Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)

1990-04-24 / 18. szám

1990. ÁPRILIS 24.. KEDD imTHZEJ 5 Rákosi, a frontharcos Ék Sándor festményvázlata: Rákosi elvtárs 1919-ben a Salgótarjánba induló csapatok élén (Buda László felv.) Volt-e Rákosi Mátyás Salgótar­jánban? E kérdést már indulás­kor érdemes és szükséges felten­nünk. A válasz: igen. Bizonyítot­tan és hivatalosan életében há­romszor fordult itt meg: 1919. május elsején, nem tudni ponto­san, hány napig. Különleges irá­nyító szerepe nem volt. 1945. március 24-25-én és 1946. októ­ber 20-án. Ekkor járt Mizserfán is. (Megjegyzem: Horthy Miklós huszonöt év alatt egyszer, Kádár János 1956-1986 között nyolc­szor volt Salgótarjánban.) Rákosi Mátyás jelenlétéről fel­tűnő bizonytalansággal számol­tak be a helyi történelmi feldol­gozások. A Nógrád megye törté­nete IV. kötete sem az 1945 már­ciusi, sem az 1946 októberi láto­gatást nem lajstromozta. A Sal- ótaiján története félmegoldás­ént éppencsak említi az 1945-ös látogatást, az akkor történtek egy hányadát, de nem tér ki az 1946- os látogatásra. Hasonló a tapasztalat 1919 kapcsán is. A Nógrád megye tör­ténete II. kötetében egy villa­násra megjelent Rákosi Mátyás. Tényként közölte májusi ittlétét. A Salgótarján történetét vizsgáló kötetből még e szűkszavú közlés is kimaradt. A helyzet teljes körű tisztázá­sát rontja, hogy a Rákosi - Salgó­tarján viszony kérdésében az or­szágos történeti feldolgozások is bizonytalanok. A szerzők helyi, földrajzi tekintetben tájékozatla­nok. Másrészt van olyan dolgo­zat, amely a Salgótarján környéki májusi korszakot, annak két, egymástól időben is elválasztható szakaszát egybemossa, vagy meg sem említi. Ez utóbbi felfogással, már nemcsak a Rákosi „hősiessé­gét” bemutató felfogást vetik el, de megkérdőjelezik, illetve ezzel együtt elhallgatják, a valóban megszerveződő munkászászlóal­jak létét, szerepét, tevékenységét is. Salgótarján és Rákosi Mátyás neve először 1934-ben, a Rákosi- perben, és méginkább az elítélése elleni, nemzetközi méretű tiltako­zás során kapcsolódott össze. A Sarló és Kalapács című folyóirat­ban ekkor a következők jelentek meg: „Rákosi a tanácskormány népbiztosa lett, majd a cseh frontra ment, és mint hadosztály politikai megbízott, megszer­vezte a salgótarjáni bányavidék védelmét. Salgótarján védelme életkérdése volt a proletárdikta­túrának. És ezt a felelősségteljes feladatot a 27 éves Rákosi Má­tyásra bízták. Rákosi derekasan teljesítette azt. Mozgósította a bányászokat, beszervezte őket a Vörös Hadseregbe, és félkezük­ben fegyverrel, a másik kezükben csákánnyal dolgoztak. A bá­nyászzászlóalj élén védte a fron­tot a csehek ellen, s ugyanakkor megszervezte a munkát a tárnák­ban, ellenőrizte a szénrakodást s ily módon biztosította annak le­hetőségét, hogy a fővárosban időt nyerhettek.” A per során Rákosi egyre jobban belelovalta magát emlé­keibe - amelyek egyes mozzana­taiban nem léteztek - és a követ­kezőket mondta: „Én mint politi­kai megbízott egyszerűen átvet­tem a hadosztály-parancsnoksá­got. Kimentem a frontra és rendet teremtettem. Megjegy­zem azonban, hogy hatásköröm nem volt elhatárolva. Másnap jött Böhm Vilmos főparancsnok és patáliát csapott, hogyan merek beavatkozni hadműveleti dol­gokba." Máshol ekképp tájékoz­tat: „Május 2-án visszaküldték a frontra Salgótarjánba, mert a helyzet kritikus volt. Ez volt az utolsó bányaterületünk, ha a cse­hek elfoglalták volna, gyáraink­nak le kellett volna állniok. Ott voltam a füleki támadás megkez­déséig.“ Emlékezete hiányosságait olyan esetek elmondásával is jelzi Rákosi, amelyek Salgótarjánban nem történtek meg. Például: 1919. január elején - statáriális ítélettel - 15 bányász kivégzésé­ről szólt, amelyről ez ideig nem tudtunk dokumentum értékű anyagot fellelni. (Folytatjuk) Dr. Horváth István Egy névtelen levél, s egy panasz... Az igazgató szerint kényszer - mások szerint hatalomátmentés Kft.-k alakulnak a gyarmati városgazdálkodásnál A most következő történet azt a Murphy-törvényt juttatta eszembe, mely szerint „Az átszervezések mindegyike négyzetesen növeli esküdt ellenségeid számát, és sokszorosára gyarapítja az ellened írt feljelentéseket!” A törvénynek természetszerű­leg van folyománya is, imigyen „Ha ez nem így történik, valamit rosszul csináltál, nem átszervezés történt!” 000 A Balassagyarmati Városgaz­dálkodási Vállalat könyvelője, Nagy Józsefné keresett meg az­zal, hogy elpanaszolja: a vállalat­nál kft.-k alakulnak, ám ezzel együtt sok régi jó szakember ke­rül az üteára. Az eljárás méltány­talan, szerintük nem egyébről, mint vagyon- és hatalomátmen­tésről van itten szó...- Decemberben már volt egy átszervezés, most pedig lesz egy újabb?! - fogadott Nagyné né­hány nappal később a vállalati irodájában. A továbbiakban ar­ról tájékoztatott, hogy eddig csak a fizikaiak közül kapták kézhez jó néhányan a felmondólevelet, de az alkalmazottak közül még sen­ki. Mint mondta, s ezt igazolták a közben körénk gyűlő kolléganői is. mindenkivel külön-külön el­beszélgettek, s felajánlottak más beosztást. Neki például, holott jelenleg könyvelő, díjbeszedőit! Ugyanakkor úgy vélték, számta­lan más munkahelyen nem oda illők dolgoznak, s maradnak a kft.-k alakulása után is.- Mi azzal nem értünk egyet, hogy kft.-k legyenek, hiszen mi nem vagyunk veszteségesek! - folytatták, majd még megjegyez­ték: ahol az átszervezés kényszer, mert az életbenmaradást szolgál­ja, ott érthető a létszámcsökken­tés is. Ám - mondták újból - a vállalat nem veszteséges. Akkor pedig mire fel a változtatás __- Valóban nem voltunk veszte­ségesek, a cél viszont az, hogy ne is legyünk - mondta Borbás Attila a vállalat igazgatója, elismerve: 1989 valóban jó éve volt a cég­nek. Az átszervezés mégis kény­szer, a talponmaradás kényszere. Mert - sorolta az igazgató - az ingatlankezelésben teljes a bi­zonytalanság, az állami támoga­tás csökken. Ugyanakkor a víz- és csatornadíjat is a vállalatnak kell beszednie, a nem fizetők mi­atti hiányt neki kell kipótolni a víz- és csatornamű vállalatnak feladott csekken. A szemétszállí­tás pedig már tavaly is több mint kétmilliós veszteséget termelt, hiszen az árak 1983-ban „szület­tek”.- Valamilyen módon verseny­helyzetbe kell kerülnünk, hogy legyen munka. Ehhez pedig csak egy út vezet, a nem termelő lét­szám csökkentése, a költségek apasztása - így Borbás Attila.- Nem egyszerű a döntés - érvelt tovább. Vagy néhány dol­gozótól megválnak, vagy néhány hónapon belül az egész vállalat komoly veszélybe kerül.- A dolgozók úgy vélik, a ve­zetők hatalomátmentésre játsza­nak, hiszen a főmérnök és a fő­könyvelő kerül a kft.-k élére!? - vetettem közbe.- Semmiféle hatalom- és va- gyonátmentésről nincsen szó! Ezt határozottan cáfolnom kell. A főkönyvelő a kertészetnél négy­órásként dolgozik majd, munka­ideje többi részét az anyavállalat­nál tölti. Bére, s minden egyéb juttatása a négyórás munkaidejé­vel lesz arányos. A főmérnök az építőipari kft. vezetője lesz. Az ő helye az anyavállalatnál betöltet­len marad - válaszolt Borbás At­tila.- Panaszosainknak nem tet­szik a módszer, s úgy látják, számtalan jó szakembernek kell távozni, a protekciósok pedig maradnak. Hogyan látja ezt?- Azt természetesnek tartom, hogy akitől meg kell válnunk, az a módszert elfogadhatatlannak tartja, feleslegesnek az egész áta­lakítást - mondta az igazgató, majd azzal folytatta: roppant alaposan igyekeztek kiválasztani a maradókat. Azonkívül, akinek a munkájára a mai beosztásban nem lesz szükség, nos azoknak róbáltak felajánlani más mun- akört. Itt még azt is figyelembe vették, hogy a fizetése ne csök­kenjen. Arról van szó, hogy ezt sokan nem fogadták el, köztük Nagy Józsefné sem. A dolgozók kiválasztásában nemcsak a veze­tők, hanem régi vállalati dolgo­zók is részt vettek. Ugyanakkor a kft.-k - hiszen létérdekük - a legjobb szakembe­reket a vállalattól „elszipkázták”. Ha a távozók valóban olyan ki­váló munkaerők - érvelt az igaz­gató -, akkor miért nem keresték meg őket a kft.-k vezetői? Az igazgatótól megtudtam még, hogy elsőként a nyugdíjaso­kat, vagy a korhatárhoz közel ál­lókat igyekeztek kiszűrni. Az ak­tív dolgozók közül csak azok kap­ják majd kézhez a felmondóleve­let, akiknek végképp nem tudnak új munkahelyet felajánlani, vagy akik azt nem fogadják el. Szá­mokra lefordítva: kétszáz dolgo­zójuk közül megközelítően húsznak mondanak majd fel. A nyugdíjba vonulókkal, s az ez időben maguktól távozottakkal együtt, harmincöt körülire tehető a létszámcsökkenés. 000 Azon a héten, mikor Nagy Józsefné megkeresett, névtelen levél érkezett a szerkesztősé­günkbe. Az írásnak alig nevez­hető macskakaparásból kisilabi- zálható, hogy a levél írója is a Nagyné által elmondottakat sé­relmezi. Az iromány utolsó sora pedig arról tudósít: „Most hallottam, ügyészségi vizsgálat lesz.” így igaz. A megyei főügyészség egy országos vizsgálat részese­ként a vállalati átszervezések, át­alakulások okozta munkaerő- mozgás törvényességét vizsgálja. A városgazdálkodási vállalatnál, s Nógrádban másutt is. Nem konkrét bejelentés nyomán te­hát.... A vizsgálat még nagyon az ele­jén tart. Annyit sikerült megtud­nom, dr. Belegi József ügyésztől, hogy eddigi tapasztalatai alapján a felmondólevelekből hiányzik a jogorvoslati lehetőségről szóló kioktatás, vagyis: hol lehet fel­lebbezéssel élni! A további vizs­gálati eredményekről beszámo­lunk! (-hr-) Vezénylőtiszt volt, most újságot árul Rétság „rikkancsa” f Rétság főutcáján áll a város egyetlen újsá­gospavilonja. A hétköz­napok szinte minden percében álldogál vásárló, vagy érdek­lődő a különféle napilapokkal, folyóiratokkal, színes magazi­nokkal, ízlésesen díszített kira­kati üvegbódé előtt. A vásárlók ostromának szünetében kér­deztük Búza Pátné újságárust: • Mennyire kelendőek a sajtótermékek, mely lapok fogynak a legjobban ?- Nem panaszkodhatom, alig van percnyi nyugalmam a vevőktől. Aminek persze, na­gyon örülök! A legjobban a na­pilapok fogynak, a választási kampány időszaka alatt pél­dául néhány óra alatt elkapkod­ták az emberek. A legkapósab- bak a hétfői lapszámok és a vasárnapi lapok. De az esti la­pok eladása is szinte csak per­cek kérdése. • A hetente megjelenő új újságok iránt milyen az érdek­lődés?- Ha nem kap rendszeres reklámot a televízióban, vagy a rádióban, akkor bizony nem sok esélye van a régi, ismert lapokkal szemben. \ ____;_________________ • Fogynak-e a standokat szinte elárasztó újabbnál újabb szexmagazinok ?- Ezeket néhány nap alatt eladom, az igencsak tetemes összeget kitevő áraik ellenére. A nagyon széles skálából első­sorban a durvább, pornójellegű lapokat keresik az emberek. A valóban ízléses, színvonalas magazinokat már kevesebben, szinte kizárólag az értelmiségi réteg vásárolja. Érdekes, hogy a hetenként itt megálló csehszlovák és len­gyel buszok utasai rendszere­sen felvásárolják üzletem szextémájú újságait. Több­nyire tízesével viszik a drá­gábbnál drágább kiadványo­kat! • Hogyan telnek az új­ságárus napjai?- Reggel hat órakor már a postán vagyok, s elszámolok az előző napi bevétellel. Ez­után kihurcolom a frissen érke­zett újságokat a pavilonba, te­hát reggel héttől már a vásárlók rendelkezésére állok. Este öt óráig tartok nyitva, egyórás ebédszünettel. Hétvégeken délelőtt tíz óráig vagyok a stan­don. Közben érdeklődők érkez­nek a bódéhoz. Búza Pálné készségesen és udvariasan segít a két fiatalembernek. Egy új magazint ajánl, amit át is nyújt szemrevételezésre, mondván: lapozzanak bele, nézzék meg, megfelel-e érdek­lődési körűidnek?- Nagyon szívesen segítek a vásárlóknak, hiszen azt aka­rom: tudják, mire költik pénzü­ket. Nem szeretném, ha csa­lódnának egy-egy lapban, mert nem tudták, mi van benne. • Ön minden bizonnyal rengeteg újságot ismer, olvas. Mi a véleménye a mostani ha­zai sajtótermékekről?- Természetesen az összes kiadványt ismerem, mivel csak így tudom ajánlani az érdeklő­dőknek. Rengeteg kedvencem van, de egy valami nagyon nem tetszik: az árak! Minden lap nagyon drága, lassan már megfizethetetlen. Engem leg­jobban a különféle gyermekúj­ságok árai bossszantanak! Szegény gyerek reszket érte, de a legtöbb szülő sajnos, nem engedheti meg a csemetéjé­nek a méregdrága néhány ol­dalas lapokat. Inkább vesz az árán egy fél kiló húst.... • Mióta dolgozik a pavilon­ban?- Múlt év novembere óta. Nyugdíjas vagyok, korábban Pesten a Volánbusznál voltam .vezénylőtiszt. Az nyugodtabb munka volt, itt sokkal többet harcolok. • Miért és kivel? Többnyire a főnökökkel. Késve érkeznek meg egyes la­pok, vagy több példányt kellene rendelni ebből-abból a kiadvány­ból. Rendszerint hiába mondom, kérem, több hét eltelik, mire in­tézkednek. Pedig én vagyok az újságárus, én ismerem a forgal­mat, a vevők igényeit. • Elárulná, hogy melyik a leg­kedvesebblapja?- Hagyománytisztelő vagyok, s már közel húsz éve olvasom a Nógrádot...-szilágyi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents