Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-26 / 20. szám

990. ÁPRILIS 26., CSÜTÖRTÖK llEFmU 5 Holt legendák nyomában (3.) : _____laiiiií V égül Balassagyarmatot is belekeverték AZ 1919-es , TANÁCSKÖZTMSASA& DICSŐSÉGES NAPJAI no RÁKOSI MÁTYÁS EEVTARS ; SAIGÓmiUÁNBMJ Egy „nagy” mű a sok közül: 1953-as brosúra címlapja Dinamikus (?) munkanélküliség Ez jó: „dinamikus munkanélküliség”... Ez annyira jó, hogy ennél különbet a megboldogult pártállam szófacsarói is csak véres verejték­kel találhattak volna ki, pedig ők aztán értették a módját. Dinamikus munkanélküliség!... Hajói értettem az utóbbi hónapok milliónyi pártvitáinak egyik résztvevőjét, akkor ez annyit jelent, hogy például X, ne adja Isten, egyszer százezer társával együtt az egyik helyen elveszíti az állását, de csakis azért, hogy rögvest munkába állhasson a másik helyen, ahol természetesen csakis hasznos, csakis nyereséges, a piac által elismert és jól fizetett munkát végezzen. Mert kérem, ez ilyen egyszerű. Dinamikus munkanélküliség... Az MDP Politikai Bizottsága 1951-ben - ha igaz, Rákosi Má­tyás távollétében - határozatot hozott a 60. születésnap ünnepsé­geiről. Révai József, az akciót Horváth Márton PB-tag, a KV agitációs és propagandaosztályá­nak vezetője irányította. Az ünnepségsorozatnak az el­múlt hét év dicsőséges fejlődését, a szeretett vezér érdemeit, a dol­gozó nép háláját kellett tükrözni. Mindezt úgy, hogy a történelmi gyökerekhez: az 1919-es hős Rá­kosi-képhez kellett visszanyúlni! Ezen a ponton újra előtérbe nyo­mult Salgótarján, a tett színhelye. Az országos ünnepségek szín­vonala érdekében a tudomány, a művészetek jeles képviselőit kér­ték fel együttműködésre. Ennek során született meg Ék Sándor képe, amely a mítoszt megjelení­tette, „valóságossá” tette. Neves írók közül Németh László, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő nem vett részt írásával a dicsőítésben. A salgótarjáni csata hősét, Ör­kény István Az a titokzatos erő című írása népszerűsítette: a ko­rábbi fordulatokra építve. A ké­sőbbi jeles író felhasználta a nem sokkal korábban Illés Béla által írt történetet is. Az Ék Sándor-kép (festmény­vázlat) az alábbi képaláírással je­lent meg több kiadásba is: „A Magyar Tanácsköztársaság hő­sies honvédelmi háborújának egyik legdicsőbb fejezet volt Sal­gótarján védelme. Ezt a harcot is Rákosi elvtárs vezette, aki minde­nütt a legveszélyesebb katonai fel­adatok irányítását vállalta. A kép Rákosi elvtársat a Salgótarjánba induló csapatok élén ábrázolja. ” Illés Béla azt írta: „Salgótarján védelmét Rákosi Mátyás bolsevik módon szervezte meg: ezer és ezer bányászt állított a csatasorba Sal­gótarján védelmére... megtörte a szociáldemokrata politikusok szabotázsát, ártalmatlanná tette az áruló tiszteket. ” A Rákosi-ünneplésből nem­csak a színhely okán, de alanyi jogon is részt vett Nógrád megye, Salgótarján is. A helyi vezetők hangját az a felismerés jelentette, hogy: „Kevés megyének és város­nak adatott meg az a megtisztelte­tés, hogy a proletárhaza védelmé­ben Rákosi Mátyás zászlaja alatt, az ő vezetésével győzelmesen har­colhatott. ” Dísztörülközőt, térítőt, párnát készített az ünnepi alkalomra: többek között Karancsalja, Pász­tó, Nógrád község. Az 1952. már­cius 9-én megnyílt ajándékkiállí­tásra a „nógrádiak Sztálin szénből kifaragott arcképét’’ vitték. A helyi sajtó 1952 elejétől fo­lyamatosan ébren tartotta Rákosi Mátyás és az 1919-es salgótarjáni események kapcsolatát. Az ese­ményekben a mindenütt feltűnő, az intézkedő Rákosi-portrét erő­sítette, aki az általa vezetett kato­nai roham után még „a szénbá­nyászatot is fellendítette”. A salgótarjáni ünnepség köz­pontja az lett volna, ha a Kilczer Béla által tervezett bástyát -1952 április végétől már Rákosi bástyá­jának nevezték - meg tudták volna a város, a megye pártveze­tői építtetni. A sebtében össze­gyűjtött pénzt azonban elnyelte a koreai háború. Kissé megkésve, egy év múlva jelent meg Salgótarjánban az a brosúra, amely összefoglalta Rá­kosi Mátyás 1919-es salgótarjáni hősi tetteit. Két érdekességét ér­demes megjegyeznünk. Az egyik: az Örkény István által és írói képzeletével feldúsított le­írást forrásként, szó szerint köz­ölte. A másik: a dicsőségbe be­vonta a megye másik városát, Balassagyarmatot is. 1919. május 4-i balassagyarmati és környéki körülményeket így részletezte: „A helyzet válságos volt és ment­hetetlennek látszott, de volt egy ember, ki a lehetetlennek látszó feladatot megoldotta, ez a férfi Rákosi Mátyás elvtárs volt”. Az igazság azonban az, hogy Rákosi Mátyás sem akkor, sem később nem járt Balassagyarmaton! Az utolsó hivatalos közlemény Salgótarján és Rákosi Mátyás kapcsolatáról 1953. június 30 ról való. Az NDP megyei első titká­ra, Hajdú József azt mondta: „Ne vegyük mi magunkra a KV és a négy elvtárs felelősségét. A KV megállapította, hogy Rákosi elv­társ felelős, utána másik három elvtárs, ők voltak azok, akik a kollektív vezetést egyéni vezetéssel helyettesítették, akik megengedték a vezérkedést, a személyi kul­tuszt. ’’ Bizony jó lenne, ha e minősí­téssel a személyi kultusz és Rá­kosi mítosza is felszámolódott volna. A történések azonban cá­folják ezt. Még az 50-es évek elején, a 60-as években is sokan voltak akik Rákosiban továbbra is a 19-es hőst látták. Igaztalanul. A mítosz búvópatakként élt to­vább ... Vállalt célunk volt, e cikksoro­zattal, hogy feltárjuk a tényeket és véglegesen elűzzük a megbúvó hiedelmeket, és a legendák vilá­gába helyezzünk el egy valóságo­san is odaillő személyt, illetve tevékenységének említett szele­tét. (Vége) Dr. Horváth István Márpedig a munkanélküliség - az munkanélküliség, s fájdalom, de nagyon kegyetlen állapot. Á létbizonytalanság állapota. Külö­nösen itt és most, ahol és amikor igenis tudomásul kell venni, hogy nagyon rövid időn belül legalább százezer munkanélkülivel kell számolni. Nem „dinamikusan”, hanem valójában. És igenis tudo­másul kell venni, hogy e legalább százezres tömegnek sem dinami­kusan, sem a privatizáció fölgyor­sításával, sem a tursitapénzek összekapargatásával, sem más­ként semmiféle elhelyezkedési lehetősége nem lesz. Hogy miért nem? Mert a való­ban kikerülhetetlen struktúravál­tás szükségképpen együttjár a gazdasági teljesítmények vissza­fogásával, legalábbis az első idő­szakban. A termelés növekedé­se, stagnálása, illetve csökken­tése nagyon is egyenlőtlenül jel­lemzi majd a termelői szférát: bizonyos ágazatok - merjük re­mélni? - növekednek, másutt vi­szont drasztikus visszaesés lesz. Gyorsan, hatékonyan és főleg eredményesen működő átképzési rendszernek nyoma sincs, mert ehhez nincsenek intézmények, nincsenek szakemberek, eszkö­zök, de még elképzelések sem, s ez már önmagában munkaerő-fö­lösleghez vezet. S e fölösleg már csak ezért sem kerülhet vissza a foglalkoztatási struktúrába, mert megoldhatatlan a területi, a lakó­helyi mozgás is. Magyarországon A hitelkártya rabjai Nyugat-Európában alig tíz éve terjedt el a hitelkártya-rendszer, s az öreg kontinens lakói máris beleestek abba a csapdába, amelybe a tengerentúliak pár év­tizede: azaz tömegesen szegé­nyednek, adósodnak el a csalá­dok. A vásárlók fizetésképtelen­ségének járványa először a szigetországban ütötte fel a fejét, onnan terjedt át Észak-Európá- ra, majd a mediterrán országok következtek. Nyugat-Németor- szágban például a 27 millió ház­tartás fele legalább 15 ezer márka adóssággal birkózik, és másfél millió olyan család van köztük, amely képtelen rendesen törlesz­teni. Az adósok egy része várat­lan katasztrófák, a munkahely elvesztése, betegség miatt képte­len fizetni, ám mind többen van­nak olyanok, akiknél a vásárlás, azaz a minden ésszerű határon túl való költekezés, már szinte szen­vedély. nincs elegendő lakás és Magyar- országon manapság saját lakást építeni - öngyilkos vállalkozás. De mondjuk, hogy nem öngyil­kos vállalkozás. Mondjuk csak azt, hogy kissé nehézkes, kissé hosszadalmas, kissé fárasztó fel­adat. Megvárjuk majd, amíg pél­dául az Ozdról elbocsátott ko­hász mondjuk Dunaújvárosban „összekalákázza” magának az új lakást, mert, hogy nem óhajt új munkahelyének környékén sá­torlakóként élni? Mondjuk, hogy még ezt is vál­lalja - végtére is a szükség nagy­úr! -, ám mi van akkor , ha az ózdi kohászra semmi szükség Dunaúj­városban? S méginkább: sehol és semmi szükség az építőipari se­gédmunkásra, a csakis házgyári betonblokkok szereléséhez értő szakmunkásra, a kényszerűség­ből elbocsátott bányászra, a rossz iparpolitika miatt semmire sem jó szerszámgépeket gyártó kvalifi­kált szakemberre, a remélhető szervezeti racionalizálás áldoza­tául eső adminisztratív hadsereg tagjaira és egyáltalán: ha száz- és százezer olyan munkavállaló ke­rül az utcára, akikre valóban se­hol és semmi szükség? S eddig még egy szó sem esett az első ízben munkát vállaló (válla­ló?... inkább csak kereső...) fia­talokról. Avitt iskolarendszerből, elavult és aligha konvertálható, többnyire kifejezetten megbízha­tatlan, magyarán: hasznosíthatat- lan tudással kerülnek ki az életbe. A Nógrád március 26-i számá­ban riport jelent meg a MÁV egyik dolgozójáról, Petyánszky Béláról. A Magyar Államvasutak budapesti igazgatósága üzemvi­teli osztályának helyettes veze­tője Harmatos János köszönetét fejezte ki a cikkben leírtakért, és mint írja, fiatal munkatársuk, (és a riport) másokhoz is csábítóan szólt a vasutasmunka szépségé­ről, a csak elhivatottsággal telje­síthető követelményeiről. Ugyanakkor Harmatos János kéri, hogy néhány soros kiegé­szítő információnak adjunk helyt lapunkban. Ugyanis a riportban szó esik az állandó vizsgáztatás­ról, és felvetődik szükség van-e erre? Az alábbiakban közöljük a kért kiegészítést: A struktúraváltás valamennyi gondja-baja most egyszerre zúdul ránk, jóllehet e feladatot fokoza­tosan is megoldhatták volna min­dazok, akik végül is - s ne firtas­suk most, hogy mi okból - elsza­botálták. Akik nem figyeltek a szakértők figyelmeztetéseire, s akik még azt is megtiltották, hogy a munkanélküliségről egyáltalán szó essék. Voltak ehelyett min­denféle nyakatekert kifejezések („strukturális munkaerő-feszült­ség”, „ideiglenesen újra elhelyez­kedésre várók” és egyebek), és jószerével semmi érdemleges in­tézkedés nem történt, hogy való­ban fölkészülhessünk az igenis kikerülhetetlen munkanélküli­ségre. Könnyed kézlegyintéssel ke­zelt, szakmai tudatlanság miatt agyonmellőzött gond volt ez, s nem vitatható, hogy e most már gyorsan kiéleződő és helyenként nagyon nehezen enyhíthető hely­zetért a közelmúlt (gazdaság-) politikusai a felelősek. De: most újra és ismét a struccpolitika? Most már nem „strukturális mun­kaerő-feszültség”, meg „regioná­lis foglalkoztatási probléma”, ha­nem most már „dinamikus mun­kanélküliség”?! Nem, kérem! Egyszerűen és közönségesen kíméletlenül nö­vekvő és egyelőre - a legelemibb feltételek híján - kezelhetetlen munkanélküliségre kell felké­szülni, ráadásul hosszú ideig. Mindaddig, amíg tudomásul nem vesszük, hogy az annyira áhított piacgazdaság szükségszerű vele­járója a bizonyos mértékű mun­kanélküliség, ami ugyan kezel­hető és enyhíthető, de nem oly módon, hogy ismét csak kézle­gyintéssel intézzük el a dolgot.