Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

1990. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK NOG RAI) 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés Kulcsár Kálmán, Hámori Csaba és Békési László. A mozdulat már azonos — és a gon­dolkodás?. .. Rigó Tibor felvételei í (Folytatás az 1. oldalról.) zásra bocsátandó alkotmányt módosító törvényekhez egyébként is minősíttett többség szükséges, azt kö­vetően ismét szavaznak az oktatási törvény módosítá­sáról. Ezután újra a társadalom- biztosítási törvényjavaslat- . ról tárgyaltak. Ahhoz sem az illetékes miniszterasszony, sem a képviselők nem kí­vántak hozzászólni, így kö­vetkezett a határozathoza­tal. Mivel az előterjesztő bizottság azt kérte, hogy magáról a törvényjavaslat­ról ezúttal ne szülessék dön­tés, az ahhoz kapcsolódó országgyűlési határozat ter­vezetéről szavaztak a képvi­selők. Ezt 211 egyetértő, 11 ellenző és 39 tartózkodó sza­vazattal elfogadták. Következő napirendként a deregulációs törvényjavas­lat került a T. Ház elé. Kul­csár Kálmán igazságügyi mi­niszter előterjesztésében a következőket mondotta: — A Minisztertanács ha­tározata alapján, 1989-ben széles körű közigazgatási, illetve gazdasági deregulá­ciós munka indult meg, mind a két területen kormánybiz­tosok vezetésével. A dere­guláció mérlege ez ideig ked­vező, hiszen a Közigazgatási Deregulációs Tanács, illet­ve a Gazdasági Dereguláci­ós Tanács rövid működése alatt ezernél több rendele­tet, határozatot, illetve nor­matív utasítást helyezett hatályon kívül. Egyidejűleg mind a közigazgatási, mind a gazdasági jogalkotásban nagyszámú korszerűsítő jel­legű módosítást hajtottak végre. Ugyanakkor mindkét te­rületén gátolják a deregulá­ciót olyan törvények, illet­ve törvényerejű rendeletek, amelyek ma már elavultak, hatályon kívül helyezésük, vagy módosításuk nélkül az alacsonyabb szintű jogalko­tás modernizálása elkép­zelhetetlen — ráondotta a miniszter. Ezek végleges kiiktatása a magyar jog­rendszerből és helyettük olyan nagy jelentőségű új törvények, mint például az államigazgatásban a helyi, illetve területi önkormány­zatról szóló törvény, vagy a gazdaságban a verseny-, ár-, illetve kereskedelmi tör­vény megalkotása, az új Országgyűlésre vár. Addig is szükség van azonban ar­ra. hogy a régi törvények legkirívóbb, korszerűsítést gátló rendelkezéseit hatá­lyon kívül helyezzék. A Tisz­telt Ház elé most kerülő törvényjavaslat alapvetően ezt a célt kívánja szolgál­ni. Az elnök bejelentette, hogy mivel módosító javaslatot nyújtottak be, általános és részletes vitára bocsátja a törvényjavaslatot. Ezt követően a plénum közfelkiáltással úgy döntött, hogy a törvényjavaslatról csütörtökön szavaznak. Ezután a képviselők rá­tértek a földről szóló 1987. évi I. törvény módosító ja­vaslatának tárgyalására. A mezőgazdasági bizottság er­re vonatkozó önálló indítvá­nyát Solymosi József, a bi­zottság tagja terjesztette elő. Az előadó kérte az Ország- gyűlést, hogy az írásban be­terjesztett törvénymódosító javaslatot fogadja el. Egyút­tal felhívta a képviselők fi­gyelmét egy aggodalomra okot adó jelenségre. Az utób­bi időben, a választási küz­delem hevében, a földtulaj­donlás kérdése politikai csa­tározások tárgyává vált. Ki­alakulóban van egy általá­nos nagyüzem-ellenesség, fo­kozódik a vidék megosztott­sága, a bizonytalanság érzé­se. A vitában többen szóltak, s a témában szót kért volna még Tallósy Frigyes, Marx Gyula és Tamás Gáspár Miklós, de azt az Ország- gyűlés nem adta meg, mint ahogy a módosító javaslat részletes vitára bocsátását is leszavazta. Így a földtörvény módosítása lekerült a napi­rendről. Az ebédszünet után, az el­nöklő Fodor István bejelen­tette, hogy az átalakulási törvénymódosítások feletti vitájával folytatják munká­jukat. Mivel a törvényjavaslat előterjesztéséhez egyetlen képviselő sem kívánt hozzá­szólni, így határozathozatal következett. A képviselők el­fogadták a gazdálkodó szer­vezetek és gazdasági társa­ságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról a tör­vényjavaslatot. Ezt követően a képviselők rátértek az általános for­galmi adóról szoló törvény- módosító javaslat megtár­gyalására. A témához senki sem kí­vánt hozzászólni, így ha­tározathozatal következett, a nagy többség egyetértett az­zal, hogy az indítványnak megfelelően módosítsák az 1989. évi XI. törvényt. Ezt követően a képviselők elfogadták Técsy Lászlónak (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 19. vk.), Eleki János­nak (Békés m., 7. vk.), és Kovács Sándornak (Tolna m., 8. vk.), a magánszemé­lyek jövedelemadójáról szó­ló törvény módosítása ügyé­ben tett javaslatát, amely lényegében csak fogalma­zási korrekciót tartalmazott. Ezután Sebők János (Veszprém m., 12. vk.), ön­álló indítványa követke­zett: a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testüle­tébe meghatalmazott kije­löléséről szóló országgyűlési határozattervezet megtár­gyalásra. Sebők János azt javasol­ta, hogy a parlament a köz­társaság elnökét — aki egy­ben a fegyveres erők fő- parancsnoka — hatalmazza fel hazánk képviseletére e testületben. Helyettesének pedig a Minisztertanács el­nökét jelölje ki. Az önálló indítványt tá­mogatta a honvédelmi és a külügyi bizottság is. Mivel hozzászólásra nem jelentkezett senki, a szava­zás következett; a plénum a köztársasági elnököt bíz­ta meg Magyarország kép­viseletével a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületében. Ezután a Házszabályok módosításáról szóló ország- gyűlési határozattervezet került napirendre. A téma előadója Filló Pál, az ügy­rendi bizottság elnöke volt, aki hangsúlyozta, hogy a javaslat lényege a Ház­szabályok hozzáigazítása a módosított alkotmányhoz, így az ügyrendből java­solta kivenni mindazokat a részeket, amelyek az egy- pártrendszer keretei között működő parlamentet szol­gálták, s helyettük a több­párti viszonyoknak megfe­lelő szabályokat beiktatni. Az Országgyűlés elfogadta a módosításokat. A képviselők ezután a vagyonpolitikai irányelve­ket vitatták meg. Tömpe István pénzügyminiszter­helyettes szeptember végéig szólóan, tehát ideiglenes jel­leggel terjesztette elő azo­kat, mégpedig az Ország- gyűlés egy korábbi határo­zata alapján. Miután a téma már szakmai és politikai fórumon napirendre került, a miniszterhelyettes né­hány módszertani összefüg­gésre hívta fel a T. Ház figyelmét, kihangsúlyozva, hogy az irányelvek minden­képpen ideiglenes jellegű­ek, a létrejövő Vagyonügy­nökség a gazdaság egészét érintő lépéseket nem kíván tenni addig az időpontig. A képviselők az 1990. évi vagyonpolitikai irányelve­ket elfogadták. Ezután az Állami Vagyon­ügynökség ügyvezető igazga­tójának megválasztásáról szóló javaslatot tárgyalták meg a képviselők. Ezt követően a Magyar Nemzeti Bank elnökének, Bartha Ferenc államtitkár­nak a beszámolóját hallgat­ta meg az Országgyűlés a pénzügyi helyzetről. Egyebek között arról szólt: az elmúlt év közepén indult meg az a kiigazító folyamat, amely­nek eredményeképpen ez év elejére sikerült eljutni oda, hogy 1990-re egy meg­bízható, teljesíthető, s a nemzetközi pénzvilág bi­zalmát élvező program állt össze. Ebben nagy szerepe volt a nép megértésének és a politikai pártok nyílt és burkolt támogatásának — hangoztatta az államtitkár. Ez a program képezi az alapját a Nemzetközi Valu­talappal kötendő megálla­podásnak, amelyet az igaz­gatótanács március 14-én, fog jóváhagyni. A kínálatösztönző in­tézkedések között sorolta fel az államtitkár egyebek között a deregulációt, a pri­vatizációt, a vállalati szer­kezetátalakítást. A reform­intézkedéseknél — mondottá — meghatározó jelentősé­ge van annak az elvnek, hogy a legszegényebb ré­tegek helyzetét elviselhe­tővé kell tenni. Az államtit­kár kijelentette: ha a prog­ramot végrehajtjuk, akkor nemcsak 1990., hanem az azt követő két esztendő elé is bizakodóan nézhet az ország. Végül kijelentette: teljes biztonsággal kimondható, hogy a belső stabilizálást is el lehet érni, amennyiben az új kormány és az új parla­ment folytatni fogja a jó­zan, az ország érdekében ál- ■ ló politikát, amely már az elmúlt év közepén megkez­dődött. A szünet után határozatot fogadtak el a pártok, társa­dalmi szervezetek és egye­sületek ez évi devizaellátá­sáról. A parlament ezután ideig­lenes vizsgálóbizottságai je­lentésével folytatta munká­ját. Elsőként az egyes veze­tők vagyonnyilatkozatát el­bíráló bizottság elnöke, Eke Károly összegezte eddigi mű­ködésük eredményét, s a testület munkamódszerét. A következő napirenden a társadalmi szervezetek költ­ségvetési támagatását elbí­ráló ideiglenes bizottság jelentése volt a parlamenti ülésszakon. Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.), a bizottság nevé­ben elmondta: a támogatás iránt igen nagy volt az ér­deklődés, túl sokan és a lehetőségeknél jóval több pénzt igényeltek. Végül is több mint félmilliárd fo­rintot osztottak fel. Kállai Ferenc (országos lista) ironikus kérdést tett fel: vajon, ha a Nemzeti Színház, mint valamilyen egyesület bejegyeztetné ma­gát, nem kaphatna-e ebből az összegből, mert a szín­ház már nem igen tudja fenntartani magát. Tamás Gáspár Miklós (Budapest 14., vk.), az iránt érdeklődött, hogy a Haza­fias Népfront esetében nem jelent-e kizáró okot az, hogy a HNF ugyan nem párt, de Hazafias Válasz­tási Koalíció néven részt vesz a választásokon. Ezt követően a képvise­lők együttesen tárgyalták az Állami Számvevőszék je­lentését a Magyar Szocia­lista Párt, mint az MSZMP jogutódja vagyonmérlegé­nek vizsgálatáról, valamint a terv- és költségvetési bi­zottság jelentését Balta Évának e témakörben a múlt ülésszakon tett inter­pellációjával kapcsolatban, amelyre a kormánybiztos válaszát sem a képviselő, sem az Országgyűlés nem fogadta el. A bizottság úgy foglalt állást, hogy az in­terpellációra adott válasz­ként az ÁSZ most benyúj­tott jelentését fogadják el, Vita után, határozathoza­talra került sor, a képvise­lők elfogadták az MSZP ál­tal a párt bejegyzésével egyidejűleg a bírósághoz be­nyújtott vagyonmérleg álla­mi számvevőszéki vizsgála­táról szóló határozatterve­zetet. Ugyancsak elfogadták a terv- és költségvetési bi­zottság jelentését Bállá Éva interpellációja tárgyában. A képviselő azt állította, hogy a kormány nem hajtotta végre a november 26-i nép­szavazás döntését. A jelen­tés megállapítja: az Ország- gyűlés nem bízta meg a kormányt az MSZMP va­gyonával való elszámoltatás feladatával. Tevékenysége csupán a hasznosításra ter­jed ki. A parlament ezután sze­mélyi kérdésekben határo­zott. Az ülésszak ezután a ko­rábban el nem fogadott in­terpellációkkal kapcsolatos bizottsági jelentésekkel fog­lalkozott. Ezután az Ország- gyűlés februári ülésszakának második munkanapja, ame­lyen Fodor István és Horváth Lajos felváltva elnökölt, vé­get ért. A képviselők csü­törtökön, reggel 9 órakor folytatják tanácskozásukat. (MTI) Az Országgyűlés kéttu­catnyi napirendi pontja kö­zül is megkülönböztetett figyelem irányul a kamat­adóra, mint a nagyon so­kakat érintő zsebremenő témára. Ez évi bevezeté­sét országos felháborodás fogadta, tegyük hozzá: tel­jesen érthetően. Nem egé­szen tisztességes ugyanis egyoldalúan megváltoztat­ni egy öt, avagy tíz évnél régebben megkötött szer­ződést, s ötven, avagy száz százalékkal megemel­ni a lakásépítésre, illetve -vásárlásra felvett kölcsön havi törlesztőtészletét. Ennek ellenére sem fo- • gadta egyöntetű helyeslés dr. Tallósi Frigyes buda­pesti képviselő és társai indítványát, miszerint mó­dosítsák a lakáscélú álla­mi kölcsönök utáni adófi­zetésről szóló törvény vég­rehajtási rendeletét. Mu­tatja a kérdéssel kapcso­latos megosztottságot, hogy a honatyák 60 százaléka igennel, 26 százaléka nem­mel „felelt" a törvényja­vaslat napirendre tűzésére vonatkozóan, míg 14 szá­Körkérdésünk: Mi legyen kamatadóval ? zaléka tartózkodott az ál­lásfoglalástól. Miként vélekednek a ka­matadóról megyénk kép­viselői? Íme a megkérde­zettek válaszai: — Annak idején is elle­ne szavaztam, s így örülök neki, hogy újra tárgyaljuk — mondta Sándor Gábor. — Ezt a társadalmat nem szabad ilyen súlyos anyagi ballaszttal megterhelni. Különben nemcsak a fia­talok és az idősek kerül­nek hátrányos helyzetbe, hanem a középkorosztály is erre a sorsra jut. Bí­zom benne: olyan szavazá­si eredmény születik, amely- lyel töröljük a kamatadót. Vannak ennek az ország­nak más tartalékai is, azo­kat kell hasznosítani. — Már nem tudom, hogy decemberbeti a kamatadó mellett szavaztam, vagy tartózkodtam — így Dev- csics Miklós. — A lényeg: bevezetésre került, s nem értek egyet a módosításá­val sem. Mégpedig azért, mert akkor a költségvetést is muszáj volna megvál­toztatni. Tudniillik hiá­nyoznának az igy beter­vezett milliárdok. Azt mondom: a kamatadó mi­att már fájjon a leendő­beli parlament tagjainak a feje. — Határozottan tiltakoz­tam a kamatadó bevezeté­se miatt — tudtam meg Vastag Ottíliától. — Nem tartom helyesnek, hogy az inflációt az emberekkel fi­zettessék meg. Szívből örü­lök, amiért ismét napi­rendre került a kérdés, s szavazáskor természetesen eltörlésére kívánok vok­solni. Remélem, a kamat­adó megszüntetése nem je­lenti majd azt, amivel an­nak idején ijesztgettek bennünket, nevezetesen: a bevétel elmaradása lehe­tetlenné teszi az összes szo­ciális kedvezményt. — A korábbi szavazás­kor sem támogattam a ka­matadó bevezetését — je- lerűette ki dr. Szilágyi Ti­bor —, s most is ellene va­gyok. A napirendre való tűzése azt jelenti: a par­lament nem eléggé körül­tekintően alkotta meg a törvényt. Sem jogilag nein állja ki a próbát, sem az életszínvonal-politikánkba nem illik bele, ráadásul roppant irritálja az em­bereket. Tanulság: egy új törvény megalkotását meg­előzően a várható fogad­tatását is kívánatos fel­mérni. Ez nem történt meg, tehát hibáztunk, s legyen bátorságunk korrigálni. Amennyiben ezt mégsem tenné meg az Országgyű­lés, úgy „besegíhet” az Al­kotmánybíróság. Hiszen március 12-én megtárgyal­ja majd a nagyon is köz­érdekű kérdést... (kolaj) fi lf a gyón ügynökség feladatai Az irányelvek szeptemberig terjedő időszakra ha­tározzák meg a Vagyonügynökség feladatát, iA '{legfon­tosabb teendője a szervezetnek, hogy gondoskodjon az állami vagyon privatizálása során a 1nyilvánosság, a versenyeztetés .érvényesítéséről, és a reális ívagyon- ertékelésről. Ugyancsak a Vagyonügynökség teendői közé tartozik az állami vagyon értékesítésének meg­kezdése. Az irányelvek előírják, hogy a Vagyonügy­nökség kezdje meg, és 'fejezze be néhány jövedelme­zően gazdálkodó, a tőzsdére rövid időn belül 1 beve­zethető, nyílt alapítású, részvénytársaságként mű­ködtethető állami vállalat átalakítását ,és érvényesí­tését. Elsősorban azoknak a vállalatoknak az átalakí­tása indokolt, {amelyek így jelentős tőkéhez, új technológiához jutnak, s bővül piacuk. Az állami vagyon külföldiek részére történő értékesítése akkor indokolt, ;ha a társaság ezáltal jelentős technikai, technológiai fejlődésre számíthat, az államadósság a tőkebevonás révén ésszerűen csökkenthető. Az irányelvek szerint akkor kell a Vagyonügynökség­nek : beavatkozni és saját hatáskörébe vonni az ér­tékesítést, ha az adott vételi árnál megalapafottan várható magasabb ajánlat, vagy az eladás révén a vevő gazdasági erőfölényhez jutna, korlátozni tudná a versenyt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents