Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-07 / 5 . szám

8 tummy 1990. ÁPRILIS 7„ SZOMBAT Vendég voltam dr. Dömsödy Péter igazgató főorvosnál MEDDIG ÉLÜIUK ? Korábban halunk meg — Városaink piszkosak Salgótarján légszennyezettsége a legnagyobb Mai zaklatott világunkban nem mindegy, hogy ezt a felfokozott állapotot tetéz- zük-e újabbakkal, vagy ön­magunk egészségének védel­me érdekében megtesszük mindazt, ami minden mini­mális kulturáltsággal bíró egyént jellemezhet. Megyénk közegészségügyéről van szó, melynek aíakitásában meg­határozó szerepe van a köz­egészségügyi és járványügyi állomásnak, közismertebb nevén Köjál-nak, de nincs kizárólagossága. Jelentős sze­repet kell továbbra is vál­lalniuk az' itt élőknek, tevé­kenykedjenek a társadalmi hierarchia bármelyik fokán és bárhol. Nem csak egy tisztázó eszmecsere céljából, hanem a rádöbbentés és a felelősség erősítésének szán­dékával voltam vendége dr. Dömsödy Péternek, a Köjál megyei igazgató főor­vosának. — Igazgató főorvos úr! Mi­ben azonos, miben tér e! megyénk közegészségügyi helyzete a hozzánk hasonló vagy tőlünk eltérő megyék­től? — Az átlagos magyar me­gyének felelünk meg. Van amiben jobbak, van amiben rosszabbak vagyunk. Az előbbihez sorolom a nagyobb települések vízellátását, az élelmiszer-kereskedelmi egy­ségek rendjét, tisztaságát. Rosszabbak viszont a mun­kakörülmények: sok a po­ros, piszkos, nehéz fizikai munkát kívánó termelőegy­ség. Ez összefügg az elma­radt. korszerűtlen iparszer- kezettel. Kóros következmé­nyeit mutatja a más me­gyékhez viszonyított nagyobb megbetegedési arány. Lát­szólag ellentmond az előb­binek az, amit most mond- dok: az egészséget károsító veszélyes anyagok, például az oldószerek, kevesebb gon­dot okoznak. — Mivel magyarázhatóak az előbbiek? — Kis megyék, kis terüle­ti egységek vannak az or­szágban, ahol a fejlesztések meglétében az országos aka­rat, azaz a tervgazdasági modell köszön vissza. Ebből fakad az is, hogy közel egy­séges volt mindenhol példá­ul az ivóvíz javítására és a munkavédelem jobbítására szolgáló program. — Az elmondottak vonat­koznak a járványos megbe­tegedésekre is? — Igen, elsősorban a szal- monellás szennyezésekre, mi­vel országosan nem megfe­lelő az élelmiszer-ipari hi­giénia. — Az előbbiek jogosságá­nak elismerése mellett, mi­ként ítéli meg a lakosság rendhez, tisztasághoz kötődő valóságos igényét? — Eltérően. Községeink nagy része tiszta, városaink pedig piszkosak. A városba költözők sajnos, még nem érzik sajátjuknak új lakóhe­lyüket. Itt elsősorban Salgó­tarjánt említeném. Bár volt több egészségnevelési prog­ramunk, amelyeknek alap- koncepciója jó volt, de a benne foglalt feladatok vég­rehajtása valahogy nem si­került. Nem tudtuk alapve­tően megértetni, igényként elfogadtatni az egészséges élet szépségét, még akkor sem, ha az nem került pénz­be. — Az ország különböző részét járva, sőt külföldi út­jain, esetleg nyaralása alkal­mával bizonyára ön sem tudja megtagadni saját ma­gát. Mi az, ami más ott, mint nálunk? — A kulturáltság. Valószí­nű, ha egy városban a hang­versenytermet teljesen meg­tölti a közönség, akkor an­nak kisugárzása fellelhető az adott település környezeté­ben, tisztaságában is. E mel­lett külföldön a jelentős ide­genforgalom is erre kény­szeríti az érdekelteket. Vé­gül a gazdasági fejlettséget említeném, bár ez utóbbinál egy