Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-28 / 73. szám

1990 MÁRCIUS 28., SZERDA 5 nó<;r Ad Harminc év „nehéz emberek” között A x előző összeállításunkban már Jeleztük, hogy mától kéthetente az ÚTTÖRÖ* SAROK címszó helyett, a Diákpanoráma jelentkezik. Ez a fórum nemcsak az általános, hanem a középiskolások rendelkezésére is áll, ahol élményeiket, gondolataikat, személyes tapasztalataikat oszthatják meg az olvasókkal. Szeretnénk továbbá azt is. ha ez az összeállítás lehetőséget adna fiataljainknak a régen dédelgetett versgyűjtemény egy-egy darabjának, vagy egy sikerült, diákokat érdeklő fotójának, könnyed rejtvényének, vagy éppenséggel vidám, humoros írásá­nak publikálására. A lehetőség tehát adva van, szabad az út, szabad a pálya. Most már az Ifjúságon a sor, hogy lépjen. Mi nagy érdeklődéssel várjuk a leveleket. Március 15. Pilvax Balassagyarmaton Idén március 15-én, a balassagyarmati Tünde presszót néhány órára Pil­vax kávéházzá varázsolták a Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola tanárai és a második vendéglátós osztály tanulói. A másodéves lányok a korabeli stílusnak megfele­lő öltözékben sürögtek-fo- rogtak a betérő vendégsereg között. A bejáratnál ven­dégcsalogatók — Lénárd Viktor, Antal Lénárd és Noskó Zsolt — szólítgatták meg az arra járókat, ked­vet csinálva egy ízletes ka- pucinerhez, vagy a reform- tortához, a Kossuth-kifli- hez, amit szorgos kezekkel a cukrásztanulók sütöttek külön erre az alkalomra. Bent már forró hangulat fogadta az újonnan betérő­ket. Szőke Anikó, Koplányi Edit, Jambrik Andrea az asztalok között térült-for- dult. Csonka Marika, Oláh Gyöngyi jósnőként olyan jövőt jósoltak szerelemről, családról, házasságról, pénz­ről a „kuncsaftoknak”, hogy mindenki elégedett volt. Újság- és cigarettaárusok gondoskodtak a kényelem­ről. És a sütemények is fogytak, alig győzték a tá­nyérokra rakni a „pulto­sok”. Mint minden ünnepségnek, ennek is véget kellett vet­ni egyszer, de visszavárnak bennünket a presszó veze­tői és profi dolgozói. Végezetül hadd soroljuk fel a teljes csapatot a már említetteken kívül, akik se­gítettek a régi március fel­idézésében: Kiss Margit, SÍ" rokiné Handó Ildikó, Pata- kiné Kerner Edit tanárnők, Szűcs L. Tamásné cukrász­szakoktató, Laczkó Szilvia, Vas Gabriella, Juszint Beat­Egy iskola — kél bir A városi mezei futóversenyen részt vett a mi iskolánk is. Meleg, napsütéses időben in­dultunk Ponyi-pusztára, hogy lefussuk a távot. Nagy izgalommal vártuk a rajtot. A korosztályunkban a lányokimlo 3, a fiúknak 4 ki­lométer! * kellett futni. Az osztályunk dicsősége, hogy Fodor Anikó korosz­tályának kategóriájában, a 3. helyezést érte el, melynek na­gyon örültünk. * Iskolánkban ebben a hónap­ban — az egy hónap — egy raj keretében — a 6. osztály volt a csapatprogramért a fele­lős. A felsősöknek LEG—LEG— LEG-vetélkedőt rendeztek. Töb­bek között voltak zenei kérdé­sek és súlyzózás is. A fodrász­versenyen szebbnél-szebb frizu­rák készültek. A kosárlabda- mérkőzésen, a 7. osztály — vagyis mi — egy meccset nyert és kettőt veszített. Réti Balázs 7. o. St. Csizmadia úti iskola rix tanulók, és akik mind­erről beszámoltak: Vincze Katalin rikkancs és Kanyó Lívia újságárus Közönt ünnepeltünk A vanyarci iskolások a község lakóival együtt ün* nepelték meg az 1848-as márciusi forradalom évfor­dulóját. Az ünneplő közön­ség a művelődési házban jött össze,, ahol a Himnusz el" éneklésével vette kezdetét a rendezvény. Ezután Vajda János: Jubiláte című ver­sének részlete hangzott el, ami arról szólt, hogy milye­nek most, és majd milye­nek lesznek később az em­berek. A vers után a ta­nácselnök asszony mondott ünnepi beszédet. Végül is­kolánk színjátszói jól sike­rült nJösorral-’ lepték meg az egybegyűlteket. A megem­lékezés a Szózat eléneklésé- vel zárult. A felnőttek szemében fel­csillanó könnyek arról árul­kodtak, hogy e nap nagyon mélyen él mindenki szívé­ben. Tim Melinda Mi is emlékeztünk... Az 1848. március 15-én történtekről mi is megem­lékeztünk az iskolában. Az ünnepélyt a tornateremben tartottuk. A műsor a Him­nusz hangjaival kezdődött, amit minden tanuló énekelt. A 8. osztály egy szép összeállítással emlékezett meg a forradalomról. Végül a Szózattal zártuk a mű­sort. Március 21-ről egy rádiós­adásban hallgattunk ver­seket és levélrészleteket. Merényi Nikolett St. Csizmadia Úti Általános Iskola A betűkockák a magyar irodalom három kiemelke­dő alakjának vezetékneveit rejtik. Induljatok el a vas- tagított M-betűből és lóug­rásban olvassátok össze az ábra betűit. Ha helyes út­vonalon haladtatok, a há­rom író nevét kapjátok eredményül. Beküldési határidő: ápri­lis 6. Legutóbbi fejtörőnket azok fejtették meg helyesen, akik az első sorban a harmadik, és a harmadik sorban az utolsó figurát látták azo­nosnak. Könyvjutalmat nyertek: Antal Ildikó, Salgótarján, Borbás Márja, Karancske- szi, Hegedűs Viktória, Bá­összeállí tóttá: Kovács Margit Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon megörültem an­nak, hogy Diákpanoráma címszó alatt fni, középisko­lások is- jelentkezhetünk írá­sainkkal. Az általános is­kolában is tudósító voltam, s szeretnék újra bekapcso­lódni ebbe a szép munkába. Ebben a levelemben olyan dologról írok, ami az egész országot > foglalkoztatja; a választásokról. Sokan azt hiszik, hogy a diákságot, a fiatalságot nem érdekli, hi­degen hagyja ez a téma. De ezeket az embereket bizto­síthatom arról, hggy ez nem így van. Mert ha csak a mi osztályunkat veszem alapul, amely 23 fiúból áll, akkor máris megtudom cá­folni ezt a tényt. Az óráin­kon sokat beszéltünk a vá­lasztásról és vitatkoztunk, hogy ki melyik pártra sza­vazna. Szerintem mihoz- zánk a FIDESZ áll a leg­közelebb, de ezzel nem min­denki ért egyet. Nagyon el­térőek a vélemények. Heves vitáinknak gyakran tanára­ink vetnek véget. Szerintem az országban nincs olyan fiatal, akiben ne merült volna, fel, hogy mi lesz o jövőjével. Hiszen elég, ha egy újságot fella­pozunk, máris eszünkbe jutnak a választások a kü­lönböző pártok reklámjai­ból. Még javában' tartanak a pártok egymás közötti harcai, de mi már kíván­csian várjuk a választások eredményét, hiszen a tét a jövőnk. Szerintem a fiatalokat ér­dekli a jövő, és kell is, hogy érdekelje. Ennyit szerettem volna írni erről a témáról, s re­mélem a Diákpanoráma hosszú életű lesz és sok fi­atal figyelmét felkelti majd.. Szabó Gábor 211. Sz. Ipari Szakmunkás­képző Intézet III. évf. tanulója tonyterenye, Kuris Loretta, Varsány, Maxim Balázs. Salgótarján. A könyveket postán jut­tatjuk el részetekre! K E E ■ ÍE N K D A M ■ R Bl 1 1 ó J / 0 C 1 r Vajon van-e olyan ember, aki nyugdíjazása előtt nem forgatja vissza az idő kere­két, aki nem gondol régmúlt ifjúságára, vagy azokra az örömökre és bánatokra, amelyek eddigi útján elkí­sérték? Nem lehet ilyen! Mert ahogy közeledik az a bizonyos nap, így vagy úgy előjönnek az emlékezés percei. S talán annak rend­je és módja szerint arra lesz figyelmes, hogy akarat­lanul is számvetést készít a megtett útról. * Ködmön Istvánná Bag- lyasalján él. Harminc ke­mény esztendőt töltött olyan emberek társaságában, akik­nél legtöbbször az emberek iránti tiszteletet az elfo­gyasztott ital mércéje szab­ta meg... Most ő emlékezik a háta mögött hagyott fá­radságos éveiről, megosztva azt velünk. — El sem 'merem hinni, hogy pár hónap múlva már nyugdíjasbérlettel utazha­tom. Pedig ez a valóság! Ha visszagondolok, nagyon hosz- szúnak tűnik a megtett út. Nem csoda, hisz 15 évesen, szinte gyereklányként már a tűzhelygyár nikkelezőjében, gázolajban mostam a tűz­helylábakat, majd szalagon tűzhelyeket szereltem. — De melyik salgótarjáni ember ne emlékezne a 60- as évek önkiszolgáló étter­mére, a Népbüfére? Én leg­alábbis nagyon jól, mivel annak megszűnéséig, itt töl­töttem napjaimat. — A Nemzetibe kerülve már jöttek az egyre nehe­zebb, gondokkal terhelt he­tek, hónapok és évek. Elő­ször a szakácsnő keze alá dolgoztam, később ital- és ételkasszás, pénztáros, majd csapos lettem. No meg taka­rítónő is. Mert meg kellett fognom a seprű végét, ami­kor a „kedves vendég” nem bírt erejével. De ilyen kö­A Chip Számítógép Ma­gazin magyar nyelvű ki­adása negyedéve indult. Az áprilisi szám, a negyedik, legalább annyi érdekes té­mát kínál olvasóinak, mint az előző három. Aki soha­sem látott számítógépet, ta­lán már az is hallott a Ba­sic nyelvről, hiszen ennek alapjait tanítják a hazai ál­talános és középiskolákban is. Azt viszont már keve­sen gondolnák, hogy ez a nyelv immár 25 éves is el­múlt. A jubileum alkalmá­ból a lap összefoglalja en­nek a világon legismertebb és legnépszerűbb program­nyelvnek az útját, a kezde­tektől napjainkig. Szintén nemcsak a szakma számára lehet érdekes az a cikk, amelynek címe; A Szovjetunió is felzárkózik? Kiderül az írásból, hogy egyre több gép, egyre több fiatal és lelkes szoftverfej­lesztő dolgozik a Szovjet­unióban. Lehetséges tehát, A balassagyarmati Szántó Kbvács János Gimnázium és Szakközépiskola ének-zene ta­gozata mozgalom indítását kez­deményezi Iskolanapja alkal­mából a magyar népdal nép­szerűsítése érdekében. E cél­ból megyei szintű találkozásra invitálja azokat a középiskolás tanulókat, akik a hagyomány­teremtő kezdeményezésben szeretnének részt venni. rülmények között is mindig iparkodtam, ügyeskedtem, hogy megálljain helyemet. Mert ebben az időben bi­zony nagyon nehéz volt be­jutni a vendéglátóiparba. — Nem tudom elfelejteni azt a napot, amikor az ak­kori igazgatónk, Jegesi An­tal ezt mondta első nagy­főnökömnek, Sajgál János­nak: „Janikám, ezt az asz- szonyt. Mancikát, univerzá­lisnak tanítsd ám be!” Hát ez sikerült. Az úgynevezett „nehéz emberek” között el­töltött hosszú éveim bizony mindenre megtanítottak. — Akkoriban még brigád­ban dolgoztunk. Jó volt a kollektíva, s így eredmé­nyeink sem maradtak el. Több alkalommal is miénk lett a kitüntetés arany, ezüst és bronz fokozata. — Talán tíz éve már an­nak, amikor bizalmat sza­vaztak nekem: főnökhelyet­tes lettem. Kicsit féltem tő­le, mert tudtam, mivel jár. A legjobban mégis az ag­gaszt, hogy a vendégsereg magatartása nem akar vál­tozni. Űgv érzem, mintha minden részeg ember itt kötne ki, vagy éppen a bör­hogy rövidesen új konku­renssel kell számolni a szá­mítógépes • nagyhatalmak­nak, amelyek pedig így is ádáz harcot vívnak a pia­cokért. A Támadás a Tá­vol-Keletről című cikk pél­dául arról számol be, hogy a szupergépek piacán eddig is az USA volt az úr, de most pozícióit komoly ve­szély fenyegeti, rhert a ja­pánok ebben a kategóriá­ban is vészesen megközelí­tik őket. Ahogy az elmúlt hóna­pokban, úgy most is jelent­kezik a lap vírusrovata. Ez­úttal megvizsgálták azokat a vírusölő programokat, amelyek itthon elterjedtek. Természetesen az áprilisi lapszámból sem hiányoz­nak majd a hírek, a piaci helyzetkép, a tippek pro­fiknak és amatőröknek. A Chip áprilisi száma ezek­ben a napokban kerül az újságárusokhoz. A bemutatón a versenyző di­ákoknak két dalt, az „Édes­anyám rózsafája” című ma­gyar népdalt és az öt népdal­ból álló jegyzék közül a hely­színen kisorsoltál - kell előad­niuk április 24-én, kedden 14 órai kezdettel Balassagyarma­ton, az új Szántó épületében. A benevező versenyzők nevét (iskolánként négy főig) már­cius 30-ig kell az intézmény nevére megküldeni. tönből szabadultak gyüleke­zőhelye lenne a mi egysé­günk. A rendesebb emberek már be se mernek jönni. Nem minden alap nélkül mondom mindezt. Már két olyan kést is őrzök, mely­nek tulajdonosai nem éppen vacsorájuk elfogyasztásához akarták használni. Nagyon ébernek kell lennünk, mert bizony nem egyszer az üveg is repül. Ilyenkor nem té­lietek mást, mint elkiáltom magam: lányok, fedezékbe! Nap, mint nap benne va­gyok a gombolyítóban. Nem tagadom, sokszor úgy ér­zem, nem bírom tovább. De hazajövök, megpihenek, s másnap újra indulok. — Talán azért is nehéz volt a helyzetünk, mert csak női alkalmazottakkal dolgoz­tunk. Szerencsére egy hó­napja már férfi főnökünk van... Nyugodtabbak let­tünk. — Sok emberben bizonyá­ra felvetődik a kérdés: mi az idegesség ára? Hatezer­nyolcszáz az alapom, erre jön a pótlék, mivel vállal­tam az állandó délutános műszakot. özvegyasszony vagyok, magamat kell eltar­tanom, így hát kell a pénz. Sok ismerősöm is kérdezte már; harminc év alatt, mennyi kitüntetést gyűjtöt­tem össze? Meg kell, hogy mondjam, nálam nem ez a munka meghatározója. Anél­kül is teszem dolgom, mert így van ez rendjén. De, ha jól emlékszem, még csapos koromban kaptam egyszer Kiváló dolgozó jelvényt. * Az igazi jutalom a július­ban kezdődő nyugdíj lesz. Reméljük, hogy felkorbá­csolt idegei lecsillapodnak, a munkában elfáradt teste megpihen, s a „nehéz em­berek” már csak az emlé­kezetében élnek majd Köd­mön Istvánnénak. K. M. Madárhírek a Medves-hegységböl Kikeltek a kék- galambliókák A szakirodalmak szerint a kékgalamb február kö­zepe táján érkezik, de csak áprilisban rakja le tojása­it és kezdi meg a kotlási. 40 éve rendszeresen ellen­őrzőm e madarak érkezését és költéseit. Volt rá eset, hogy március végén már találtam tojásos fészket. Az idén január második felé­ben érkezdek, ezáltal a to­jásrakást is korábban kezd­ték el a megszokottnál. Március 24-én történt ellen­őrzésem során több odúból is kirepültek a galambok. Az egyik odú hozzáférhető volt számomra és ebben meglepetésemre egy körül­belül egyhetes, tokosodó fi­ókát találtam. Ez azért ér­dekes, mert ha figyelembe vesszük a kékgalambnál szokásos 17—18 papig tartó kotlási időt és hozzáadjuk a fióka korát, a 7 napot, akkor kitűnik, hogy a to­jásrakás már február végén megtörtént! , Ilyen korai, rendkívüli költést ez idáig nem észleltem a kékga­lambnál! Bizonyosra ve­szem, hogy korai, rendkí­vül enyhe időjárás idézte elő a kékgalambok szoká­sostól eltérő f észkeléseit. Biztcrsra veszem azt is, hogy a többi ellenőrzött odúban is fiókák voltak !a szóban forgó napon. Varga Ferenc j REJTVÉNY Klasszikus íróink A Chip Számítógép Magazin ápriiisi száma „Édesanyám rózsafája” mozgalom

Next

/
Thumbnails
Contents