a hazai monopóliumok létrejötte ellen. A mai hazai liberális gazdaságszemlélet mellett talán furcsának tűnik, hogy a szöuli kormány olyan részletekig szabályozza a gazdaságot, mint a nejlon- harisnya vagy a cement maximális ára. Mindez azért történik, hogy az egész gazdaság versenyképességét veszélyeztető monopóliumokat visszaszorítsák. Persze az állami támogatás igen sok veszéllyel jár, visszaélésekre adhat lehetőséget. Ezért sok múlik az illető ország politikai intézményein. Az amerikai lap szerint Japánban. Dél- Koreában és Tajvanon a kormány alaposan szemügyre veszi azt a vállalatot, amelynek támogatást ad. Kedvezményes hitelt folyósít neki, de az nem fordulhat elő, hogy ezzel a pénzzel később mondjuk Svájcban spekulálnak. A kelet-ázsiai intézmények valószínűleg nem honosíthatok meg Kelet-Eu- rópában — írja az International Herald Tribune. A tanulság azonban leszűrhető; nálunk is olyan intézményeket kell létrehozni, amelyek kamatoztatják a piac ösztönző hatását, de ugyanakkor ezt korlátozzák is addig, amíg az új iparágak el nem érik a külföldi versenytársak színvonalát. Az effajta védelem nélkül a szabadpiac valószínűleg tovább csökkenti a hazai ipar versenyképességét, ráadásul igen súlyos társadalmi áldozatokkal is jár — írja a kelet-európai gazdaságok kívánatos átalakulásáról az amerikai napilap. P. E. „Önkormányzat nélkül nincs demokrácia!”
