Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-01 / 51. szám
Sokat tehetünk egymásért Beszélgetés Váradi Anna pszichológussal Váradi Anna közel huszonöt éve dolgozik a salgótarjáni ideggondozó intézet és alkohol-szakrendelésen. A váróteremben naponta sorakoznak párnázott jajtaja mellett, akik vele beszélgetni szeretnének. Ritkán nyílik az ajtaja, mert mindenkit )nyugodt érdeklődéssel hallgat (végig. A hozzá fordulók finmar észreveszik, megértéssel figyel rájuk, hát kitárulkoznak előtte, s közben észre sem veszik, hogy rohannak ia félórák. ., 0 Kedves Anna, honnan kapta emberszeretetét? : — Fontos az az életélmény, amit otthonról hoztam. Különösen édesanyám fordult nagy melegséggel az idősek felé. Segítette a betegeket: meleg ételt vitt és bevásárolt nekik. Nekem ő adta az indíttatást, hogy sokféle szálon kötődöm az élethez, így sokféle örömöm van. • ön mindig panaszkodó emberekkel találkozik, nincs ez lehangoló hatással mindennapjaira? — Engem csak egy dolog tud felbosszantani; az a passzivitás, a tehetetlenség, a kívülállás, az érdektelenség. Nyilvánvalóan azért, mert bennem ezeknek az ellenkezője van. 0 Milyennek látja az embereket? — Mostanában nagyon feszültek vagyunk, bizonytalanok, és sokféle hiányokkal élünk. Társadalmunkban szaporodnak az élet- lehetőségek gondjai, terjed az alkoholizmus, az érdektelenség, az önzés. Naponta találkozom asszonyokkal, ákilc igazán hősöknek számítanak. Két-három kisgyermek mellett több műszakban dolgoznak, és sokéves fáradtságuk csak gyűlik. Sok idős, beteg ember ápolása és gondozása a családon belül nagy erőfeszítéseket jelent. Ezt is munka mellett kell csinálni sok családnak. És hát, a fiatalok egyre türelmetlenebbek. Ügy vélem, nincs bennük elég belső tartás és meggyőződés. (Persze, ez nemcsak az ő hiányuk.) Történelmi időknek vagyunk a tanúi, és szereplői. Meg kell értenünk a változásokat, és csak nagyon fegyelmezetten leszünk képesek arra, hogy lépést, tartsunk • a megváltozott társadalmi állapotokkal. é Milyen ,a jó .ember? — A nevelésnek pótolhatatlanul nagy szerepe vart. Ügy tűnik, hogy az elmúlt néhány évtizedben a vallási erkölcs hiánya nagyon komolyan aláásta mind az önmagunkhoz, mind a társadalomhoz való viszonyunkat. Sok kicsi istenség követelte lekötni és meghatározni figyelmünket és gondolatunkat. Nem kellő mértékben van beépítve több korosztály nevelésébe az igazmondás, a szolidaritás, egymás tűrése, a másság elviselése, az önzetlenség és a megbocsátás képessége. A becsületesség - fogalma is jelentősen átértékelődött. 0 Mi legyen hát a feladatunk? — Isten ege alatt mindenkinek kell, hogy legyen tere! Szükség van, és szükség legyen mindenkire! Hiszek a kis iskolákban és a nagy pedagógusegyéniségekben, akik sajnos, mind kevesebben vannak. Legyen a nevelésnek ismét rangja. Óriási felelősség hárul azokra az intézményekre, melyek a .személyiséggé válás műhelyéi. Melyek ezek? Az otthon, az iskola, a népművelő intézmények,. az ifjúsági szerveretek; de még.' a iöitiegtájéköztátó és szór ráköztató 'intézmények is. Mindnyájan sokát tehe-: .tünk; egymásért, Ha mással rtem, hát a mindennapi mosoly, a figyelem, az érdeklődés és a segítségadás mindig kéznél van. Ne spóroljunk a jó szóval, a melegséggel, ugyanis ezzel úgy vagyunk, hogy minnél többet osztunk szét belőle, annál többet kapunk vissza. Nagy Zoltán Egyre többen teszünk... öt éve még a népességi mutatókkal foglalkozó szakemberek óvatos bizakodással úgy vélték, hogy a föld időzített demográfiai bombája lassan magától „hatás- talanodik”. Egy február végén nyilvánosságra hozott ENSZ-jelentés szerint azonban a népességnövekedés nem lassul a várt ütemben. A következő évszázad végére, a korábban becsült 10,2 milliárd ember helyett, a legújabb adatok szerint 11—14 milliárddal kell majd számolni. Ez az eltérés egyfelől azt jelenti, hogy a városok lehetetlen mértékben felduzzadnak, másrészt a vidéknek a korábban számítottnál jóval több élelmiszer termelésére kell berendezkednie. A növekvő szegénység nyomán a szociális feszültségek növekedésétől, és a környezet állapotának további romlásától lehet tartani. A XX. század utolsó évtizede — a kilencvenes évek — a történelemben minden eddiginél nagyobb demográfiai robbanást hoz. A föld ma 5,25 milliárdra ■ becsült lakossága minden másodpercben 3 fővel (!) gyarapszik, ami paponta mintegy negyedmilliós emelkedést jelent, így az ezredfordulóra egy újabb Kína lakosságával élnek majd többen bolygónkon. A távolabbi előrejelzések még riasztóbbak. Eszerint a jövő század végére 27 milliárdnyian szorongunk majd a földön. A legnagyobb népességemelkedést — sajátos módon, s az eddigiekhez ha sonlóan — a legszegényebb régiók mutatják'majd. Dél- Ázsiában például tíz év alatt 350 millióval gyarapszik a lélekszám, míg a gazdaságilag fejlettebb Kelet-Ázsi- ában ugyanezen idő alatt a „csak” 200 millióval lesznek többen. Hogyan lehet védekezni ? A jelentés szerint minimálisan arra lenne szükség, hogy a házaspárok és együttélők 75 százaléka használjon valamilyen gyermekáldást megelőző módszert. Jótékonysági koncert Szi rá kon A közelmúltban került a Sziráki Közös Községi Tanács VB és a sziráki Kastély Szálló közös rendezésében arra a jótékonysági koncertre, amelynek bevételét a helyi 8 tantermes iskola építésére ajánlották föl. A műsor előadói: Ifj. Sümegi Ferenc Tari Tímea Tari Balázs Mikuska István felvételei Üj néu, űj korszak Március 2-án 'kezdi1 ' 'éiőréláth'átóáh háromnapos — munkáját a magyar szak- szervezetek XXVI. és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alakuló kongresszusa. A Budapest Kongresszusi Központban, 160 tagszervezet és önálló szakszervezeti tagozat, valamint a rétegek — fiatalok, nyugdíjasok, nők — körülbelül 1000 küldöttjét várják a további 600 meghívott mellett. Vidékről mintegy fél ezer küldött vesz majd részt a magyar szakszervezeti mozgalomban, fordulópontnak ígérkező kongresszus munkájában. Az előkészítő munka záró szakaszában Bálint Attilát, a kongresszus szóvivőjét kér-, deztük. . ;■ Átalakítás ? Átmentés? > — Mi indokolja, hogy ä küszöbön álló kongresszuson kimondják a SZOT megszűnését és a Magyar5 Szakszervezetek Országos Szövetségének megalakulását? — Már mintegy másfél éve, az 1988 őszén lezajlott iparági, ágazati, szakmai szakszervezetek tanácskozásain, majd az 1988 decemberi országos értekezleten világosan fogalmazódott meg, hogy tartalmi váltásra van szükség, ehhez pedig megváltozott szakszervezeti keretekre. Az új típusú szakszervezeti munka alapelveinek, szervezeti kereteinek kidolgozására most érett meg az idő. A legfontosabb teendő: minden szakszervezet — alapszervezeti szintről indulva — határozza meg helyét és szerepét az érdekegyeztetési folyamatban és az ebből adódó feladatokat. Ma már teljesen egyértelmű, hogy a 19 ágazati szakszervezetből alakult mintegy 160 szakszervezet, szakosztály és tagozat új típusú országos szervezetet igényel. A tagszervezetek úgy vélik: a tulajdonváltás és a várható gazdaságpolitikai irányok miatt, egyre kiszolgáltatottabbá váló dolgozó tömegeknek olyan egységes szakszervezeti mozgalomra van szükségük, amely az érdekegyeztetés országos szintjén képes — a helyzettől függően — partnerként együttműködni vagy kemény vitába szállni a munkaadókkal és a kormánnyal. — Milyen kormánnyal számolnak a választások után ? — Azzal, amit a nép választ. Ügy gondolom, az új kormány kevésbé fog beleszólni a gazdasági folyamatokba, s vélhetően csökkenti a gazdálkodók terheit, elvégezve a gazdasági szerepek tisztázását is, hogy végre egyértelmű legyen: ki itt a valódi tulajdonos. Az érdekegyeztetés tárgyalásos folyamatában, három szintet képzelünk el: a munkahelyit, (itt működtethető a béralku mechanizmusa), az ágazatit, (ez tárgyalna a tarifaszerződésekről, az ágazatok sajátosságaiból adódó problémákról) és a legfelsőbb fórumot, ahol a munkavállalók, a munkaadók és a kormány képviselői ülnek asztalhoz. A majdani szakszervezeti szövetségnek is ott lenne a helye és fontos szerepe. E fórumon az együttműködő tagszervezetek véleménye szerint, igen magasan képzett, tudományos háttérre is erősen támaszkodó országos szövetségi apparátusi vezetőknek kell helyt állniuk, olyanoknak, akik választóik bizalmát élvezve nyerték kinevezésüket. — Milyen célokkal képviselik a tagságot? Biztonságot a munkavállalóknak — Első helyre tenném a munka biztonságának megteremtését. A munkanélküliséggel kénytelenek vagyunk számolni, de megbarátkozni vele — nem! Átmenetinek tekintjük és azért harcolunk, hogy csak olyan helyen álljon elő e nem kívánatos helyzet, ahol a létszám leépitését világos szerkezetátalakítási szándék indokolja és megfelelő piaci értékítélet támasztja alá. De legyen átképzési lehetőség és sokirányú szociális garancia a létbizonytalanság ellensúlyaként és az elkerülhetetlen gazdasági folyamatok senkit se hozzanak kilátástalan élethelyzetbe! Jól tudjuk azt is, hogy ma az emberek két-három műszak terhét .vállalják azért, hogy korábban elért életszínvonalukat meg tudják őrizni, vagy annak csökkenését mérsékeljék. Az a célunk, hogy a munkában eltöltött idő csökkenjen, a főfoglalkozás adjon tisztes megélhetési alapot, a nyugdíjak és szociális ellátások reálértéke pedig az inflációs környezetben is megmaradjon. Belátható, ■ hogy ehhez 'állártTii . gáCanciákat kell szerezni, amire akkor van remény, ha a pa- ternalizmus helyébe az emberek sorsa iránt valóban érzékeny állam lép. — A megalakuló szövetség programtervezetéből a politikai, gazdasági, szociális törekvések részletei is megismerhetők. Ebben valószínűleg könnyen közös álláspontra jutnak a küldöttek. A meglevő szakszervezeti vagyon kérdésében viszont alighanem ütköznek majd a vélemények. Kié a szakszervezet vagyona? —E vagyönrá >miiit egységes egészre tekintünk, amely. fölött sem a kormány, sem a parlament,- sem pedig a pártok ném rendelkezhetnek, csak a tagság és megbízott képviselői! Szerintem értelmezhetetlen minden olyan kezdeményezés, amely kívülről szólítja fel a szakszervezeteket a vagyonnal való elszámolásra. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a két világháború között a magyar szakszervezeteknek a mainál kiterjedtebb ingatlan- vagyonúk volt, ami pedig 1945 után keletkezett, azt egy közel 99 százalékos szervezettségű mozgalom, 4 millió dolgozó tagdíjából, s persze részben állami juttatásból vagy cseréből szerezte. Az persze nem is kérdéses, hogy legfőbb ideje ezt a vagyont azok rendelkezésére bocsátani, akik előteremtették az alapjait. — E hangzatos elv mögé nem lehet egy újabb Next 2000 ügyet elbújtatni? — A meglevő szakszervezeti vagyon működtetésére és hasznosítására — ha a kongresszus elfogadja — vagyonkezelő és pénzintézeti részvénytársaságokat hozunk létre. A kezelői jog ide nem vihető be, azt a törvény tiltja! Az a vád, hogy itt újabb „zsíros” állások elosztására van mód, ugyancsak nevetséges, hiszen például a mindössze 4—6 emberrel dolgozó pénzügyi központ összes működési feltételéről az alapító szakszervezetek dönthetnek. Persze, az kétségtelen, hogy sem az új szervezetekben, sem az irányító testületekben nem lehet 8 általánossal pozícióba jutni, a tudást pedig illik megfizetni — ott is, másutt is. — A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája részt követel a vagyonból. .. — Ez természetes joga, s >eazát sem vitatja senki. De az osztozáshoz tudni kellene, valójában hányán fizetik egyedül náluk a tagdíjat, hiszen a ligához tartozó és „bemondás” alapján regisztrált szak- szervezeti tagok túlnyomó többsége — mint valamelyik alapító szakszervezetünk tagja — részesedik az országos vagyonból és hozadékaiból. Az meg méltánytalan lenne, ha egyesek erre kétszer is jogot formálhatnának. Jó lenne végiggondolni: érdemes-e széklábakért, szekrények ket- téfűrészeléséért harcolni, vagy inkább a vagyonkezelés másutt már jó bevált módját, a részvénytársasági formát választani egy országos szintű osztozkodáshoz. — Az átalakuló magyar társadalom, vélhetően helyi önkormányzati szinten dönt számos olyan ügyben, amelyek a szakszervezetet is érintik. Önöknek mi a véleménye erről ? — Ahogy nő a gazdálkodás önállósága, s tágul a helyi szintű döntések lehetősége, egy-egy megyében, városban, területen — olyan alapvető kérdésekben is, mint a foglalkoztatáspolitika, a lakáshelyzet, az egészségügyi és szociális ellátás, a társadalombiztosítás és még sorolhatnám — úgy lesz mind nagyobb szükség a munkavállalók érdekképviseletére is. Hogy az-* tán az önkormányzati választások során kerülnek ki e feladatra alkalmas személyek, vagy, hogy frakciókban működnek-e, ezt majd a helyhatósági választások eldöntik. Arról nem mondhatnak le a szakszervezetek, hogy az , önkormányzatok működésének a mozgatórugói legyenek. Sok külföldi példa igazolja, hogy ez a jelenlét természetes és szükségszerű, azt pedig, hogy erre milyen forma a kívánatos, bízzuk a tagságra. A jelenlegi helyzet: van megye, ahol finanszírozni akarják egy önálló területi szövetség működését, másutt az országos szövetség helyi képviselőitől várják a hatékony érdekképviseletet. Az országos szövetség megalapítását szorgalmazó szakszervezetek e kérdésben nincsenek azonos platformon. A régi SZMT- szisztéma már most is a múlté, az új felállásról való döntés a kongresszus joga. Schöffer Jenő tí ’
