Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1990-04-24 / 18. szám
1990. ÁPRILIS 24., KEDD immzzj 3 Befejezésébe* közeledik s salgótarjáni öblösüveggyári ABC-árnház építése. A Szécsé- nyi ÉPSZÖV kivitelezésében épülő üzlet műszaki átadására április végén kerül sor. A PALÖCKER megbízásából 33 millió 750 eze r forintos beruházási költséggel épülő élelmiszer-áruház 200 négyzetméter alapterületű eladótérből, hűtőrendszerekből, , raktárakból és oktatóteremből tevődik össze. —Rigó— Tisztújító taggyűlés az SZVT megyei szervezetében A három területi szervezetet — Balassagyarmat, Bá- tonyte.renye, Pásztó, — és tíz szakcsoportot, s mintegy 270 tagot számláló Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Nógrád Megyei Szervezete adott számot az utóbbi négy esztendő munkájáról, s választotta meg új tisztségviselőit a' minap Salgótarjánban. Dr. Szabó István elnöki megnyitóját követően Dombi András titkár részletezte a társasági munka eredményeit és tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a társadalmi, politikai élet változásai, de különösen az egyre rosszabbodó gazdasági körülmények nehezebbé tették a társasági munkát, ami mindenekelőtt a tagság szakmai érdeklődésének mérséklődésében mutatkozott meg. Mind nehezebb mozgósítani azokat a szakembereket, akik néhány éve még szívesen szakítottak . időt tudományos előadásokra, szakmai tapasztalatcserékre, s társadalmi tevékenységtől sem zárkóztak el a közérdekű feladatok megoldása érdekében. A tisztújító taggyűlés felszólalói sürgették a fiatal szakemberek bekapcsolását a társasági életbe. Javasolták, hog> legyen kevesebb, de sokkal gondosabban szervezett rendezvény, s az új vezetők vegyék figyelembe, hogy a privatizálással tovább nehezednek a működés feltételei. Igénylik a sajtó nagyobb támogatását, s feladatként ajánlották a helyi tudományos közélet felébresztését, és erősítését. Ürmössy László, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének elnöke arra figyelmeztetett, hogy a tudományos munka körülményeit újra ke,11 értékelni, ha nagyobb eredményeket akarunk elérni. A kialakulóban lévő új politikai rendben keresni kell a kapcsolati lehetőségeket, mindazokkal, akik igénylik az SZVT-ben tömörülő szakemberek tudását és tenni akarását. Elhangzott az is, hogy kár volt megszüntetni az SZVT önálló salgótarjáni szervezetét, mert erre szükség van! Felvetették az anyagiak miatt folyóiratként megszűnő Nógrádi Fórum kérdését is. A taggyűlés résztvevői végül dr. Institórisz Andrást, a Nógrádke.r igazgatóját, az SZVT megyei szervezet elnökének, Lukács Györgyöt, \ a Palóc Mérnöki Iroda Kft. igazgatóját pedig a szervezet titkárának választották meg. A jelenlévők az SZVT országos értekezletére négy küldöttet választottak. P. A. Mindönki orról bőszéi Korona-forint háború? Meglehetősen riasztó hírek érkeznek északi szomszédunktól, a csehszlovák— magyar turistaforgalom rosszabbodó feltételei kapcsán. Üjabb és újabb nyilatkozatok hangzanak el arról, hogy szeretnék, ha a korona a mostani 2 forint 22 helyett 5 forint lenne. Április 9. után, a magyar turisták literenként 18 koronáért vásárolhatnak benzint, ami a hazai ár több mint kétszerese, és negyven forint átszámítva. A vámszabályok a lehető legszigorúbbak, Csehszlovákiából lényegében semmit sem lehet kihozni. A legújabb aggasztó információ pedig úgy szól, hogy az ottani hatóságok fontolgatják a vízumkényszer bevezetését keleti szomszédaikkal, Magyarországgal, Lengyelországgal és a Szovjetunióval szemben. Mi van emögött? A hazai közvélemény egy része már hajlik arra, hogy mindezen intézkedések hátterében Magyarországnak címzett hátrányos megkülönböztetést sejtsen, ám a valóság az, hogy nagyon is anyagi, súlyos gazdasági okok miatt romlanak a két ország közötti turistaforgalom feltételei, s félő, hogy ez a folyamat a külgazdasági kapcsolatokra is átterjed. A KGST válsága nem hagyta érintetlenül a volt szocialista országok valutá- ris kapcsolatait sem. Jóllehet a tran’zferábilis rubel a szocialista külkereskedelemből kiiktatta a nemzeti valutákat, a mind kiterjedtebb maszek KGST-piacon, a turistakereskedelemben ezek a pénzek nagy mennyiségben cserélődnek. Ez maga a zsákutca — mondják a pénzügyi szakemberek — a volt szocialista országok között, csak konvertibilis valutában képzelhető el a jövőben reális alapokon nyugvó külkereskedelem. Ám ez még odébb van. A mostani korona—forint viszály például jó részt azon alapul, hogy Prága annak a fogyasztóikosár-elemzésnek és az ezt szentesítő szerződésnek az alapján akarja felemelni a korona árfolyamát, amelyet épp’ ő érvénytelenített a napokban. Ez az úgynevezett prágai egyezmény a nemzeti fogyasztói kosarak alapján hangolta össze a szocialista országok valutaárfolyamait, ám a rendkívül eltérő ártámogatási rendszerek, és az elmúlt egy-két év viharos gazdasági fejleményei kérdésessé tették e rendszer hitelességét. Az árfolyamvita hátterében feltehetően az a tény áll, hogy Csehszlovákia, amelyet mindeddig a keleteurópai térség sikerállamának tartottak, mind súlyosabb gazdasági bajokkal néz szembe. Nyugati szakértők ezt már korábban is jelezték, ám a látható visszaesés csak az idén jelentkezett: baj van az ipari termeléssel, romlik a lakosságellátás. Mindez persze nem meglepő, hiszen a látványos politikai demokratizálást mindeddig nem követte a gazdaság átállítása. Továbbra is agyontámogatottak az árak, szolgáltatások. Hosszabb távon elkerülhetetlen, hogy a csehszlovák kormány belevágjon az ártámogatások leépítésébe, a gazdasági szerkezet átalakításába, a piaci folyamatok szabaddá tételébe. Mindez elkerülhetetlenül jelentős áremelkedéssel, munkanélküliséggel is jár. Ám a gazdaság racionalizálása minden bizonnyal megszüntetné a ma agyontámogatott csehszlovák áruk kelendőségét a külföldiek körében, s nem lenne szükség a jelenlegi barátságtalan lépésekre, amelyek a két ország közötti kapcsolatokat is beárnyékolhatják. A vállalatok még optimisták, a lakosság már fél Üjabban már csaknem minden napra jut egy külföldi szakértői nyilatkozat a magyar gazdaság halaszthatatlan tennivalóiról, s a pártok sem szűkölködnek nagyvonalú gazdaságátalakító programokban. De mi történik a valóságban? A gyárakban, a hivatalokban, a tervezőirodákban? Miként viselkednek, gondolkodnak, terveznek, miben bíznak, mitől félnek a gazdaság főszereplői, a vállalatok és a munkavállalók? Erről mintha kevesebbet hallanánk mostanában. Ezért roppant tanulságos a gazdaságkutató intézetben most elkészült — s a Heti Világgazdaságban részletesen ismertetett —■ jelentés, amely az idei várható folyamatokkal és az első hónapok fejleményeivel foglalkozik. A tanulmány talán leg- súlyosabb megállapítása, hogy a magyar gazdaság gyökeres átalakulásához elkerülhetetlen mélyreható válság immár előttünk tornyo- sodik. Ennek jele a rubelexport lényeges csökkenése, amely azonban egyelőre igen felemás fogadtatásban részesül. Az alkalmazottként dolgozók minden lehetséges módon megkísérlik kivédeni, a gazdasági válság hatásait egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az inflációt követő béremelés érdekében, megtakarításaikat konvertibilis valutában őrzik. Jó részt ennek következménye, hogy a forintban tartott lakossági megtakarítások jelentősen csökkentek. A lakosság jelentősebb része azonban már nem képes effajta manőverekre, mivel egyre inkább egyik napról a másikra él. A tanulmány szerint az elkövetkező hónapokban mintegy több család válik fizetésképtelenné, azaz elmaradnak a lakbérrel, közüzemi díjakkal, OTP- részlettel. A napi anyagi gondoknál is súlyosabb fenyegetést jelent a lakosság számára a tömeges munkanélküliség. Különösen azért érzik ezt az emberek a létbiztonság alapvető megingásának, mert a munkanélküliséghez kapcsolódó szociális intézmények meglehetősen akadozva működnek, s a lakosságnak semmi tapasztalata sincs abban, miként kell ezt az élethelyzetet elviselni, átvészelni. Hutyán, Dragon és Novszki úr Megyegyűlés a kisgazdáknál Perpatvaros riport Balassagyarmatról A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt április 21-én megyei küldött- gyűlést hívott össze a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központba; mégpedig azzal a szándékkal, hogy új megyei intézőbizottságot válasz- szanak. Sajnos — ahogy ez már kisgazdáéknál lenni szokott — a választás nem ment olyan simán. Hutyán Pál lényegi hozzászólását imigyen összegezte: ,,A legnagyobb kampány idején a négy jelölt, négyfelé húzott. Uraim, én április 9-én lemondtam! Amiért annyit csütlöttem, hajtottam magam, hogy Nógrád megyében egységes kisgazdapárt legyen, semmivé foszlott! Siralmas és gyászos a helyzetünk. Ez a széthúzás a rákfenéje a mi pártunknak.” Mialatt a „széthúzó” jelöltek is végre szóhoz jutottak, és elmondták saját választási tapasztalataikat, úgy festett, higgadni látszanak a kedélyek. Azonban a jelölőbizottsági tagok megválasztásakor kivált egy „renitenskedő mag", akik hajthatatlannak bizonyultak. „— Önök nem tehetnek erről a végeredményről. Falu- di Sándor hitbizományként kisajátította Nógrád megyét — kezdte hozzászólását Dragon Pál, az FKgP Országos Elnökségének tagja, országgyűlési képviselő. — Amikor rákérdeztünk, hogy miként áll Nógrád megyében a kisgazdapárt. azt mondta Fa- ludi Sándor, hogy oda nem kell az országos vezetőség részéről jönnie senkinek, mert ő rendben tartja a megyét, szépen alakulnak a csoportok, és készülnek a választásokra. Amikor aztán mégis arra kapacitáltunk. hogy ugyan adjon már egy jelentést, akkor leadott egyet az országos vezetésnek, melyben 63 fővel szerepelt a párt. Erre a 63 főre, 63 ezer forintot kért, mert ennyit költött a beszervezésükre. Herczeg János, aki ’88 végétől szervezte a pártot, szintén Faludi Sándor miatt lépett át a kereszténydemokrata pártba. Nógrád megyéből mindig csak a sötét felhők jöttek. Faludi Sándor állandóan azok között tartózkodott, akik obstruálták az országos vezetést, akik megzavarták és működés- képtelenné tették a vezetés munkáját. Megmondom őszintén, hogy itt is ezeket a jeleket látom most. Hutyán Pál nem tudott együtt dolgozni a fiatal képviselőjelölt-gárdával és az én irodámban is megismétlődött ugyanez a szituáció: Hutyán Pál akkor is felugrott, elszaladt, otthagyta őket. El kell érnünk végre azt, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt is a felnőtt pártok sorába lépjen! Már ez a plénum is nagyon sok arra, hogy itt egymással ordítozzunk, hiszen ezeket a problémákat szervezeten belül le lehet rendezni. Novszki Lászlónak szintén — ugyanúgy mint Hutyán Pálnak — megadtuk a lehetőséget. Fe- nes László jelenlétében arra kértük, tárja elénk a bizonyítékokat, a levelezését, amelyek alapján végérvényesen eldönthető a nemzeti kisgazdákhoz való viszonya. Ugyanis Faludi Sándorral együtt ott volt Szegeden, ahová engem delegált a kisgazda- párt országos vezetősége, és ahol nem kaptam meg a felszólalási jogot. Márpedig ehhez a jogfosztáshoz Novszki László szavazata is hozzájárult. Jelenleg is a nemzeti kisgazdapártot szervezi. — Hazugság! — pattant fel Novszki úr, aki a ka- rancskeszi szervezet küldötte volt. — Kérem szépen! Elmondták Fenes Lászlóék is Budapesten, hogy nem építettek rájuk a szervezés során, mert egyszerűen nem kaptak tőlük támogatást. — Hazugság! Ott van Pali a hangod a szegedi gyűlés magnószalagján. És akkor is megmondtuk, ha Prepeliczayt és Baloghot nem kéred meg, hogy távozzanak, akkor te is Szegeden kötsz ki! — Milyen tónus ez? — háborodott fel a képviselő úr. — Tudom, hogy képviselővel állok szemben! Tisztelem is a mentelmi jogot, de büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem. .. — Nem kívánom tovább részletezni, hogy Szegeden mi történt! Azonban az is igaz, hogy Novszki úrék eljöttek hozzám és arról tájékoztattak, hogy Faludi Sándorral nem kívánnak együttműködni. Én ennek nagyon megörültem, de akkor meg azzal álltak elő, hogy Fenes Lászlóékkal, vagyis a képviselőjelöltekkel van problémájuk. Uram! Én nem tudok önnek mást mondani, mint azt, hogy ez a párt, nem igazán az ön pártja! Keressen magának egy másikat! Mert ettől a stílustól, amelyet ön itt produkál, ettől az Isten mentsen meg bennünket! Ettől mi szabadulni akarunk ! — (Vastaps a 150 küldött részéről.) — Tisztelt uraim! — folytatta Novszki úr, a hölgyeket ezúttal kihagyva. — Ez nem egy rövid dolog. Január 20-án hazudott először ez a képviselő, amikor a nagyválasztmányi gyűlésre mentünk Budapestre. Így nem lehet demokráciát építeni. .. — De úgy sem, hogy egy ember demoralizáljon egy megyei választmányi gyűlést! Ez nem demokrácia... — Palikám! Vedd tudomásul, hogy a szemedbe mondom: nem kell egy ilyen bársonyszék-hajhá- szó! — Takarodjon ki innen! —. finomkodott valaki a küldöttek közül. — Vegye tudomásul — rivallt Novszkira a képviselő úr —, hogy ügyét az országos fegyelmi bizottság elé fogom vinni! Maga nem fog szétverni Nógrád megyében egy gyűlést!” A küldöttek vastapsa zárta le a vitát. És miután Hutyán Pál pártsiralmi kirohanása, majd Dragon és Novszki úr perpatvara még sem verte- szét a gyűlést, így végre megválaszthatták a küldöttek az új megyei intézőbizottságot, amelynek elnöke a sokat emlegetett Fenes László lett. Fenes. urat, korántsem irigvlik! — szőke — *i
