Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-06 / 55. szám

■■r i DI^C7CTT Eisyfv c. £~ c II* 7 A természet csodái Hogyan lesz az ember? Árdrágítás Az utóbbi években egyre furcsább okozatait s mó­dozatait ismerhettük meg az árdrágításnak, oly­annyira. hogy az erről alkotott sok ezer véleményt már szinte lehetetlen vázolni. Ám az Itt következő gyorsasága példátlan a maga nemében. Történt, hogy az egyik kollégánknak váratlanul tovább kellett maradni dolgozni a délutáni műszak­ra is. Otthon ebédelő lévén egyik autós barátjával elsietett a salgótarjáni Gorkij-telepi ABC-be, ha- rapnivalóért. Kért a felvágotthoz némi kenyeret. Egy két kilogrammosnak a negyedét. A tüneményes gyorsasággal dolgozó eladónő már a mérleg négyzetes lapján jól láthatóan rárajzolta: 10. Nem fillér, az csak természetes, hogy forint. Ugyanezzel a lendülettel be is csomagolta a szép serclit és azonnal kapcsolt: így a pénztáros kolléga­nő nem látja a szabott árat. Nosza, rákerekítette a papiros külfelére is. hogy: 10.30. Uram atyám! Ez új rekord! A. M. A nő és férfi szerelmé­ből két sejt összekapcsoló­dik, örökre egymáshoz fo­nódik. Ez a hím ivarsejt és a petesejt. Aztán hallat­lan gyors iramban sokszo- rozódnak, szaporodnak a sejtek, és valami csoda foly­tán közülük egyesek veze­tők és irányítók lesznek, míg a többiek engedelme­sen, lelkiismeretesen kö­vetik az utasításaikat. Ezek az apró polgárok meg­osztják egymás között a mesterségeket: vannak köz­tük kőművesek, ácsok, kő­faragók, tábornokok, mun­kások, doktorok, ügyvédek, kereskedők, tengerészek, rendőrök, katonák. S ezek minden tréning nélkül el­kezdik építeni azt a csodá­latos alkotást, amit mi em­bernek nevezünk. Az első néhány hét alatt az egyik sarokban a mér­nökök szerkesztenek egy egyszerű, egykamrás szívet, amely dobogni kezd, és szivattyúzni kezdi a folya­dékot. Ugyanakkor a vízveze­ték-szerelők mindenféle csö­veket vezetnek az egykam­rás szívből, amelyet a mér­nökök szerkesztettek, és megindul a folyadék áram­lása ezekben a csövekben. Mindig izgatottan tépem fel azt az ablakos boríté­kot, amelyet az OTP küld nekem, úgy a hónap köze­pe táján. Ebben 'értesítenek, hogy az átutalási betét­számlámra befizetett pénzt hányfelé osztották szét. Azért vagyok izgatott, azért szurkolok, hogy az összeg elég legyen a kiadásokra. Gondolom, a kispénzű emberek, hozzám hasonlóan, szorongnak némiképp. A postás rendületlenül hoz­za minden áldott hónapban. Érdekes, velem még soha sem fordult elő, hogy nem kap­tam meg, pedig már köl­töztem párszor. Kérdezem a postásomat, hogy lehet az, hogy mindig célba ér a le­vél? Mondja, jól ismerik a várost, egyébként is, ami­kor reggel szétszortírozzák a levelet, tájékoztatják egy­mást a változásokról. Ha közelről vizsgáljuk, olyan az egész, mint egy élelmiszer-szállító futósza­lag, amelyen mindenféle élelem ki van rakva, így az ácsok, mérnökök és vízvezeték-szerelők szinte az ajtóhoz szállítva kapják az ennivalót. Két hónapon belül, mint­egy a semmiből, egyszer csak ott teremnek a csont­építők, elkezdik építeni a csontrendszert, valahogy úgy, ahogy egy nagy felhőkar­coló vázát felépítik. Azután jönnek az ácsok, akik előkészítik a foga* kát, anyagot gyűjtenek hozzájuk, zománcot és ce­mentet, mintha azt mon­danák: „Legyenek készen a fogak, mire szükség lesz rá­juk.” Minden a megadott terv szerint készül, semmi nem hiányzik, semmi nem késlekedik. Tanulhatnánk tő­lük, példát vehetnénk ró­luk! Három hónap múlva már munkában van az egész népség. A csontépítők gyűj­tik a kalciumot és fosz­fort a kellő arányban, és lerakják a csontváz fel­építéséhez. Azután a víz­vezeték-szerelők sok ezer kilométer hosszúságú csö­Hallom a minap, hogy az egyik gyarmati polgár abla­kos borítékja nem ért idő­ben célba. Az ok prózai: elköltözött a család a város túlfelére. Jó postásomon számon kértem a dolgot, válasza meglepett. Azok­ba az utcákba az OTP hordja ki az átutalási érte­sítőket. Nofene, az OTP át­veszi a posta szerepét? Irány az OTP. Egy kedves hölgy tájékoztat, szó sincs helycseréről. Igaz viszont, hogy néhány utcában az OTP megbízottja hordja szét az ablakos borítékokat. Né­mi fizetéskiegészítésh'ez jut ezáltal pár ala­csony jövedelmű dolgo­zó. Nem szándékoznak be­vezetni ezt a kezdeménye­zést az egész városban. Sem idejük, sem energiájuk, sem emberük nincs erre. A laikus meg azt gondol­veket fektetnek le. Azután jönnek a villanyszerelők, akik behálózzák az egész testet kábelekkel, és így építik fel a végtelenül fi­nom idegrendszert. A mun­kások elkészítik az erő­gépeket, az izmokat, me­lyeket inakkal fognak ösz- sze, hogy kifejthessék te­vékenységüket. Ezek az inak a csontokhoz fűzik őket. S most következik a fotós­részleg, és az akusztikus be­rendezések gyára, jönnek a fényképésztechnikusok és hangmérnökök. Létrehoz­zák a világ legcsodálatosabb fényképezőgépét, a szemet, a szemgolyót, a szemlen­csét végtelenül finom iz­maikkal, az ideghártyát és a látóidegeket. A szem vé­delmére megalkotják a szemhéjat. Még kis víz­csapot is nyitnak, mely a szemet állandóan fürdeti és tisztán tartja. S miután a parányi mun­kások minden dolgukat el­végezték, a boldog felnőt­tek meghallhatják egy új­szülöttnek a sírását. Előt­tük bömböl, fölnövekedé­sét várja a teremtett min- denség egy új, csodálatos, megmagyarázhatatlan titka. Nagy Zoltán ja, nem is olyan rossz öt­let. Feltéve, ha kellően megszervezik, s profikat al­kalmaznak. A lényeg, cél­ba érjen a küldemény, le­hetőleg időben. Nem tudom mennyit fizet az OTP a postának. Azt tudom, hogy nagyon sok levélről lehet szó, hiszen szinte minden állampolgár kapcsolatban áll az OTP-vel. Érdekes, tanul­ságos lenne egy költségszá­mítás. Lehet, megérné a pénzintézetnek néhány ma­szekpostást alkalmazni. Vál­lalkozásoké a jövő! Per­sze úgy is megközelíthető: csepp a tengerben ez a pénz. Ha ugyan érdemes ez­zel foglalkozni egyáltalán. A szakemberek tudják. Én a magam részéről, a jövőben annak adom a le­velet, aki olcsóbban juttat­ja célba. De hol vagyunk még ettől?! (ádám) Téli madárvendégeink Kis sólyom Rendszeres téli madár­vendégünk ez a gerle nagy­ságú ragadozó madár. A hím háta palakék, hasa rozsdássárga, sötét, barnás­fekete hosszfoltokkal. A far­ka hamvasszürke, végén fe­hér szalag, előtte széles fe­kete sáv. A tojó a hímnél szembetűnően nagyobb. En­nek a színe hamvasbarna, szintén sötétszínű, hosszanti foltokkal. Hazája Skócia. Skandi­návián át az Urálig, vala­mint Észak- és Kelét-Átóii tundrái. Nálunk a IX—X. hóban jelenik meg. Itt-tartózkodá- sa idején főként ott talál­kozhatunk magányos pél­dányaival, ahol sok a ve­réb, vagy egyéb madárcsa­patok tartózkodnak. A madáretetőkre járó ma­darak közül sok esik áldo­zatul ennek a karcsú kis ragadozónak. Rendkívül vakmerő, ami sok esetben a vesztét okozza. Volt rá eset, hogy a bokorban ta­nyázó verebek közé vágód­va. felnyársalta magát egy kiálló hegyes ágra! Más esetben olyan erővel zuhant a földön tanyázó sármányok közé, hogy már nem volt ideje „fékezni” és a talaj­nak ütközve lelte halálát! Ez is, mint minden hor- gascsőrű ragadozó mada­runk, védelem alatt áll! A Medves hegység bokrosai­ban tanyázó madárcsapatok közelében sokszor megfi­gyelhető, Igaz, ha embert lát közeledni, gyorsan szárnyra kap és kecses re­püléssel eltűnik szem elől. Szárnyai sarló alakúak, így a vele csaknem azonos nagyságú karvalytól meg­különböztethető. Varga Ferenc Kínai „űrsortűz" Az idén rekordot kíván felállítani a Szecsuan tar­tományi Hszicsang űrköz­pont. A kínai repülőgép- és űripari minisztérium szóvi­vője bejelentette, hogy ^fa- ben az évben minden ed- ginél nagyobb számú, össze­sen öt hazai és külföldi gyártmányú mesterséges holdat bocsátanak fel az űrközpontból. A kínai gyártmánvú, mó­dosított Hosszú menetelés— 3. rakéta segítségével rövi­desen Föld körüli pályára juttatják a Hszicsang űr­központból az Asiasat—1. telekommunikációs műhol­dat, amely az Asia Satel­lite Telecommunications Co. Ltd. tulajdona, s amelyet az amerikai Hughes repü­lőgépgyárban állítottak elő. Ez lesz az első olyan kül­földi műhold, amelyet Kí­nában és kínai rakéta se­gítségével juttatnak pályá­ra. Kína nagy reményeket fűz ahhoz, hogy ezzel az ak­cióval sikeresen belép a nemzetközi űrpiacra — han­goztatta a minisztériumi szóvivő. Antitestek az interferon ellen A tübingeni (NSZK) egye­tem gyermekklinikáján el­ső ízben mutattak ki egy beteg szervezetében antites­teket fibroblaszt-in‘erferon befecskezdezése után. A megfigyelés azért különös, mert az interferont, mint természetes emberi anya­got eddig a szervezet min­denfajta kimutatható re­akciója nélkül alkalmazhat­ták, főként rákbetegek ke­zelésére. Az új megfigyelés megkérdőjelezi az interfe- ronos kezeléshez fűzött re­ményeket, mert az ellen- reakció súlyos következ­ményekhez vezethet. To­vábbi kísérletekkel vizsgál­ják, hogy esetleg nem a be­teg valamilyen sejtsérülése vezetett-e az immunvéde­kezéshez. OTP-s postások a láthatáron? wíltesebb polgártársaink jól emlékezhet­ik nek még az egykori, divatos házassági hirdetésre: „Ürilány, tiszta múlttal, szép hozománnyal házastársat keres.” Arra is emlékszünk, hogy az érdeklődő házastársjelöltek nem annyira a tiszta múlt­tal, mint inkább a szép hozománnyal foglal­koztak, azt firtatták. Egyrészt azért, mert a múlt vizsgálata elég körülményes, azon túl, hogy a múltjáról majd mindenki azt mond, amit akar, másrészt azért, mert nehéz idők­ben a hozományból lehet megélni, nem a tiszta múltból. Manapság újra felbukkan a tiszta múlt, s ezúttal a politikai hirdetések­ben. Az új politikai, ellenzéki csoportosulá­sok, pártok többségének meghatározó prog­rameleme, jelszava: tiszta múlt, tiszta jövő. Jól is hangzik! Érthető módon, jól népsze­rűsíthető tartalom, mind pozitív, mind ne­gatív minősítésével. Hogyan is remélhetne az ország tiszta közélet keretében megszülető jólétjövőt azok tenyeréről, akiknek nem tisz­ta a múltjuk, akik tíz, húsz. harminc, negy­ven éven át visszaéltek a hatalommal? Na­gyon is jogos kérdés! A múlt ellenében na­gyon nehéz elhinni bármiféle fogadkozást az átváltozásról. Az ígéretek versenyében kény- szerítődött ki? őszinte, komoly, megalapozott elhatározás ? Senki sem tudja ezt biztonsággal megítél­ni. De őszintén szólva nem is akarja senki ezt igazán mérlegelni: ami elmúlt, elmúlt. Amiből elég volt, abbql nagyon elég Volt... Ennyit a „hirdetmény”, a jelszó negatív oldaláról. De gyorsan mondjuk ki: a pozitív tartalom sem egyszerű kérdéskör! Ott is szeszélyes, veszélyes csúsztatások lehetsége­sek! Tudniillik azok oldalán, akiknek tiszta múltat hirdetni módjuk lehet. Ha elmélyültebben belegondolunk: az új, a vadonatúj ellenzéki pártok esetében nincs komoly súlya, valóságos erkölcsi ereje a Tiszta múlt tiszta múltra való hivatkozásnak, hiszen, mint újszülött politikai csoportosulásnak kollektív értelmezésben eleve nem is lehet­nek tisztátlan megoldásaik, mivel sohasem voltak a hatalom birtokában, így annak a veszélye sem fenyegette őket, hogy visszaél­hettek volna a hatalommal. Másrészt vezető személyiségeik egyéni tisztaságának, feddhe­tetlenségének sincs olyan hiteles-agitatív bi­zonyossága, mint amivel a jelszókészítők számolnak, hiszen az ő 1988—89 előtti élet- útjukról, munkásságukról, teljesítményükről, erkölcsiségükről — igen kevés kivételtől el­tekintve — a nyilvánosság teljesen tájéko­zatlan. Érthető módon, korábban senkit sem érdekelhettek hibáik, erényeik, tisztaságuk, tisztátlanságuk, mivel nem voltak jelen a közélet reflektorfényes porondjain. A bürok­ratikus hatalom ellen folytatott harc, a va­lós vagy túldimenzionált ellenzéki küzdelem kitüntető jelvénye ugyancsak nem garantál valamiféle elemi, erkölcsi tisztaságot. Legföl­jebb a küzdelemvállalás, a mérés, a kockázat­elviselés bátorsága lehet imponáló, mivel igencsak kevesekre volt jellemző a korlátolt hatalommal való, közérdekű szembefordulás! De mindennek a küzdelemvállalásnak nem automatikus kísérő tulajdonsága az egyenes jellem, erkölcsi feddhetetlenség, amelyre a tiszta múlt, tiszta jövő jelszó utalni akar. Nincs ilyen automatizmus! Ha ebben az országban ma megrendezne valaki egy gusztustalan össznépi ki mit tud ?­ot, informálni az érdeklődő közvéleményt, kifélók, mifélék, honnan érkezők és milyen múlttal tiszták a politikai küzdelem részt­vevői, a hatalomért küzdők képviselői, hát bizonyosan igen vegyes kép formálódna ki a most még szükségszerűen ismeretlen, je­lentéktelen tényekből... Mert bizony a sikkasztás, közpénzből való balatoni villaépítés és afrikai vadászkirág- dulás, futballbundázás, a butaság megkoro­názása, méltatlankitüntetés-adományozás, a mi kutyánk kölyke összefonódás közismert erkölcstelensége mellett másfajta közösség- ellenes, jövőellenes erkölcstelenségek, tisz- tátlanságok is léteznek. Hétköznapi árulások. Bűnös lustaságok. Irigységek és méltatlan vádaskodások. Soha meg nem tanult leckék, amelyeket holnap akár egyetemi katedráról is hirdetni próbálnék... Fájdalmas emberi hűtlenségek tényei. Bort iszom és vizet pré­dikálok prófécia tettenérései. S ezeken túl mindaz, amire a „helyzet” rákényszerített ezer és tízezer egyébként tisztességes embert. . . Természetesen, a társadalomellenes bűnök, látványos lopás-csalások, visszaélések és a kisebb-nagyobb emberi, közéleti gyarlóságok, szeplősség közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, csak figyelmeztetni lehet arra, hogy ma igen-igen nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki „tisztának, feddhetetlennek hirdesse, minősítse magát, mások erkölcstelensége el­lenében” lássuk be, ez igen-igen kockázatos bátorság. Már-már kérkedés. Valahol rokon azzal az össztársadalmi méretű ipiapacs já­tékkal, amelyben a kommunista eszmékkel húsz, harminc éve szakító, új rendfelelősök kárhoztatják azokat, akik csak tíz, öt vagy akár egy éve szakítottak a párttal, az „esz­mével”. Persze, hogy jó volna, persze, hogy elsőren­dű társadalmi érdek volna olyan tehetséges, bölcs politikusokat látni a közéletben, akik­nek emberi tisztességében, erkölcsi megbíz­hatóságában is tízmillióan együtt lehetünk bizonyosak. Persze, hogy sokan isméretlenül is ígérik magukról, társaikról ezeket a mi­nősítéseket. De arra minduntalan figyelmez­tetni kell: ez nem olyan kérdéskör, amelyben érdemes magamról vallani, amelyben érde­mes ígérni, én majd jó leszek... Nem. Eb­ben az ügyben csakis az élet, a valóság, a politizáló közvélemény minősíthet. A becs­vágyó önminősítés pedig akár ellenkező ha­tást is kiválthat. Ne induljon el egy „tiszta­sági” verseny, ne azon meditáljunk, ki a tisztább! Óvjuk meg ettől magunkat! S amíg a múltat, a felelősséget minden részletében elemezni, tisztázni nem tudjuk, addig első­sorban azért küszködjünk, hogy a közeli és távolabbi jövő garantáltan tiszta, tisztességes legyen. Hogy a közérdekű okosság szakis­merete párosuljon a közösségért szolgálatot vállaló akarással. L epleződjön le — ha új, ha régi tisztát- lanság — a szimpla hatalomvágy, a bu­taság, a felkészületlenség új megkoro­názási szándéka! A múlttisztaság bizonytalan dicsősége he­lyett fnindenképpen a jövőért vállalt felelős munkára kellene a figyelmünket összponto­sítani. Erdős István }

Next

/
Thumbnails
Contents