Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-07 / 56. szám

Újjászületik a régi kolostor Ebédelnek az apácák. Fórum Balassagyarmaton Profi rendőrségre van szükség Hazánkban tavaly tízezer lakosra kétszáztizenkét bűncselekmény jutott, Nógrádban száznegyvenöt, Ba­lassagyarmaton pedig száztizennyolc. Miközben egy év alatt négymilliárd forintnyi kárt okoznak a bűnö­zök, rendőr és állampolgár közt fal húzódik, szemben­álló felek. Ha meglátunk egy egyenruhást, másképp viselkedünk. A közeljövő célja így nemcsak a profi­bűnözéssel lépést tartani képes profi rendőrség meg­teremtése, hanem a fai lerombolása is. Első csákányvágásnak tekinthető akár az a fórum is, ahonnan a számok valók, s amelyre nemrég egy szombat délután került sor a balassagyarmati oktatá­si-művelődési központ és könyvtár ebédlőjében, László Sándor, a balassagyarmati rendőrkapitányság vezető­jének részvételével. A szovjet társadalom de­mokratizálódása hozzájárul az állam és egyház kapcsolatá­nak javításához is. Ennek ékes bizonyítéka, hogy egyre több templomot adnak vissza a hí­vőknek. Ezeket az épületeket a 20—30-as években vették el az egyháztól. Az elmúlt években csaknem 3 ezer templomot, kolostort kaptak vissza a hí­vők, közöttük a tolgai kolos­tort, mely Jaroszlavl mellett épült, ott, ahol a Tolga folyó a Volgába ömlik. A kolostort 1314-ben alapí­tották. Csaknem 700 éves tör­ténete során a külföldi hódí­tók többször felégették, lerom­bolták, de mindannyiszor újjá­éledt hamvaiból, menedéket nyújtott a szegényeknek és szenvedőknek. A kolostor ter­jesztette a kultúrát a szegény nép körében, őrizte az értékes kéziratokat, könyveket. De a 20-as években a hatóságok parancsára bezárták; 60 évre elhallgattak harangjai, kialud­tak mécsesei. Tolga évtizede­ken keresztül fiatalkorú bűnö­zők lakhelye, vagyis börtöne volt. A felügyelet nélkül ma­radt templomok pusztultak, tönkrementek az értékes fest­mények. Az egykor híres ko­lostori kertészet és gazdaság. „Táncoljon a Csemadok- kal, politizáljon velünk” — adták ki hetykén a jel­szót a csehszlovákiai „gyen­géd” forradalom hevületé­ben a Független Magyar Kezdeményezés szellemi lét­rehozói. Közülük talán a legismertebb, Grendel La­jos író, idén februárban már önkritikát gyakorolt, és elvetette ezt a frap­pánsnak tűnő szlogent, amely nemcsak mélysége­sen sérti a népi kultúra és a hagyományok felválla­lóit, hanem politikai irány­tűnek is alkalmatlan. Már­pedig ez utóbbira nagy szükség volna, hiszen leg­főbb ideje a több mint 600 ezres szlovákiai magyarság közéleti tájékozódásának és megszerveződésének. A kommunista állampár­ti diktatúra felszámolása után, néhány hónapon be­lül Csehszlovákia is elér­kezik a szabad választások­hoz. A tét a demokratikus társadalom megteremtése. A teljes siker azonban egye­lőre kétséges — * jórészt azért, mert a magyar nem­zeti* kisebbség képviselői egyáltalán nem tartják de­mokratikusnak magát a vá­lasztási törvényt. A sza­bály látszólag igazságos, mi­vel egységesen kirostálja a politikai életből a jelenték­telennek minősített párto­kat és mozgalmakat, oly módon, hogy a jelentékte­lenség határvonalát 5 szá­zalékos szavazataránynál húzza meg. Csakhogy a nemzeti ki­sebbségek számára az egyen­lő elbánás elve — paradox módon — lényegében hát­rányos megkülönböztetést jelent, hiszen ha számará­nya nagyon eltörpül a több­ségi nemzet létszámához képest, akkor kihullik azon a bizonyos rostán, és el­esik a megfelelő képviselet jogától. A kisebbségek, ah­hoz, hogy egyenjogúnak érezzék magukat, mindig kedvezményeket igényelnek — például azt, hogy őket vegyék ki a rideg 5 száza.- lékos szabály alól, hogy pusztán e szabály miatt ne a halfeldolgozó ipar is meg­semmisült. Miután Tolgát újra vissza­kapták a hívők, az egykori ko­lostor újjáéled. Felújítják a templomokat és a többi kolos­torépületet, visszatér a régi életvitel. Az építészekkel, fes­tőkkel együtt részt vesznek a felújításban önkéntes jelentke­zők is: zarándokok, egyetemis­ták, diákok. Már lebontották az állvány­erdőt az egyik legnagyobb, a Szpasszkij székesegyház körül. Már istentiszteletet is tartottak benne, s átadták az úgyneve­zett szerzetesi szárnyat is. Megélénkült maga a kolos­tor is, visszatért bele az élet; apácák, szerzetesnők, novíciák maradjanak teljesen szó­szóló nélkül. Amikor a mi­nap a csehszlovák szövet­ségi gyűlésben döntöttek a választójogi törvényről, ak­kor ezt a megfontolást tel­jesen figyelmen kívül hagy­ták. Ami a prágai parlament padsoraiból ezzel kapcso­latban elhangzott, az stí­lusjegyeiben csak igen sze­rény mértékben tükrözi a Szlovákia^szerte tapasztal­ható, éledő magyarelle- nességet. Eddig az állam- párt intézményesen valósí­totta meg a nacionalista po­litikát, és hivatalból sor­vasztotta a szlovákiai ma­gyar kultúra és > oktatás ügyét, de közben mindezt elrejtette, letagadta és a jelszavak világában ellen­kező színűre festette. Most viszont a kötöttségek alól felszabaduló állampolgár, szabadon kifejtheti vélemé­nyét. Még akkor is, ha ez a vélemény nem több, mint a bizalmatlanság és türel­metlenség iskolájában be- lésulvkolt nemzeti előítéle­tek összessége. Tavaly novemberben Po­zsonyban kart karba öltve alakult meg a szlovákok Nyilvánosság az Erőszak Eilen (VPN) nevű mozgal­ma, valamint a Független Magyar Kezdeményezés (FMK). Mindkettő a polgá­ri demokrácia szabadelvű értékeit vallja, és ennek szellemében fogalmazódott meg közös kisebbségi nyi­latkozatuk is. Ez az európai szintű állásfoglalás azonban valahogy nem akar érvé­nyesülni a gyakorlatban. Közben ugyanis nemcsak létrejöttek, hanem meg is izmosodtak azok a szlovák pártok, amelyek nevükben ugyan demokratikusak, lé­nyegük azonban a legjobb esetben is „erősen hazafi­asként” minősíthető. Ezek legnagyobbika, a Ján Car- nogursky szövetségi minisz­terelnök-helyettes vezette kereszténydemokrata moz­galom, állítólag 40 száza­lékra is számíthat Szlová­kiában. Miközben a szlovákság körében folyt a VPN visz­költöztek falai közé. Tolgában jelenleg 80-an vannak, de szá­muk hamarosan 200-ra nő. Az apácák nemcsak imádkoznak, hanem dolgoznak is, aktívan kiveszik részüket Tolga helyre- állításában. Hiszen közöttük vannak építőmunkósok és mér­nökök, tervezők és technikusok is. De különösen sok az egész­ségügyi dolgozó, akiknek fel­ső-, illetve középfokú végzett­ségük van. Azért jöttek ide, hogy a betegek ápolásának szenteljék magukat. Erre sok lehetőségük lesz. így például a kolostorban hamarosan meg­nyílik a szeretetotthon, ahol az idősekkel és bénákkal szakképzett kedves nővérek fognak törődni. szaszorítása, az FMK ala­pos tisztogató hadművele­tet hajtott végre a helyi magyar közéletben. Külö­nös hevességgel támadta kezdetben a Csemadokot — azt az intézményt, amely­nek révén az állampárt igyekezett ugyan a népi táncra korlátozni a magyar­ság szlovákiai közéletét, de amely — megalázó kompro­misszumok mellett — min­dig túlnőtt saját eredeti rendeltetésén. Az FMK elutasította az „összmagyar párt” szerve­zésének gondolatát, s a nem­zetiségi gondok leküzdésé­nek lehetséges eszközeként is a radikális rendszervál­tást, a demokrácia kiépíté­sét