Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-09 / 58. szám
1990. MÁRCIUS 9., PÉNTEK NO(iRAI) 3 A KSH nógrádi igaigatósága jelenti Vendég voltam Forrai Ferencné igazgatónőnél Megyénk múlt eure - a számok tükrében Foglalkoztatottság Megyénk lakónépességének száma 1989-ben tovább mérséklődött. A csökkenést az állandósult vándorlási veszteség mellett az évek óta jellemző természetes fogyás okozta. Előzetes adatok szerint ugyanis tavaly szintén kevesebben születtek (2515). mint meghaltak (3204), így 689 a népességbeli természetes fogyás. A megye munkaerőhelyzete ellentmondásosan alakult. Nőtt ugyan, mintegy 12 százalékkal a gazdálkodó- szervezetek munkaerőigénye, azonban az elhelyezésre várók száma ennél nagyobb ütemben, közel négyszeresére bővült. A Nógrád Megyei Munkaügyi és Pályaválasztási Tanácsadó Intézethez 1990. január 1-re 1423 álláshelyet jelentettek be, a munkát kereső nyilvántartásba vettek száma pedig 647. A munkáltatók és a munkát keresők elsősorban szakképzettségi eltérések miatt nem találnak egymásra a munkaerőpiacon. A munkanélküliek egyhar- máda 31—40 éves, mintegy 40 százalékuknak már tcbb mint fél éve nincs munkahelye. Az év során 704-en részesültek munkanélküli-segélyben, egy ember átlagosan 4080 forintot kapott havonta. A munkanélküliek száma hónapról hónapra gyarapodott, februárban még csak 94-en voltak, év végén pedig már 445-en. Várható, hogy folytatódik ez a kedvezőtlen tendencia. A rubelrelációjú export visszafogása ugyanis részben a gépiparban, nagyobbrészt pedig a könnyűiparban okozhat majd foglalkoztatási feszültségeket. Növeli tovább a gondokat a Nógrádi Szénbányák felszámolása. Egészségügy Nógrádban 1989-ben az általános orvosi körzetek száma változatlan, 103 maradt, a gyermekgyógyászkörzeteké ugyanakkor 25-ről 28-ra bővült. Az egy évvel korábbinál kevesebb a betöltetlen orvosi körzetek száma: az általános körzetekben 5, a gyermekgyógyászatnál egy, így együttes arányuk az év végén 4.6 százalék volt. Ez az arány rosszabb az országos átlagnál (3,4 százalék). Az alapellátás műszerezettsége jelentősen javult. Az 1988. évivel azonos, 2149 a működő kórházi ágyak száma. Folytatódott a balassagyarmati városi kórház rekonstrukciója.. Az orvosi műszerfejlesztés elsősorban a diagnosztikai lehetőséget javította (pl.: ultrahang, urológia stb.). Az időskorúakról való szociális gondoskodás érdekében az év során átadtak egy idősek ’ klubját, így számuk 37-re nőtt, befogadóképességük pedig 895-ről 930-ra bővült. A hét szociális intézményben 1165 embert Tehet elhelyezni, ez megegyezik a korábbi esztendő ade- tával. Folyamatban van a ludányhalászi 100 személyes pavilon építése. Annak ellenére, hogy a bölcsődei férőhelyek száma 1989-ben nem változott, a bölcsődés gyermekeké pedig 2,8 százalékkal nőtt, nem zsúfoltak a bölcsődék. Az 1989. évi kismértékű emelkedésnek az a valószínűsíthető oka, hogy az új, a családok életszínvonalát erősen befolyásoló társadalmi-gazdasági folyamatok, valamint a munkahelyféltés és -bizonytalanság hatására az édesanyák a gyed lejárta után a gyes-t a korábbinál kevesebben veszik igénybe. Ennek ellenére mindenképpen gondolkodásra készteti a fenntartókat, hogy az abszolút értékben alacsony ki- használtsági mutatók mellett az intézmények működése milyen mértékig engedélyezhető. (Folytatjuk) Egy névtelen levél nyomában Nem volt 16 6rás áramkimaradás! Olvasói levelet kézbesített a napokban szerkesztőségünkbe a posta, „egy Salgótarján. Pintér-telepi lakos” aláírással. írója arról panaszkodik, hogy az elmúlt időszakban történt áramkimaradások miatt a fagyasztóládában tárolt élelmiszerek tönkremennek. „A fagyasztók többsége, úgy tudom, maximum 20 órát képes megőrizni a benne tárolt élelmiszer minőségét. Előfordult