Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

Független képviselőjelöltek VALKAR BELA (Szécsényi választókerület) Szécsénykovácsiban szü­lettem 1942-ben. Édesapám tanító, édesanyám háztartás­beli volt. Általános iskolai tanulmányaimat Hugyagon, örhalomban és Balassagyar­maton végeztem. Ugyanitt a Balassi Bálint Gimnázium­ban tettem érettségi vizsgát. 1965-ben Budapesten szerez­tem mezőgazdasági gépész- mérnöki diplomát. Egyetemi tanulmányaim és egyéves kubai kiküldetésem idejét kivéve, Szécsény és vonzás- körzetében tevékenykedtem. Dolgoztam a szécsényi gép­javító állpmáson és ELZETT gyáregységben, a szécsényi és balassagyarmati járási pártbizottságon, jelenleg pe­dig az ÉPSZÖV dolgozója vagyok. Szécsényben alapítottam családot, itt élek immár 20 éve. Két gyermekem van, mindketten középiskolai ta­nulmányokat folytatnak. 24 éves MSZMP-tagság után jelenleg egyetlen párt­nak sem vagyok tagja. A választópolgárokkal va­ló találkozásaim során több­ször elhangzott az a kérdés, hogy ki, miért vállalja fel a képvisetőjelöltséget. E kérdésre a választ részemről három fő okban jelöltem meg. Először: nem ismeretlen számomra a kisebb-nagyobb közösségek képviselete, hi­szen elsősorban a tanuló- éveim alatt aktivizálódtam az ifjúsági és sportmozga­lomban, később pedig éve­kig dolgoztam a szakszer­vezeti és pártmunka külön­böző területein. Másodszor: úgy gondolom, hogy a választók bizalmát és támogatását élvezni nagy dolog, ami becsületbeli kö­telezettséggé teszi a jelölt­ség felvállalását, annak min­den nehézségével együtt. Harmadszor: be akartam bizonyítani, hogy hamis az a tömegek felé szinte szug- gerált értékítélet, miszerint az elmúlt 40 év vezetői, MSZMP tagsága és a párt­funkcionáriusok mindannyi­an kompromittálódtak, szé; gyenkezniük kellene múltjuk miatt. Jóleső érzéssel tapasztal­tam, hogy az emberek nagy része nem így gondolkodik, hogy széjjel tudja választa­ni az elítélendő cselekede­teket azoktól, akik becsület­tel tették a dolgukat. Másik kérdés, amely a be­szélgetések során felmerült, az volt, hogy ilyen mozgal­mi múlttal miért nem válla­lok feladatot egyik párt kép­viseletében sem. Válaszom e kérdésre az, hogy én az együttműködésnek és nem a szembenállásnak vagyok a híve, márpedig a mai poli­tikai gyakorlatban a pártok megosztják az embereket és így nem az együttműkö­désre, hanem az egymás- elleniségre pocsékolják az energiákat, és én ezt közös­ségellenesnek ítélem meg, tehát ebben nem kívánok részt vállalni. Ügy gondo­lom, hogy nem pártokat, hanem a körzet lakosságá­nak érdekeit kell szolgálni és ennek egy független je­lölt jól meg tud felelni. Ha lehetőséget kapok a választókörzet képviseleté­re, én nem tudok máról hol­napra lényeges javulást ígérni az itt élő emberek­nek, de tudom ígérni az emberséget, az ügyek eldön­tésében és az állandó kap­csolattartást választóimmal. Fel tudom vállalni a vá­lasztókörzeti érdekek adott lehetőségek közötti érvénye­sítését. Kész vagyok minden olyan erőt támogatni, mely a gazdaság élénkítésére tö­rekszik. Ügy ítélem meg, hogy a mai politikai viszo­nyok között méltánytalanul keveset foglalkozunk a gaz­dasági problémák megoldá­sával, pedig ez meghatáro­zó jövőnket illetően. Ettől függ ugyanis országunk PETRECZKV TIBOR (Pásztói választókerület) Bemutatkozásnál az első gondolatom az, hogy köszö­netét mondjak mindazok­nak, akik ajánlószelvényei­ket részemre eljuttatták, il­letve segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a 2. sz. egyéni választókerület listájára, mint független, pártonkívüli a 11. sorszámú helyre fel­kerültem. 1935-ben születtem, 1938- tól Pásztón lakom, mivel apám itt vett részletre gyógyszertárat, amelyet 1950-ben államosítottak. A négy elemi elvégzése után Gödöllőn, a premontrei gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Itt szer­zett tapasztalataim alapján, az oktatási reformunkban feltétlenül lehetőséget kell teremteni arra, hogy az egy­házaknál felhalmozódott hu­mán és szellemi tudás az ifjúság birtokába jusson. A nyolcosztályos gimnázium és az egyházi iskolák meg­szűnte miatt a hatvani Baj­za József Gimnáziumban érettségiztem 1953-ban. Ez évben felvételt nyertem a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerész-tudo­mányi karra. Az 1956-os eseményeket Budapesten él­tem át. A diplomám megszerzését követően 1958-ban a kiste­renyei gyógyszertárba ke­rültem. majd két év szak­mai gyakorlat leteltével he­lyettesítő gyógyszerészként a megye gyógyszertáraiban több alkalommal is helyet­tesítettem. 1964-ben Pásztón sport­köri elnöknek választottak, eközben járási tanácstag­ként, később mint tanács­tag, illetve egészségügyi ÄB- elnökként tevékenykedtem társadalmi munkában, bár párttag sosem voltam. Húsz éve a Nógrád Me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat laboratóriumát ve­zetem. Munkakörömnél fog­va a megye ipari üzemeit rendszeresen látogatom, en­nél fogva széles körű infor­mációkkal rendelkezem, nemcsak a 2. sz. választási körzet, hanem az egész me­gye polgárait foglalkoztató problémákról is. A válasz­tópolgárok gondjai az én gondjaim is, én is a bérből, fizetésből élők táborához tartozom. Tudom. milyen erőfeszítést igényel műszak után, hétvégeken kiegészí­tő munkákkal a már elért életszínvonal megtartásá­hoz a szükséges anyagiakat előteremteni. S mindazért, mert a főfoglalkozásban végzett munka folyamato­san elértéktelenedett. A kü­lönböző központi szabály­zók, a bürokrácia, az adó, mind a mezőgazdaságban, mind pedig az iparban a munka és a vállalkozások hatékonyságát napról nap­ra csökkenti. A megoldásra váró prob­lémák két részre bonthatók a 2. sz. választókörzetben: Bátonyterenve és Mátra- terenye térségében az ipar és a bányászat új alapokra helyézése (a mizserfai, mát- ranováki szénvagyon, mely­nek kutatására több 10 M Ft-ot fordítottak, ezen te­rület gazdaságos kiterme­lését felül kell vizsgálni). A pásztói, káliói részen nemzetközi megítélése, ez lehet jólétünk alapja, ettől függ gyermekeink jelene és jövője és ez teremti meg az egyre szaporodó rászorultak gyámolításához szükséges pénzügyi alapokat. Fontosnak tartom az ér­dekeltség megteremtését az élet minden területén. Visz- sza kell állítani a munka becsületét. Nem csak munka­helyeket kell megszüntetni, hanem az értelmes munka­végzés lehetőségeit is ki kell alakítani. Térségünk adottsá­gai (nagyfokú ingázás, nem a legmagasabb szintű mun­kakultúra) miatt — ha erre nem készülünk fel időben — súlyos foglalkoztatási gondok elé nézünk. Híve vagyok a valós anya­gi alapokon nyugvó helyi önigazgatás erősítésének. Val­lom, hogy a társadalomban felhalmozódott feszültsége­ket csak békésen, elvszerű kompromisszumokon keresz­tül szabad feloldani. Mindannyiunknak tudatá­ban kell lenni annak, hogy március 25-én nagy jelen­tőségű választások előtt ál­lunk, döntenünk kell továb­bi sorsunkat illetően. Arra kérem a választópolgárokat, hogy minél nagyobb szám­ban éljünk ezzel a jogunk­kal. Egy boldogabb jövő ér­dekében azokra az egyéni jelöltekre és politikai pár­tokra adjuk le voksunkat, akikben a legnagyobb ga­ranciát látunk a szükséges változások békés úton tör­ténő véghezvitelére. Bízom benne, hogy a választási eredmények ezeket az elvá­rásokat fogják igazolni. életerős kisgazdaságok meg­alakítását, de nem a tsz-ek lerombolásával. Több, megoldásra váró feladatot érintettem, és hol van az egészségügy-, ifjú­ság-, lakáskérdés, és lehet­ne sorolni helyileg és or­szágosan a megoldásra váró gondok egész láncolatát. A láncolatsor megoldását az alapoknál kell megkez­deni: — létre kell hozni a helyi önkormányzatokat, melyek az adottságaiknak megfelelően működnek, — életerős kisgazdaságok­kal versenyre kell késztetni a nagyüzemeket, — a vállalkozókat min­den eszközzel támogatni kell. Mindkét területen a visz- szatérítéseket csak évek múlva kezdjék visszafizetni, miután már gazdaságilag megerősödtek. — A vállalatokat, ipari üzemeket az elavult sza­bályzóktól mentesíteni kell, hogy gazdálkodni tudjanak, érdekük legyen az önkölt­ség csökkentése. Az értékek növekedésével, pénzünk megerősödésével a nemzet megindulna a fel- emelkedés útján. Kérem, hogy a fentiek megvalósításában közre­működhessek, szavazataik­kal támogassanak. MATE LÁSZLÓ (Pásztói választókerület) Négygyermekes munkás­szülők gyermekeként 1942- ben születtem Etesen. Szü­leim ma is ott élnek. Édes­apám 41 évig dolgozott a kisterenyei szénbányában. Gyerekkoromban úgy éltünk, mint a hozzánk hasonló nagycsaládosok, akiknek egy keresetből kellett megélni. A módosabb falusi gazdák földjein dolgoztunk nagyon keményen mi is, gyerekek. Egyetemi éveim alatt, a nyá­ri időszakban én is a kiste­renyei bányaüzemben vállal­tam munkát. ' A salgótarjáni gépipari technikumban jártam közép­iskolába, amely intézményre ma is meghatottsággal gon­dolok. Az akkori tanáraim keltették fel bennem az ér­deklődést a műszaki ismere­tek iránt. Elvégeztem a Budapesti Műszaki Egyetemet, ahol gépészmérnöki és mérnök­közgazdász képesítést szerez­tem. Feleségem a kisterenyei postahivatal dolgozója. 1971-től dolgozom a Ganz Acélszerkezeti Válla­lat mátraterenyei gyáráhan, 1980-tól a gyár igazgatója vagyok. A 2. sz. választókörzetben levő gazdálkodó szervezetei­ben dolgozók képviselői ke­restek meg, hogy vállaljam el az országgyűlési képvise­lőjelöltséget. Szakszervezeti támogatással a bérből és fi­zetésből élők. a nyugdíjasok érdekeit kívánom képvisel­ni. Számomra nem kell meg­mondani „kívülről”, hogy mi foglalkoztatja a dolgozó em­bereket, mi fáj a nyugdíja­soknak, hogyan élnek falun az emberek, itt éltem és itt élek közöttük. A mai helyzetet Petőfi Sándor szavaival tudnám jellemezni: „Megint beszé­lünk, s csak beszélünk / a nyelv mozog, s a kéz pihen; / Azt akarjátok, hogy Magyarország / inkább kofa, mint hős legyen.” Ma rengeteg ígéret hang­zik el az emberek felé, ezt még március 25-ig lehet ten­ni, de utána a tettekre kell, hogy sor kerüljön. Elképzeléseimet 25 éves közéleti tapasztalataim alap­ján tudom megfogalmazni. A bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok ma már egyre türelmetlenebbek. Élni, meg­élni szeretnének. A jobb éle­tet csupán vágyként kényte­lenek megélni, pedig ez a szükségletük. Választóimnak munkát, becsületet és biz­tonságot óhajtok. Mindannyiunk számára azt kívánom, hogy egy új társadalmi rendszert békés úton teremtsünk meg. Meg­értésre, nyugalomra és szét­húzás helyett összefogásra van szükség. A széles körű demokrácia párosuljon rend­del, fegyelemmel, mert csak így számíthatunk a gazda­sági építőmunkában a nyu­gati országok támogatására a hazai vállalkozások fellen­dítésében. A legfontosabb tennivalók máris sokasodnak. A válasz­tások után én a gazdaságra - helyezném a hangsúlyt. Gaz­dasági stabilitásunk megva­lósítása a szabad vállalko­zások kibontakoztatásával képzelhető el, amelyekhez biztosítani kell kedvező hi­telfeltételeket, szükséges az adórendszer gyökeres meg­változtatása. A falun élő embereknek vissza kell adni a föld tu­lajdonjogát, lehetőségeink­nek megfelelő anyagi reha­bilitációban kell részesíteni őket. A föld magánjellegű megműveléséhez kedvező feltételeket kell teremteni. A parasztságnak meg kell ad­ni azt a lehetőséget, hogy maguk döntsék el, hogyan kívánnak dolgozni, szabadon szövetkezve vagy egyéni gazdálkodóként. A gazdasági teljesítmények javításának elengedhetetlen feltételének tartom a társa­dalmilag igazságos bérek és keresetek megvalósítását. Ab­ból indulok ki, egy piacgaz­daságban a munkaerő is áru­ként viselkedik, következés­képpen a munkaerő árát, vagyis a munkabért a mun­káltatónak meg kell fizetni. A munkabérnek fedezni kell olyan létfenntartási költ­ségeket, mint a lakásfenn­tartás, kultürálódás, egész­ségmegóvás, önképzés, utód­nevelés — biztosítani kell a tisztességes megélhetést. Az infláció fő kárvallott­jai a szociálisan egyébként is többszörösen hátrányos helyzetű társadalmi rétegek — közöttük a nyugdíjasok. A maradék elven működő szo­ciálpolitika megérett a tel­jes megújításra. Mindenki­nek biztosítani kell a tisz­tességes megélhetést, a méltó nyugdíjakat, s az alacsony nyugdíjak vásárlóerejének megerősítését. Ezen érdekeket és célokat kívánom tisztességgel kép­viselni. Erős hittel, becsület­tel dolgozzunk együtt Nógrád megye boldogabb jövőjéért, felemelkedéséért. DR. SA1UDOR LÁSZLÓ (Salgótarjáni választókerület) Zagyvapálfalva—Kistere- nye—Salgótarján. Köz­lekedésben nem a legéssze­rűbb útvonal, egy életpálya során azonban jelenti a szü­lőfalut, a boldog gyermekkort, az iskolákat, az első sport­sikereket, az első munkahe­lyet, a felnőtté válást, a csa­ládi otthont, szinte mindent: rokonokat, barátokat, isme­rősöket, munkatársakat, a gyönyörű természeti környe­zetet, az ifjúságot minden élményével. De jelenti az el­ső csalódásokat, a nehézsé­geket, a kudarcokat, a konf­liktusokat, a meg nem ér­tést is. Így együtt jelenti a szülőföldet, az itt nehéz kö­rülmények között élő embe­reket a maguk tehetségével, őszinteségével, nyíltságával. 40 éves vagyok, közgaz­dász, a Magyar Szakszerve­zetek Országos Szövetségé­nek közelmúltban megvá­lasztott alelnöke. Korábban hét évig dolgoztam a tűz­helygyárban, majd 1987-ig a pártapparátusban és egy évig a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára voltam. Feleségem a Pénz­ügyi és Számviteli Főiskola adjunktusa, szintén közgaz­dász. Két leányunk van, ki­egyensúlyozott családi életet élünk. Ez jelentette és je­lenti most is azt a biztos hát­teret. amely a közéleti mun­ka legalapvetőbb feltétele. A sors kiszámíthatatlan­sága, hogy ebben a hónap­ban kétszer is sor kerül sze­mélyem megmérettetésére. Március első napjaiban a szakszervezeti kongresszu­son négy jelölt közül kap­tam bizalmat, most azonban hazai környezetben kell mér­legre állnom. Hiszem, hogy az elsőhöz hasonlóan a má­sodik is tisztességes körül­mények között, nemes ver­senyben megy végbe. Meg­győződésem az is, hogy a salgótarjáni választópolgá­rok még ebben a szép ígé­retekkel teli, összekavaro- dott viszonyok között is fe­lelősen alkotnak véleményt, felismerik valós érdekeiket, az érdekeiknek legmegfele­lőbb jelöltre adják szavaza­tukat. Akik ismernek — hiszem, hogy ők vannak többen —, tudják, igazolják mindig an­nak a híve voltam, hogy egy ember a saját munkája, erő­feszítése, teljesítménye és magatartása alapján legyen értékes, vagy értéktelen, a főnöki dicsérő szó helyett mindig többre értékeltem, ha szélesebb körben van visszhangja a tevékenysé­gemnek. Az élet úgy hozta, hogy hosszabb ideje a nyil­vánosság kontrollja előtt végzem a munkámat és be­vallom, hogy én szere­tem a nyilvánosságot még akkor is, ha ez nem mindig kellemes. Becsületességre, következetességre nevel, fo­lyamatos számonkérést tesz lehetővé. Mindig tiszteltem azokat az embereket, akik hittel, meggyőződéssel szolgáltak ügyeket, ha kellett, tudták két végéről égetni a gyer­tyát, áldozatokat is hoztak, tisztességük, személyes vonz­erejük hatott másokra is. Ma­gam is igyekeztem e normák szerint élni, közösségekért dolgozni, ezért konfliktuso­kat vállalni, vitázni, érvelni, ha kellett, csatázni a változ­tatásokért. S most nehéz szívvel lá­tom, hogy ma a társadalom egy része, a gomba módon szaporodó új próféták a ko­rábban küzdelmet vállaló­Ha egyetért velem, tisztel­jen meg bizalmával és sza­vazatával ! kát csak akkor hajlandóak elismerni, ha kifordították a a köpenyt, ha új színű mez­ben jelennek meg. Furcsa igazság az, ahol a demokrá­ciát hirdetők jogot formál­nak a címkézésre, az igaz­ság egyedüli letéteményesei­nek vallják magukat. A csalhatatlanságot, a téved­hetetlenséget ismerjük, köz­vetlen kárvallottjai is vol­tunk. Valamennyiünk — de főleg a bérből és fizetésből élők — érdeke, hogy ebben az országban még egyszer ne jöhessen létre ellenőriz­hetetlen hatalom. Én azt vallom, hogy a politikai és gazdasági hatalom csak erős, szervezett társadalmi kont­rollal működhet, egyetlen ré­teg se válhasson kiszolgál­tatottá amiatt, hogy vidéki, más a neme, vallása, nemze­tisége, meggyőződése, vagy hogy van-e tőkéje, tud-e vál­lalkozni, vagy „csak” mun­kaerejével, alkotókészségé­vel rendelkezik. Jövőnk szempontjából e kérdéseket nemzeti sorskér­désnek tekintem, s mint ilyeneket, pártérdekeken fe­lül emelkeidve tudom csak értelmezni. Ezért vállalom a pártoktól független képvise­lőként történő jelölést. Nem hatalmat akarok, szolgálatot vállalok, a Salgótarján és környékén élő, hatalommal nem rendelkező kisemberek képviseletét.

Next

/
Thumbnails
Contents