Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-16 / 36. szám

1990. MÁJUS 16.. SZERDA am-nn-j 5 Diák— panorá Ismerkedés Budapesttel Csecsemőgondozási verseny Osztályunk gyakori látogatója a budapesti színházaknak. Jár­tunk a Magyar Nemzeti Színház­ban, Várszínházban és a Vígszín­házban is. Az előadások keretében meg­tekintettük Sütő András: Advent a Hargitán című művét, mely ál­tal bepillantást nyertünk erdélyi tájakra, szokásokba. Több neves színésszel találkozhattunk, mint például Sinkovits Imrével, Kubik Annával, Bubik Istvánnal. Moliére: Tartuffe műve tanul­mányainkhoz nyújtott segítséget. A Vidravas című mű pedig az elmúlt évek politikai „igazságai­ra” derített fényt számunkra. Áp­rilisban az István a király című művet néztük meg. Magyartanárunk, Szentesi Miklós minden alkalommal fel­készít minket, hogy milyen mű­vet nézzünk meg. Kirándulásaink során a budai Várba, a Halászbástyára, vagy éppen a Váci utcába is ellátoga­tunk. Voltunk a Farkasréti teme­tőben is, ahol híres színészek, sportolók, sírjait kerestük meg. Jártunk Hanti Hanna, Karádi Katalin, Gobbi Hilda síremléké­nél, de megtaláltuk Kesjár Csaba, Csonka János, Latabár Kálmá­nét is. Egy vetélkedő keretében néz­tük meg mindezt, mert benevez­tünk abba a versenybe, amely­nek során híres emberek sír­emlékét meglátogatjuk. Kopja­fák, versidézetek jelezték, hogy egy-egy híres ember mi volt. Rafa Mária Vác. Közgazdasági szakközépiskola A Csizmadia Úti Általános Iskola egész- scgörcsoportja is részt vett a csecseimig on- dozási versenyen, amelyet a salgótarjáni városi Vöröskereszt rendezett. A vetélkedőt hosszú és alapos felkészülés előzte meg. Velünk jöttek a felkészítő taná­rok is. Minden csapat öt főből állt. Az I. állomáson elméleti totót kellett kitölteni. A kapott pontok az általunk készített menetle­vélbe kerültek. Ezután a II. és III. állomáson gyakorlati feladatok következtek. Ezek igen jól sike­rültek. Izgatottan vártuk az eredményhirde­tést. A mi iskolánk tanulói a II. helyezést érték el. A helyezésünknek nagyon örültünk. Ok­levelet és csapatunk minden tagja 300 forin­tos könyvutalványt kapott. Mindezt felké­szítő tanárnőnknek, Tóth Máriának és védő néninknek, Knapiczius Attilánénak is kö­szönhetjük. A csapat tagjai: Varga Szilvia, Baranyi Ildikó (mindketten 8. b), Pethes Mónika, Kólinkás Odett, Nagy Julianna (mindhár­man 6.o). Reméljük jövőre is részt vehetünk a vetél­kedőn. Nagy Julianna REJTVÉNY LOGIKA A negyedik háromszögben levő körből hiányzik egy szám. Ha Figyelmesen megnézitek az előző háromszögek számait, egy kis logikával könnyen kitalálja­tok, melyik ez a szám. Ezt küldjé­tek be a szerkesztőségünk címé­re: ÚJ Nógrád, Salgótarján, Pa- lócz Imre tér 4. DIÁKPANO­RÁMA. Beküldési határidő: május 25. Legutóbbi ARCJÁTÉK-fejtö- rőnkben az első sor negyedik és az utolsó sor harmadik ábrája volt egyforma. Könyvjutalmat nyertek: Her- czeg Éva Szandaváralja, Kiss Gá­bor Kisbágyon, Macsik Attila Bércéi, Ocsovai László Salgótar- A könyveket postán juttatjuk ján. Oláh Orsolya Endrefalva. el részetekre! így él a mi macskánk ...