Új Nógrád, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-14 / 34. szám
1990. MÁJUS 14., HÉTFŐ iií-líH- fi/ 5 Nyakunkban az eső... Választó polgár, avagy: a sors keze A cím nem helyesírási tudatlanságot takar! Ugyanis az ember 18 év felett választópolgár (így, egybeírva!) képviselő- és hely- hatósági választások idején. Amikor is leadja vok- sát ama kedvencére, akit el tudna képzelni a hatalomban, mint sorsa egyik irányítóját. Választó polgár (külön! !) vagyok akkor, amikor például olimpiai vagy más egyéb sorsjegyet veszek, hogy ÉN „szóljak bele” sorsom egy részének alakításába, amíg legalábbis tart az esetleges nyereményből. Lévén a sorsjegyet ÉN választom ki, ha nem nyerek, magamat hibáztathatom. Kivételek persze vannak. Sem egybe-, sem különírva nem vagyok se választó, se polgár, ha mondjuk a salgótarjáni Ofotért előtt veszek olimpiai sorsjegyet. Mert azt nem választhatom ki. Azt kérem: adják. Mert mi dolog is az, hogy ÉN, mint a Sors „ideiglenes keze" döntsem el, melyik a számomra legszimpatikusabb ötkarikás, kapar gatós cédula? Meg- kapon a sors felhatalma- zottabb (?) ideiglenes kezétől, és punktum! Eszem, nem eszem — nem kapok mást! így önmagamat sem hibáztathatom, ha nem nyerek — mást viszont nincs jogom hibáztatni. De, ha nyerek — mondjuk egymilliót — eldöntöttem: százalékot nem adok! Még a Sors kezének se! Ez legyen az ő bánata... Balázs J. A filmvilág- hírei Schwarzenegger nem folytatja! Ojra jön a Robotzsaru! Elkészült a nálunk is vetített népszerű Robocop második része, melynek rendezője Irvin Kershner (A birodalom visszavág) főszereplője pedig az első epizódban szerepelt Peter Weller. A nagy érdeklődéssel várt filmet nyáron mutatják be az Egyesült Államokban, s a tervek szerint nálunk is. * Schwarzenegger nem folytatja! Mármint a Predator című sikerfilmet, ugyanis most már bizonyosan elkészül a második rész, melynek főszerepére nem az izomkolosszus, hanem Danny Glover (Halálos fegyver) szerződött. A rendező nem más, mint a Rémálom az Elm utcában 5. részének direktora, Stephen Hopkins. * Kirúgták James Bond-ot! A nemrégiben bemutatott legfrissebb James Bond-so- rozatban, A magányos ügynökben Timothy Dalton alakította a népszerű 007 titkosügynököt. A kasszasiker ellenére azonban távoznia kell, ugyanis a producer, Broccoli kijelentette: — „Dalton nem meggyőző, új embert keresek a szerepre!” * Ismétlés — sztárparádéval! Most forgatják a harminc évvel ezelőtt készült szenzációs vígjáték, a Van, aki forrón szereti új feldolgozását. A fantasztikus komédia szerepeit az akkori filmvilág sztárjai alakították: Marylin Monroe, Jack Lemmon és Tony Curtis. Most sem kisebb egyéniségek játsszák a főszerepeket: Madonna, Tom Cruise és Michael Keaton... * Sylvia Kristel újra Emma- nuelle-szerepben! A hazai mozikban most futó sikeres Emmanuelle-sorozat első három epizódjának főszereplője. Sylvia Kristel ismét kamerák elé áll. méghozzá mint Emmanuelle! A bájait nem takargató szépség már 37 éves, de domborulatain mindez nem látszik. Összeállította: Szilágyi Fiatalok, hogy boldoguljanak... Támogatás nélkül, önálló lakáshoz jutniuk nagyon nehéz manapság a fiataloknak. Sokan azonban mégsem adják fel, próbálkoznak ezzel is, azzal is. Szeretnének boldogulni. Három fiatal házaspárt Ismertem meg, akik más-más módon szeretnék elérni, hogy saját otthonuk legyen. A jobb megélhetés reményében R. Csabáék Nóg- rádból Heves megyébe költöztek. Csaba 26, a felesége, Betti 18 éves, kisfiúk 11 hónapos. — Nem volt lakásunk, egy szobában szoroskod- tunk a feleségem anyjáék- nál. Aztán jött a kicsi, s vele együtt a gondok is — meséli Csaba. A keresetem olyan kevés volt, hogy abból nem tudtunk volna megélni. — Ezért úgy döntöttünk, — folytatja a fiatalasszony, — hogy elköltözünk a nagymamámékhoz. Nekik kertes, családi házuk van, ott kaptunk két szobát. — Ügy vélik, falun köny- nyebb a fiataloknak? — Reméljük, hogy így lesz — vállaszol a férj. — Én buszsofőr lettem, kicsit jobban keresek, s belefogtunk a gazdálkodásba. Szégyen, vagy sem, paraszti munkát végzünk. Van 60 darab csirkénk, most vettünk két malacot, a hízókat már eladtuk. Az árához gyűjtünk még egy kicsit, és vásárolunk egy tehenet, amit itt a faluban néztünk ki. Negyvennyolcezer forintért adják, de nagyon jó tejhozamúnak mondják. — Három kisbárányt is nevelgetünk — fűzi hozzá a feleség. — Cumisüvegből etetem őket, s olyan ra- gaszkodóak, hogy mindig a nyomunkban vannak. — Az udvaron és a kertben fóliasátrakat is láttam. . — Igen, belefogtunk ebbe is, mindenfélét termelünk, s mindig van valami új, amit meg kell tanulni. Tegnap például a szomszédnál megtanultam fejni. — Közösen végzik a ház körüli munkákat? — Betti így válaszol: — Sokat segít a férjem, viszont a kisgyerek mellett mégis nagyon sok a tennivalóm, azért is, mert a nagyszülőkre már nem nagyon számíthatunk. Mégis hálával, köszönettel tartozunk nekik, hogy helyet adtak az életünk megalapozásához. A roncskocsik is hoznak egy kis pénzt... Egy nógrádi kisfaluban él a 28 éves M. László feleségével Ágnessel, és öt- esztendős Attila nevű gyermekükkel. — Egyelőre anyukámék- nál lakunk, egy szobában — mondja Ágnes. Nemrégen fogtunk hozzá az építkezéshez, most húzzák fel a falakat. De mikor lesz még abból ház?! — Megvan már minden anyagunk hozzá, a múlt héten vásároltuk az ajtókat és ablakokat. 320 ezerért. — A fizetésükből spórolták össze a házravalót, vagy a szülők is besegítenek? — A bérünkből nehezen jött volna össze, ugyanis éjjeliőrként havi 7 ezret keresek — mondja M. László. — Itt, a faluban nincs munkalehetőség, így Ági itthon dolgozik. Nyulakat tartunk, és hetj egy alkalommal kisegít butikban, amiért 5—500 forintot kap. Természetesen a szülők is segítenek, viszont nekem még két testvérem van otthon. Ági húga pedig most megy majd férjhez. Szóval van a pénznek helye. A legtöbbet Laci dolgozik. Azért is ment éjjeliőrnek, mert akkor több a szaibad ideje, amit munkával tölthet... — Autókarosszéria-laka- tos a szakmám, karambolos, roncsautókat pofozok helyre — mondja a férj. — Sokat bajlódtam a roncskocsikkal, de azért van sikerélményem. Legtöbbet talán egy csúnyán összetört Opellel dolgoztam, a sok vesződség után egészen használható lett. Muszáj többfélével foglalkoznunk, hiszen a mi érdekünk, hogy minél előbb felépüljön a házunk. Lakásravalóért Kaliforniába... A harmadik fiatal házaspár albérletben lakik. A 25 éves K. Zoltán felesége Éva épp gyereket vár. — Albérletbe költöztünk, mert egyik szülővel sem akartunk együtt lakni. De lassan innen is el kell mennünk, mert a házinéni kikötötte, hogy addig maradhatunk, amíg a gyerek meg nem születik, ö ugyanis nem bírja hallgatni a gyereksírást. — A fizetésükből meg tudnak élni? — Nagyon nehezen. Sokba kerül az albérlet is, pedig igazán spórolunk. Az álmunk, egy saját lakás. Ami lehet, hogy most már teljesülni is fog — mondja Éva. — Ügy tűnik, mellénk szegődött a szerencse. Zolinak ugyanis él Kaliforniában egy rokona, aki