Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-13 / 10. szám

Nagykövetek kinevezése az LT előtt A szovjet Legfelsőbb Ta­nács történetében először került sor arra, hogy a par­lament külügyi bizottsága nagykövetek - kinevezését vitassa meg. A csütörtöki bizottsági ülésen a parla­ment és a külügyminiszté­rium! közötti kapcsolatok új korszakáról beszéltek, s tíz nagykövet személyét vitat­ták meg, köztük a leendő budapesti nagykövet, Ivan Aboimov jelenlegi külügy­miniszter-helyettes szemé­lyét is. Washingtoni nagykövet­nek Alokszandr Besszmert- nih első külügyminiszter­helyettest ajánlották, míg Jurij Dubinyin eddigi wa­shingtoni misszióvezétő a párizsi nagykövetség irá­nyítását veszi át. A Szov­jetunió ENSZ-képviselőjé- nek Julij Voroncov első kül­ügyminiszter-helyettest aján­lották, Olaszországba pedig Anatolij Adamisin külügy­miniszter-helye,ttes utazik. Prágába a jelenlegi svéd­országi nagykövet, Borisz Pankin megy át. Lengyelor­szágba Jurij Kaslev eddigi különleges megbízatású nagykövetet nevezik ki, míg Romániába az eddigi belgiumi nagykövet, Fe­lütsz Bogdanov megy át. A bonni nagykövetség élére Vlagyimir Tyerehov kül- ügyminisztériumi főosz­tályvezető kerül, s változik a berlini nagykövet sze­mélye is, ide Gennagyij Sikin megy át Ausztriából. A személycserék jelzik, hogy a szovjet vezetés nem mindig volt elégedett a meglehetősen fontos helyen lévő nagykövetségek mun­kájával — sokat bírálták például a bukaresti misszi­ót a decemberi romániai forradalomról adott infor­mációi kapcsán. Nö a munkanélküliek száma (Folytatás az 1. oldalról.) — Mennyi pénz áll ren­delkezésére a megyének munkahelyteremtő beruhá­zásokra? — A központi rendszerű pályázati rendszerben 1988- ban 60, tavaly 100 millió fo­rintot nyertünk el e célra. Az i idén 100 milliót kap­tunk. Ez reálértékben egyre kevesebb: emelkednek a ter­melési eszközök árai, és a munkahely teremtésének fejlesztési költségei is. A pá­lyázatokat tekintve Nógrád az egyik „legaktívabb”. Itt nyújtják be és fogadják el szinte a legtöbbet.' 1988-ban 11, tavaly 20 pályázat ka­pott támogatást. Bár a fog­lalkoztatási alap az egyik legkedvezőbb visszatérí­tendő beruházási forrás, a vállalkozó kedvet csökken­ti a támogatási arány 30 százalékos maximalizálása. Hetven százalék saját pénz­forrás, és kölcsön az ilyen kamatfeltételekkel renge­teg. — Milyen területeken vál­lalkoznak leginkább az em­berek? — Az egyik gond, hogy valamennyi ilye.nl vállalko­zás kis, 20—30 fős létszámú. Ahhoz, hogy a szerkezetát­alakításban nagyobb lép­tekkel haladjunk előre, a már meglévő termékszer­kezethez kellene kapcsolód­ni. Ám ma a legfontosabb kérdés: mielőbb munkahe­lyeket 1 tudjunk teremteni Nógrádban! Ez pedig nagy feladat! — A bátonyterenyei hely­zet miatt szintén kapott a megye egy jelentős támoga­tást.... — Igen. A kormány 360 milliót irányzott elő, ebből azonban 310 milliót a fel­szabaduló munkaerő keze­lésére kell fordítanunk. 50 milliót lehet munkahelyte­remtésre. Az így összesen ren­delkezésünkre álló 150 mil­lióból mind az kaphat tá­mogatást, akik olyan javas­lattal áll elő, mely az elbí­ráláskor megállja helyét, valamint rendelkezik az in­dulótőke 70 százalékával. Ed­dig egyébként Bátonytere- nye térségéből viszonylag kevesebb pályázat érkezett be, mint más területekről. Vannak olyan helységek, amelyekben jelentős adó- kedvezményre van lehető­ségük azoknak, akik vala­milyen újszerűvel próbál­koznak. 64 ilyen hely van a megyében, ezeknek a listá­ja már a Magyar Közlöny­ben is megjelent. Rövidesen a megyei napilapban is sze­retnénk ezt közzétenni. A vállalkozások élénkítését szolgálhatja a közelmúltban létrejött menedzserirodával való szorosabb kapcsolat- teremtés is. — Milyen tapasztalataik vannak a korábban támoga­tásban részesült vállalkozá­sokról? Igazolták-e létjogo­sultságukat? — Valamennyi támoga­tott fejlesztés működik. Ezek többsége azonban nem iga­zán perspektivikus, önfejlő­désre lehetőséget adói mun­kahely. De az elindulást se­gíti egy úton, amely majd a hőn áhított szerkezetátalakí­táshoz visz. Addig azonban a hirtelen megugrott mun­kanélküliség miatti feszült­ségeket csökkentheti, s még el kell tellnie bizonyos idő­nek, hogy érzékelni lőhes­sen értékteremtő hatásu­kat. Balázs József Tiszta ifizet Manapság aligha lehet bár­mi komolyat, nagy hordere­jűt tenni a nyilvánosság semmibevételével. Az embe­rek egyre inkább megszok­ják, hogy közük van környe­zetükhöz, a történésekhez. Beleszólhatnak a folyama­tokba (ha illetékesség híján azokat mindig meg nem is változtathatják), elmondhat­ják pozitív és negatív észre­vételeiket, természetes mó­don és joggal kritizálhatnak. Szerkesztőségi kollektívánk mindig figyelemmel volt és van az olvasói vélemények­re, még akkor is, ha azok valamelyikével nem értünk egyet, netán homlokegyenest eltérő az álláspontunk. Hi­szen alapelvünk, hogy az ol­vasónak írunk, azokról a témakörökről, amelyekről az emberek beszélnek. Ebből lo­gikusan következik az is, hogy írásainkért, tetteinkért egyedül az olvasónak tarto­zunk felelősséggel. A felelősségérzet diktálja ezen írásunkat is. Az elmúlt két hétben ugyanis — a hozzánk érkezett levelek, te­lefonhívások, valamint a sze­mélyes beszélgetések révén, s nem utolsósorban más tö­megtájékoztatási eszközöket olvasva, hallgatva, nézve, ar­ra következtethetünk — fel­forrósodott körülöttünk a légkör. Velünk foglalkoznak barátaink és ellenfeleink, még azok is, akik korábban ránk sem hederítettek. Ag­gódnak és gyaláznak. Persze ebben nincs semmi .különös, a régi újságírók hozzászoktak mindenféle ■hanghoz, tudják, hogy a sajtó körül óhatatlanul és folyamatosan keletkezik a feszültség, olykor a vihar. Ilyen a média természete. Mondanivalónkkal nem is hozakodnánk elő. ha április 2-val nem kezdődött volna új korszak a megyei lapké­szítés történetében. Mert ahogyan az ország életében új történelmet írunk 1990. tavaszától, úgy írunk újat lapunkéban is. Az Új Nógrád szerkesztőségének kollektí­vája megelégelve a körülöt­te zajló több hónapos huza­vonát, érzékelve, hogy na­gyon könnyen válhat a po­litikai pártok játékszerévé, mérlegelve továbbá anyagi helyzetét, fej­lődésének perspektíváit, úgy döntött, hogy megválik korábbi lapgazdájától, az MSZP-től, és annak kiadójá­tól, a megyei lapkiadó vál­lalattól. Ezért többen hűtlenség­gel vádoltak meg. Terjeszte­ni kezdték, hogy eladtuk magunkat a kapitalistáknak, megszűntünk a nemzeti és megyei érdekeket képviselni. Még olyanok is akadtak, akik alaposan túllőve a cé­lon, a fasiszta jelzőt aggat­ták ránk. Mindebből semmi sem igaz! Sőt, még hűségeseobek kívánunk lenni olvasóink­hoz a pártoktól való friss függetlenségünkben. S ép­pen e függetlenség ad re­ményt és garanciát arra, hogy most már tisztán csak az olvasói igényekre alapoz­zunk. Ez az igény és érdek pedig értelemszerűen nem keresztezheti a megyei és nemzeti érdekeket. Szó sincs a régi lap eladásáról. Egy­szerűen egy liberális szelle­mű, üzleti alapokra helye­zett, új napilapot hoztunk létre úgy, hogy beléptünk az Axel Springer—Budapest Kiadói Kft.-be. Aligha kell hangsúlyoz­nunk, hogy döntésünk nem volt egyszerű. A hagyomá­nyokhoz, a megszokotthoz való kötődés bennünk is erős, noha mind szorítóbban éreztük a mielőbbi változ­tatás szükségességét. A pár­tok által kinyilvánított pi­aci viszonyok ugyanis már a magyar tömegtájékoztatás­ban is mindinkább kezdték éreztetni hatásukat. Kiadói kft.-k tucatjai alakultak, és jelentettek meg új lapokat. Feltűnt a piacon a Murdoch és Maxwell cég is, s az Axel Springer mellett újabban olasz és angol sajtókon­szern tájékozódásáról is hal­lani. Miért döntött szerkesztő­ségi kollektívánk az AS—B mellett? Mindenekelőtt azért, mert ez a cég kínálta és garan­tálta számunkra a legtöbbet. Előzőleg saját szervezésű kft.-ben gondolkodtunk, s egy közös Heves—Nógrád megyei együttműködés szin­tén felvetődött, ám mind­egyik megoldási lehetőség csupán átmeneti sikerrel ke­csegtetett. Nógrád megye — ha tetszik, ha nem — nem rendelkezik hatalmas gazda­sági potenciállal, s a megyei lap évtizedeken keresztül az egyeduralkodó párt által do­tált újságként jelent meg. Nekünk stabil partnerre volt szükségünk. Olyanra, aki egyrészt biztosítja napi megjelenésünket, másrészt kötelezettséget vállal a kor­szerű technikai fejlesztésre. Az exkirály nem utazhatott A svájci száműzetésben élő volt román király és családja tervezett romániai látogatásának elhalasztásá­ra kényszerült csütörtökön, miután a Swissair légitár­saság igazgatósága sebtiben összehívott rendkívüli ta­nácskozásán úgy döntött, hogy megtagadja a felszál­lást bukaresti járatára a volt uralkodótól. A román kormány berni nagykövetsége útján csü­törtök reggel ugyanis arról tájékoztatta a Swissair sváj­ci légitársaságot, hogy Bu­karestben törölték az ex­király beutazási vízumát. A nagykövetség április 5-én adott diplomáciai vízumot az exkirálynak és család­jának, s Ilona hercegnő már előzőleg elutazhatott Ro­mániába. „Látogatásom szigorúan magánjellegű lett volna. Nem értem, miért vonták vissza a vízumot és nem tudom, hogy miféle aggo­dalmak indokolhatták ezt” — jelentette ki Mihály a zürichi repülőtéren tartott rövid, de népes sajtóérte­kezletén, miközben felmu­tatta brit útlevelét a bepe­csételt román vízummal. A Swissair szóvivője az igaz­gatóság döntését azzal in­dokolta, hogy a légitársa­ság bizonyos körülmények között visszautasíthat uta­sokat és a megfelelő beuta­zási okmányok hiánya ilyen körülménynek számít. Petre Reman miniszter- elnök a francia televíziónak adott csütörtöki nyilatkoza­tában azzal indokolta a ví­zum visszavonását, hogy a volt király látogatása poli­tikai természetű lett volna. „Részt vett volna egy te­mesvári nagygyűlésen és egy fontos istentiszteleten Bukarest legnagyobb temp­lomában. Látogatásán nyolc­van újságíró kísérte volna. Az ilyen egyáltalán nem magánlátogatás” — hangsú­lyozta a román kormányfő az Antenne 2 tévéállomás­nak adott nyilatkozatában. Mert az is tény, hogy Nyu- gat-EurópáhOz viszonyítva a mi lapjaink rendkívül sze­rény anyagi-technikai kö­rülmények között készülnek. Mindjárt látható a különb­ség, ha valaki kezébe vesz egy nyugati és egy magyar (szerencsére már vannak ki­vételek, éppen a behatoló nyugati tőke jóvoltából) új­ságot. A mi számunkra — az eladósodott nemzetgaz­daság mellett — a nemzeti média (tetszetős, ám jobbá­ra propagandisztikus) útja nem járható. Az AS—B rövid időn be­lül modern szövegszerkesz­tő berendezésekkel látja el szerkesztőségünket, és lassan múzeumba vihetjük majd az utolsó írógépet is. Ez nem üres ígéret. Már az első hé­ten kaptunk telefaxot. A kételkedők még mindig megkérdezhetik: egy veszte­séges megyei lap befogadásá­ban mi a ráció az AS—B számára? Nyilván az, ami a számunkra is. A kft. is üz­letet lát az Üj Nógrádban. s bízik abban, hogy a lapcsi- nálás tárgyi és szellemi kor­szerűsítésével, az újság ter­jedelmének és szolgáltatásai­nak bővítésével egy kere­settebb, s ezáltal nyereséges lapot leszünk képesek elő­állítani. Fejet hajtunk az olvasók okos gondolatai előtt. Nyi­tottak lehetünk — az éssze­rűség határain belül, hiszen már lazíthatunk az év ele­jén szükségszerűen szorosra fűzött nadrágszíjunkon — a kívánságok előtt is. Ezért mától kezdve sok-sok olva­sónk óhajának eleget téve hétköznapokon is színes fej­léccel jelenünk meg. Az Axel Springer—Budapest Kiadói Kft.-be való ..belépé­sünk nélkül ki tudja mikor tehettük volna ezt meg. Nines radioaktív sugárveszély megyénkben (Folytatás az 1. oldalról.) együttműködése a csehszlo­vák védelmi szervekkel? 1— Folyamatos és a közös szerződéseinkben foglaltak­nak megfelelő. Ha véletle­nül a határon is áthatolha­tó veszélyhelyzet adódik, ebben az esetben kölcsönö­sen jelzünk. Az utóbbi idő­ben a mobil katasztrófa el­hárításában szorosabb lett a kapcsolatunk, ugyanis a nemzetközi közútjainkon a szállítójárművek sek veszé­lyes anyagot szállítanak, és egy véletlen baleset kap­csán is adódhatnak közös tennivalóink. * — A mérési adatok sze­rint indokolatlan az aggo­dalom Diósjenő térségében? A kérdést Riczler József századosnak Rétság város polgári védelmi törzspa­rancsnokának tettük fel. — Teljesen indokolatlan. Nincs közvetlen ismeretünk, ám ma már közszájon jár az a hír is. hogy Léva mel­lett radioktívhulladék-te- mető van. Bizonyára ez is zavaróan hat a lakosságra. Mi folyamatosan mérjük a sugárszintet, s nincs tudo­másunk ennek növekedésé­ről. Valóban: a törzsparancs­nok irodájában található a mérőműszer, melynek a sza­badban elhelyezett mérő­szondáját folyamatos mé­résre kapcsolták. — Van-e olyan sugármé- rő műszer, melyet a lakos­ság is megvásárolhat? — kérdezem Szabó alezredes­től. — Tíz-tizenkétezer forint az ' ára. A műszer pontosan kimutatja a talaj és a nö­vényzet felszínén, illetve más felületeken a sugárzás mértékét. Célszerűének tar­tom, hogy a falvakban, üze­mekben — már akiknek er­re is tellik — ilyet vásárol­janak. Az árát figyelembe véve, még a telekszomszé­dok is összefoghatnak, csu­pán egyéni nyugalmuk mi­att. Egyébként ezek a mű­szerek Budapesten a Sugár Áruházban megvásárolha­tók. Rácz András Előbb a pénz, utána a munka? (Folytatás az 1. oldalról.) vállalat arra kötelezett ben­nünket, hogy már négy nap múlva, azaz húszadikán fi­zessük be az első esedékes, — azaz lakásonkénti ezer­ezer forintot. Elképzelheti, milyen volt a lakók hangu­lata: pár nappal hó vége előtt, még egy' váratlan ez­res?! Lakásszövetkezetünk „megelőlegezte” a 101 ezer forintot, s rendben befi­zette azt a kivitelezőnek. Február végén, március elején a 35—39. szám alatti lakásokba, valamint a 8—12 es lépcsőházaki lakrészei­be már bevezették a kábe­leket. Sőt, a szövetkezetünk­höz tartozó nagyobbik épü­letben, a körúti; 35—39-ben, március elején már a pró­baüzemelést is elkezdték. Ám a másik épületünkben nem! És itt jelentkezett a gond! Míg ugyanazon la- kászövetkezet egyik épüle­tében nézhetik a városi tv műsorát, a műholdas prog­ramokat, a másikban csak a hagyományos csatornák kínálta választék marad. Közben már a második — Lothar de Maiziere személyében keresztény- demokrata politikust vá­lasztott csütörtöki ülésén miniszterelnökké az NDK törvényhozása. A jelenlévő 382 képviselő közül 265 ad­ta szavazatát a CDU elnö­kére, 108 honatya ellene sza­vazott. Kilencen tartóz­kodtak a szavazástól. — A prágai székhelyű Nemzetközi Újságíró Szer­vezet élesen tiltakozott Mi­hail Gorbacsovnál amiatt, hogy a szovjet hatóságok megtiltották a külföldi új­ságíróknak a beutazást Lit­vániába. Az újságírók ér­dekvédelmi testületé leve­let küldött a szovjet állam­főnek. — Az Észt Legfelsőbb Ta­nács által elfogadott egyik törvény megtiltja az észtek­nek, hogy katonai szolgála­tot teljesítsenek a szovjet hadseregben. Az Edasi című észt lap csütörtöki száma szerint a balti köztársaság parlamentje törvényelle- nősnek minősítette a szov­jet hadseregbeli katonai szolgálatot, „mivel Észtor­szág esetében megszállt te­rületről van szó.” részletet kell fizetni a kivite­lezőnek. Érthető az ottlakók felháborodása: ők fizetnek, de nem kapnak érte sem­mit! Kíváncsiak voltunk a kivi­telező véleményére is. Var­ga Béla, a szolgáltatóipari vállalat kábeltévéüzemé­nek vezetője: — Először is el kell mon­danom: rengeteg a mun­kánk. Az említett lakásszö­vetkezet nem áll egyedül gondjával. Egyébként pén­tekre, április 13-ra tervez­tük a körúti 8—12. alatti la­kások kábelre rákötését. A válasz rövid, és velős. Roméljük, az április tizen- harmadika nem babonaszám, hanem egv végleges dátum, és ma estére már kedvükre válogathatnak az ottlakók a csatornák kínálta válasz­tékból. Végül két megszívlelendő közmondás: nagyot akart a szarka, de nem bírta a far­ka, avagy csak addig nyúj­tózkodj, ameddig a takaród ér. Hogy ez kire vonatko­zik?... —sólymos— — Václav liavel állam­fő meghívására csütörtö­kön kétnapos csehszlová­kiai látogatásra Prágába érkezőit Jasszer Arafat, a kikiáltott Palesztina és a PFSZ VB elnöke. A palesz* tin politikus előzőleg Tri- poliban és Bagdadban járt. — A szöuli kormány csütörtökön kegyelemben részesítette Kim Hjon Hit, a KAL légitársaság gépé­nek merénylőjét. A 28 éves észak-koreai nő segítséget nyújtott ahhoz, hogy robbanószerkezetet csempésszenek a dél-koroai légitársaság egvik gépére. A robbanás 1987 novembe­rében 115 ember halálát okozta. — A romániai demokrati­zálódási folyamat kibonta­koztatásával kapcsolatos kérdéseket, a május 20-i, választások előkészületeit, a marosvásárhelyi nemzetisé­gi összecsapások okait, valamint a kisebbségi jo­gok helyreállításának táv­latait kívánja megvizsgál­ni az az amerikai kül­döttség, amelyet Dennis Deconcini, demokrata párti szenátor vezet. HÍREK RÖVIDEN

Next

/
Thumbnails
Contents