Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-31 / 76. szám
1990. ÁPRILIS 2.. HÉTFŐ NÓGRÁD - HÉTFŐI MAGAZIN 3 1 1 Pusztuló sírköveink Valahányszor kezembe veszem Herepel János- A házsong- rádi temető régi sírkövei című könyvét, annyiszor adózok csodálattal a szerző emlékének. Az 580 oldalas könyv Kolozsvár művelődéstörténetéhez szolgáltat bőséges anyagot a holtak után maradt régi síremlékek ismertetésén keresztül. Egyszer valaki mondta azt az igazságot, hogy: mutasd meg a temetőt, megmondom, milyenek a település lakói. Az élők lakóhelye mellett mindenütt megtalálhatók a holtak falvai, városai is, vagyis, a temetők. Balassagyarmaton néhány, éve már felvetődött a honismereti körben a helyi temetők pusztuló sírjeleinek megmentésére irányuló gondolat és szándék, bizonyos lépések történtek azóta ez ügy kapcsán. így például, e lapok hasábjain olvashattuk T. Pataki László tárcáját a gyarmati sírkertekről, Ko- valcsik András tanár múzeumi pályázatának megírásával ismertette elképzeléseit, leírással, képekkel, tervekkel alátámasztva. Ennek rövidített, változatát megtalálhatjuk á Balassagyarmati Honismereti Híradó egyik számában is. önzetlen munkálatok is szerveződtek ,a pusztuló emlékek megmentésére, mint például a Bánóczi-féle síremlék, vagy az úgynevezett katonatemető rendbetétele. De be kell látnunk, hogy ez még mind kevés. Mielőtt ezzel kapcsolatos gondolataimat kifejteném, szeretném közzétenni a közelmúltban általam tapasztaltakat, ami tulajdonképpen engem ennek a cikknek megírására ösztökélt. A gyarmati temetőkből körülbelül 200 olyan sírjelről van régebbről és a közelmúltból színes diafelvételem, amelyek egyrészt szép alkotások, másrészt pedig a sírjel alatt fekvők valamilyen módon kapcsolódtak a városhoz, mint közéleti emberek. A napokban is ezek felkutatása és kiegészítése ■ miatt járkáltam a sírhalmok között, és bizony elszomorító, de egyben nérnileg örömmel vegyes érzések kavarogtak bennem. Mit is tapasztaltam? Több olyan követ találtam, amelyek érzésem szerint, kegyeletsértő módon hevernek szanaszét, több darabba törve. Két ilyen süttői vörös márványból készült követ mutatok be. Mindkettő a Temető úti oldalsó kapubejáratnál hever. A kisebbiket lépcsőnek használják, csak ,a felső része van itt, az alsó része érzésem szerint, a nagykapu küszöbje. A kisebbiket megfordítottam és szerencsémre, a teljes szöveg ezen igen jól olvasható. A szabadságharc előtt már hat- évvel a gyarmati temető földjébe ásták, átvészelt 150 esztendőt és most lépcsővé érdemesült... Akárki volt ő — mielőtt megsemmisülne utolsó emléke is — ideírom a felvésett szöveget. „Itt nyugszik Istenben boldogult csesztven and- rAs ŰR. Életének 30. esztendőben meghalt octoberban 20dik 1842 Béke hamvai- . nafc.” A másik kő kettétörve, kissé sérülten fekszik a kaputól körülbelül 15—20 méterre, a drótkerítés tövében. Csak a felső részét tudtam megfordítani, ezen van felvésve a szöveg, melyet így olvastam: „E halom fedi LANGE KÁROLYNÉ sz. Nándory Euphrosina asszony halandó részeit. Született 1798 ik év sept 20án. Jobblétre szenderült 1860ik év sept 19én. Siratva őt szerető gyermekeitől, hálás unokáitól, számos tisztelőitől. Béke lengjen porai felett." Ettől, sajnos, még siralmasabb állapotban van a görögkeleti volt temetőrész, az úgynevezett kistemető dombos része. Több, általam is régebben fényképezett sírjel már a földön hever darabokban, körülötte, tűzgyújtás nyomai, szemét és romok. Itt fekszik a XIX. századi ismert gyarmati görög kereskedő 92 évesen elhunyt féleségének, Milan Arkadinének az obeliszkje. Emellett egy vörös márványkő látható, szerencsére még egy darabban. Az orgonabokrok védelmében áll a régi közéletben ismert görögkeleti lelkész,- Nedics János kőkeresztje. Néhány méterre tőle Garba János gazdag görög kereskedő masszív síremléke. Ezenkívül körülbelül 10 megmentésre érdemes obeliszk és kereszt. * Mi hát a teendő? Mi lenne megnyugtató cselekedet ezen állapotok megszüntetésére? Szécsényben, a múzeumbaráti kör összefogásával elkészült a sírkert. Elkülönített részen egyszerű füves területen sorban állítva kőkeresztek, vas és fa síremlékek. A műemlék-felügyelőség álláspontja szerint minden 100 évnél öregebb sírjel már védett. Ezeket kell nekünk is méltó helyen összegyűjtenünk. Az egyházak sem zárkóznak el attól, hogy legyen egy méltó hely a kallódó sírjelek számára. Egyeztetések alapján alkalmas terület lenne a Pat- varci úti kistemető dombján a görögkeleti egyház volt temetője. Ennek átengedésétől talán nem zárkózna el a római katolikus egyház sem. A bokrok kiirtására, valamint földegyengető gépi munkára lenne itt szükség. A sírjelek földbe való állítása folyamatosan is történhetne. Füvesítéssel méltó lehetne a terület a város múltját is idéző sírkövek és egyéb sírjelek befogadására. Kik gondoskodhatnak a holtak emlékeinek, rajtuk keresztül múltunknak ápolásáról? Csak az élők. Ez egyben sokat emlegetett önbecsülésünknek is egyik fokmérője lehel(ne). Reiter László Hobbik nyomában Húsz év kalandozás az eszperantóval Az egykori megyei eszperantó titkár, Halász Rózsa lakása a népművészet szere- tetéről árulkodik. A már muzeális értékű fafaragásokon kívül láthatók itt babák a Lappföldről, Brazíliából, Bulgáriából... A gyűjteményt térképek, prospektusok, képeslapok regimentje gazdagítja. — Honnan a nyelv iránti szerelem? — Harmincnégy évvel ezelőtt, Berettyóújfalun találkoztam vele először, egy minikiadványban. Később Szolnokon jártam tanfolyamra, letettem az A, majd Bulgáriában a B, végül Budapesten a C vizsgát. Tehát azóta oktathatom is. Eleinte nehezen merít a fordítás, ezért minden alkalmat megragadott ismereteim gyarapítására. — Plovdivi levelezőtársam kérésére kitöltöttem egy 40 kérdésből álló pályázatot eszperantóul, amivel meglepetésemre, I. helyezést értem el. Jutalomból választhattam egy kéthetes Rodope- hegységi üdülés, illetve egy burgazi eszperantó tanfolyam közül. Miután nem vagyok nyelvtehetség, az utóbbi mellett maradtam. — Azóta is levelezik, Róza néni? — Hogyne! — derül fel a tekintete, s máris elővesz egy tekintélyes nagyságú füzetcsomót. Mindegyiken Ott a levelezőtársak neve, címe, s belül röviden ki, mit írt, mit küldött. E kiterjedt levelezésben csak így lehet rendet tartani. — Kik a legrégebbi partnerek? — Az osztrák Hedvig, a norvég Olaf, vagy a lengyel Alois professzor, aki biokémikus, Zairében egyetemi tanár, vagy a finn Aappo, a svéd Tore... Nevek és címejc sokasága, emlékek és sztorik színes ka- valkádja elevenedik meg. Nem veszem észre az órák múlását. Csak ülök — és hallgatom a mesét. — Leveleztem Barbara Kronéval, akinek édesapja (K. Schulze) fordította többek között Brecht Koldusoperáját. Egy turkui költőnővel, egy finnel, aki az Északi-sarkon élt... — Tudna említeni érdekesebb személyeket, eseményeket? — A lengyel Reginát — akinél jártam is Brodmicán — baleset érte. Egy évig beszélni sem tudott. Vagy említeném a franciákat: peda- gógusnő-partnerem rákban halt meg. Barátnője keresett fel soraival, hogy a rá való tekintettel folytassuk a kapcsolatot. Egy zsolnai ismerősöm még 16 éves korában leesett a fáról. Gerincsérülése miatt ágyhoz kötött betegként tengődik szegény. Lengyelországi kulturális fesztiválról átutazóban gondoltam: felkeresem. Ez a mi bevonulásunk idején volt, érős magyarságellenes hangulatban. De még a legvadabb „ellenség” is megpu- szilgatott, hogy meglátogat? tam az ő beteg fiacskáját... Ezután előkerültek a fényképalbumok: szerény, saját készítésűek, fekete fotókartonból. De a belőlük kiáradó szeretet egy mesevilág sugárzása. — Ez egy olasz professzor — mutatja. — Gyönyörű diákat kaptam tőle például a Vezúvról. Ez a fiatal nő eredetileg lengyel, a férj holland — közös nyelvük 'az eszperantó, amit 3 éves kislányuk is beszél, ő Tada Hi- roka — mutatja be a csontsovány japán nőt. — Elme- zavar lépett föl nála, már nem tud levelezni. Ez itt egy drezdai muzsikus, kétszer is voltam náluk. Sajnos már meghalt. A következő képen Málta látható, majd egy remény- vesztett arc Varsóból. Ezek után színes világ tárul a lapozgató elé: tengerpart, kókusztejet szürcsölő vidám társasággal. — Ez Rio de Janeiróban van, ahol egy ügyvédnél laktam. A fényűző palotában néger szobalány segédkezett, akit szinte családtagként mutattak be. Faji megkülönböztetésnek még csak a nyomát sem láttam sehol. A legemlékezetesebb élmény volt a Krisztus-szobor a hegy csúcsán. A csodálatos világításban az izzó kereszt látványa olyan hatást keltett a vakfekete éjszakában, mintha a megfeszített, kitárt karokkal ott lebegne a város fölött. Nem vagyok katolikus, de ez megrendítő élményt nyújtott. — Van még ennyire távoli barátja? — Mondjuk Szonja Űj-Zé- landból, aki szintén pedagógus. ötévi keresetéből spórolt össze annyit, hogy európai rokonait meglátogathassa. Közbein három napra hozzám is elnézett. Végül együtt mentünk Várnába, a kongresszusra. — Apropó, utazás! Egyetlen nyelvvel a világ minden táján? Milyen országok, városok hozták a további kalandokat? — Jártam Lilli Palmer névrokonánál Angliában. Végre láthattam a rosettai követ, az egyiptomi múmiát, VIII. Henrik kastélyát, a Towert, ahol szigorú motozásnak vetettek alá bennünket. Azután megfordultam Norvégiában. Torndheimben sajnos eltört a kezem. Megtekinthettem Hamarban a vasutasmúzeumot, az igaz•gató kalauzolásával. Dániában kétszer is voltam, emlékezetes Koppenhága, Bern, Antwerpen. A nürnbergi delfinparádé felejthetetlen. Brüsszelben egy házaspár elcipelt a Waterlooi csatatérre, ahol csonkagúla tetején egy oroszlán áll őrt, s a körpa- norámás épületben nyomon lehet követni az egykori csata menetét. Szinte minden megelevenedik a nézelődő előtt... Hágában érdekes volt a nemzetközi világbörze. Amszterdamban néztem először videót, éppen a pápa beiktatását vetítették. Láttam többször Jénát, a híres bolgár kolostorokat a hegyekben, most nyáron pedig Párizst... — Hogyan lehet ezt az örök utazást anyagilag bírni? Bizonyára nem a kisnyugdíjas pedagógusi pénzecskéből. — Saját szervezéssel, levelezéssel, spórolással. Például úgy, hogy éjszaka utazom, nappal nézelődöm. S az eszperantisták támogatásával, akik hallatlan segítőkészséggel egyengetik minden barát útját. Az eszperantó nélkül nem menne... Ügy érzem, még sokáig tudná folytatni a mesét. Élményei hatalmas kincsesházába épp’ csak bepillantottunk. (Űtinaplót érdemelne.) Lehet, még közvetlen környezete sem tud Halász Rózsa értékes hobbijáról. Pedig a rejtett kincseket feltárva másokat is lehetne azokkal gazdagítani! Boro» Ágnes Fájdalom Nem! — üvöltése visszhangzott az üres folyosón. Lerogyott a földre, s rám*nézett kétségbeesetten verdeső szempilláival. Nem bírtam értetlenségtől tágra nyílt szembogarába pillantani. Hirtelen a hideg kőpadlóra ejtette a fejét, s én dermedten figyeltem, mint rázza vállát a zokogás. Üveges szemekkel bámultam őt, s közben éreztem, amint szétárad bennem a fagyos 'bénultság. Kiabálni szerettem volna: Mondd már, húgocskám, mi történt? De képtelen voltam egy szót is kinyögni. G pedig lassan felemelte fejét, remegő kezekkel táskájában kotorászott, zsebkendőjével felszárogatta könnyeit, belémfúrta tekintetét, s erőtlen hangon lehelte: Nem lehet gyermekem! B. A. Minigaléria a gyárban Lassan egy minigaléria körvonalazódik a Salgótarjáni Síküveggyár előtt, ahol az elmúlt hónapban Környei Gyula képeit láthatták az érdeklődők. Márciusban pedig Répás Istvánra emlékeznek, aki 1911-ben Somoskőújfalun született, s a síküveggyárban dolgozott nyugdíjazásáig. Tagja volt a Nógrád megyei fotóklubnak, képei sok nemzetközi és hazai kiállításon szerepeltek, szép sikerrel. Munkabírásával, emberségével és a fényképezés magas fokon való művelésével mindig szép példát adott* a fiataloknak. Ebben a hónapban az új gyári fotósnemzedékből bemutatkozik Herperger János is, akinek felvételei jó képalkotási készségről, határozott látásmódról, ember- és természetszeretetről tanúskodnak. A minigalériában láthatók még a gyár meghívására érkezett nyugatnémet színtársulat előadásáról készített fotók, melyek szerzője Kovács Istvánná, a gyár fotósa. — KMI — Répás István: Csónakok Herperger János: Vasúti híd Kovács Istvánná: Kanalsprung (Ugrás a csatornába)