- Elfogadva azt. hogy valóban revízió alá kell vennünk a vizs­gáztatás rendszerét - ezzel foglal­kozunk is - annyit jegyzek meg, hogy a kiadott rendelkezések egységes értelmezése indokolja a különben minden vasútnál alkal­mazott időszaki vizsgát. Ezzel nemcsak munkatársaink felké­szültségét kívánjuk ellenőrizni, hanem azt is, hogy a kiadott új rendeletek valóban eljutnak-e a végrehajtó szolgálat munkatársa­ihoz. Másrészt a már említett egységes értelmezés, az esetleges félreértések tisztázása a cél, ugyanis ennek hiányában zavar, baleseti veszély támadhat a vasúti forgalomban. izmion '07 AUTÓCENTER A hazai gyártású személy- és tehergépjármű-alkatré­szek mellett import^yári alkatrészeket is forgalmaz a- viszonteladók- közületek- és a lakosság számára. Vértes Csaba A balesetmentes forgalomért A vizsgáztatás nem zaklatás Erdészek és környezetvédők közös fellépése Az erdészek szeretnék meg­nyerni a környezetvédők támo­gatását ahhoz, hogy a pillanatnyi üzleti érdekből ne lehessen az országban százhektárszámra ki­vágni az erdőket - mondotta Mátrai Gábor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főelőadója az MTI érdeklődésére azzal kapcsolatban, hogy több térségben terveznek - külföldi tőke bevonásával - erdőkivágás­sal együttjáró fejlesztéseket. A Pilisi Állami Parkerdőgaz­daság nemrég már előszerződést is kötött a londoni székhelyű Mannai Prosperties Limited cég­gel vegyes vállalat alakítása cél­jából. Ehhez a vállalkozáshoz nagy erdőterülettel, s az ott talál­ható létesítményekkel járulna hozzá a magyar fél. Az angol cég az eredeti tervet már módosítot­ta, így a területre építendő golf- ályát kisebbre méretezik. Azel- épzelt két szálloda, üdülőfalu, golfpálya, szabadidőközpont lé­tesítéséhez viszont így is mintegy 70 hektár erdőt kellene kivágni az egyre inkább fojtó levegőjű fővá­ros szomszédságában. A gazda­ság a napokban adott be kérelmet az _ engedélyezés ügyében a MÉM-hez. Ez az irtás egy 6-8 ezer hektá­ros erdőtömbbe ékelődne, nehe­zebbé téve az erdő egészének művelését. Az idegenforgalom miatt valószínűleg fenntartanák a 6 ezer hektáros, bekerített, egy­kori állami protokoll vadászterü­leten is az indokolatlanul felsza­porított, a természetes vadeltartó képesség 5-6-szorosát elérő vad­állományt. Ez a nagy mennyiségű vad teljesen tönkreteszi nemcsak a friss telepítéseket, de az egész erdőt. Sokkal alkalmasabb területeket is lehetne találni egy ilyen üdülő- centrumnak a főváros közelében - tette hozzá a szakértő. így például a csíki hegyeknél, ahol nem lenne szükség ilyen nagyarányú erdőki­vágásra. Igaz, itt nem tudna ek­kora arányban részt venni az üzlet­ben a parkerdőgazdaság. A terv magyarországi támogatói hangsúlyozzák: hogy több száz hektár erdőtelepítésre alkalmas te­rület áll még rendelkezésre, hogy pótolják ezt az irtást. De ezeken a területeken - Mátrai Gábor szerint - az irtástól függetlenül is erdőt kellene telepíteni. Jelzéseket kap­tunk arról is, hogy hasonló céllal, a Vértesben 120 hektárnyi erdőt kí­vánnak igénybe venni. Mindez pénzügyileg kedvezőnek tűnik, de a környezetvédelmet tekintve elfo­gadhatatlan. A környezetvédők segítségével bizonyára eredmé­nyesebben emelhetnénk fel sza­vunkat az erdők ilyen kiárusítása ellen - mondotta a MÉM főelőa­dója. A szektorsemlegesség elvén az országban elsőként nagyker.-áron szolgáljuk ki:- a gépjárműszerelő- a személy- és teherszállító kisiparosokat. Partnereink számára terítőkocsijaink az árut kiszállítja az ország egész területére. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 700-1600-ig. '9026 Győr, Szövetség út 6. Tel.: 96/12-251 _____sziixron ’8i

Next

/
Thumbnails
Contents