és amit nem árt, ha tudunk róla Tudom, sok korombeli gyerek kedvenc állatjai közé tartozik a macska, éppen ezért kérem a PA­NORÁMA szerkesztőit, közöl­jék kis írásomat megfigyeléseim­ről. A macskák - élményeim sze­rint - belopják magukat gazdáik szívébe ellenállhatatlan magatar­tásukkal, ezért válnak szinte a ház „urává” (így a mi macskánk is). Nem csoda, ha az örökké bezárt macska állandóan az ab­lakban ül és érdeklődő szemek­kel fürkészi az utcát. Néhány érdekes gondolkodású cica nagy érdeklődést tanúsít a galambok iránt (így a mi macs­kánk). Olykor már azt lehet hin­ni, hogy galambnak képzeli ma­gát. A macska szórakozása, de úgy is mondhatnám hobbija, az evés. Ez az állat mindig éhes. A családtagokat a legkülönbözőbb módon „veri át”. Az ember ki­megy a konyhába, meglátja a macskáját, aki rögtön lábhoz dör- gölődzik, vagy egy fájdalmas pil­lantást vet a gazdira, esetleg egy fájdalomteli nyávogást is mege- riszt. Ezt természetesen minden családtaggal végigjátssza egy egész este. Sokszoros lett vacso­rája. Amit még tudni kell, hogy élete felét végigalussza (így a mi macskánk is). Ezért csak a legpu­hább fotelokban érzi jól magát, de „látogatja” a karosszéket, de még a polcot is. És amit minden macskacsalád örököl, ez a tunya­ság (így a mi macskánk is). Ámde nincs ilyen jó dolguk az utcán nevelkedő macskáknak. Ezek­nek mindennap életükért kell küzdeniük. (Nem így a mi macs­kánknak!) IQ. Szokács László Budapest, Szív u. 37. * Azt már bizonyára kevésbé is­merjük, hogyan és mikor kötött barátságot az ember a macskával. Az ember fogdosta össze az első macskákat Ázsia sztyeppéin, Af­rika szavannáin, vagy pedig a macska szegődött az ember mellé, könnyebb életet remélve. Al­brecht Dürer Paradicsomot ábrá­zoló képén már ott a macska az ember lábánál. A bibliai legenda szerint Noé bárkájában egerekre vadászott. Az egyiptomiak törté­netéből pedig azt tudhatjuk meg, hogy a macska időszámításunk előtti 2500 körüli időkben már isteni szerepet kapott, ó lett az öröm, a termékenység istennője, a fény őrzője. Annyi bizonyos, hogy min­denütt, ahol az ember megtelepe­dett, éléskamrát rendezett be, hogy a termés egy részét félrete­gye, a szűkösebb időkre. Éppen ezért jó szemmel nézte maga körül a macskát, amely pusztítja a gabo­nát, húst rágcsáló egereket, patká­nyokat. Egyiptomban, ha kimúlt egy macska, a tulajdonosa lebo- rotváltatta a szemöldökét, és az állatot a macskatemetőbe temet­tette el. A távoli Japánban a macska olyan értékes vagyon­tárgynak számított, hogy házon kívül csak pórázon vezették. A ki­nek nem volt macskája, az agyag­ból formáltatott egyet, hogy az riassza el az egereket. A középkorban a kereszténység egyáltalán nem kedvelte a macs­kát. Az életöröm, a szégyentelen­ség szimbólumát látta benne. Azt tartották róla, hogy az ördög cim­borája, a boszorkányok állandó társa, a hamisság megtestesítője. Egyáltalán nem kímélték, pedig tudván tudták róla, hogy vészes időkben derekasan irtotta a pestist terjesztő patkányokat. Napjainkban a kutya a kedven­cünk, de mégis egyre inkább nő a macskaimádók tábora. Nemcsak azért, mert nem ugat, nem kell sétáltatni, nem kell adózni utána. Talán azért, mert kedves, hízelgő? Sokat vitatkoztak erről a zoológu­sok. Furcsa módon elég sokan úgy vélték, hogy a két állat között az a különbség, hogy a kutyának gazdája van, a macskánál éppen fordítva: ő az ember gazdája. Még Cocteau, a híres francia tudós és író is ezt írta a macskája nyaksza­lagjára: „Cocteau az enyém” (Szerk.) összeállította: KOVÁCS MARGIT Az elmúlt évben Nógrádmegyerben volt „földrengés”, munkában a termelőszövetkezet mentőalakulata. Mezopotámiától Bátonyterenyéig A földrengés következményei kiszámíthatók... Az utóbbi években szakmai körökben és a közvélemény részéről fokozott érdeklődés jelentkezett a tömegkatasztrófák hatásai, elhárításuk lehetőségei iránt. Az a tény, hogy a katasztrófák kiszámíthatatlanul, váratlanul jelentkeznek, azért általában nincs lehetőség közvetlen szakszerű tanulmányozá­sukra és előrejelzésükre. Nem kívánunk az olvasókban félelmet, vagy rossz közérzetet ébreszteni, ellenkezőleg, a véde­kezés és megelőzés pozitív lehe­tőségeinek bemutatásával ezt kí­vánjuk eloszlatni. Napjainkban a nagymarosi gát­építés felfüggesztése kapcsán sokszor olvashattuk-hallottuk, hogy az építés szüneteltetésének egyik oka, hogy a terület földren­gésveszélyes. Reális veszély-e Magyarországon a földrengés, milyen gyakran, milyen hatású földrengések pattantak ki hazánk területén? Mielőtt ezekre a kér­désekre keressük a választ, te­kintsünk vissza a „katasztrófatör­ténet ”-be. Az emberiséget őstörténete óta, írott és íratlan történelmén keresztül, végigkísérték a ka­tasztrófák. Szakadatlan harcot kellett vívnia a természettel, a váratlan elemi csapásokkal. A legősibb írott megjelenítése a ka­tasztrófáknak a Bibliában leírt özönvíztörténet, melynek való- ságmagvát feltehetően az i. e. 2700 táján Mezopotámiában le­zajlott hatalmas árvíz nyújtotta. A középkor legnevezetesebb ilyen eseménye az 1284-es hollan­diai árvíz volt, amikor a gátak átszakadása miatt 10 ezer ember lelte halálát a pusztító víztömeg­ben. A természeti katasztrófák, elemi csapások másik drámai erejű formája a földrengés. A Bibliában szereplő Jericho is va­lószínűleg 9 földrengés következ­tében pusztult el. A legenda kia­lakulását a hadicselekmények és az elemi csapás véletlen egybee­sése idézhette elő. Az újkor egyik legnagyobb és viszonylag jól dokumentált ka­tasztrófája az 1755-ös lisszaboni földrengés. Az esemény követ­keztében több mint 30 ezer em­ber vesztette életét. Az elemi csapás lezajlása után a városban éhínség, járványok és teljesen de­moralizált közösségi viszonyok jelentkeztek. Talán ennél a ka­tasztrófánál volt először nemzet­közi segélyakció a történelem­ben, szinte egész Európa meg­mozdult, élelmiszert, ruhákat küldtek, orvosok és segítő csapa­tok mentek el az elpusztult város­ba. Századunkban a legnagyobb földrengés-katasztrófa az 1923-as tokiói földrengés volt, amely 100 ezernél több áldozatot követelt. A tudomány, a földrengések pontos előrejelzését mindmáig nem tudta megoldani, ezért ez a katasztrófafajta napjainkban is igen jelentős veszélyt jelent. A legmodernebb műszerek is csak a már megindult földmozgásokat képesek jelezni, így nincs idő és lehetőség a riasztásra. Emiatt ta­núi lehetünk pusztító földrengé­seknek, szerencsénkre hazánk­ban kevésbé, de élénken élnek emlékezetünkben a Grúziában volt földrengés döbbenetes ké­pei. Földünk, mind a mai napig aktív bolygó. A földköpenyben végbemenő szüntelen hőáramlás állandó mozgásban tartja a többé-kevésbé ellenőrizhető le­mezekre tagolt földkérget. Eh­hez valószínűleg hozzájárul még a Hold árapálykeltő hatása, melyhez hasonló hullám naponta kétszer - ha nem ilyen látványo­san érzékelhetően -, de végigfut a földkérgen is. Évente 150 ezer közvetlenül érzékelhető földrengés fordul elő világszerte. A csak műszerrel ki­mutatható kisebb rezgések száma a milliót is meghaladja. A föld­rengések 90 százaléka „szerke­zeti eredet”, vagyis egyes kéreg­részek elmozdulásával kapcsola­tos. Az első hazai földrengést 455- ből jegyezték fel, amikor is Sava- ria (Szombathely) egy nagyobb mérvű földrengés által szétrom­boltatott. Az adatok földrajzi eloszlásá­nak vizsgálata felvilágosít arról, hogy országunk mely részein áll fönn földrengésveszély, és mi­lyen valószínűséggel. Hazánkban az eddig legna­gyobb földrengés Komáromban pusztított 1763-ban, 63 ember életét követelte, és nagy terüle­ten okozott kárt. Komáromtól Balatonkeneséig terjedő terület különösen föld­rengésérzékeny. Geológiailag potenciálisan földrengésveszé­lyes zónának számít á Duna vo­nala. A nagymarosi vízlépcső épí­tése kapcsán részletes geodéziai és geofizikai vizsgálatok csak a jelenlegi munkagödör területén folytak. Nagyobb mélységű fúrás itt nem készült, s ugyancsak nem készült felmérés a terület föld­rengés-veszélyeztetettségéről. E- zek a kutatási hiányosságok nem is vetnének fel nyugtalanító kér­déseket, ha a vízlépcsőt nem a törésvonalakkal szabdalt, szeiz­mológiailag aktívnak minősülő területre tervezték volna. Barlangkutatók is tapasztal­ják. hogy a Mátra vonulata is állandó mozgásban van. Nagy kérdés, hogy tudunk-e ellene vé­dekezni. Lehet! Gondos felké­szüléssel. Ezért kell a földrengés időszakában szükséges magatar­tási szabályokat megismerni, a várható védelmi és mentő intéz­kedések sorrendjét kidolgozni. Ezt a célt szolgálják a polgári védelmi jellegű felkészülések, gyakorlatok, amelyek során gya­korlati jellegű tervezési, szerve­zési feladatokat oldanak meg. Megyénkben hamarosan pol­gári védelmi gyakorlatra kerül sor, amely egy földrengés követ­kezményeinek felszámolását mo­dellezi. A helyszín a Polgári Vé­delem Nógrád Megyei Parancs­nokságától kapott értesülésünk szerint Bátonyterenye lesz. Rácz András Tízmilliókat veszélyeztet a felmelegedés- Az általános felmelegedés olyan alapvető időjárás-változást vonhat maga után, ami tízmilliókat kény­szeríthet lakóhelyük elhagyására, illetve fenyeget éhínséggel - álla­pítja meg az Egyesült Nemzetek szakértői bizottsága. A jelentés - amelyet a KYODO hírügynökség ismertetett - figyelmeztet: árvizek, szárazság, pusztító viharok és egyéb elemi csapások kísérhetik a Földet fenyegető egyik legsúlyo­sabb környezeti ártalmat, az álta­lános felmelegedést. Amennyiben a tenger szintje 25 centiméterrel emelkedne, lak­hatatlanná válna az Indiai-óceán számos lapos szigete, köztük a Marshall-szigetek, a Maldiv-szi- getek és Kiribati. A szén-dioxid- kibocsátás következtében érvé­nyesülő üvegházhatás azonban azzal a veszéllyel is járhat, hogy akár egy méterrel is megemel­kedne az óceánok és tengerek szintje. Ettől víz alá kerülne Egyiptom és Banglades területé­nek 10 százaléka, Japán amúgy is sűrűn lakott területeinek pedig a fél százaléka, ami egyedül a tá­vol-keleti szigetországban 9 mil­lió ember sorsát érintené. A felboruló vízháztartás és víz­forgalom következtében még na- yobb szárazság fenyegetné Áfri- át, mint amivel jelenleg küzd a kontinens. A felmelegedés mel­lékhatásaként a bőrrák-megbete­gedések száma is ugrásszerűen megemelkedne, nem is beszélve az alultápláltság és a járványok következményeiről. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents