Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-11 / 60. szám
NOGRAD 1990. MÁRCIUS 11., VASÁRNAP Megállapodás a szovjet csapatok magyarországi kivonásáról (Folytatás az 1. oldalról.) után magyar újságíróknak Eduard Sevardnadze. — Azt hiszem, jobb lett volna, ha korábban meg tudtuk volna kötni ezt az egyezményt. A mai tárgyaláson kifejtettem, hogy az egyezmény aláírása a szovjet csapatok magyar- országi kivonásáról megszabadítja kapcsolatainkat a múlt terheitől. A Szovjetunió-beli demokratizálás és a Magyarországon zajló folyamatok feltételei között új szakasz nyílik előttünk, minőségileg új kapcsolatok alakulnak ki a két szomszédos állam között. Ezek a kapcsolatok a teljes bizalom, a jószomszédság, a szövetségei kötelezettségek elveire épülnek — hangsúlyozta a szovjet külügyminiszter. Sevardnadze teljesen helyénvalónak nevezte, hogy az országos listát állító 12 magyar párt képviseletében megfigyelőként részt vett a tárgyaláson három magyar ellenzéki személyiség is. (Demszky Gábor, Kosa Lajos és Raffay Ernő ugyanakkor a jövő június 30-i csapatkivonási határidő miatti elégedetlenségük de- I monstrálására az aláíráson nem vett részt.) Sevardnadze úgy vélekedett, hogy a kivonásról szóló döntést nemcsak kormányok, hanem társadalmak hozzák. Mind a magyar mind a szovjet társadalomban vannak olyanok, akik támogatják, s olyanok is, akik vitatják a döntést. Amikor a szovjet külügyminiszter figyelmét a magyar újságírók felhívták arra, hogy az ellenzékiek a határidő miatt bírálják a kormány álláspontját, továbbá úgy vélik, hogy a megállapodás mostani aláírásával a szovjet vezetés a választási küzdelem hajrájában a Magyar Szocialista Pártot támogatja, á miniszter kérte, hadd ismerkedjen meg a három megfigyelővel. Elmondta nekik, hogy a mongóliai csapatkivonáskor, a középeurópai haderőcsökkentéskor. és egyéb leszerelési intézkedésekkor sem az volt a cél, hogy a Szovjetunió bárkit is támogasson. Ezek a lépések a szovjet politika általános vonalába illeszkednek, céljuk pedig olyan helyzetet teremteni, hogy szovjet csapatok egyetlen idegen országban se tartózkodjanak — hangoztatta. A két külügyminiszter szombaton a szovjet külügyminisztérium vendégházában először a két küldöttség plenáris ülésén folytatott eszmecserét, majd négyszemközt tárgyalt. Ezután került sor az egyezmény aláírására. Somogyi Ferenc külügyi államtitkár, az MTI tudósítójának az ellenzéki képviselők fenntartását kommentálva elmondta, hogy felelősen a kivonás időpontja és ütemezése nem feszíthető tovább. Ezzel ugyanis már fel- bomlana a mielőbbi és rendezett kivonás egyensúlya. A tárgyalások utolsó szakaszában így is sikerült két hónapot lealkudni, hiszen a szovjetek 1991. augusztus 31 -ét jelölték meg végső határidőnek. Ezt a két hónapot úgy sikerült lefaragni, hogy . Magyarország megvásárol mintegy 260 szerelvényt kitevő üzem- és kenőanyagot, s hozzájárult, hogy az ezek tárolására használt tartályokat a szovjetek hazánkban értékesítsék. Az aláírás után Sevardnad- ’ ze ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. A honatya visszapillant (Folytatás az 1. oldalról.) nokat gyárt, azokat lehet vásárolni. Második esetben az új alkotmány tervezetének vitájában kértem szót, s továbbítottam választópolgáraim ez irányú véleményét. A februári ülésszakon az oktatási törvény módosítását szorgalmaztam, kifejtve az iskolák szektorsemlegességét, de figyelmeztetve ennek veszélyeire. Röviden: legyen állami, egyházi és magániskola, de előfordulhat, hogy a jó képességű szegényebb gyerek nem juthat be a magasabb színvonalú képzést adó intézménybe. Javasoltam: legyen egységes tanterv, mert csakis így lehet egységes nemzeti műveltséget adni. — Ügy tudom, két bizottságban is dolgozik. — Igen. Régebbtől tagja vagyok az ifjúsági és sport- bizottságnak. . Szívügyem a fiatalság, mert ugyan mindenki megpróbál valamit tenni a tizen- és huszonévesekért, súlyos problémáikat valamiképpen orvosolni, de az ifjúságnak mégsincs igazi gazdája. Kitaníttatjuk a fiatalokat, de miután nem tudunk lakást adni, vagy éppen a hivatás gyakorlásához megfelelő körülményeket biztosítani, ezért sokan más országban keresik a boldogulásukat. Fennáll az a veszély, hogy elöregedik a társadalmunk. A magam lehetőségei szerint, igyekszem felszínen tartani a témát, segíteni és mások segítségét is elnyerni. Két hónappal ezelőtt beválasztottak a vagyonügynökséget szervező bizottságba. Ennek az lesz a feladata, hogy megakadályozza a nemzeti vagyon elkótyavetyélését. — Mit tett választókerülete, választópolgárai érdekében? — Ösztönöztem az üveggyárak önállósodását. Ez megtörtént, s az itt d.olgozók többet keresnek. Baglyason megszűnt a posta, az idős embereknek a levelekkel, a csomagokkal a városközpontba kellett bebuszozniuk. Felhívtam az illetékest, szóvá tettem a tarthatatlan helyzetet, s két hét múlva helyére került a konténerposta. A Gorkij-lakótelepen égető gond a tanulók elhelyezése: hat helyen oktatják az ezerkétszáz gyereket. Megakadályoztam, hogy elvegyék a fél iskolaudvart, parkolóhelyeket .építsenek ki az intézmény körül, mert elkerülhetetlen az iskola bővítése. Elintéztem, hogy a művelődési házat iskolai célra is hasznosítsák. Tevékenyen kivettem részemet a kábel- televízió létrehozásából, ha nem szorgbskodom, akkor ma nincs ez a hasznos tömegkommunikációs eszköz. Közbenjártam a Déryné úti ABC bővítése ügyében, sót kát kilincseltem az öblös- üveggyárral szembeni új üzlet megépítéséért. Segítő kezet nyújtottam több baglyasi családnak a gáz bevezetéséhez, Forgácson az utak rendbetételéhez, a szécsénvi úti közvilágítás kiépítéséhez. Jómagam adtam át az alsó állomáson az üzletházat. Óvodák, iskolák támogatására társadalmi munkát szerveztem. A felsorolást folytathatnám... — Hogyan ítéli meg újraválasztásának az esélyeit? Ha ismét bizalmat kapna a választóktól, mit tenne másképpen, mint eddig? — Esélyekről nem szívesen beszélek. Ami bizonyos: az MSZMP színeiben indulni manapság nem jelent előnyt, sőt talán inkább hátránnyal jár. Megmondom őszintén: nem leszek elkeseredve. ha nem jutok be ismét a parlamentbe. Az a vágyam, hogy baloldalt képviselője legyen Salgótarjánnak, s az lehet más is. A szóbajöhetők különben is fiatalabbak, agilisabbak. Amennyiben mégis nyernék, úgy megígérhetem: nem változtatok azon a szemléletemen, hogy még többet kell törődni az emberekkel. Ezen belül is kiemelten kell foglalkozni a szegényekkel, a hátrányos helyzetűekkel, akiknek a száma gyarapodik. Röviden szólva: a kétkezi dolgozók ügyét kívánom szolgálni, miként azt eddig is cselekedtem. Kolaj László Bolyai gimnazisták sikere Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) diákoknak. Az elődöntők győztese került az országos döntőbe, amelyet április 6- án rendeznek meg Budapesten a TIT-stúdióban. Az idei tanév országos környezetvédelmi vetélkedője a harmonikus fejlesztés gondolatkörében került lebonyolításra. A résztvevőknek olyan feladatokat kellett megoldaniuk szűkebb lakóhelyükön, amely kérdéskör kapcsolódik az ország és a világ környezet- védelmi gondjaihoz, illetve olyan megoldást találni, amely az élet zavartalanul továbbmenetét biztosítja. Az egyik elődöntő színhelye Budapest volt, ahol Csepelen, a Kvassay-zsilip- nél a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi és Víz-' ügyi Igazgatóság volt a házigazda. Az elődöntőn nagyszerű salgótarjáni siker született, mert öt csapat vetélkedéséből a Bolyai János Gimnázium Éethő Hajnalka, Heinz Frigyes, Novák István összeállítású együttese szerezte meg a győzelmet és bejutott az országos döntőbe. A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, a váci közgazdasági szakközépiskola, a dunaharaszti Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola és a budapesti Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakközépiskola voltak a bolya- isták ellenfelei. Keszler László, a rendező- igazgatóság informatikai osztályának főmunkatársa, az elődöntő egyik szervezője és lebonyolítója elismerően szólt a tarjáni diákok teljesítményéről. *— Nemcsak dolgozatuk volt a legjobb, hanem a tesztkérdésekre is ők adták a legjobb válaszokat. Dolgozatukban Salgótarján ólomszennyezését — a kibocsáj- tást, a hatást, és a szeny- nyezés megszüntetésének megoldását — dolgozták feL • Pontos méréseik voltak, s ebben a megyei Köjáltól is segítséget kaptak. Kitűnő, alapos munkát végeztek, s ezért a felkészítő tanároknak is a legnagyobb elismerés jár. Az elődöntő az izgalmas szellemi párbaj mellett más szempontból is élményt jelentett, A diákok a Hűllám nevű hajón leutaztak a Dunán a Kvassay-zsilipig, ahol megismerkedtek a létesítménnyel, megnézték a vízminőség-védelmi laboratóriumot is, a csapatokat kisérő tanárok pedig barlangjáráson vettek részt. Az áprilisban sorra kerülő országos döntő szóbeli, játékos vetélkedő lesz. (sí. 1.) „Száműzötté vált bennem a képzelet, hogy csak élvezni lehet' az életet.” 1963. szeptember 15-én Vácon születtem. Gyermekkoromtól kezdve óriási érdeklődést tanúsítottam a természet iránt, és otthon olyan nevelést kaptam, mely teret biztosított egyéniségem szabad kibontakoztatására. Így lett belőlem erdész. Már általános iskolás koromban a verőcei természetbarát szakkör tagjaként felfigyeltem arra az elképesztő természetpusztításra, amely a Börzsönyben történik. Akkor még érthetetlen volt számomra, hogy az általam tisztelt. idősebb korosztály miként lehet eszköze és részvétlen szemlélője ennek a káros folyamatnak. Az a gondolatom támadt, aki ma még gúnyos mosollyal, unott kézlegyintéssel intézi el ezt á problémakört, annak elég, hogy meghaljon valamelyik . hozzátartozója, vagy saját maga betegedjen meg, és holnap az életvédelem mindenre elszánt harcosa lesz.' Arra viszont én sem szá1 mítottam, hogy a sors az én családomat fogja Sújtani... A civilizációs ártalmak első áldozata a nővérem volt, majd a, szüleim kaptak daganatos megbetegedést. Szüléimét én ápoltam; és borzalmas volt látnom azt a hosszúra nyúlt, mérhetetlen szenvedést, amelyet riem részletezek. Bár lelkileg nagyon megviselt a haláluk, még betegágyuknál megfogadtam, hogy ezentúl minden energiámat a környezetvédelemért és az egészségügyért fogom fordítani. A középiskolában az álV"! falam létrehozott környezetvédő KLSZ-alapszervezet vezetője voltam, majd a hetvenes években is megengedett, illetve eltűrt természetvédelmi közösség, a Magyar Madártani Egyesület tagjaként tevékenykedtem. Ezután az ELTE természetvédelmi klubba léptem be, később a BME Zöld Kör, Kék Bolygó című lapjának szerkesztésében munkálkodtam. Sorkatonai szolgálatom letöltése alatt a pápai repülőtér légiforgalmát veszélyeztető madarak külföldön oly jól bevált, soly- ' mászattal történő riasztásának voltam első hazai gyakorlati kivitelezője és szellemi elindítója. Részt vet- ■ tem Vác utolsó zöldövezetének megmentésében, ormányos gázálarcban, VV- ruhában vezettem a CHI- NOIN hulladékégetője elleni sikeres tüntetést. A Biokultúra Egyesületben sajátítottam el a vegyszermentes mezőgazdaság alapjait, míg a Budapesti Természetgyógyászok Tudományos Egyesületében a kematerápián kívüli gyógymódokat, és nem hiányoztam a TÜLÉLÉS információs hálózat megalakításáról sem. A leghaladóbb alternatív nyugati eszmeáramlatokba nyertem betekintést a Maurer György által vezetett Interdiszciplináris Tudományos Diákkörben, majd az Életvédők Egyesületében tanultam meg a daganatos megbetegedések okelhárító életreform védelmi rendszerét — a makrobiotikát, továbbá a WALDORF oktatás alapelveit. Az Ifjúsági Környezetvédelmi Szövetség e. v. m. vezetőjeként két országos erdővédelmi konferenciát szerveztem — egyéni szorgalmazásomra alakult meg az erdőféltő magánembereket, környezetvédő és pártokat tömörítő ERDÖFRONT, mely a végveszélyben lévő magyar erdők megmentésére hivatott. Elindítója és vezetője vagyok az ökológia első hazai filozófiai alapítványát jelentő elméleti munkacsoportnak, idén meghívott előadója voltam az EKOTRANS nemzetközi közlekedési és környezetegészségügyi konferenciának. 1989 novemberében alapító tagja voltam a ZÖLD PÁRT-nak, majd képviselő- jelöltje Nógrád megye 4. számú választókörzetében. Február végén pedig a párt országps vezetését ellátó hét fős ügyvivő testület tagjává választottak. E választási versenyben őszintén reménykedek minden becsületes, tiszta magyar szív sikerében, és az összes demagóg, koncepciónélküli, pénzéhes, zsarnokságra törő személy ésúfos bukásában. A most' folyó választási kampány egyre élénkebben S emlékeztet az 1947. augusz- | tus 31-én lezajlott utolsó szabad választás egyes epi- Jf zódjaira. Akkor nem csak | egy csendesen menetelő embercsoport kötelező vonulá- || sát jelentette a szavazókéig lyiségekig, majd újra haza, I mint az utóbbi > választó-, sok. ■ ["..... • A háború előtüf alatti és az azt követő évekét ■ Déb- |f récén egyik külterületén I éltem le 250—-300 család kör ’ zösségében. A leggazdagabb S köztünk egy tiszthelyettes úr volt, akinek kétszobás | családi ház jutott. Az egy etil len vasutascsalád a miénk I volt. ahol az apa biztos munkahelyet bírt. Nem emlékszem olyan I esetre, hogy telepünkről bár-. | két is elvittek volna a reftd- - örök; lopásért, vagy más garázdaságért. A. nyomor I és az éhezés összekovácsolta a családokat. Múló ve- , szekedés csak miattunk, I gyerekek miatt létezett. Az 1947-es választás nap- 1 ján mi, tizenéves gyerekek ff reggeltől estig nz iskola előtt I ücsörögtünk, ahol (a válasz- | tási helyiséget rendezték be. Néztük az ünnepélyesen jö- Í vöket, majd sugárzó arccal távozó választókat. Csodál-. | koztunk, hogy ezért az öt’ I percért úgy „kinyalták" ma- | gukat, mint egy istentisztelt lette menéskor a templomba. I No. nem nyakkendőben . és . frakkban, hiszen nálunk tarn Ián 'legtöbben azt sem tudták, mi az. Az ünnepélyesség az emberi bel- | sőben volt, amely az arcukon sugárzott. Ki nézte akkor a ruhát, vagy cipőt? Lestük szavaikat, egymáshoz intézett mosolygós, de nem gúnyos kérdéseiket és válaszaikat: — Kire tetszett szavazni, Imre bácsi? — A békés jövönkre, Jancsi fiam. — A mi pártunk fog győzni István! — Isten segítsen benneteket szomszéd, de aztán úgy tegyetek mindent, ahogy ígértétek! — hallottuk. Emlékszem a szavazás napjára: délután kiszólt az egyik bizottsági ember: — Gyerekek, szaladjon már el valaki a Kondorék tanyájára megkérdezni, be tudnak-e jönni, vagy biciklin kivigyük a mozgóurnát? Tíznél is többen rohantunk — volt aki mezítláb — az öt kilométerre lévő tanyára és boldog volt az elsőnek érkező. Aztán elszomorodtunk, amikor az egyik lányuk közölte, hogy apjáék elmentek a szomszéd tanyással, aki befogott a szekérbe és összeszedte a tanyasiakat. Csalódást éreztünk, de nem a lefutott távolság miatt, hanem mert nem mi közölhettük velük a „küldetésünk” okát. Késő éjszakába nyúló beszélgetések, latolgatások voltak a kisebb^nagyobb csoportokban a kapuk előtt. É Tervezgették ia jövőt a fel- | nőttek, és mi gyerekek száj- tátva hallgattuk szavaikat, hiszen rólunk beszéltek. Ne- í künk akartak szép és bol- I dog jövőt. Egyetlen vészé- p kedésre sem emlékszem, jß hogy lett volna akkor és § előtte a kampány során. A p verekedés meg szinte is- I meretlen volt a felnőttek kö- É Zött, hiszen azt sem vették § jó néven, ha mi gyerekek g megütöttük egymást. Igen, akkor apáink és fj anyáink tudták, hogy a vá- § lasztás egy napig tart, mely Jj után országos jövőjüket az 1 általuk megbízottak fogják §i eldönteni Pesten és váró- í sunk központjában. Mi vi- É szont továbbra is abban, a § pártállásokra való tekintet- J tel sokszínű, de emberileg § mégis összetartozó közös- fj ségben fogunk élni, mely ff összefogott bennünket a há- j ború vérzivataraiban és re- 'é. ménykedö békés jövönkben | egyaránt. Bízom benne, hogy ami 1947 után apáinknak — sajnos — nem sikerült, az ne- § künk és fiainknak most, 1990.1 március 25-e után valóra j válik. Ezért legyünk méltó- é ak apáinkhoz a választó - é sok előtt, alatt és után. Ne | alázzuk meg egymást se testben, se lélekben á másképp gondolkodás miatt, hiszen minden becsületes magyar állampolgár egyet akar: jogállamot, melyben az EMBER emberhez méltóan fog szebb és jobb életet élni, közös erővel és ösz- szefogással. Mező Sándor • fr1^1;“- -f , ; j ' ;. *;r'i^-*. '.:. . • ' * • A Magyarországi Zöld Párt egyéni képviselőjelöltje MEDVECZKI ZOLTÁN A békés jövőre szavaztak 1947-ben...
