Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1990-04-05 / 3 . szám
1990. ÁPRILIS 5.. CSÜTÖRTÖK imnmu Koleszterin az erekben Francia orvosok új orvosi eszközt fejlesztettek ki a koszorúér-elzáródás ellen. A „Rotac” segítségével megszüntethető a koleszterin okozta1 elzáródás a koszorúérben. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a keresőképtelenséget okozó szívi és érrendszeri betegségek száma egyre nő. Ezen belül legszá- mottevőbb a szívinfarktus előfordulása, valamint az ebből következő halálozás. Hazánk az infarktus előfordulását tekintve a világon vezető helyen áll. Korunk technikai fejlődése és ennek hallatlanul felgyorsult üteme a mai ember alkalmazkodóképességét minden eddiginél nagyobb mértékben veszi igénybe. Ennek egyik szomorú eredménye, hogy nagymértékben növekedtek a szív- és érrendszeri megbetegedések. Az életmódbeli változások, az étkezési szokások átalakulása, a mozgásszegény életmód, a fokozott stresszhatások felborítják a szervezet belső egyensúlyát, és elősegítik az érelmeszesedés, az isémiás szívbetegség gyakoribb előfordulását.. Azokat a tényezőket, amelyek elősegítik a koszorúér kialakulását, rizikótényezőnek nevezzük. Az egyik legveszélyesebb rizikótényező a vér zsírtartalmának kóros megnövekedése: ezen belüli a vér koleszterintartalmának emelkedése a legveszélyesebb. A koleszterin több fontos hormon és vitamin alapját képezi, és normális körülmények között megfelelő egyensúly alakul ki. A túlzott mértékű állati zsír, tojás, vaj fogyasztása azonban rendellenes mértékben emeli a vér koleszterintartalmát. Ha a vér koleszterinszintje eléri vagy meghaladja a 300 mg/ 100 ml szintet, akkor négyszer gyakoribb az í isémiás szívbetegség lehetősége. Az állati eredetű zsírok (például a hazánkban szokásos disznózsír, illetve a disznó zsíros húsa), aj vaj-, a tojásfogyasztás csökkentése, a tej teljes elhagyása (illetve zsírszegény tejek fogyasztása) — ugyanakkor a növényi eredetű olajok (étolaj, tökmagolaj, szójababkivonat) felhasználása a kóros arányokat normálissá teheti. A koleszterin-anyagcserére hatnak bizonyos hormonok, így a női nemi hormon, az ösztrogén is. Részben ezzel magyarázható a termékeny korban lévő nők viszonylagos védettsége az isémiás szívbetegséggel szemben, bár újabban egyéb rizikótényezőkkel, például dohányzással, antibé- biszerekkel a hormonális védettségüket elrontják. A bőséges táplálkozás határozott összefüggést mutat az isémiás szívbetegséggel. A nagymértékű energiafelvétel, ezen belül a telített zsírok és cukrok túlzott fogyasztása, a szénhidrátdús étrend elősegíti az infarktus megjelenését. A bő táplálkozás elhízáshoz vezet, és emelkedik a vér koleszterinszintje. Hozzájárul mindehhez a mozgásszegény életmód. A rendszeres testmozgás elősegíti ugyanis a fölös kalóriák felhasználását, a fölösleges zsírok fokozottabban égnek el az anyagcsere folyamán, csökken a kóros koleszterin mennyisége a vérben, így csökken az érpálya és általában a szervezet trombózishajlama. Ha ezt Krisztus látná A televízió kvízműsorában biztos bukás lenne, ha föltennék a kérdést: kik Olaszország leg szór akozottabb autósai, kik okozzák a legtöbb gondot a biztosítónak? Nem a rómaiak, nem a nápolyiak, nem a milánóiak. Nem a rohanó fiatalok, nem a kezdő vezetők. Nem a Ferrari-, a Maserati-, vagy az Alfa Romeo- tulajdonosok. A statisztika elképzelhetetlent állít az Itáliai-félsziget közlekedési moráljáról: 1988-ban a legtöbb, figyelmetlenségből eredő balesetet azokkal a kocsikkal követték el, amelyeknek rendszámtábláján ez a három betű olvasható: SCV; Stato della Citta del Va- ticano. Vatikánvárosi Állam. Az olasz átlagot mesz- szemenően meghaladó volt a kár. Az átlag ugyanis 2 és fél millió líra, egy balesetre számítva. A vatikáni kocsikkal okozott balesetek után viszont közel 12 és fél milliós — pontosan 11,9 millió líra — kárszámlát nyújtottak be, autónként. Az adatok a kötelező biztosítás díjának emelését voltak hivatottak igazolni. Vagyis a vatikáni rekord következményeit azok szenvedik, akik nem is SCV rendszámmal járnak. Felsóhajthatnak hát az égre nézve és mormolva az SCV „műfordítását": Se Cristo lo Védéssé. Ha ezt Krisztus látná. íllDShelvzetkép Amerikából Amerikában az AIDS- ben szenvedők nyolc évet vártak arra, hogy a Fehér Ház állást foglaljon a ma még gyógyíthatatlan betegséggel kapcsolatban. Bush elnök végül is a múlt héten egyik beszédében az AIDS-fer- tőzöttekkel szembeni megkülönböztetés megszüntetésére szólított fel, illetve megelégedéssel szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket kormánya az AIDS elleni küzdelem terén tesz. Ugyanakkor számos AIDS-aktivista bírálta a Fehér Ház eddigi leghatározottabb nyilvános kötelezettségvállalásának számító Bush-be- széd tartalmát, mondván, az nem elégséges válasz az AIDS elterjedtségéhez és a betegek számának várható növekedéséhez képest. Az AIDS-betegek száma sajnálatos módon egyre nő. A szakértők szerint idén mintegy 60 ezerrel, jövőre közel 68 ezerrel, 1992-ben 70—80 ezerrel, 1993-ban pedig 75— 90 ezerrel nő az új betegek száma az Egyesült Államokban, s, ami még fájdalmasabb, idén várhatóan több kisbaba lesz AIDS-beteg, mint a betegség megjelenése óta eddig összesen. A statisztikai adatok szerint a fertőzöttek számának növekedési aránya a fiatal fiúk és férfiak között a legmagasabb, ami bizonyos szempontból felelőtlenségük, a „velem ilyen úgysem történhet meg” álláspont álbiztonságérzetet sugalló ismételgetésének a következménye, Nemrégiben halt meg egy alig tizenéves kislány, akit a leghosszabb ideig élt amerikai AIDS- es gyereknek tartanak. Az anyja, akitől megkapta a betegséget, már korán elhagyta. A gondozója mesélte, hogy élete vége felé már szinte felnőtti érettséggel viselte sorsát, s, mintha érezte volna, hogy mi fog történni, egyik nap azt mondta: „Milyen jó lenne már megint találkozni a mamával !” Harcsa, busa, ponty Halbolt Pásztón húsz négyzetméteren Alaposan meg kell fontolnia egy négytagú, vagy ennél nagyobb családnak, mennyiből jön ki, egy rántott húsos komplett ebéd. Ugyanezt, mondjuk pontyból, netán rántott halnak igen kitűnő busa sütése esetén már az eredeti ár feléből meg lehet oldani. Hogy ez adta-e az ötletet Molnár Istvánnak, vagy sem, az lényegtelen, de hogy jól gondolkodott, amikor ebbe a halárusító vállalkozásba fogott, az eredetileg is halászszakmával rendelkező fiatalember, az önmagáért beszél. Ottjár- tunkkor tucatnyi alkalommal meg kellett szakítani a beszélgetést, mert a vevők sora csak nem akart elfogyni. — Feleségemmel gondoltunk egy merészet, és elhatároztuk, kihasználjuk a létező pénzügyi lehetőségeket, és nekivágunk. Első lépésként itt Kisterenyén, az ABC melletti szolgáltatóház egyik részét — egy húsz négyzetméteres helyiséget — megvásároltuk a Salgótarjáni Szolgáltató Szövetkezettől. Majd berendeztük. Van egy ZUK kisteherkocsim, speciális halszállító tartállyal, oxigénpalackkal fölszerelve, azzal járok áruért. Többek között a Tatai Tógazdaságtól, Százhalombattáról, Poroszlóról hozom, persze állandóan frisset. Április elsején nyitottunk, jelenleg még csak háromféle halat kínálunk — harcsát, pontyot és busát —, de most keresem az újabb beszerzőhelyeket, és napokon belül hatféle halválasztékkal rendelkezünk. Terveink között szerepel, hogy folyamatosan tartunk békát és rákot, amit az ínyencek Csaja József — az após — egy 2 kiló negyvendekás busával. (Rigó Tibor felvétele) bizonyára méltányolni fognak. Hűtőkapacitásunk lehetővé teszi, hogy amint az első szállítmány megérkezik, fagyasztott halat is tartunk. Emellett folyamatosan lesz halkonzerv, halászlékocka is. Mivel nekem elég sokat kell áru után járni — és nyitva tartásunk ideje délelőtt fél kilenctől délután öt óráig, illetve szombaton ugyancsak fél kilenctől déli egy óráig érvényes — nem kell attól tartani, hogy távollétemben zárva lesz az az üzlet, ugyanis apósom kisegítő családtagként állandóan itt tartózkodik. — sólymos — Tetoválás a testen A tetoválás ötezer éves, ma sem szűnő divat. Az sem változott, hogy a mai emberek közül is elsősorban a primitívebb ízlé- sűek tetováltatják magukat. Többnyire igen fiatalon, jórészt unalomból és valamiféle tartós összezártság következményeként születnek a tetoválások. Ám a hajdani sorkatonák, matrózok, javítóintézetet, esetleg börtönt járt emberek, egykori galeritagok idővel szeretnének megszabadulni a bőrüket „díszítő” szövegektől, vagy ábráktól. A tetováltak általában csak akkor fordulnak orvoshoz, ha a házilagos bőr- radírozási kísérletek nem jártak kellő eredménnyel. Dörzsölik súrolóporral, vászonba csavart nedves sóval, próbálkoznak savval való maratással, embertelen kínt állnak ki, amePy rendszerint tartós bőrgyulladással, még jó, ha nem súlyosabb következményekkel végződik. A helyi érzéstelenítéssel végzett sebészeti eltávolítás az egyetlen eljárás, amely egyszer s mindenkorra megszabadíthatja az embert a tetoválástól. De még akkor is láthatók maradnak a forradás vonalai, ha a test más részéről vett bőrdarabokkal fedik be a kimetszett bőrterületet. Újabban terjed a tetoválás lézersugaras eltávolítása is. Az összpontosított fénysugár úgy párologtatja el a festékszemcsék java részét, hogy eközben a szőrtüszők és a verejtékmirigyek nem károsodnak. A lézeres kezelést még különleges oldószerekkel való bedörzsöléssel is ki szokták egészíteni. így az esetek 80— 90 százalékában jól eltüntethető a fekete szín, ám a vörös és az egyéb színű tetoválások esetében második, vagy harmadik kezelésre is szükség van az elfogadható eredményhez. A képünkön látható angol fiatalember, aki a teljes, arcfelületét — az új-zélandi maori törzsfőnökök mintájára — tetováltatta, bizonyára élete végéig magán fogja hordani e kétséges ét- tékű díszítést. Veszélyes svájciak „Lehet-e szocializmus Svájcban?” „Lehet, de minek” — így hangzott a vicc. „Lehet-e lehallgatási botrány Svájcban?” És ez már nem vicc! Botrány van! Az olasz La Repubblica a részletekről is beszámol. A volt igazságügy-miniszter asz- szony ellen folytatott vizsgálat során a parlamenti bizottság „feljegyzések hegye előtt találta magát. Ki- lencszázezer állampolgárról készült karton, vagyis minden hetedik svájcit lehallgattak, vagy megfigyelés alatt tartottak.” A lap felsorolja az okokat is. Azért, ha könyvet, vagy cikket írt „egy bizonyos perspektíváról”; mert békeharcos; mert részt vesz a baloldali nőmozgalomban; mert olyan országokba utazik, „amelyek különleges figyelmet követelnek”; mert a rendőrséggel összeütközésbe került; mert fenyegetőleveleket vagy telefonokat kapott.* Ki- lencszázezer személy, akire gondosan ügyelt a rendőrség, anélkül, hogy közülük akár egy is tudta volna, hogy kartont vezetnek róla. A svájci maccartizmus — ahogyan a sajtó neyezi a botrányt — egy 1951-ben hozott határozat nyomán tartotta magát mostanáig. Eszerint az illetékes hatóság .állambiztonsági okokra hivatkozva lehetőséget kapott arra, hogy összeállítsa minden gyanús személy listáját, akiket „háború,, súlyos nemzetközi válság,' vagy általános sztrájk esetén internálni lehet”. A parlamenti bizottság a ; múlt év végéig ’ nem hozta nyilvánosságra a „fölfedezést”. Ám, amikor kipattant az ügy, soha nem tapasztalt felháborodás követte. A kormány kénytelen volt hozzájárulni, hogy aki kíváncsi rá, belenézhessen a dossziéba. Alig egy hónap alatt 70 ezren jelentkeztek! Ilyen olvasmányéhséggel egyetlen svájci író sem büszkélkedhet.