étterem-tulajdonos. Kihívta őt vendégmunkásnak hat hónapra. Heti 120 dollárt ígért neki. Pincér lesz, s teljes ellátást kap, így talán össze tud spórolni egy kis pénzt. — Már intézem a papírokat és ezen a héten várom a hivatalos meghívólevelet. Sajnos nem leszek itthon, amikor a gyerekünk megszületik, de úgy döntöttünk; ezt a lehetőséget nem ugraszthatjuk el. Nem akarok én meggazdagodni — jegyzi meg Zoli. — Csak legalább any- nyit szeretnék összegyűjteni, hogy idehaza egy lakást tudjunk vásárolni. Mert ha a fizetésünkből akarnánk összerakni az árát, akkor legalább negyven évig kellene levegőn élnünk... Cs. A. alósz néni kinyitotta az ajtót. Lógó bajszú, kalapos öregember állt a küszöbön.- Á, Pista bácsi! Tessék csak beljebb jönni! - tessékelte be a jövevényt Halász néni. — Ugyan, ugyan Halászná! Ne Pista bácsizzon, hiszen majdnem egyidősek vagyunk! Tudja, szilveszterezni jöttünk magukhoz a menyemmel, a fiammal, meg a kis- unokámmal, a Palkóval. De csak akkor, ha nem leszünk a terhűkre. . .- Hát persze hogy nem! - szólt Halászné. - Jöjjenek csak nyugodtan! Mi az urammal magányos öregek vagyunk, szeretünk beszélgetni, de hát nincs kivel. Tudja, hogy van ez. . . — Majd este hét órára itt leszünk! - válaszolt az öregember, és elment. Halász néni pedig bement a házba, és a karosszékében pipázó férjéhez szólt: — Hé, Miska! Nem leszünk egyedül ma este! Vendégeket hívtam!- No, és kiket? — morgott Halász Miska bácsi.- Az öregebb meg a fiatalabb Pincésit, annak a feleségét, meg a kis Palkót, azt a rosszcsontot. — Pont a legjobbakat! — bosszankodott Miska bácsi. — Miért, mi bajod van velük?- Kezdjük a legidősebbiknél! Az a vén lókötő húsz éve kicsalta tőlem ötven forintomat, és azóta sem adta vissza. Meg aztán a fia is mindenféle házról, autóról, meg pénzről beszél és any- nyi haszontalan masináról, hogy a fejem is szétmegy tőle!- Mit vártál tőle, hiszen mérnök!- De hát Rozikám! A felesége is haszontalan egy teremtés! Igaz, igaz szorgosdolgos, tűzről pattant. de oda is való! Kígyót-békót pletykál az olyan egyszerű emberekről, mint szegény Bencsikné, akinek pár hónapja halt meg az ura. Azt mondta róla, hogy megmérgezte! No a fiukról meg ne is beszéljek! Még csak tízéves, de rosszabb, mint ezer ördög! De hát ha már meghívtad őket, akkor jöjjenek. Halász néni lement a faluba egy kicsit beszélgetni a többi öregasszonnyal, akika havat seperték házuk elől.- Jaj, Rozikám, nagy hóvihar lesz! Bemondta a rádióba az az izé, az a me- terológós, vagy hogy hívják! — mondta özvegy Koráné, aki állandóan betegeskedett. - Az öreganyám nénjét is egy hóvihar vitte el, ki- lencszáztizenkilencben, épp akkor, amikor én születtem... Halászné félbeszakította a rémtörténetet:- Kedves Karóné! Nem jönne el hozzánk mo estére egy kicsit szórakozni? Úgy, mint tavaly! Halász néni még nagyon jól emlékezett a tavalyi szilveszterre, amikor Koráné elmesélte kifordult szemű unokabátyjának történetét, és még hasonló dolgokkal „szórakoztatta" az idős házaspárt. Most is csak szívességből hívta meg, meg azért, hogy ne terjesszen róluk szamárságokat a faluban. — Én csak akkor megyek el — válaszolt az asszony — ha nincsenek ott egerek. Tudja, a legidősebb nővérem. . . Halásznának nem volt türelme meghallgatni a történetet. Meghívta még legjobb barátnőjét, Bencsik- nét: és egy fiatal házaspárt a faluból. Azután hazament, és nekilátott a sütemények készítésének, amivel a vendégeket akarta megkínálni. Elérkezett az este. Rozi néni éppen a konyhában sür- gött-forgott, Miska bácsi pedig puha posztópapucsában újságot olvasott, amikor beállítottak az első vendégek. Kovács Marci és Kovácsné Kovács Éva. Csak a nevük volt rokon, a házasság előtt nem is tudtak egymásról. Aztán megjött a Pincési család. Zajosak voltak, legfőképp Palkó fiuk, akinek csak kilenc óráig engedélyezték a fennmaradást. Bencsikné két tálca kaprostúrós süteménnyel állított be, szinte virult a boldogságtól- Még sosem látták ilyen vidámnak az öreg Bencsik Márton halála óta. Legutolsónak Koráné érkezett, arra hivatkozva, hogy Halászék kertjéből kiugrott egy fekete macska, és átfutott előtte, ezért vissza kellett mennie faluvégi házához, és azután újra vissszaindulni. A Pincési házaspárját derült ezen. . . Palkó abban a pillanatban, ahogy bejött, óvatlan kézmozdulatával leverte Halász néni egyik szép kristálypoharát, aki azzal vigasztalta, hogy maradt még elég. A fiatalabb Pincési István egy olyan újfajta méregről beszélt, amit ha egy asztalra cseppentenek, elégeti az egész asztalt. Erre Pincési- né megjegyezte, hogy Bencsik néninek be kellett érnie Hypóval és sósavval. Emiatt majdnem kitört a veszekedés, de aztán elsimultak a dolgok. Kilenc órakor a Pincési házaspár Palkó kezébe nyomta a házuk kulcsát azzal a felszólítással, hogy bújjon ez ágyába, meg hogy ilyen későn nem szabad gyereknek fent maradnia. A huncut kölyök azonban egy óvatlan pillanatban bebújt a dívány aló és az óráját leste, nem jön-e már az éjfél. Még egyetlenegy szilveszter- éjszakán sem engedték, meg neki az ébrenlétet, ám hamarosan elaludt. Fél óra múlva utónaküld- ték Pista bácsit, aki annyira elázott, hogy szinte csavarni lehetett belőle a szeszes italt. Az öregember nem tudott bemenni a házba, ezért a hóesés elől a meleg fáskamrába húzódott. (Az ifjabb Pincési még ide is tett egy radiátort, hogy favágás közben ne fázzon.) Néhány perc múlva úgy aludt, mint a bunda. Bent a házban tréfálkoztak, beszélgettek. Az idő fél tizenkettő felé járt, mindenki nagyon várta már az új évet. Kint hóvihar tombolt, ahogyan azt Koráné - vagyis- hót a „meterológós” — megjósolta. Hirtelen kialudt a villany. Az öregasszonyok sopánkodni, a férfiak mászkálni kezdtek. Pincésiné és Kovácsné visítozott, és erre a nagy hangzavarra a rosszcsont Palkó is felébredt. Halász bácsi megnyugtatott mindenkit, hogy' ez csak egy áramszünet, nempedig tűzvész. Hamarosan előkerült egy gyertya és egy zseblámpa, ezeknek fényénél lassan kezdett visszatérni a jó hangulat. Az egyik pillanatban azonban Bencsikné felsikoliott: — Segítség, egér! . Koráné ettől úgy megijedt, hogy égnek álló lábbal a földre bukott, csak úgy virított a sok fodros alSószok- nyája. A nők újból sikítoz- tak, a férfiak pedig az egeret kezdték keresni. — Hol vari? Hol van az a híres-nevezetes egér? - kérdezte Bencsiknétől a bosz- szús Halász Miska bácsi. — Az előbb ott láttam a szekrény tetején! - mondta a kérdezett. — Most meg olyan, mintha a plafonon mászkálna! alkó is kimászott az ágy alól, megnézni a kis rágcsálót, mert őt az ilyenek nagyon érdekelték. Míg a többiek a padlón keresték a veszedelmes vadállatot, Palkó odament a kitámasztott zseblámpához. Két muslica kergetőzött rajta. Palkó, elfeledve a tiltást, felkiáltott: — Hé, emberek! Nincs is egér! Az egész két muslica miatt volt, azok mászkáltak a zseblámpán! Ebben a pillanatban ütött az óra, és az egész társaság boldogan kiáltott fel: — BUÉK! Egyed Johanna (11 éves) Csesztve ■ M'.. 91 IHji B:J 91