mondvacsinált szembe­állításról is szólnom kell. El­méletileg el lehet fogadni azt a teóriát, hogy rossz gazdasági helyzetünk miatt többször is kompromisszu­mokra kényszerülünk, de et­től még elpusztulhat a nö­vény-, az, állatvilág, helyre­hozhatatlanul és megbocsát­hatatlanul tönkremegy a természet. — Melyek azok a terüle­tek, amelyek a legtöbb ve­szélyt jelentik a lakosságra, és a legtöbb gondot okozzák önöknek? — Egyik a víz nitrát- tartalmának növekedése. Közvetlen veszélyt az egy éven aluliak számára jelent. Ezt a palackozott vízellátás­sal, sok pénzért ki tudjuk védeni. A nagyobb baj, hogy a nitrátos víz fogyasz­tása, valamint az emésztő­szervi betegségek, dagana­tok között feltételezett ösz- szefüggések vannak. Bár a veszélyes hulladékok káros, hatása még nem fenyeget, talajban való feldúsulásukat viszont meg kell akadályoz­ni, nehogy a növényi, álla­ti termékekkel a szerveze­tünkbe jusson. A közlekedés teremtette erősödő, sokszár kibírhatatlan szennyeződés egyformán érint mindenkit, idült léghuruti és asztmás megbetegedést okozhat. Ez a szennyeződés Salgó­tarjánban a legnagyobb, és véleményem szerint — bár megfelelő adataink nincse­nek — csökkenti az életkort. Ez a levegőszennyezettség is szerepet játszik abban, hogy Magyarországon a születés­ben várható élettartam tíz évvel rövidebb, mint Japán­ban. A szocialista országok között is az utolsók va­gyunk. A szennyeződés mér­séklése jobb szervezéssel, a központokban levő autóbusz­állomások városon kívüli helyezésével, esetleg troli­buszjáratok beállításával lehetséges. — Folytassuk a rendszeres és visszatérő ellenőrzések tapasztalataival. Mire figyel­meztetnek ezek? — Azokban a témákban, ahol a vizsgálatok ismétlőd­nek és ezek konzekvensek — így például az ólomnál — ja­vulás következett be a leve­gő szennyeződésének csökke­nésében is. Mivel a rendcsi­náláshoz jelentős anyagiak is kötődnek, ezért csak bizo­nyos tartományokban követ­kezik be előnyös változás. Visszaköszönő téma, és nem sikerült előbbre lépni a zaj­szint csökkentésében. A fül­dugó használata kötelező ugyan, de bizonyos mértékig balesetveszélyt is hordoz ma­gában. E mellett a lustaság is fellelhető. Az élelmiszer- iparban és a kereskedelem­ben elsősorban emberi mu­lasztásból, hozzá nem értés­ből adódnak a fertőzések. Mindkettő jelentős veszély- forrás. A mulasztások terje­désének megakadályozása, visszaszorítása céljából nö­veltük a bírság összegét. Ta­valy százezer forint helyszí­ni bírságot szabtunk ki, a különböző szabálysértések címén pedig 97 ezer forintot fizettek a mulasztók. Mosta­nában elég sok gondot okoz a privatizálás. Az itt jelent­kező ellentmondásra a követ­kező példával szolgálok: mondjuk, egy villanegyedben létrehoztak egy öntödét, melynek nincs kedvezőtlen közegészségügyi hatása, ugyanakkor az anyagok szál­lításával járó zaj zavarhatja a környék nyugalmát. Ilyen esetben nem a mi dolgunk a végső szó kimondása. Igen. kusza, zavaros helyzetet te­remtettek a mozgóárusítási engedélyek kiadásával. Köz­egészségügyi szempontból e tekintetben egyetlen megol­dás kínálkozik: csak az ér­dekelt város adhasson ki működési engedélyt. A mai állapotokra elrettentő példa­ként a szentkúti búcsút em­líteném. Szerintem is támo­gatni kell a magánkezde­ményezést, de ez nem okoz­hat ártalmat a környezetnek. — Az önök kettős szerep- osztása — hatósági munka és szolgáltatás —, ha nem is kibékíthetetlen, de nehezen „megemészthető” ellentmon­dást takar. Miként lehetne feloldani az itt jelentkező dilemmát? — A hatósági munkában kevesebb, de hatékonyabb legyen az ellenőrzés, a mu­lasztások következményeiért mindig az feleljen, aki ezt előidézte, nem pedig mi. mert ez felelősségáthárítás­hoz vezet, felelőtlenségre „nevel”. De lehetne szólni ar­ról is, hogy ellenőrizzük az építési, kiviteli terveket. Eb­ben az esetben csupán elvi állásfoglalásra kerüljön sor, esetleg egy koordinációs megbeszélésre. A hatósági munkától külön szükséges választani a szolgáltatást. Az itt dolgozók a jelenleginél is jóval többre lennének képe­sek. Így megoldódna az a fura helyzet, hogy az egyik esetben azt büntessük meg, aki a másik esetben tőlünk meghatározott díj ellenében vizsgálatot kér. A közegész­ségügyben is szükség van re­formra, méghozzá új erők­kel, új szereplőkkel — fejez­te be gondolatait dr. Döm­södy Péter. Gondolkodj globálisan — cselekedj lokálisan Üzenet dr. Hiroshi Hakajimától, az Egészségügyi Világszervezet főigazgatójától Ma már teljesen nyilván­való, hogy egyre több be- * tegség azokból a károsodá­sokból származik, amelye­ket az ember okozott a sa­ját környezetében. Jól is­merjük az ipari fejlődésnek a globális ökoszisztémára gyakorolt káros hatásait Az ózonréteg fogyása, a savas esők, az éghajlati vál­tozások, a kémiai szennye­ződés csak néhány példa azokra a sérülésekre, ame­lyeket, az emberi beavatko­zás idézett elő bolygónkon Fordulóponton vagyunk: az egészség és az életminő­ség veszélyeztetésével kap­csolatos figyelmeztetések egyre hangosabbak. Növek­szik azoknak az emberek­nek a száma, akik szere­pet vállalnak a környe­zetpusztítás megállításában. Mint az Egészségügyi Vi­lágszervezet főigazgatója, az 1990. április 7-én meg­rendezendő egészségügyi világnapra a „Környezet és egészség” témát válasz­tottam. A WHO reflektorfény­be akarja helyezni azokat az eszközöket, amelyekkel az egyének, a közösségek és nemzetek hozzákezdhetnek, és hozzá is kell kezdeniük ahhoz, hogy bolygónk egész­ségének további rosszab­bodását megakadályozzák. Ünnepélyesen szolidari­tásra kérem fel mind a fejlődő, mind a fejlett or­szágokat. Meg kell találnunk a járható utakat a fejlődés fenntartására és az egész­ségvédelemre bolygónk egész területén. Az egy országban ho­zott döntések nemcsak: a szomszédos országokra, ha­nem a világ minden or­szágára kihatással lehetnek. Felhívom a WHO tagálla­mait, a kormányzati és a nem kormányzati szerveket, és mindenkit, aki a világ jóllétének elérésén mun­kálkodik, hogy tudatos kampányt kezdjen! el az egészségügyi világnap al­kalmából. Jeleznünk kell 'mindenkinek az egészségte­len környezet veszélyeit és fel kell mérnünk, mit kell tenni azok elhárításáért. A jelszó, amelyet válasz­tottunk: A bolygónk — az egészségünk. Gondolkodj globálisan — ' cselekedj lo­kálisan. Lehet, hogy mégsem me­legszik a Föld légköre? Lyukas lenne az „üvegház”? Egyelőre nem tudunk biz­tosat. Bizonytalanságunkat csak erősíti két amerikai kutató cikke, amely a Science című amerikai ma­gazin pénteki számában je­lent meg. A kutatók sze­rint az 1979—88. közölt, a TIROS—N meteorológiai műholdak segítségével vég­zett vizsgálatok nem nyúj­tottak megfelelő bizonyíté­kot a korábban oly sokak által hangoztatott tételhez, miszerint bolygónk fokozá- tosan melegszik. „A Föld légköre évente meglehetősen nagy változá­sokon megy keresztül, de az említett tíz esztendő alatt nem figyeltünk meg jelen­tős melegedést vagy lehű­lést” — állítja Roy W. Spen­cer, az Alabama államban működő Marshall Space Flight Center (Marshall Űr­repülési Központ) kutatója. Társa, John R. Christy, az alabámai egyetem pro­Mégsem melegszik a Föld? fesszora szerint voltak ugyan hőmérsékleti hullámzások, s ezek egy későbbi eset­leges „drámai változás” elő­jelei is lehettek, , de csak egyes területeken. Globális méretekben inkább egy­fajta kiegyenlítődési ten­dencia figyelhető me'g. A két alabamai kutató azonban hosszasan taglal­ja, hogy legalább újabb tíz évre lesz szükség a tudor mányós következtetések le­vonásához. Erre hivatkoz­va elutasítják azon kollé­gáik véleményét, akik már jó ideje —»viszonylag ke­vés adat birtokában, — az úgynevezett üvegházhatás­nak tulajdonítják a szerin* fük létező általános felme­legedési tendenciát. „Mű­holdjaink még csak most kúsztak fel a légkör fölé, ne siessük el a dolgot, nem lehet kiragadni tíz évet a fejlődésből — vélekedik Spencer és Christy. Christy és Spencer két évig vizsgálódott, összeve­tették* a régebbi műholdas adatokat, a légköri megfigye­léseket és a TIROS—N ada­tait. A. TIROS—N volt a leg­nagyobb segítségükre, mert a legmodernebb eszközök­kel működik: műszerei a föld felszínétől számított tíz kilométeres légréteg me­legedése következtében ke­letkező mikrohullámú su­gárzást mérik, igen nagy pontossággal. Méréseiket földi hőmérőkkel és koráb­bi mérésekkel hitelesítet­ték. íme az elmúlt évtized „meleg- és hidegrekord évei": a legforróbb 1987 volt. ezüstérmes 1988, bronzérmes 1983. A „hidegrekordot” 1984 tartja, a második he­lyen 1985. míg a harmadi­kon 1986 áll. flz erkélyen is készültünk a io időre Főként a varom embernek számít sokat, ha boldog tulajdonosa egy takaros, hangu­latos kis erkélynek, lodzsának, balkonnak, amit tavasz közeledtén már érdemes csino­sítani, felújítani, zöldellő növényzettel íkel­lemessé varázsolni. Például: 1. Ábránk azt illusztrálja, hogyan , lehet két szomszédos lakás erkélyét térráccsal úgi elválasztani, hogy arra mindkét oldalon zöld vagy virágos futónövény kerüljön. Ez • alti pedig felszerelhetünk egy lecsapható asz­tallapot, ami mellé összecsukható kemping­székek kerülhetnek. A térrácsot érdemes vi­zet taszító festékkel bevonni. 2. Barkácsolni tudóknak ajánljuk a ké­nyelmes, könnyen és viszonylag olcsón el­készíthető vászonfotelt. A fotel faszerkezete 60 40 milliméter vastag fenyőfa lécből ké­szül; a vízszintes és függőleges elemek köl­dökcsapolással csatlakoznak. A 3. ábra a fo­tel műszaki megoldását mutatja centiben amely alapján jó arányú, kényelmes fotelt készíthetünk. Az üléshuzat készülhet egy­színű, vagy csíkos rolóvászonból, vagy erős szövésű len és kender alapanyagú, natúr­színű, szőtt vászonból, melyet duplán véve, közéje 5 milliméter vastag laticelréteget varrhatunk. Az üléshuzat folyamatos vona­lat alkot, a kiindulás rögzítési pont a 70 cen­ti magasságba épített összekötő, amelyhez sűrűn bevert kárpitosszögekkel rögzíthető az üléshuzat egyik vége. A faváz szerkeze­tét célszerű először XYLAMON-nal, utána ízlés szerinti színű fedő XlLADECOR-ral legalább kétszer átkenni, miután szép simá­ra csiszoltuk.­3 Venesz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents