Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-13 / 62. szám
Független képviselőjelöltek VALKAR BELA (Szécsényi választókerület) Szécsénykovácsiban születtem 1942-ben. Édesapám tanító, édesanyám háztartásbeli volt. Általános iskolai tanulmányaimat Hugyagon, örhalomban és Balassagyarmaton végeztem. Ugyanitt a Balassi Bálint Gimnáziumban tettem érettségi vizsgát. 1965-ben Budapesten szereztem mezőgazdasági gépész- mérnöki diplomát. Egyetemi tanulmányaim és egyéves kubai kiküldetésem idejét kivéve, Szécsény és vonzás- körzetében tevékenykedtem. Dolgoztam a szécsényi gépjavító állpmáson és ELZETT gyáregységben, a szécsényi és balassagyarmati járási pártbizottságon, jelenleg pedig az ÉPSZÖV dolgozója vagyok. Szécsényben alapítottam családot, itt élek immár 20 éve. Két gyermekem van, mindketten középiskolai tanulmányokat folytatnak. 24 éves MSZMP-tagság után jelenleg egyetlen pártnak sem vagyok tagja. A választópolgárokkal való találkozásaim során többször elhangzott az a kérdés, hogy ki, miért vállalja fel a képvisetőjelöltséget. E kérdésre a választ részemről három fő okban jelöltem meg. Először: nem ismeretlen számomra a kisebb-nagyobb közösségek képviselete, hiszen elsősorban a tanuló- éveim alatt aktivizálódtam az ifjúsági és sportmozgalomban, később pedig évekig dolgoztam a szakszervezeti és pártmunka különböző területein. Másodszor: úgy gondolom, hogy a választók bizalmát és támogatását élvezni nagy dolog, ami becsületbeli kötelezettséggé teszi a jelöltség felvállalását, annak minden nehézségével együtt. Harmadszor: be akartam bizonyítani, hogy hamis az a tömegek felé szinte szug- gerált értékítélet, miszerint az elmúlt 40 év vezetői, MSZMP tagsága és a pártfunkcionáriusok mindannyian kompromittálódtak, szé; gyenkezniük kellene múltjuk miatt. Jóleső érzéssel tapasztaltam, hogy az emberek nagy része nem így gondolkodik, hogy széjjel tudja választani az elítélendő cselekedeteket azoktól, akik becsülettel tették a dolgukat. Másik kérdés, amely a beszélgetések során felmerült, az volt, hogy ilyen mozgalmi múlttal miért nem vállalok feladatot egyik párt képviseletében sem. Válaszom e kérdésre az, hogy én az együttműködésnek és nem a szembenállásnak vagyok a híve, márpedig a mai politikai gyakorlatban a pártok megosztják az embereket és így nem az együttműködésre, hanem az egymás- elleniségre pocsékolják az energiákat, és én ezt közösségellenesnek ítélem meg, tehát ebben nem kívánok részt vállalni. Ügy gondolom, hogy nem pártokat, hanem a körzet lakosságának érdekeit kell szolgálni és ennek egy független jelölt jól meg tud felelni. Ha lehetőséget kapok a választókörzet képviseletére, én nem tudok máról holnapra lényeges javulást ígérni az itt élő embereknek, de tudom ígérni az emberséget, az ügyek eldöntésében és az állandó kapcsolattartást választóimmal. Fel tudom vállalni a választókörzeti érdekek adott lehetőségek közötti érvényesítését. Kész vagyok minden olyan erőt támogatni, mely a gazdaság élénkítésére törekszik. Ügy ítélem meg, hogy a mai politikai viszonyok között méltánytalanul keveset foglalkozunk a gazdasági problémák megoldásával, pedig ez meghatározó jövőnket illetően. Ettől függ ugyanis országunk PETRECZKV TIBOR (Pásztói választókerület) Bemutatkozásnál az első gondolatom az, hogy köszönetét mondjak mindazoknak, akik ajánlószelvényeiket részemre eljuttatták, illetve segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a 2. sz. egyéni választókerület listájára, mint független, pártonkívüli a 11. sorszámú helyre felkerültem. 1935-ben születtem, 1938- tól Pásztón lakom, mivel apám itt vett részletre gyógyszertárat, amelyet 1950-ben államosítottak. A négy elemi elvégzése után Gödöllőn, a premontrei gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Itt szerzett tapasztalataim alapján, az oktatási reformunkban feltétlenül lehetőséget kell teremteni arra, hogy az egyházaknál felhalmozódott humán és szellemi tudás az ifjúság birtokába jusson. A nyolcosztályos gimnázium és az egyházi iskolák megszűnte miatt a hatvani Bajza József Gimnáziumban érettségiztem 1953-ban. Ez évben felvételt nyertem a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerész-tudományi karra. Az 1956-os eseményeket Budapesten éltem át. A diplomám megszerzését követően 1958-ban a kisterenyei gyógyszertárba kerültem. majd két év szakmai gyakorlat leteltével helyettesítő gyógyszerészként a megye gyógyszertáraiban több alkalommal is helyettesítettem. 1964-ben Pásztón sportköri elnöknek választottak, eközben járási tanácstagként, később mint tanácstag, illetve egészségügyi ÄB- elnökként tevékenykedtem társadalmi munkában, bár párttag sosem voltam. Húsz éve a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat laboratóriumát vezetem. Munkakörömnél fogva a megye ipari üzemeit rendszeresen látogatom, ennél fogva széles körű információkkal rendelkezem, nemcsak a 2. sz. választási körzet, hanem az egész megye polgárait foglalkoztató problémákról is. A választópolgárok gondjai az én gondjaim is, én is a bérből, fizetésből élők táborához tartozom. Tudom. milyen erőfeszítést igényel műszak után, hétvégeken kiegészítő munkákkal a már elért életszínvonal megtartásához a szükséges anyagiakat előteremteni. S mindazért, mert a főfoglalkozásban végzett munka folyamatosan elértéktelenedett. A különböző központi szabályzók, a bürokrácia, az adó, mind a mezőgazdaságban, mind pedig az iparban a munka és a vállalkozások hatékonyságát napról napra csökkenti. A megoldásra váró problémák két részre bonthatók a 2. sz. választókörzetben: Bátonyterenve és Mátra- terenye térségében az ipar és a bányászat új alapokra helyézése (a mizserfai, mát- ranováki szénvagyon, melynek kutatására több 10 M Ft-ot fordítottak, ezen terület gazdaságos kitermelését felül kell vizsgálni). A pásztói, káliói részen nemzetközi megítélése, ez lehet jólétünk alapja, ettől függ gyermekeink jelene és jövője és ez teremti meg az egyre szaporodó rászorultak gyámolításához szükséges pénzügyi alapokat. Fontosnak tartom az érdekeltség megteremtését az élet minden területén. Visz- sza kell állítani a munka becsületét. Nem csak munkahelyeket kell megszüntetni, hanem az értelmes munkavégzés lehetőségeit is ki kell alakítani. Térségünk adottságai (nagyfokú ingázás, nem a legmagasabb szintű munkakultúra) miatt — ha erre nem készülünk fel időben — súlyos foglalkoztatási gondok elé nézünk. Híve vagyok a valós anyagi alapokon nyugvó helyi önigazgatás erősítésének. Vallom, hogy a társadalomban felhalmozódott feszültségeket csak békésen, elvszerű kompromisszumokon keresztül szabad feloldani. Mindannyiunknak tudatában kell lenni annak, hogy március 25-én nagy jelentőségű választások előtt állunk, döntenünk kell további sorsunkat illetően. Arra kérem a választópolgárokat, hogy minél nagyobb számban éljünk ezzel a jogunkkal. Egy boldogabb jövő érdekében azokra az egyéni jelöltekre és politikai pártokra adjuk le voksunkat, akikben a legnagyobb garanciát látunk a szükséges változások békés úton történő véghezvitelére. Bízom benne, hogy a választási eredmények ezeket az elvárásokat fogják igazolni. életerős kisgazdaságok megalakítását, de nem a tsz-ek lerombolásával. Több, megoldásra váró feladatot érintettem, és hol van az egészségügy-, ifjúság-, lakáskérdés, és lehetne sorolni helyileg és országosan a megoldásra váró gondok egész láncolatát. A láncolatsor megoldását az alapoknál kell megkezdeni: — létre kell hozni a helyi önkormányzatokat, melyek az adottságaiknak megfelelően működnek, — életerős kisgazdaságokkal versenyre kell késztetni a nagyüzemeket, — a vállalkozókat minden eszközzel támogatni kell. Mindkét területen a visz- szatérítéseket csak évek múlva kezdjék visszafizetni, miután már gazdaságilag megerősödtek. — A vállalatokat, ipari üzemeket az elavult szabályzóktól mentesíteni kell, hogy gazdálkodni tudjanak, érdekük legyen az önköltség csökkentése. Az értékek növekedésével, pénzünk megerősödésével a nemzet megindulna a fel- emelkedés útján. Kérem, hogy a fentiek megvalósításában közreműködhessek, szavazataikkal támogassanak. MATE LÁSZLÓ (Pásztói választókerület) Négygyermekes munkásszülők gyermekeként 1942- ben születtem Etesen. Szüleim ma is ott élnek. Édesapám 41 évig dolgozott a kisterenyei szénbányában. Gyerekkoromban úgy éltünk, mint a hozzánk hasonló nagycsaládosok, akiknek egy keresetből kellett megélni. A módosabb falusi gazdák földjein dolgoztunk nagyon keményen mi is, gyerekek. Egyetemi éveim alatt, a nyári időszakban én is a kisterenyei bányaüzemben vállaltam munkát. ' A salgótarjáni gépipari technikumban jártam középiskolába, amely intézményre ma is meghatottsággal gondolok. Az akkori tanáraim keltették fel bennem az érdeklődést a műszaki ismeretek iránt. Elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetemet, ahol gépészmérnöki és mérnökközgazdász képesítést szereztem. Feleségem a kisterenyei postahivatal dolgozója. 1971-től dolgozom a Ganz Acélszerkezeti Vállalat mátraterenyei gyáráhan, 1980-tól a gyár igazgatója vagyok. A 2. sz. választókörzetben levő gazdálkodó szervezeteiben dolgozók képviselői kerestek meg, hogy vállaljam el az országgyűlési képviselőjelöltséget. Szakszervezeti támogatással a bérből és fizetésből élők. a nyugdíjasok érdekeit kívánom képviselni. Számomra nem kell megmondani „kívülről”, hogy mi foglalkoztatja a dolgozó embereket, mi fáj a nyugdíjasoknak, hogyan élnek falun az emberek, itt éltem és itt élek közöttük. A mai helyzetet Petőfi Sándor szavaival tudnám jellemezni: „Megint beszélünk, s csak beszélünk / a nyelv mozog, s a kéz pihen; / Azt akarjátok, hogy Magyarország / inkább kofa, mint hős legyen.” Ma rengeteg ígéret hangzik el az emberek felé, ezt még március 25-ig lehet tenni, de utána a tettekre kell, hogy sor kerüljön. Elképzeléseimet 25 éves közéleti tapasztalataim alapján tudom megfogalmazni. A bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok ma már egyre türelmetlenebbek. Élni, megélni szeretnének. A jobb életet csupán vágyként kénytelenek megélni, pedig ez a szükségletük. Választóimnak munkát, becsületet és biztonságot óhajtok. Mindannyiunk számára azt kívánom, hogy egy új társadalmi rendszert békés úton teremtsünk meg. Megértésre, nyugalomra és széthúzás helyett összefogásra van szükség. A széles körű demokrácia párosuljon renddel, fegyelemmel, mert csak így számíthatunk a gazdasági építőmunkában a nyugati országok támogatására a hazai vállalkozások fellendítésében. A legfontosabb tennivalók máris sokasodnak. A választások után én a gazdaságra - helyezném a hangsúlyt. Gazdasági stabilitásunk megvalósítása a szabad vállalkozások kibontakoztatásával képzelhető el, amelyekhez biztosítani kell kedvező hitelfeltételeket, szükséges az adórendszer gyökeres megváltoztatása. A falun élő embereknek vissza kell adni a föld tulajdonjogát, lehetőségeinknek megfelelő anyagi rehabilitációban kell részesíteni őket. A föld magánjellegű megműveléséhez kedvező feltételeket kell teremteni. A parasztságnak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy maguk döntsék el, hogyan kívánnak dolgozni, szabadon szövetkezve vagy egyéni gazdálkodóként. A gazdasági teljesítmények javításának elengedhetetlen feltételének tartom a társadalmilag igazságos bérek és keresetek megvalósítását. Abból indulok ki, egy piacgazdaságban a munkaerő is áruként viselkedik, következésképpen a munkaerő árát, vagyis a munkabért a munkáltatónak meg kell fizetni. A munkabérnek fedezni kell olyan létfenntartási költségeket, mint a lakásfenntartás, kultürálódás, egészségmegóvás, önképzés, utódnevelés — biztosítani kell a tisztességes megélhetést. Az infláció fő kárvallottjai a szociálisan egyébként is többszörösen hátrányos helyzetű társadalmi rétegek — közöttük a nyugdíjasok. A maradék elven működő szociálpolitika megérett a teljes megújításra. Mindenkinek biztosítani kell a tisztességes megélhetést, a méltó nyugdíjakat, s az alacsony nyugdíjak vásárlóerejének megerősítését. Ezen érdekeket és célokat kívánom tisztességgel képviselni. Erős hittel, becsülettel dolgozzunk együtt Nógrád megye boldogabb jövőjéért, felemelkedéséért. DR. SA1UDOR LÁSZLÓ (Salgótarjáni választókerület) Zagyvapálfalva—Kistere- nye—Salgótarján. Közlekedésben nem a legésszerűbb útvonal, egy életpálya során azonban jelenti a szülőfalut, a boldog gyermekkort, az iskolákat, az első sportsikereket, az első munkahelyet, a felnőtté válást, a családi otthont, szinte mindent: rokonokat, barátokat, ismerősöket, munkatársakat, a gyönyörű természeti környezetet, az ifjúságot minden élményével. De jelenti az első csalódásokat, a nehézségeket, a kudarcokat, a konfliktusokat, a meg nem értést is. Így együtt jelenti a szülőföldet, az itt nehéz körülmények között élő embereket a maguk tehetségével, őszinteségével, nyíltságával. 40 éves vagyok, közgazdász, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének közelmúltban megválasztott alelnöke. Korábban hét évig dolgoztam a tűzhelygyárban, majd 1987-ig a pártapparátusban és egy évig a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára voltam. Feleségem a Pénzügyi és Számviteli Főiskola adjunktusa, szintén közgazdász. Két leányunk van, kiegyensúlyozott családi életet élünk. Ez jelentette és jelenti most is azt a biztos hátteret. amely a közéleti munka legalapvetőbb feltétele. A sors kiszámíthatatlansága, hogy ebben a hónapban kétszer is sor kerül személyem megmérettetésére. Március első napjaiban a szakszervezeti kongresszuson négy jelölt közül kaptam bizalmat, most azonban hazai környezetben kell mérlegre állnom. Hiszem, hogy az elsőhöz hasonlóan a második is tisztességes körülmények között, nemes versenyben megy végbe. Meggyőződésem az is, hogy a salgótarjáni választópolgárok még ebben a szép ígéretekkel teli, összekavaro- dott viszonyok között is felelősen alkotnak véleményt, felismerik valós érdekeiket, az érdekeiknek legmegfelelőbb jelöltre adják szavazatukat. Akik ismernek — hiszem, hogy ők vannak többen —, tudják, igazolják mindig annak a híve voltam, hogy egy ember a saját munkája, erőfeszítése, teljesítménye és magatartása alapján legyen értékes, vagy értéktelen, a főnöki dicsérő szó helyett mindig többre értékeltem, ha szélesebb körben van visszhangja a tevékenységemnek. Az élet úgy hozta, hogy hosszabb ideje a nyilvánosság kontrollja előtt végzem a munkámat és bevallom, hogy én szeretem a nyilvánosságot még akkor is, ha ez nem mindig kellemes. Becsületességre, következetességre nevel, folyamatos számonkérést tesz lehetővé. Mindig tiszteltem azokat az embereket, akik hittel, meggyőződéssel szolgáltak ügyeket, ha kellett, tudták két végéről égetni a gyertyát, áldozatokat is hoztak, tisztességük, személyes vonzerejük hatott másokra is. Magam is igyekeztem e normák szerint élni, közösségekért dolgozni, ezért konfliktusokat vállalni, vitázni, érvelni, ha kellett, csatázni a változtatásokért. S most nehéz szívvel látom, hogy ma a társadalom egy része, a gomba módon szaporodó új próféták a korábban küzdelmet vállalóHa egyetért velem, tiszteljen meg bizalmával és szavazatával ! kát csak akkor hajlandóak elismerni, ha kifordították a a köpenyt, ha új színű mezben jelennek meg. Furcsa igazság az, ahol a demokráciát hirdetők jogot formálnak a címkézésre, az igazság egyedüli letéteményeseinek vallják magukat. A csalhatatlanságot, a tévedhetetlenséget ismerjük, közvetlen kárvallottjai is voltunk. Valamennyiünk — de főleg a bérből és fizetésből élők — érdeke, hogy ebben az országban még egyszer ne jöhessen létre ellenőrizhetetlen hatalom. Én azt vallom, hogy a politikai és gazdasági hatalom csak erős, szervezett társadalmi kontrollal működhet, egyetlen réteg se válhasson kiszolgáltatottá amiatt, hogy vidéki, más a neme, vallása, nemzetisége, meggyőződése, vagy hogy van-e tőkéje, tud-e vállalkozni, vagy „csak” munkaerejével, alkotókészségével rendelkezik. Jövőnk szempontjából e kérdéseket nemzeti sorskérdésnek tekintem, s mint ilyeneket, pártérdekeken felül emelkeidve tudom csak értelmezni. Ezért vállalom a pártoktól független képviselőként történő jelölést. Nem hatalmat akarok, szolgálatot vállalok, a Salgótarján és környékén élő, hatalommal nem rendelkező kisemberek képviseletét.
