Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-12 / 61. szám
1990. MÁRCIUS 12.. HÉTFŐ NOÍiRAI) 3 750-esek klubja Független képviselőjelöltek DOMBI ftIUDRAS (Salgótarjáni választókerület) Amikor úgy határoztam, hogy részt veszek a képviselőjelölt-választáson, soksok ismerős, kolléga és barát tette fel a kérdést: mi inspirált erre? Én minden* esetben elmondtam, hogy tősgyökeres salgótarjániként, megyénk és a megye- székhely gondjait, problémáit ismerve, az elmúlt esztendőkben végzett megannyi társadalmi-közéleti megbízatás után úgy érzem, megválasztásom esetén méltóképp tudnám szűkebb pátriánk, a választókerület állampolgárait képviselni. Nem utolsósorban azt gondolom, hogy egy változásra-változtatásra fogékony új generáció tagjának vallhatom magam, s ebben a korban, az ember alkotóereje teljében sokat tehet földijeiért. A bemutatkozásra biztosított szűk terjedelemben nehéz egy teljes életutat. és a komplex programot az olvasó elé tárni. Ezért engedjék meg, hogy vázlataiban, az általam leglényegesebbnek ítélt gondolataimat tolmácsoljam most önöknek. Dombi András vagyok. Kereskedőcsalád gyermekeként 1946. október 8-án születtem. Barátaim, ismerőseim, életem, munkám — némi kis kitérővel — Nógrád megyéhez, Salgótarjánhoz köt. Középiskolai tanulmányaimat Miskolcon végeztem, majd Budapesten a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán szereztem diplomát. Fiatalon, huszonhét évesen lettem a megyei szikvíz- és szeszipari vállalat igazgatója, majd a vendéglátás területére kerültem. 1978. szeptember 1-től a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója vagyok. Munkám mellett — mint az imént is említettem — számos társadalmi megbízatásnak teszek, tettem eleget. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság titkáraként tevékenykedem, a megyei nehézatlétikai szövetség elnökeként 12 éven át vettem részt a szövetség irányításában. Jelenleg megyei tanácstagként Salgótarján városkörnyéke megyei tanácstagi csoport elnöke vagyok.Családi állapotom nős, két gyermeket nevelünk. Az elmúlt hetekben á választópolgárokkal való ismerkedésem, beszélgetéseim alkalmával számos dologban egyetértettünk. Többek között, de elsőként abban, hogy választástól, kampánytól függetlenül óvakodni kell az ígéretektől. Erre törekszem jómagam is, mert világosan látom, hogy a választópolgár méltóságát elsődlegesnek kell tekintenem. De számos, konkrét, a munkával és a mindennapokkal kapcsolatos témákban is beszéleettem a választópolgárokkal. Tapasztaltam, hogy eléggé nagy a lakosság körében a bizonytalanság. Tartanak az életszínvonal további romlásától, a jövedelmek polarizációjától, aggódnak a határainkon túl élő magyarokért, kinyilvánítják, hogy a külföldi tőkét végre a termelőszektorba kellene áramoltatni, s hogy mihamarabb meg kellene szüntetni a főváros-város- Ealu közötti óriási megkülön- . böztetéseket, melyek között például az alapvető szolgáltatások díjtételeinek óriási különbségét emlegetik. Mint azt sokszor elmondtam, a vidéki Magyarország felvirágoztatásáért mindezek a problémák megoldását megválasztásom esetén képviselni kívánom. Az elmúlt negyven évben ugyan nagyot léptünk előre, de gyártottunk gondokat is, s ezeket meg kell szüntetnünk. Szükség van új munkahelyekre, az ipar korszerűsítésére, nyugodt, biztos létkörülményekre. E célok megvalósítására inspirál két gyermekem jövője és környezetem szociális biztonságának megteremtése is. Szeretném, ha a tisztességgel dolgozók biztonságban élnének, ha a gyereknek jutna tavaszi cipőre, az asz- szonynak háztartásra, pén- ■zünk könyvre, színházra. Ezeket pedig csak együtt tudjuk megteremteni, s eredményét együtt élvezhetjük. Ha pedig mindezeket megvalósítjuk, biztos vagyok abban, hogy Nógrád megye nem lesz az ország mostohagyermeke, s elérjük mindazt, amire közösen vágyunk. Ezért kérem támogatásukat: én önökben bízom, önök bízzanak bennem. DR. HHUnSI BELM (Szécsényi választókerület) Kedves nógrádi honfitársaim! 1931-ben születtem munkáscsaládból, Etes-Albert- aknán. Édesanyám ma is ott él. A kereskedelmi középiskola után 1954-ben elvégeztem a Közgazdaságtudományi Egyetemet. Azóta hivatásos diplomata vagyok. Külügyminiszter-helyettessé 1989. január elsején neveztek ki. Hazánkat, s benne szülőföldünket, a Cserhát és a Karancs vidékét mély válság sújtja. Úgy vélem, hogy szülőföldemen azzal tudok a legtöbbet segíteni, ha nem a pártprogramok szorításában, hanem az itt elő emberek többségének közös óhaja alapján alakítom ki képviselőjelölti célkitűzéseimet. Napjaink legsürgetőbb feladatának a békés átmenet megvalósítását tekintem, amelyhez mindenekelőtt rendre és nyugalomra, a széthúzás helyett összefogásra, a törvényesség betartására van szükség. A válságból csak a széles körű demokrácián keresztül vezet az út, amely ugyanakkor kizár mindenféle szélsőséges megnyilvánulást. A népakarat érvényesülése és nyugalom nélkül nem számíthatunk sem békés építőmunkára, sem a Nyugat támogatására, de a hazai vállalkozások fellendülésére sem. Őrizzük meg múltunk feledésbe merülő értékeit! Fejlesszük tovább mindazt, amely az egyetemes haladást szolgálja és hazánk nemzetközi tekintélyét erősíti! Gazdasági talpra állásunk elképzelhetetlen a szabad vállalkozások kibontakozása nélkül. Kedvező körülményeket kell biztosítani a vállalkozások számára mind a hitelfeltételek, támogatások, mind pedig az adórendszer gyökeres módosítása révén. Ez járulhat hozzá leginkább új munkaalkalmak teremtéséhez is. A parasztságnak vissza kell adni a föld tulajdonjogát, anyagi és erkölcsi rehabilitációban kell részesíteni. A föld munkásai maguk dönthessenek arról. hogy szabadon szövetkezve vagy egyéni gazdálkodóként kívánnak-e boldogulni. Mindenkinek biztosítani kell a tisztességes megélhetést, a méltó nyugdíjakat, s az alacsony nyugdíjak vásárlóerejének megőrzését. Folytassuk töretlenül az elmúlt időszakban követett külpolitikánkat, óvjuk hazánk függetlenségét, biztosítsuk az építőmunka békés feltételeit, nemzeti érdekeink következetes érvényesítését! Fokozott erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy megyénk, különösen a szécsényi választókörzethez tartozó terület elmaradását felszámoljuk. Ezt tekinteném képviselői tevékenységem legfontosabb céljának. Azon szeretnék munkálkodni, hogy: egyre több elhelyezkedési lehetőséget teremtsünk körzetünkben és a közeli térségekben; — hozzásegítsük az , arra vállalkozókat egyéni vagy csoportos külföldi munkaszerződésekhez; — a térség bányáit csak akkor zárják be, ha terme- lésük bizonyíthatóan, tartósan versenyképtelen az im- portenergia-árakkal. A felszabaduló munkaerő központi segítséggel találhasson új munkaalkalmakat; — elősegítsük az úthálózat, a távközlési rendszer fejlesztését, továbbá azt, hogy a térség minden települése egészséges ivóvízhez jusson; — a megyénkben é ő szlovák nemzetiség ténylegesen élhessen törvényes kisebbségi jogaival és a cigányság foglalja el méltó helyét körünkben! Erős hittel és tiszta erkölcsökkel dolgozzunk együtt a Palócföld boldogabb jövőjéért, országunk felemelkedéséért! GECZY IMRE (Szécsényi választókerület) Nógrádmegyerben születtem 1922-ben. Földművelő parasztcsaládból származom. Négyen voltunk testvérek, mindnyájan fiúgyermekek. Szüléinknek saját tulajdonú földjük volt. A szülői háznál nőttünk föl, hárman a földművelésből éltünk, addig, amíg a Rákosi- féle parasztpolitika tönkre nem tette a magyar paraszti életet. 1945-ben nősültem. Hamar megcsaládosodtunk, 1948-ban már két leánygyermekünk volt. Hogy családomnak a megélhetést biztosítani tudjam, az iparba mentem dolgozni. Gyári munkás lettem, segédmunkásként kezdtem a gyári munkát. Később átképzéssel a forgácsolószakmát tanultam meg. Jól dolgoztam, és jól is kerestem. A jövőmet már az iparban alapoztam meg. Szakmai ismeretemet tovább növeltem, egyéves művezetőképző tanfolyamot végeztem, és műszaki beosztásban dolgoztam. Több vállalatnál is dolgoztam. 1960-ban, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél helyezkedtem el, esztergályosként. Később elvégeztem a gépipari technikumot és művezetői beosztásom volt. A Dexion-üzem beindulásakor saját kérésemre a szerszámkészítő műhelyben gyalusként dolgoztam, egészen nyugdíjazásomig. Ügy érzem, hogy röviden ismertetett önéletrajzom tükrözi az akkori idők társadalmi helyzetét. A parasztfiatalok mind az iparba menekültek és ott is maradtak. Apáink pedig beléptek a téeszbe. így bomlott fel a magyar egyéni paraszti élet. Én, az iparban a számításomat megtaláltam. Az ipar fejlesztése magával hozta a magasabb életszínvonal lehetőségét. Ez mind a lakáskultúrában, mind a közművelődésben és a mindennapi életben is megmutatkozott. Mindenki számára volt munkalehetőség. Dolgoztunk, megéltünk. Gyermekeink szakmát tanulhattak, sokan középiskolát, vagy a tehetségesebbjei az egyetemet is elvégezhették. Tehát jó világ volt. Igaz, ma erről már senki sem beszél, de annak sok oka van. A 40 éves egypártrend- szerben eluralkodott az önteltség, a bürokrácia és a korrupció. Mindent csináltak, jót és rosszat egyformán. Soha senki nem mondhatta, hogy ez vagy az nem jó. Ha lettek volna, akik áll j t parancsolnak, akkor nem jutott volna országunk a mostani válságos helyzetbe. Családos emberek munkanélküli-segélyből tengetik életüket, pedig szívesen dolgoznának. Az infláció megállíthatatlan, az államadósság egyre növekszik, az emberek szorongást éreznek és elbizonytalanodnak. Így felvetődik a kérdés, van-e kiút? Igen, van! Ha a háború után a semmiből ez az ország fel tudott épülni, akkor ma különösen van esély arra, hogy a gyárak, bányák és a mezőgazdaság üzemeljenek, minden ember számára legyen munkalehetőség, és a munkájából megéljen a családjával. Ehhez elsősorban a nemzeti összefogás szükséges. Igaz, nagyon nehéz ma olyan kifejezést megszövegezni, amelyet mindenki egyformán értelmez. De meg kell találni ennek a nemzetnek azt a közös célt, amelyben mindenki a közösséghez való tartozást érzi. Békés egyetértésre van szükség a társadalmi élet megújulásához. Kell, hogy a most következő szabad és független, demokratikus választáson a társadalom minden rétegéből, az Országgyűlésbe került képviselők színe-javából. tevődjön össze a kormány egésze. Kell, hogy a nép okos gyülekezete vegye kezébe az ország irányítását, és a parliament ellenőrizze a kormány munkáját, így soha többé ne jöhessen létre diktatúra ebben az ; országban. Mind a társadalomnak, mind pedig az egyénnek meg kell tanulni azt, hogy mi az ő érdeke, és azt, hogyan akarja megvalósítani? Békés egyetértésre van szükség a demokratikus átalakuláshoz. A demokratizálásban az emberek a reformtól várják a szabadságot, a békét, a munkát és kenyerei, illetve egy általános. életszínvonal-emelkedést. Vagyis egy jó világot. É cél érdekében kívánom én is minden tehetségemmel, emberi tisztességgel végezni a munkámat az Országgyűlés munkájában, ha a választópolgárok bizalmukkal és szavazatukkal hozzásegítenek ahhoz, hogy mint független országgyűlési képviselő bekerülhessek a parlamentbe, ahol az ország sorsát intézik. Köszönöm bizalmukat. DR. ZOMBORKH BÉLA (Balassagyarmati választókeiület) Dr. Zomborka Béla szaporodásbiológus állatorvos vagyok. Ebben a választó- körzetben, Tolmácson születtem parasztcsaládban. Diplomám megszerzése, 1956 óta a megyében dolgozok. Balassagyarmaton éltem 1956— 1967-ig, és az akkori mesterségestermékenyítő állomáson dolgoztam. Innen 1981 - ben mentem vissza a szaporodásbiológiai munkakörbe a balassagyarmati állomásra, ahol most is dolgozom. Pártonkívüli, pártoktól független képviselőjelöltként programomat az alábbiakban foglalom össze röviden : Nemcsak a munkához való jogot, de a munka lehetőségét is biztosítani kell vidéken is, falun és kisvárosokban. Ezért munkahelyekre van szükség, s ezt kisvállalkozások létesítésével lehet elérni. Ehhez vállalkozásbarát jogszabályra van szükség, csak így lehet mozgósítani a magántőkét! Legyen a munkának . ismét becsülete! Nyerje el becsületét a tudás, mert csak így ösztönözhetjük az ifjúságot magasabb tudáselérésre. A munka értéke tükröződjön az emberi és anyagi megbecsülésben! Legyen a dolgozónak be- • csülete az új társadalomban, ha már a dolgozók államában nem volt! Minden magyar állampolgárt egyenlő jog illessen meg! Fel kell számolni a vidéken élők hátrányos helyzetét, ezért az állami költségvetés igazságosabb elosztásáért harcolok. Igazságosabb szemléletre van szükség a társadalmi és gazdasági élet minden területén. A kamatadó törvénytelen, meg kell szüntetni! Üj bérezési rendszert akarok! A végzett munkát fizessék, ne a széket, a beosztást! önkormányzatot a településeknek, de ne üres kasszával, pénz nélkül! Nem kell földosztás, de kell a tulajdonjog rendezése és örökölhetősége! Aki meg akarja művelni ősei földjét, annak oda kell adni! Aki nem műveli, nem kéri, az kapjon tisztességes bérleti díjat! Független, nyitott, baráti külpolitikát, kölcsönösségen alapuló becsületes nemzetiségi politikát és csak védelmi célú katonapolitikát támogatok. Íme, Kedves Választó! Van miért küzdenünk, hogy a sokat emlegetett Európa Házban mi vidékiek is otthon lehessünk, ne csak megtűrtként, hanem tulajdonosként! Ehhez a küzdelemhez kérem segítségét, bizalmiét a szavazata révén! Bizalmát megköszönöm!