jelölte meg. Derűlátását azonban óhatatlanul mér­sékli, hogy a VPN, amely ehhez partner lehetne, meg­gyengült. Az elmúlt hetekben újabb magyar politikai mozgalom kezdte bontogatni szárnya­it: az Együttélés. Duray Miklós, a magyar kisebb­ség egykori jogvédő bizott­ságának börtön járt vezető­je, jelenlegi parlamenti kép­viselő szervezi, a Csema- dok támogatásával. Ez a mozgalom küzdeni kíván — belföldön és külföldön is — a szlovák „nemzetállami esz­me” ellen konkrétan, s a nemzeti kisebbségek kol­lektív jogaiért általában. Az Együttélés számít az ország többi nemzeti kisebbségé­nek — a ruténeknek, a len­gyeleknek — a bekapcsoló­dására, s ebből az követ­kezik, hogy az Együttélés aligha tekinthető egy ké­sőbbi „magyar párt” csírá­jának. Van tehát egy demokra­tikus rendszert akaró FMK, s van egy nemzeti kisebb­ségeket előtérbe helyező Együttélés. A kettő nem ok­vetlenül zárja ki egymást, de az FMK — saját nyilat­kozatai szerint — egyelőre nem nagyon érti, miért kel­lett létrehozni az Együtt­élést. A Csemadok március 9—10-i közgyűlése talán hozzásegíthet a nézetek tisz­tázásához. Tucatnyi számmal illuszt­rálva előbb az országos, majd a megyei, a Balassagyarmat környéki és a városi közbiz­tonsági, közlekedési helyzet­ről szólt, majd a munkát akadályozó tényezőkről. Köz­tük az erkölcsi válság, a megélhetési nehézségek erő­södésénél, az önkéntes jog­követés hiányáról. Ugyanitt felsorolható az is, hogy fo­lyamatosan nő a társadalmi morbiditás, gyarapodnak az alkoholista-, vagy kábítósze­res életmódot élők. Utóbbiak száma már közel ötvenezer­re tehető hazánkban. A megélhetési nehézségek új bűncselekményfajtát is teremtettek, a szükségbűnö­zést. Igaz, mint a fórumon többen el is mondták, iga­zából — emberi alapon — ez nem tekinthető bűncselek­ménynek. Megszüntetése nem rendőri, sokkal inkább szociálpolitikai feladat. A hátrányos társadalmi válto­zások közül a fontosak közt áll még a családok felbom­lása is. Szerepe lehet abban, hogy a bűnözés utánpótlása a statisztikák szerint bizto­sított. A fiatalkorúak részvé­teli aránya — csak a gyar­mati kapitányság területét tekintve — huszonöt száza­lékkal nőtt. A kapitányság vezetője.jó néhánv jogszabályváltozást is említett, munkájukat ne­hezítőként. Így a többiek mellett, a szigorított őrizet megszüntetését. Elmondta az így szabadlábra került négyszáznyolcvan ember kö­zül száznyolcvan már ismét börtönbe került. Ehhez kap­csolódva dr. Paróczay End­re ügyvéd elmondta — több, mint egv évtizedes gyakor­latára utalva —, hogv véle­ménye szerint maga a szigo­Nikotinos rágógumi Forgalomba hozták ha­zánkban is a nikotinos rá­gógumit, amelyet a nyugati országokban évek óta siker­rel alkalmaznak a dohány­zásról leszokni kívánók kö­rében. A nikotinos rágógu­mi a kijelölt gyógyszertá­rakban, orvosi vényre kap­ható, miután e pótszer ré­sze egy komplett leszoktató­kúrának. A dohányzásról leszokást segítő rendelések a főváros hat tüdőgondozójában és az Országos Korányi Tbc és Pulmológiai Intézetben mű­ködnek, az országban pedig több mint 30 helyen. Ezek­ben a rendelőkben önkéntes orvosok segítenek a ciga- rettázást abbahagyni kívá­nóknak. A nikotinos rágógumi ön­magában nem elegendő a dohányzás abbahagyásához, ezért kötik alkalmazását or­vosi felügyelethez. rított őrizet intézménye a „púp”, ahogy alvilági berkekben nevezik — jogsértő. A bíróságok soha nem használták ki — érvelt — egy-egy bűnügy esetében a jogszabály adta büntetési lehetőségeket. Kevesebb évet adtak, majd hozzácsapták a „púp”-ot. A megszüntetett jogintéz­mények közt találjuk a rend­őrhatósági felügyeletet és a közveszélyes munkakerülés kategóriáját is. Ugyanide sorolható a par­lamentnek az operatív esz­közökről szóló tilalma is, amely alól se terrorcselek­mények, se súlyosabb bűn- cselekmények nem képeznek kivételt. — Nem az a baj, hogy használtak operatív eszkö­zöket, hanem az, hogy eze­ket politikai céllal alkal­mazták — mondta ehhez kapcsolódva dr. Paróczay Endre, majd hozzáfűzte, hogy véleménye szerint akkor tudja presztízsét növelni a rendőrség, ha a társadalom érdekében dolgozik, politika- mentesen. Az operatív eszközökre vo­natkozóan László Sándor pontosított, azzal, hogy nem a tilalommal nem ért egyet. De véleménye szerint meg­fontoltabban kellett volna szabályozni, úgy, hogy az a bűnüldözés pozícióit ne gyön­gítse. — Az állampolgárok és a rendőrség közötti fal oka, hogy a rendőrség mind ez idáig a politika kinyújtott keze volt — vélekedett Pén­zes Géza. Kifejtette, hogy a depolitizálás nem megy egyik napról a másikra, en­nek deklarálása nem elég. A gondolkodásmód megváltozá­sához idő kell. A kapcsolat javulásának szerinte nagyon rosszat tett a Duna-gate. Hi­szen tavaly októberben egy, a pártokkal folytatott meg­beszélésen elhangzott László Sándortól: Balassagyarmaton senkit nem hallgattak le. En­nek a kijelentésnek a hitelét is rontja a kirobbant botrány — vélekedett. A vezetők kiválasztása is felmerült azzal a kérdéssel, hogy az önkormányzati tör­vény milyen változásokkal járhat e területben?! A kapitányságvezető vála­szából kiderült, a kinevezé­sekbe tagadhatatlanul volt beleszólása az MSZMP-nek. Ám a szakmai szempontok sem szorultak teljesen hát­térbe. Ezzel együtt elmond­ta azt is. hogy közvetlen uta­sítások nem léteztek. Nem mondták meg, mit lehet, mit nem! Az önkormányzati tör­vény hatályba lépése után, nagyobb lehetőség lesz a kapitányságok vezetőinek ki­választására. Hiszen a helyi önkormányzat választja majd a rendőrfőnököt. Dé neki kell biztosítani a munkához szükséges feltételeket is. A „mit lehet” témához dr. Paróczay Endre megjegyez­te: voltak mégis emberek, akik ellen nem indulhatott eljárás, és voltak megint mások, akik ellen politikai okokból köztörvényes eljá­rás indult! Praktikusabb kérdések is voltak persze. így Lengyel Péter, a Budapesten már lé­tező önvédelmi csoportokról kért bővebb tájékoztatást. Megtudhattuk, hogy ezek el­sősorban lakótelepeken ala­kultak. Céljuk a gépkocsi­feltörések, egyéb bűncselek­mények számának csökkenté­se. Semmiféle joggal nem rendelkeznek tagjaik, abszo­lút önkéntes szerveződé­sekről van szó. Hozzátette László Sándor: ők is szíve­sen látnák, segítenék a vá­rosban alakuló hasonló cso­portokat, mert erejük önma­gában kevés a közrend meg­tartásához. Egv másik kérdés idei cél­jaikról érdeklődött. A vá­laszból kiderült, idén a bű­nözés szervezettségre utaló megnyilvánulások ellen való fellépés, az alkohollal ösz- szefüggő jogsértések vissza­szorítása az elsődleges cél. (—hr—) SZOCIALISTA \ PÁRT A szocialista párt salgótarjáni szervezete tisztelettel meg­hívja az érdeklődő állampolgárokat választási nagygyű­lésére 1990. március 8-án, csütörtökön 16 órára, az Apolló Moziba (volt November 7. Filmszínház). Vendég: Pozsgay Imre, az országos elnökség tagja. A rendezvény házigazdái: a szocialista párt helyi és me­gyei képviselőjelöltjei. A nagygyűlést követően bemutatásra kerül John Lennon: Imagine című színes, amerikai dokumentumfilm. (Politikai hirdetés) Haza és haladás holodAs és BIZTONSÁG Szlovákiai magyarok: újabb küzdelmek előtt

Next

/
Thumbnails
Contents