már 16 órás áramszünet is. A szél miatt a vezetékek összeverődnek, és ez okoz üzemzavart” — írja a névtelen szerző, s kéri, érdeklődjük meg az ÉMASZ-nál: milyen intézkedéseket tettek a hibák megszüntetésére? Továbbá: milyen kártérítésre tart- , hatnak igényt, akiknek emiatt megy tönkre az élelmiszerük? Lakatos Zoltánt, az ÉMÁSZ salgótarjáni kirendeltségvezetőjét kerestük fel az „üggyel” kapcsolatban. — Mint köztudott, az elmúlt hetek viharos időjárása valóban okozott károkat valamennyi vezetékünkön. A kérdéses terület a Somoskőújfalui 20 kV-os vezetékről kapja az áramot, ezen három alkalommal volt üzemzavar az elmúlt egy hónapban. De ezek közül a leghosszabb is ötórás áramkimaradást idézett elő. — Ezalatt nem mehetett tönkre az élelmiszer? — Ha valóban lett volna 16 órás áramszünet, akkor esetleg. De minden áramkiesést naplózunk, ilyen esetről — ismétlem — nincs tudomásunk. Mivel azonban — mint ezt a sajtó is megírta — az említett időszakban 41 vezetékszakadásunk, szigetelőmeghibásodásunk és oszlopkitörésünk volt, ezeket kisebb- nagyobb zökkenők nélkül nem tudtuk elhárítani. Az ügyeleti szolgálaton túl a kirendeltség teljes állománya dolgozott a hibaelhárításokon. A jelenlegi műszaki felkészültség mellett azonban a levélíró által említett húszórás áramszünet csak rendkívüli természeti katasztrófa esetén következhet be. — Ha mégis kártérítési igényük van a fogyasztóknak, akkor hová fordulhatnak? — Vállalatunk igazgatási csoportja minden kártérítési igényt kivizsgál. A kérelmet hozzájuk kell benyújtani. Hát, ennyit tudtunk meg a bejelentéssel kapcsolatban. Azt viszont nem értjük, miért nem tudta a levélíró vállalni panaszát névvel és címmel. Mert így egy kissé hiteltelennek tűnik a panasz. Bennünk a jó szándék megvolt... Balázs Elvesztik a munkahelyüket a dolgozók...?! Ha visszagondolunk a korábbi évekre, az akkoriban napvilágra került statisztikák — minisztériumi szinten is — nem a valós teljesítmények alapján értékelték a könnyű-, benne a ruházati iparágat. A kétségtelenül meglevő negatívumokat pedig erősen abszolutizálták, mondván: erősen támogatott iparág. Ebben az időben voltak, akik úgy vélekedtek: jöjjön már a távol-keleti olcsó textiláru. Közben kiderült: hogy mégsem a ruházati ipar vezetőiben és dolgozóiban van a hiba. Az ezt követő intézkedések nyomán mára olyan helyzet alakult ki, hogy a támogatás és az elvonás egyenlege elvonástöbbletet jelez. A tőkés, szocialista export-import pedig pozitív szaldót mutat. Most viszont a rubelexport drasztikus leállítása okoz gondot a könnyűiparban is. Vajon miként jelentkezik az előbbiek hatása az önállóan tevékenykedő Balassagyarmati Finomkötött Részvénytársaságnál? A témával kapcsolatos kérdéseimre vendéglátón!, Forrai Ferencné igazgatónő válaszol. — Önöknél miként csapódik le a kormány által történt rubelexport erőteljes csökkentése? — Annyiban, amennyiben az élelmiszeripar mellett a ruházati cikkek is stratégiai áruknak számítanak, és kiszállításuk nagyságát állami kontingensek határozzák meg. Tavaly 90 millió volt a rubelexportunk, amit Szovjetunióba szállítottunk. Az idén, a tavaly decemberben megkötött szerződések alapján 52 millióra csökkent. Ehhez a bejelentett kontingenshez újból be kellett szereznünk a kiviteli engedélyeket. Mindez egy hónapos termeléskieséssel járt. Vagyis az első negyedévre esedékes összegnek csupán a 80 százalékát teljesítjük. A lemaradás kötbérfizetéssel jár, amit el kell fogadnunk. Viszont vita van azon, hogy a kormány által hozott intézkedés következtében elmaradt teljesítés anyagi következményeit miként osztja meg a kormány, nemcsak velünk, hanem a hozzánk hasonló vállalatokkal. — A rubelexport kétirányú csökkenése milyen gondot okozott a termelés folyamatosságában ? — Mivel a belföldi igények 80 százalékkal estek vissza, a rubelexport pedig két esetben csökkent — kisebb terv plusz első negyedévi nem teljesítés — nem volt más kiút előttünk, mint a tőkés piacokon való értékesítés növelése. Ez olyany- nyira sikerült, hogy az első félévi kapacitásunkat sikerült megrendelésekkel lekötni. Az első három hónapra 45 milliós árbevételt és ehhez kötődő nyereség elérését terveztük. Amennyiben minden az elképzeléseinknek megfelelően alakul, akkor 36 milliót tesz ki a tőkés, 8 milliót a rubelexport, 7 milliót pedig a belföldre szállított termékek értéke. Ami nehézséget okozott, az a pénzügyi helyzet. Ennek ellenére, viszonylag kiegyensúlyozott körülmények között termeltünk. Annak köszönhető, hogy saját váltó kibocsátásával oldottuk meg fizetési kötelezettségeinket. Ez irányú gondjaink áthúzódnak erre az esztendőre is. Például a fizetési határidő a korábbi 15 napról 30—32 napra növekedett, a tőkés export után 90—120 napig kell várnunk, amíg megkapjuk a kiszállított áru értékét. Olyan fizetési módokat keresünk, amelyek kedvezően befolyásolják pénzügyi lehetőségeinket, fizetőképességünk megtartását. Idesorolom a tőkésexport-megelőlegezési hitelt, amely után 9,5 százalékos kamatot fizetünk, a jelenleg honos 28—30 százalékkal szemben. E tekintetben a bankok tevékenységét sajnos, nem minősíthetem pozitívnak. További nehézséget jelent, és félő, hogy az idén is bekövetkezik a rubel leértékelése. A kormány, tavaly, év közben a rubelszorzó, illetve a támogatás mértékének változtatásával 6,5 millió forint árbevételt, és ehhez kapcsolódó nyereséget vett ki a zsebünkből. Ezzel az intézkedéssel a terv- készítés időszakában nem számolhattunk, és jelenleg sem számolhatunk. — Ma az emberek egy része attól fél, hogy elveszti munkahelyét. Az előbb közöltek magukban hordozzák ennek veszélyét? — A felsorolt eredményt rontó tényezők ellenére a vezetésnek az a célja, hogy ugyanúgy, mint tavaly, az idén is folyamatosan biztosítsa a meglevő létszám foglalkoztatását, amennyiben a . dolgozók vállalkozókedve a piaci igényekhez, követelményekhez igazodik. Ha többletmunkát vállalnak, több- S letkeresetre lesz lehetőségük. A fizikai dolgozóknál, janu- . ár elsejével, 10 százalékkal emeltük a béreket. A vezetőknél, irányítóknál erre az első negyedéves eredmények függvényében kerül sor. A feladatokhoz szükséges létszám megvan, csupán a távozók helyét kívánjuk betölteni, amennyiben feltétlenül szükséges. — Ha jól érzékelem, akkor viszonylag kedvező pozícióban vannak. — Jelen pillanatban igen. Kapacitásunkat eddig 65—70 százalékban lekötöttük konkrét megrendelésekkel. A hiányzó megbízásokat a tőkéspiacokról szerezzük be. — önből milyen érzést váltott ki a szovjet export jelentős visszafogása, esetenkénti leállítása? — Népgazdasági szinten valóban megengedhetetlen, hogy ilyen nagy összegű legyen a tartozás. Az ezzel kapcsolatos intézkedést viszont nem tartom eléggé átgondoltnak. Egy tőkés vállalkozó, nemcsak a mát nézve, hanem a jövőbeni reményekre is alapozva, nem adná fel a szovjet piacot, még akkor sem, ha az számára átmenetileg veszteséget hoz. Nem szabadna arra kényszeríteni bennünket, és az ide dolgozó más vállalatokat, hogy máról holnapra kivonuljunk. A gyakorlat bizonyította, hogy nagyon könnyű kikerülni, de annál nehezebb visszamenni. Hogy ne az utóbbi következzék be, ezért bartellüzletek megszerzésére törekszünk. Sajnos, a külkereskedelmi vállalatok részéről hiányzik a kívánatos fogadókészség. — Végül érdekelne, hogy önállóan terveznek-e közvetlen kapcsolatot szovjet vállalatokkal? — Igen! Erre az új társasági törvény ad lehetőséget. Kisszövetkezet, részvénytársaság, korlátolt felelősségű társasági formákban gondolkodunk. Amennyiben megtaláljuk a