Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-05 / 54. szám
1990. MÁRCIUS 5.. HÉTFŐ NÓGRÁD - HÉTFŐI MAGAZIN 5 Mariann, a nyomozónő Mindig rendőr akartam lenni... A mosdótálat is kidobjuk, ugye? Mi lesz veled — KÖMAL? Nem akartam hinni a fülemnek. Egyes diákkörökben és pedagógusok között szinte futótűzként terjedt el a híre. hogy a KÖMAL-ként ismert Középiskolai Matematikai Lapok igen rövid időn belül megszűnik. Mivel beavatott körökből származott a hír. kénytelen voltam komolyan venni, de természetesen, fenntartással, és „nyomozni" kezdtem. Városi, megyei szakemberek egyaránt megerősítettek a£ információ szomorú igazságát, de a miértre csak lemondó pillantás, kézlegyintés — és kísérőként — mély sóhaj volt a válasz. A határozottság talán a legfeltűnőbb vonása Ny. Petemének, a Salgótarjánban élő fiatal nyomozónőnek. Ez a tulajdonsága — a jó fellépés egyik titka — szerepet játszott a pályaválasztásában is. Az azóta eltelt mintegy 11 év alatt pedig a sok „gyakorlás” eredményeként kifejezettebbé vált jellemének ez a sajátossága. Munkájában sem nélkülözheti : — Ugyan mindenkihez más és más hangon kell közelíteni, de a magabiztosság elengedhetetlen „kellék”. Lehet mondani: fegyver, ami nélkül igencsak suta az ember. Szüksége van rá a vizsgálónak és a nyomozónak is. A gimnáziumi érettségi után ugyanis vizsgálóként kezdett dolgozni a szolnoki rendőrségen. — Kellemes meglepetés volt számomra, hogy már 18 éves koromban ezt csinálhattam, tudniillik kezdőkre nem volt szokás ilyesmit bízni. Egy év után jelentkeztem a budapesti rendőr- tiszti főiskolára, ahol bűnügyi szakon végeztem. Ott ismerkedtem meg a férjemmel, ő most épp’ szolgálatban van. A feleség, Mariann viszont már több mint egy esztendeje egészen másfajta elfoglaltságnak hódol: Cecília nevű, 15 hónapos kislányukkal van otthon gyeden. Cili most ugyan gyengélkedik, de azért mosolyog, s egyvalamiben feltűnően hasonlít az anyjára: ha nem látja, erélyesen követeli őt... A fiatal nő nem éppen mindennapos választását nagyon is egyszerű okokkal magyarázza: — Mindig rendőr akartam lenni. Valószínűleg erre hangolt az a sok bűnügyi regény, amit 14 éves koromtól sem untam meg olvasni. Meg aztán fiatal lány koromban volt egy sikerélményem. .. Visszavertem az ellenem kitervelt egyszemélyes, erőszakos támadást. Két pofon és jókora rúgás, no és gyors futás kellett hozzá — részemről. Az apám is rendőr volt, de ő inkább le akart beszélni a szándékomról. Mariann szerint a vizsgáló és a nyomozó teendői között nincs sok különbség. Az előbbié több ponton találkozik a bürokráciával, ám egyik sem megy igazán jó emberismeret nélkül. — Erre előbb-utóbb szert teszünk, de nem árt. hq már a kezdéshez magunkkal viszünk belőle valamennyit. Nekem nem volt különösebb gondom a kontaktusteremtéssel. Az viszont mindig lehangolt, amikor a munkám eredménye nem volt összhangban a befektetett energiával. .. S ami mindig felháborít: ha erőszakos bűn- cselekmény történik. Fegyvert még sohasem használt, a félelem messze elkerüli. — Eszembe sem jut, hogy tartanom kellene valakitől, valamitől. Azért sem. mert a nyomok után, vagy letartóztatni nem megyek egyedül. Aggályai vannak, csakhogy azok egészen más természetűek: — Nem tudom, miként sikerül majd ellátnom a többes feladatot, ha újra beállók dolgozni. Cili születése előtt sem volt ugyanis ritka, hogy éjjelente mindkettőnket riasztottak. Meg kell majd szerveznem a felügyeletét arra az időre is, amikor ügyelnünk kell. Persze, nem kétséges, hogy visszamegy nyomozni. Nyomós okok késztetik erre: — Pénzt kell keresni, mese nincs! Már eddig is sokszor rászorultunk a szülők segítségére. Nélkülük nem tudom', hogyan vettük volna meg például a lakásunkat. De nem csupán a kötelességtudat ösztönzi. Az igazi vonzerő abban rejlik, hogy ő és a hivatása egymásra találtak. Ezek után kértem a tájékoztatást az egyik legilletékesebbtől, dr. Hajnal András akadémikustól, a matematikai tudományok professzorától, a Bolyai János Matematikai Társulat közelmúltban újraválasztott főtitkárától. — A hír igaz. A Művelődési Minisztérium, a lap .„gazdája” az elmúlt év végén döntést hozott, hogy „valamennyi pedagógiai folyóiratának lapfenntartói szerepét intézményekre ruházza át”, a lapok fenntartásának segítésére alapítványokat hoz létre. Szóbeli ígéret Jelenleg márciust írunk. Minisztériumi — szóbeli — ígéret szerint a lap 1990. első fél évre kap állami dotációt, de sem a Bolyai társulattal, sem a szakmai szempontból szintén érdekelt Eötvös társulattal nem tárgyalt senki a lap hivatalos átadásáról. Ugyanakkor olyan alapítványt sem hoztak eddig létre, amely a gazdaszerepet átvehette volna. Itt tartunk most, és erősen bizonytalan, hogyan is lesz a továbbiakban. A lapot, melyet még Arany Dániel alapított 1894-ben, és amely a háborúk okozta kényszerszünetektől eltekintve, folyamatosan működik, a megszűnés veszélye fenyegeti. Műfajában — alapításakor — a világon második volt. Az azóta eltelt évszázadnyi idő alatt matematikusok, fizikusok, mérnökök és közgazdászok generációit nevelte fel. Világhírű tudósok, kutatók, professzorok éppúgy a segítségével tették meg a kezdeti lépéseket, mint a csupán érdeklődő, de más pályára készülő nebulók. Kisdiákok százai-ezrei vettek részt a lap évente fneg- hirdetett feladatmegoldó pontversenyén, így indulva el a tudomány és a logikus gondolkodás elsajátítása felé. Szerepe olyan jelentőssé vált, hogy valamennyi világhírű magyar matematikus és fizikus méltatásakor kitérnek „érdemeire”, hangsúlyozva és gyakran a legfontosabb tényezőnek tartva azokat. Mindig népszerű volt Igaz ugyan, hogy szűk körökben, de mindig népszerű volt. Jelenleg nyolcezer előfizetője van, és a feladat- megoldó pontversenyén idén is háromezer diák vesz részt. A benne angol és orosz nyelven is közölt, magas színvonalú matematikai és fizikai feladatok kedvéért külföldről is sokan megrendelik. Reális számítások szerint mintegy hárommilliós évenkénti hozzájárulás kell(ene) az „életben tartásához”, de, hogy ez igen rövid időn belül előkerül-e, és, hogy honnét — teljesen bizonytalan. Nincs kizárva, hogy szerencsésre fordul a folyóirat sorsa, és ezután is diákzsebhez mért áron, időben eljut a tanulókhoz. Ám a jelenlegi viszonyok között inkább a csendes „elmúlás” irányába lendül a mutató, ezzel is szaporítva elkövetett ostobaságaink számát. Mert ugye, most megtakaríthatunk néhány milliót. Ez számszerűen kimutatható. Sőt, a statisztikában is jól mutat. Egykori — ma már látjuk, hogy felelőtlen — adósságteremtési buzgalmunkat felváltotta a mindenáron való takarékoskodás hulláma. Meg kell szüntetni tehát mindent, ami felesleges — és megszüntetjük eközben azt is, ami csak annak látszik! Aki kiszámolta, hogy a lap állami hozzájárulásának „megvonásával” milyen ösz- szeget takaríthat meg a művelődési tárca, ért a számokhoz. Az összeadási és kivonási művelethez legalábbis. Viszont a felsőbb szintűekhez —>, mint például a valószínűségszámítás — aligha. Különben a kezdet kezdetén rájött volna, hogy nyer ugyan a réven, de veszít, mégpedig elképzelhetetlenül sokat, a vámon. Persze, az is lehetséges, hogy nem a KÖMAL-on nevelkedett. Mert, ha igen, akkor legalábbis elgondolkodott volna, hogy nem csupán egy lapot szüntet meg, hanem annál sokkal, de sokkal többet! Még nem késő... Ma még nem késő intézkedni. Legyen az alapítvány, vagy bármilyen néven nevezett megoldás, diákjainkat nem érdekli. Csak az, hogy a postás az év második felében is hozza a folyóiratot, és ők törhessék a fejüket, keressék a megoldást és örüljenek, ha megtalálták. Elméjük csiszolódjon és újabb lépcsőfokra jutva, ismeretlen tájak táruljanak elébük. A többi a felnőttek dolga. Jelen esetben a Művelődési Minisztérium valamelyik szobájában, valamelyik íróasztal mögött kell megtenni — még időben! — a következő lépést. Amíg nem késő. Számtalan, kellően végig nem gondolt, hamarjában eldöntött és visz- szafordíthatatlanul végrehajtott, helytelen döntésünk számát bűn lenne újabbal szaporítani. Jut eszembe! A szólásmondás s&erint az egyszeri bába a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötte az udvarra. Mi —, amúgy magyarosan — a mosdótálat is ki akarjuk dobni?! Ugyanis, tudomásom szerint a Matematikai Lapok és a matematikatanítás is a KÖMAL- lal egyazon listán szerepel! G. Szűcs László — Mihalik — Nagymosás Egy asszony csak ne politizáljon. — Ismerős a figyelmeztetés, bár nem kétséges, hogy elavult. A nő, attól, hogy hazaér, nem lesz rögtön háziasszony, bár a látszat azt mutatja. Itt van mindjárt a nagymosás... — Már megint sok a szennyes — dünnyögi inkább magának. Gépiesen a mosóporért nyúl, s mos, mos, öblít, facsar. Két nap múlva ismét nekigyűrkőz- het. Mert, amit tegnap tisztán, illatosán, összehajtogatva bepakolt a szekrénybe, holnapután ott ásít a szennyestartóban. Nem örül ennek a viszontlátásnak. S ez így megy, amióta az eszét tudja. A piszkos holmi újratermelődése könyörtelenül folyamatos. — Mit lehet itt tenni? — teszi föl magának a kérdést, mikor már alaposan elcsigázódott a vége- hossza nincs pancsolásban. Már arra is hajlandó, hogy megpróbálja elhinni: nem a mosatlan ruha sok, hanem ő lett mániákus mosónő... Irgalmatlanul beáztatja az átizzadt, poros, pecsétes ruhadarabokat, mintha ez lenne élete egyetlen célja. Már látni sem bírja a szennyeshalmokat, de egyre csak dörzsöl, s rémlátomás gyötri: rábízták a világ összes szennyesét. Soksok tonnányi mosóport is adtak hozzá, de a két szorgos keze nem elég ahhoz, hogy tisztára varázsolja. Talán, ha segítséget kapna... Vagy még jobb lenne, ha nem kennék magukat annyian össze, hiszen már nem mindegyik gyerek. — Ábrándok — hesse- geti el csüggedten a sóvár gondolatokat. S, hogy figyelmét másra terelje, átnéz kicsit a szomszédba, ahol ismerős látvány fogadja: a ház asszonya épp’ a mosószert adagolja a gépbe... (m. j.) Tréfatarisznya A JÓINDULATÚ SZEMFÜLES Egy járókelő be akarja dobni levelét a (postaládá- ba. A szemközti házból kiszalad egy kisfiú és odakiáltja: — Bácsi, ne tegyél oda semmit, mert utána mindig jön egy másik bácsi és elviszi. TALÁLÉKONYSÁG Egy beképzelt úr nehéz helyzetbe hozza a pincért, mert csupa olyan dolgot kér, amikről nem is hallott, nemhogy el tudná készíteni. Végül a vendég megpróbál valami egyszerűt )kérni: Por Űj porkohászati módszert dolgoztak ki az Egyesült Államokban szuperötvözetek előállítására. A fémolvadékot gyorsan forgó fémtárcsára öntik. Erről kis cseppek formájában kisodródik a fém, amelyet azután a kemencébe befúvott héliumban — No, de Manhattan-kok- télt bizonyára tud mixelni? — Azt igen. Pár perc és hozom. öt perc múlva megjelenik a koktéllal, amelyben egy petrezselyemlevél úszkál. — Hát ez meg mi? — kérdi csodálkozva i<j vendég. — Kérem, ön Manhattan- koktélt rendelt. Ez itt a közepén a Central-park. TÉVEDÉS NE ESSÉK. .. Hányszor mondtam már, hogy amikor dolgozol, nem szabad fütyülnöd! — dorgálja a mester a segédet. — De hisz’ én (nem dolgozom, hanem csak fütyöré- szek! fém nagyon gyorsan lehűtenek. Az új módszerrel szokatlan összetételű és rendkívül finom szemcsézettségű fémporokat állíthatnak elő. A fémporból készített alkatrészeket nagy hőmérsékleten hőkezelik, ami megjavíthatja mechanikai tulajdonságaikat. Sziget a sűrűben Parányi sziget a szárazföldön: erdei tisztás nyit ablakot a sűrűben. A tekintet körbejár, megakad a tavalyi gyümölcsét ringató csipkebokron, a fény felé nyújtózó ágakon. S, ha még kicsit tovább időzik, azt is meglátja: a lombos fa oltalmat nyújt a csupasznak. • Fotó: Bábel L. „Emlékező" lemezjátszó A kompaktlemezeken a hang körkörös sávokon van felírva. Ezek a sávok nemcsak a felvételük sorrendjében játszhatók le, hanem — a lemezjátszókon előre beprogramozható módon — más sorrendben is. Ez azért lehetséges, mert a barázdák elejét az emberi fül által nem hallható jellel - jelölik meg. A programozást eddig minden egyes lejátszáskor újra el kellett végezni. A Philips cég új lemezjátszóján azonban olyan tár van, amely minden feltett lemeznek feljegyzi a jellemzőit (a sávok számát, hosszát stb.), és a lemezhez egyszer már megadott lejátszási programot. Ha ezután később ismét ugyanaz a lemez kerül a korongra, azt a lemezjátszó a tárolt adatokból felismeri, s a régebben beprogramozott sorrend szerint játssza le.
