Új Nógrád, 1990. április (1. évfolyam, 1-23. szám)
1990-04-19 / 14. szám
1990. ÁPRILIS 19.. CSÜTÖRTÖK 5 wzunnu Több, mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza Salgótarján és a finn Vantaa város kapcsolata. Ezen belül külön is említésre érdemes két ének-zene tagozatos oktatási intézmény, a Lovász József Általános Iskola és a Kaivokselani általános iskola öt éve fennálló barátsága, melyet időről időre kölcsönös látogatásokkal fűznek szorosabbá. Az 1985-ben kezdődő levélváltások után először a finn iskola kamarakórusa járt itt, majd a tarjáni iskola kamarakórusa viszonozta a látogatást. Szakmai tapasztalataikat is rendszeresen kicserélik egymással. Április 21-én, a Kaivokselani általános iskola fennállásának 30. évfordulója alkalmából a Lovász József Általános Iskolából utazik delegáció Finnországba. Az ünnepi események között a vendégeskedő iskola művésztanárának, Varga Istvánnak fotókiállítása is szerepel, MAGYAR TÁJAK ÜZENETE címmel. Magyar—finn iskolai barátság Ha túlterheljük a csomagtartót... Nem is gondolnánk, hogy még a tetőcsomagtartó, illetve a rajta szállított rakomány is gyakran komoly balesetek forrása. Pedig a közúti balesetek statisztikáját elemző szakemberek a megmondhatói: megdöbbentően sok tragédia közvetlen kiváltó oka a személyautók tetejére szerelt csomagtartó túlterhelése, vagy a csomag helytelen elrendezése. És akkor még a hanyagul rögzített csomagokról, a lerepülő ládákról, bútorokról, zsákokról nem is szóltunk. A leggyakrabban abból származik a baj, hogy az autósok a szállítást nem tervezik meg körültekintően, s nem veszik figyelembe, hogy a szállított teher súlypontmagassága az egyik döntő szempont, hiszen nagyrészt ettől függ: miként változik menet közben a gépkocsi stabilitása. Könv- nyű belátni, hogy a sebesség hirtelen változásaira. kanyarodásra, széllökésekre, megcsúszásokra egészen másként reagál egy felmagasított, egyáltalán ) nem áramvonalas rakománnyal futó személyautó, mint amikor külső terhelés nélkül vezetjük. Ismerni kellene persze a gépkocsi és a rászerelt csomagtartó legnagyobb megengedett terhelését is, ám a tapasztalatok szerint ezzel az autósok döntő többsége nincs tisztában. Pedig ezek csak alapadatok. hozzájuk még a felületen eloszló és a pontszerű terhelhetőség adatait is számításba kellene venni, mégpedig adott súlypontmagasság függvényében. Alapvetően fontos a rakomány helyes, szakszerű rögzítése. Azt talán mondanunk sem kell, hogy a könnyen elmozdítható csomaggal aligha érhetünk ' el úti célunkhoz. Nem csak a haladási irányban, hanem oldalirányban is olyan váratlan erőhatások léphetnek fel, amelyek] csak teljesen szilárd rögzítéssel védhetők ki. A szélben lebegő és csak egyszer-kétszer körültekert pokróc nemcsak elveszhet menet közben, dej a forgalom többi résztvevőjét is veszélyezteti! Ám elszakadhat a jól elhelyezett kötél is, ha szilárdsága nem megfelelő; A szabvány a rögzítőkötelekre azt írja elő, hogy azoknak legalább 5 g gyorsulást kell megbízhatóan kibírniuk. Az egyszerű, kivált a már sokadszor használt spárga nem ilyen erős! Használjunk inkább csomagjaink tetőn való rögzítéséhez kampókkal felszerelt gumikötelet, amelynek textilborítása védi a csomagot a szorításból eredő sérülésektől, s ha a kötelet kellően feszesre húzzuk, biztonsággal szállíthatunk általa rögzítve minden, a szállítási feltételnek- egyébként megfelelően elhelyezett tárgvat. S. J. Híd, mely Európához vezet? Balassagyarmat egyik érdekessége a Madách-kishíd. A városban sétáló idegen igencsak mereszti szemét, nem tudja hová tenni a dolgot! Honnét is tudná, hogy valamikor alatta folyt az Ipoly, és annak két partját kötötte össze. Idővel o folyót szabályozták. Vagy ezer méterrel északabbra került, a régi medret betemették. így nincs mit összekötnie, semmilyen funkciót nem tölt be. Most a választások alkalmával számomra igazi szimbólum lett. Nem titok az a kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető kampány, mely sokszor személyeskedések, sértegetések színtere volt egyes pártok részéről. A plakátháború és az egész választást végigkísérő kíméletlenség megriasztotta az itt tartózkodó külföldi újságírókat is. Ez juttatta eszembe a hidat. Igazi szimbólum. Híd, amely Európához vezeti?- soós Közbiztonságunk kék (?) képe — Mi kék? — Az ég. Meg a tenger, a béke és a királyi vér színe. Továbbá a rendőrautó, sőt az ŰJ Nógrádi is kék. Miért említettem egy kalap alatt az utóbbi kettőt? Mert a becsületes embereknek szánt helyeken se szeri. se száma azon híreknek, hogy előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel és aljas indokból megölte, leszúrta, lelőtte, megfojtotta, felgyújtotta, kirabolta, kifosztotta, megerőszakolta, leütötte. Ha csak jogtalan használatba vette, eltulajdonította, felfeszítette, megfenyegette, vagy valamivel valamire kényszerítette, az már maga a szerencse. Tisztelet a lojális, emberszerető elkövetőnek!, A legközelebbi amnesztia legyen vele! Alakját övezze soha ki nem hunyó dicsfény! Bezzeg, aki becsületes, az magára vessen! Kisebb az esélye, hogy híre menjen a világba. Élhet akárhogyan — ki tud róla? Neve nem szerepel semmiféle tornyosuló aktakötegben, hacsak nem áldozata a fentiek valamelyikének. Akiket előre megfontolt szándékkal. különös kegyetlenséggel... stb. Sokan szürkén élik hétköznapjaikat, s így kimarad életük színskálájából a KÉK. Lehet, hogy mégis nekik a legjobb?! (Balázs J.) Közös kincsünk az erdő „A fák, mit útjaidon a táj eléd vetít, elárulják egy nép bűneit és erényeit.” (Orden) Tavaszonként mindennapos, a hét végeken pedig szinte folyamatos a tűzoltóautók vijjogása. Hol itt, hol ott ég a bozót, az erdő. Sokszor ugyanannak a községnek a határában naponta többször is fellobban a láng, pusztítva mindent, ami útjába kerül. Az okozott kár valószínűleg sokszorosa annak, amit hivatalosan közöltlek, hiszen abban csak az elpusztult faanyag értéke jut kifejezésre. Hol lehet felszámolni a tűzoltóság költségeit, az oltásban részt vevők megfeszített munkáját, a leégett erdő újratelepítését, az új- ranövekedéshez szükséges évtizedeket, a táj elcsúfu- lását?! A károkból mégsem okulunk, sőt a tűzrakási tilalom időszakában is ugyanolyan felelőtlenül gyújtogatunk. Az állampolgári fegyelemnek ez a nagyfokú hiánya egyébként más kérdésekben is tapasztalható, okait érdemes lenne elemezni és önkormányzati rendszerünk alakítgatásánál figyelembe venni. Odáig mindenképpen el kell jutnunk, hogy az erdőtüzek felelőtlen okozóit név szerint is megismerje a nyilvánosság. s anyagilag is feleljenek tettükért! Hársfavirágzáskor horda módjára rohanják meg, tépik, szaggatják a hársfasorokat, a főágakat lehasítják, lefűrészelik a maguknak egyébként megbecsülést elváró honfitársaink. Miért e mohóság és honnan hozzá a jog?! Környékünkön kevés a szelídgesztenye, néhány kis liget van belőle csupán mutatóban Salgó környékén is a természetvédelmi terű-® létén. Nyár végén, még mielőtt megérne a gesztenye, vandál pusztításnak esnek áldozatul a fák. Tavaly néhányat derékban elfűrészelve kidöntöttek, hogy köny- nyebben letarolhassák a termést. Az ember csak értetlenül áll egy ilyen látvány előtt: talán ném is tudják, hogy mit cselekszenek! Az erdő semmibevételét jelzik a települések közelében egyre nagyobb meny nyiségben odazúdított szemét- és hulladéktömegek. s különösen feltűnő, hogy az erdőszélt általában szemétdombnak tekintik a ví- kendte'ek-tulaidonosok is. Az elmúlt évtizedek értékrend-tévesztéseinek egyik nagy kárvallottja az erdő. Jelentőségét a gazdaság- politika alábecsülte, az erdőgazdaságban és a faiparban a nyomott bérek mellett nagymértékű munkaerőhiány alakult ki. Nem történtek meg a szükséges fejlesztések, hiányoznak a korszerű eszközök, gépek és technológiák. Az elfogadhatatlan szabályozórendszer mellett kényszerítő erővé vált a bevétel mindenáron való növelése, amely az ágazatot a rövid távon gondolkodó rablógazdálkodás felé terelte. Szakemberek véleménye szerint korszakváltás szükséges az erdő- és a fagazdálkodásban. Ezt egyaránt követeli a természetvédelem és a gazdaság érdeke is. Társadalmi követelmény, hogy az erdővel egészében, és nemcsak annak nyersanyagával kell gazdálkodni. Megyénkben az új társadalmi és gazdasági helyzetben különös jelentősége van e szemléletváltásnak, mert az országnak egyik legerdő- sültebb megyéje vagyunk! Az erdő- és fagazdálkodás megújításában tehát több a kötelezettségünk, de nagyobbak a lehetőségeink is. Biztató jelek már vannak, jó lenne, ha a szakemberek — maguk mögött tudva az új gazdaságpolitika támogatását — újult erővel segítenék közös kincsünk minél sokoldalúbb kamatoztatását. „El fog jönni, mert el kell jönnie az időnek, amikor az erdő minden magyar kultúrember szemének és szivének is egyik legkedvesebb tárgya lesz, és az nem csak azért fogja nagyra becsülni, mert tes- tét-lelkét üdíti és megnyugtatja, szépérzékét pedig gyönyörködteti, de mert a magán- és közgazda- sági érdekek szempontjából is benne a nemzet egyik legszebb és legértékesebb kincsét ismeri fel." Kaárí Károlynak, az. erdők elismert tudósának szavai ma igazán időszerűek! Fancsik János Először 1974-ben találkoztam Túri Lacival a gyarmati BBG elsős diákjaként. Matematikustagozatos osztályba járt. A matematika „komolyságával'’ vidárpan össze tudta egyeztetni Laci a zenélést. Több hangszeren is tanult. A zeneiskolában trombitára Gerléi András zenetanár tanította. Polbeat is érdekelte Lacit, ismert és saját dalaival gyakran szerepelt gitárjával iskolai és klubrendezvényeken. Én ugyan, egy rangos, országos rendezvényen beszélgettem vele, az irodalmi -színpadi napok megnyitóján. ISZN-zászlócs- kákkal díszített trombitájával ő volt Hernádi Imivel együtt — az „élő szignál”. * A srácból azóta felnőtt férfi lett, sőt boldog családapa lett, ahogy nézem egykori interjúalanyomat, miközben beszélgetünk a GEL- KA gyarmati részlegében a tévészerelők között. Egy újságíró archívumából LACI, a zenész Az újságíró iróasztalfiókjá- ban rendezgetett. A 70-es években írott interjúira, riportjaira bukkant. Vajon hol és hogyan élhetnek ma ezek a „gyerekek" - gondolta és próbálta megkeresni őket. Az eredmény? Ez a sorozat. .. — Már gmk-ban dolgozunk, 8 tévéműszerész állt össze egy csapatba. — Ezzel a közléseddel a dolgok közepébe vághatunk. Tévészerelő lett belőled, Laci. Hol szerezted meg a képesítésed és miért választottad ezt a pályát? — Lehet, hogy kissé patetikusan hangzik, hogy idézettel válaszolok, de ahogy „az emberi szív mélyére világosságot deríteni a zene hivatása”, valahogy úgy voltam én a tévékészülékkel is. Érdekelt mindig a technika, az elektromosság. Ezért a meghibásodott tévékészülékeket javítani, azokba újra képet „deríteni” támadt kedvem, foglalkozásszerűen. Ezért Salgótarjánban beiratkoztam a szakmunkásképzőbe és megszereztem a tv- és rádióműszerész-képzettsé- get. Már tizenegy esztendeje dolgozom a szakmában, utóbbi években, mint „kiszálló műszerész” járom a várost és környékét. ahol lehet helyben javítok, van amikor be kell szállítanunk a „beteg” készülékeket. Most is egv ilven készüléken dolgozom. Kilenc éve tanulók betanítását is felvállaltam, szorgalmas tanítványom Rith Péter. — Mint magánember, hogyan élsz? — Feleségem ápolónő, van egy Kriszti nevű kislányunk. Lakásunkban most folyik éppen a tetőtér beépítése, ami amúgy is kevés szabad időmet (hét végeken is vállalnunk kell ügyeletét) ugyancsak megkurtítja. — Netán felhagytál <i zenéléssel? — A közszerepléssel igen. márcsak családi körben gi- tározgatok és egy idő óta — amióta sikerült összespórolnom egy orgonáravalót, a Cassiomon játszom szívesen. — Elégedett ember vagy? — Hát, engem sem kímélt meg a sors az ilyen-olyan csalódásoktól (ebbe a politika is beleértendő), de végül is nagvon jó érzés, hogy van családom. Krisztikém, akikkel egvütt tölthetem kevés szabad időmet (hét végeken is ügyeletezünk). Van kellemes otthonom, ahol zenélhetek is (ez örök szerelem marad). És am> nagyon fontos, hogy az átszervezés miatt munkahelyi problémák rendeződtek, össze tudtunk fogni a régi csanat és gmk-ban tovább dolgozhatunk. dolgozhatom. — Köszönöm ezt a második interjút! Elekes Éva Archív és fotó: Szilágyi Norbert