konkrét partnert, vagy partnereket, azonnal hozzákezdünk a létrehozás feltételeinek kidolgozásához — fejezte be a beszélgetést Forrai Ferencné igazgatónő. Venesz Károly A Budapesti Közúti Igazgatóság Salgótarjáni Üzemmérnökségéhez tartozó főútvonalakon megkezdték a vezetőoszlopok pótlását. A 21-es és a 22-es főközlekedési útvonalon naponta mintegy ötven — közismert nevén — ködoszlopot helyeznek el az utak szélén. Felvételünk Szécsény határában készült, ahol Danyi Attila és Orosz István pótolja a téli hónapokban kidöntött oszlopokat. — Rigó — Vállalkozunk, tokát löszünk... Kétszázhuszonkilenc új munkahelyet teremtettek a megyében Csigaten.vésztéstöl a darufelújitásig minden vállalkozást támogatnak. Optimisták. Nem panaszkodnak, hogy olyan a gazdasági helyzet, amilyen, hanem azon gondolkoznak, hogyan lehet az akadályokon úrrá lenni. Ez az INNO-LINE Innovációs Közös Vállalat jelmondata. Fábián László igazgatót és Lichner Andrást, a cég tevékenységéről és eddigi eredményeiről kérdeztem. — A vállalat 1988 januárjában alakult. Milyen céllal? — Profilunk a megyei innovációs tevékenység menedzselése. Külön kihangsúlyozott célunk új munkahelyek létesítése, és az elmaradott megyei térségek fejlesztésének segítése. Nógrád megye válságövezet lesz. Ha munkahelyet tudunk teremteni, akkor globálisan eredményes a tevékenységünk. — Kik kereshetik meg önöket? .— Bárki,'aki vállalkozni akar (bár leginkább mindenki kölcsönt szeretne kapni). Mindennel foglalkozunk, ami anyagilag nekünk is előnyös, de a célunk az, hogy vállalkozók legyenek a megyében. Az alapítóvagyonunk (13,8 millió forint) nem teszi lehetővé, hogy nagy beruházásokba fogjunk, ezért nekünk nem partnerek a nagyüzemek. Nemrégiben Nógrádsipekről két pék fordult hozzánk mondván: saját erőből nem tudják létrehozni a pékséget, de szükség van rá. Gépek, berendezések igénybe adásával segítettünk; ez a pár százezer forint a cég szempontjából nem számottevő, és öt-hat embernek munkahelyet teremtettünk vele. Garanciát persze abban látunk, ha maguk, a vállalkozók is adják a pénzüket. — Am a vállalkozók első gondja a pénz. Ügy tudom, önök rövid lejáratú kereskedelmi hitelt is nyújtanak. — A gond csakugyan a hitelezés, mert az igazán hitelezéssel foglalkozó szervezetek csak rövid lejáratú hitelt akarnak adni (3—4 hónapra). Ugyanakkor egy tevékenység megtérülési ideje legalább egy év, de bele keli számítani, hogy a törlesztési idő alatt nincs bevétel. Mi nem tartjuk hasznosnak, hogy a pillanatnyi bevételkövetelmény legyen a fő cél, ezért mi ettől hosz- szabb (de egy évet nem meghaladó) hitelt adunk. — Ez év január 1-től külkereskedelmi tevékenységre is ijogosítványt kaptak. Hogyan élnek ezzel? —• Megpróbáljuk kihasználni az.t a szituációt, hogy a szocialista országokkal való export-import behatárolódott. Csehszlovákiával és a Szovjetunióval „áruért árut” üzleteket folytatunk. Megyén belül is megtaláljuk azokat az egységeket, amelyek ki akarnak vinni, illetve be akarnak hozni. — Húszszázalékos va- gyonarányos adózott nyereséget tűztek ;ki célul, és tulajdonképpen mindent felvállaltak, ami ennek elérését segítette. Ugyanakkor minden ellenszolgáltatás nélkül is „összehoznak” másokat. — A megalakulás óta már olyan kapcsolatrendszerünk van, amit felajánlhatunk másoknak segítségből, vagyis kapcsolatfelvételt közvetítünk. Több esetben sikerült már termelőt és vásárlót úgy összehozni, hogy mindketten megtalálták a számításukat. Igaz, ezt „ajándékba” adtuk — de végül is, ez a cég reklámja. .. Sem a kudarcot, sem az eredményt nem kell magyarázni, csak a közte lévő intervallumot. Az INNO-LI- NE-nak (amit már most sokkal többen keresnek meg, mint amennyinek segíteni tud) — nincs oka magyarázkodásra. .. Dudellai Ildikó-SS* . ': ■ ■
