Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1990-04-05 / 3 . szám
1990. ÁPRILIS 5., CSÜTÖRTÖK ununzz] 3 A szükségesnél kevesebb pénz az útalapra Március közepén ülésezett az útalap társadalmi bizottság. Napirendjükön az elmúlt évi programjuk végrehajtásáról készült tételes beszámoló elfogadása és az 1990-re kialakított útépítési, -fenntartási és -fejlesztési terv ismertetése is szerepelt. Mi is voltaképpen az útalap? Mi szerepel a* idei tervekben és az ország mintegy 90 ezer kilométernyi úthálózatának egyharmadát jelentő állami utakon közlekedők milyen változásokra számíthatnak? — Ezekre » kérdésekre kértünk választ a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériumban Káinok! Kis Sándor miniszter- helyettestől. Az útalap egy 1989. májusi kormányhatározatnak megfelelően jött létre, mondhatnám, affőte mentőövként, a folyamatban levő munkák befejezésének segítésére. Ám ennél többre hivatott, s a közlekedési tárca — ezt felismerve — igyekezett is a továbblépés feltételeit megteremteni. Tavaly az üzemanyag árának májusi emeléséből az útalapba jutó literenkénti két forintokból 2,8 milliárddal számolhatunk. Ehhez az útkarbantartásra 5,2 milliárdnyi költségvetési összeg és körülbe- lől 1 milliárd forintnyi hitel járult — ennyivel gazdálkodhatott a szervezet. Ebből látható, hogy a teljes útalapnak csak mintegy 30 százaléka képződött automatikusan, a többi költségvetéstől függött. — Az útalap társadalmi bizottságot minisztertanácsi határozat hívta életre. Mit jelent nevében a „társadalmi" jelző? Erre a bizottság összetétele a magyarázat. Létrehozása a miniszternek és az Országgyűlés építési-közlekedési bizottsága elnökének volt a feladata. Az útb elnöke is e parlamenti bizottság egy tagja, a Többi pedig más, érdekelt parlamenti bizottságokból, szakmai-társadalmi szervezetekből, tudományos testületekből és a közlekedésben, szállításban résztvevők érdekeit képviselő szervezetek küldötteként tevékenykedik a bizottságban. . — Milyen jogkörük van? Az a fő feladata a bizottságnak, hogy felügyelje: megérkezik-e — és kellő rendszerességgel — az útalaphoz a neki járó összeg, ellenőrzi a pénz tervek szerinti felhasználását és állásfoglalási joggal megismerheti a működési köréhez tartozó előzetes kormányszintű terveket, elképzeléseket. Évi két ülés megtartása látszik célszerűnek — a tavaszit a napokban tartották meg. — Összefoglalná, mi várható 1990-ben? Ami az autópályaépítést illeti: elkészült az MO-s déli szakasza a 0-os és az M5-ös út között és megkezdhetők a kisajátítások a fővárost elkerülő körgyűrű építésének második szakaszát jelentő munka, á 6-os út és az Ml-es autópálya közötti területen. Tatabányától 45 kilométernyit közelítünk Győrhöz az Ml-es továbbépítésével, s igen költséges előkészítést is végzünk ugyancsak az Ml-es győri elkerülő szakaszához, valamint a Győrtől az országhatárig húzódó nyomvonalon. Emellett megkezdődik az M5-ÖS kecskeméti elkerülő szakaszának a tervezése. A fő közlekedési utak közül a 6-os út fővárosi bevezető szakaszának előkészítése és a 3-as Mezőkövesdet elkerülő gyűrűjének építése kezdődik. Folytatódik a 4-es út Debrecenbe bevezető szakaszának kialakítása, a 47-es Szeged és Algyő közötti másfél kilométeres négysávos szakasza pedig megépül az idén. Hozzáfogunk a főváros agglomerációs úthálózatának korszerűsítéséhez, a 2-es út Vácot elkerülő szakaszának, valamint a 4-es fővárosi bevezető szakasza és az M5-ÖS összeköttetésének megtervezéséhez. — Mennyibe kerül mindez? Felemészti az útalap rendelkezésére álló összegnek több mint 40 százalékát, 5,0 milliárd forintot. Mivel összesen 12,3 rnilliárd- dal gazdálkodhatunk, az utak fenntartására és üzemeltetésére 6,7 milliárt forint marad. Ez több mint tavaly, de 4—5 milliárddal kevesebb a szükségesnél. Így csak a korábbi gyakorlat folytatására van lehetőségünk, vagyis, az útfelújítások során sok helyen csak vékony védőréteget tudunk felvinni a javítandó úttestre. Így persze, nem számíthatunk 0—-8 éves szünetre az, újabb javításig. Legföljebb 2—3 évet bír az így felúji- - tott útfelület. Az útfenntartáshoz szükséges összeget a közúti igazgatóságok szigorúan normatív alapon, az utak állapotát és a feltételek számítógépes értékelését is figyelembe véve kapják. Elszámoltatásuk tételes, gazdálkodásukban pedig ma már általánossá válik a korszerű szemlélet, a kivitelezők versenyeztetése a megbízatások kétharmadában már gyakorlattá vált. Persze, pénz híján mindenhol vannak teljesíthetetlen, jogos igér nyék, de azt állíthatom, hogy a meglevő keret felosztása a 2—2 megyét átfogó közúti igazgatóságok között nem aránytalan. — Végül engedjen meg egy kérdést a távolabbi jör vöt illetően. Az 1995-ös Becs—Budapest világkiállítás nem terheli majd úgy az útalapot már a következő években is, hogy ez az arányosság már nem lesz tartható? Meggyőződésem, hogy nem, hiszen az autópályaépítést eddig is más forrásokból finanszíroztuk. Egyedül a Győrt elkerülő szakasz most a kivétel ez alól. ezt az útalap terhére építjük. mert nincs más lehetőségünk. A munka éppen Győr környezetvédelme érdekében sürgős. A világkiállítással összefüggő útépítésekhez azonban máshonnan kell az anyagi eszközöket előteremteni. Ma úgy látom: ha stabilizálódik majd az országban a politikai helyzet, meglesznek azok a külföldi érdeklődők, akik az európai érdekeltségű magyarországi utak korszerűsítésébe szívesen befektetnek, megfelelő koncessziós feltételek mellett pedig működötökével is hozzájárulnak a magyar autópálya- és autóút-hálózat oly szükséges fejlesztéséhez, S. *. Megkezdődött a burgonya vetése az Orhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet földjein. Az idén hatvanhektáros területen ültetnek gumókat megyénk legnagyobb krumpli termesztc termelőszövetkezetében. A központi burgonyatárolóban ezekben a napokban mintegy ötvenen serénykednek, akik osztályozzák és válogatják a háztáji földekbe kerülő gumókat. — Rigó Tibor felvételei — i——HMBM—■ ....................... S zalag mellett nem jó varrni... Idegesítő, de nem monoton-»»■ mmm Most, a kis szériák termelésének időpontjában naponta három alkalommal Is áj termék Összeállítására állnak át a dolgosok. Időközben bekapcsolódik beszélgetésünkbe Földi Istvánné, műszaki vezető; — Konkrét példával úgy illusztrálom a jelenlegi munkaerőhelyzetünket, hogy egy szalagunk működik két mű' szakban, két szalagunk pedig csak egy műszakban termel. Nem tudjuk lehetőségeinket kihasználni, ehhez kellene még dolgozókat szereznünk valamilyen módon. Megértem idősebb kolléganőim panaszát, hogy nem mindennapi munka egész nap a szalag mellett ülni. Én mégis azt mondom, ez nem monoton tevékenység, inkább idegölő munka. Egy műszakban három szériaváltás a monotónia ellen A jánosaknai üzem vezetői és a gyár igazgató- helyettese elmondták, hogy minden olyan munkafolyamatot, amit csak lehetett, automatizáltak. De a szalagmunka éppen ezért az ami a neve, lévén ez egy gépesített manufaktúra. A gépsorok európai színvonalúak. Szerte a világon egyébként egyre inkább elnéptelenednek ezek a szalagrendszerek. Angyal Béla igazgatóhelyettes szerint, amilyen ütemben fejlődik egy ország műszaki színvonala, úgy hal ki a szalagrendszer. Egyébként a monotóniára már csak ezért sem lehet panaszkodni, mert mostanában János- aknán aránylag kis szériákban termelnek, tehát nem ritka az olyan műszak, hogy akár három alkalommal is át kell állniuk új termék összeállítására. Az üzemen kívül 120 fős bedolgozói gárdát látnak el folyamatosan munkával. Munkakapcsolatban állnak termelőszövetkezetekkel, tanácsi intézményekkel, akik bérmunkában dolgoznak a Pávának. Nem kell tehát senkinek a munkanélküliségtől tartania. Bérkiegészítés nyugdíj előtt már három évvel György Istvánné, üzemvezető : — Remélem, a levélírók, ha nem is elégedettek válaszainkkal, megérthetik, hogy a megye veszélyeztetett térséggé nyilvánítása nem ránk vonatkozik. Mi abban tudunk nyugdíj előtt álló dolgozóinkon segíteni, hogy az 52. életévüket betöltött dolgozóinknak nyugdíjba vonulásukig bérkiegészítést fizetünk, ami jelentősen emeli nyugdíjalapjukat. Sólymos László ...vallják ezt többen a Páva Ruhagyár jánosaknai üzemében. Idősebb dolgozók egy csoportja levelet írt szerkesztőségünknek, amiben részint dicsérték lapunk munkatársainak ténykedését, részint bíráltak is minket — mindig csak a szépet, a jót mutatták be — és a levélben a nyugdíj előtt álló nők most segítségünket. tanácsunkat kérik. Ahogy a „Jogi esetek*’ című méltán népszerű műsorban dr. Erős Pál, a szakavatott jogász szokta volt mondogatni néhány reménytelennek tűnő esetben, ezzel kezdheti e sorok írója is: sajnos, semmi jót nem mondhatok! A megérdemelt nyugdíjaséveikhez közeledő idősebb hölgyek — 52-től 54 évesek — az iránt érdeklődnek, jogosultak-e a korkedvezményes nyugállományba vonulásra. Levelükben írnak még arról, valamennyien évtizedek óta varrodai dolgozók, van, aki szalag mellett is huzamosabb ideig dolgozott. Idézet, mégpedig szó szerint a levélből: a szalagmunka az egy őrjítő munka. Szerintem nagyon rászorulnának a szalag mellett és a ruhaiparban dolgozók a korkedvezményes nyugdíjra. Én is és társaim is már nagyon még- táradtunk. Egészségileg és idegileg is. Innen-onnan hallottuk, hogy Nógrád megye veszélyeztetett körzet, vagy megye lesz, munkahely és munkanélküliség szempontjából, ami azzal jár, hogy korkedvezménnyel el lehet menni, a vállalat hozzájárulása nélkül. Erre szeretnénk választ kapni... Munkaerő híján részlegesen működnek a szalagok György Istvánné, a János* aknai üzem vezetője: — Legjobb tudomásom szerint a mai napig nem hoztak ilyen rendeletet. Az tény, és elfogadom, amit e levélírók említenek, hogy Nógrád megye nincs a legirigyeltebb helyzetben, már ami a munkahelyek számának csökkenését jelenti. Ennek ellenére azt mondhatom, nálunk itt a jánosaknai Páva üzemben nemhogy munkaerő-fölösleggel küzdenénk, de én bármelyik nap nyolcvan dolgozót fel tudnék venni. Jelenleg 250-en dolgoznak itt helyben, az átlagéletkor 35—40 év közötti. Ha már az átlagoknál tartunk, megemlíthetem, hogy az átlagkereset havi 7000 forint. Beszélgetésünk időpontjában Jánosaknán találkoztunk a Páva Ruhagyár igazgató- helyettesével, Antal Bélával: — A Páva a magyar mezőnyben jól prosperáló cégnek számít, és ezt nem önreklámként mondom, hanem azért, mert a levélírók a munkanélküliségre utalva kérték, hogy korengedménnyel nyugdíjba mehessenek. Az üzemvezető az előbb emlitette, hogy nem munkanélküliség fenyegeti Jánosaknát, hanem még nyolcvan dolgozónak is képes lenne munkát adni, annyi a megrendelésünk. Első a minőség. Ezért átlagban havonta hétezer forint a jánosaknaiak átlagfizetése.
