Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-27 / 72. szám

'1990. MÁRCIUS 27.. KEDD NOCilKAI) 3 választási körjárat 1990 .........................___________ ---- - . ....-....-.... _ ......... .nMM........................................ ........ ......... .............................................. A tanácselnök voksai Bámán, ebben a hegyek közé zárt, hosszan elnyúló, ezerkétszáz lelket számláló községben a szavazásra jo­gosultak kétharmada vett részt a választáson. — Milyen eredmény szü­letett a pártok küzdelmé­ben? — kérdeztem Hadik József tanácselnököt, aki tizenhárom évvel ezelőtt, mindössze 27 évesen nyerte el először a lakosság bizal­mát. — Munkáslakta település a miénk, bizonyára ennek tudható be, hogy a voksok 38 száizalékát az MSZMP szerezte meg. Az SZDSZ, az MDF és az MSZP a továb­bi erősorrend. — Miként alakult a sza­vazás a képviselőjelöltekre? — Legtöbben, a válasz­tók csaknem 40 százaléka az MSZMP-s dr. Szilágyi Tibort támogatta. Utána az Agrárszövetséghez tartozó Simon István, majd az SZDSZ-t képviselő Gusztós István kapott még jelentős számú voksot. — Elárulná, hogy ön me­lyik pártot és melyik kép­viselőjelöltet részesítette előnyben? — Nincs miért titkolnom: jómagam is az MSZMP-t segítettem szavazatommal. Munkáscsaládból szárma­zom, az édesapám kovács­ként, később bányászként kereste a kenyerét. A köz­ségben ma is van egy öt- ventagú MSZMP-s alap­szervezet. A képviselőjelöl­tek közül Simon Istvánnal szimpatizálok. .Hiszen ő is­meri leginkább a helyze­tünket, s szerintem tőle re­mélhetnénk legtöbb segítsé­get infrastruktúrális gond­jaink orvoslásához. „Eddig sem volt rossz életem” Nógrádmarcalban, a dél­előtt kihalt faluban a ve­gyesboltban találkoztunk emberekkel, akik a napi szükséges élelmiszereket vá­sárolták meg. A várakozó Cuth Lászlót kérdeztük elő­ször a választásokról, aki elmondta: magángazdálko­dóként' — állattenyésztéssel foglalkozik — rengeteg el­foglaltsága van, ezért nem tudott időt szakítani a vá­lasztásra. A politika nem különö­sebben érdekli, de azért a 'televízión éjfélig figyelem­mel kísérte a részeredmé­nyeket. Széles József né. helyi nyugdíjas — miután gondo­san táskájába rakta a vá­sárolt tejet és kenyeret — természetes dolognak tar­totta, hogy elment voksolni. hiszen számára ez nem jog, hanem kötelesség! — Ne­kem eddig sem volt rossz életem — folytatta — nem panaszkodhatom. Ahogy lá­tom, a legnagyobb gond az volt, hogy vezetőink az utóbbi években nem a leg­becsületesebben irányítot­ták az országot. Bízom a jövőben, de biztos, hogy az elkövetkező időkben is lesz­nek ilyen problémák —. mert ez benne van az em­beri természetben. Egy szusszanásnyi pihenő közben az üzletvezető-he­lyettes. Schwarz Gáborné csatlakozott az előtte szóló­hoz: — Számomra is ter­mészetes volt a választási részvétel. Ezzel én meg­tettem a kötelességem, a többi már a pártokon mú­lik A Karancs séfje Koós Sándor, a Karancs Szálló konyhájának és an­nak személyzetének teljes jogú parancsnoka, első szá­mú vezetője. A szálloda megnyitásától itt dolgozik, annak idején. 1965-ben még mint tanuló ízlelgette a szakma fortélyait. A hét­végét munkahelyén töltöt­te, ezen a héten pedig vé­gig a konyhán lesz. — Maj^ a következő hé­ten megpróbálok „csúsztat­ni" valamit. De most olyan volt a forgalmunk, hogy ezt egyszerűen nem lehetett ki­hagyni! Vasárnap, a válasz­tás napján, úgy mondhat­nám, átlagos volt a forga­lom. A legkapósabb a rán­tott velőrózsa volt, ami táp­láló. és nem is túl drága étel, ha egy család nekiül ebédelni. A Karancs konyhafőnöke nemcsak a magyar konyha avatott ismerője. A napok­ban egy muzulmán csoport szállt meg náluk. Nekik kü­lön kellett főzni. Laktak a Narancsban arab diákok, kedvükért arab szakács- könyveket vásárolt, és ott­honi ízekkel feledtette a di­ákokkal a hazájuktól való távolságot. — Vasárnap délután há­rom órakor mentem haza, átöltöztem, és a feleségem­mel együtt mentünk szavaz­ni. Mindketten az SZDSZ- re adtuk voksunkat, egyéni jelöltünk pedig dr. Sándor László volt. Az utóbbi idő­ben sokkal inkább figyel­tem a pártok politikai mű­sorait, a beszélgetéseket, és a feleségemmel is beszél­getve, úgy éreztük, az SZDSZ programja áll hoz­zánk legközelebb. Most iz­gatottan várjuk a végered­ményt. „A földkérdés sokakat megzavart" Fehér folt a képernyőn? A tegnapi napon sűrűn csengett szerkesztőségünk telefonja. Olvasóink aziránt érdeklődtek, hogy a Nóg- rád megyei választási eredmények vajon miért nem kerülnek időnként a televízió képernyőjére? A kér­dést Wisinger Jánosnak a megyei választási bizott­ság elnökének továbbítottuk: — Mi is kíváncsian vártuk a nógrádi közlemé­nyeket, ugyanis a részeredményeket a négy válasz­tókörzetben telepített adatfeldolgozó központból kellett volna a televízió számára is továbbítani. A megyei központban, mi csak a választókerületekből beérkezett adatokat tudtuk feldolgozni, és ezeket to­vábbítottuk is. Cgy vélem, hogy az MTI és a Ma­gyar Rádió helyi tudósítói időben kaptak és továb­bítottak választási információkat megyénkből. Az ország más körzetéből azért volt friss és rend­szeres az információ, mert itt a Magyar Televízió körzeti stúdiói működnek, valamint a tévé e tér­ségbe telepítette stábját. A miskolci körzeti stúdió­nak sem volt megyei tudósítója. A választási körze­tekből az utolsó feldolgozott és ellenőrzött válasz­tási adatok 14 óra után érkeztek a megyei válasz­tási irodába. Az összesített adatokat a Magyar Tele­vízió számára, ezt követően továbbítottuk az orszá­gos választási központon keresztül — hagzott el a válasz. Kell a baloldal Bátonyterenye, Sport presszó. Az egyik asztalnál egy középkorú és egy idő­sebb férfi beszélgetett. Óha­tatlanul is meghallottam: a választásokról diskuráltak. Szavaikból az is kiderült: mindketten az MSZMP-re és a színeiben indult kép­viselőjelöltre szavaztak. — Elnézést a zavarásért — mondtam — szeretném kikérni a véleményüket a vasárnapi szavazásról. — Ahogyan tudjuk, min­den rendben zajlott le — felelte a Szénbányáknál 34 évet dolgozott Székely Ist­ván. — örülök neki, hogy ezúttal már valóban vá­laszthattunk. Az ugyanakkor zavart, hogy tucatnyi párt és tizennégy képviselőjelölt versengett a kegyeinkért. — A tanácselnöktől tu­dom: az MSZMP, az MDF, az SZDSZ és az MSZP kap­Balassagyarmaton, a váro­si tanácson rendezték be a 4. számú választókörzet vá­lasztási központját. Dr. Tóth János vb-titkár elmondta, hogy a hetvenhárom sza­vazókörből 66,06 százalékos részvételi arány igazolta a választás érvényességét, Az első eredmény este nyolc órakor érkezett be, míg a legutolsó éjjel kettő óra után néhány perccel. Az adatfeldolgzást, és a me­gyei központba történő to­vábbítást, folyamatosan vé­gezték — számítógépen. A központban dolgozó tizenöt munkatárs hétfő reggel ki­ta Bátonyterenyén a legtöbb voksot. A képviselőjelöltek között dr. Novák László, Somogyi Jenő és Kádárkúti József sorrend alakult ki. Mit szólnak mindehhez? — örülünk neki, hogy az MSZMP nyert — válaszolta a már nyugdíjas Nagy Sán­dor. — Szeretnénk, ha a második fordulóból a mi emberünk, Somogyi Jenő kerülne ki győztesen és jut­na be az Országgyűlésbe. — Azt megírhatja — vet­te át a szót fiatalabb társa: — Ez idáig nem voltam párttag. Nem akartam az'ér­dekpárttagokkal azonosulni De most, hogy többpártrend­szerben élünk, belépek az MSZMP-be. Az a vélemé­nyem: szükség van erős bal­oldalra. Szerintem eddig sem a párttal, hanem a ve­zetőivel volt baj. lene óra huszonegy perckor lett kész a választókörzet szavazatainak végleges ösz- szesítésével, ekkor továbbí­tották a végeredményt. Dr. Tóth János elmon­dotta még — kissé fáradtan —, hogy a legnagyobb mun­ka nem a szavazatok össze­sítése volt, hanem a jegy­zőkönyvek írása. Ugyanis minden területi listán és egyéni jelöltet indító párt­nak jegyzőkönyvezni kellett az eredményeket —, s mindezt hetvenháromszor hiszen ennyi szavazókörben történtek a választások a 4. számú választókörzetben. Simon István, a Ceredi Ceredvölgye Termelőszövet­kezet elnöke az Agrárszö­vetség képviselőjelöltjeként indult a választáson. Hét­főn délelőtt 10 óra tájban kerestük fel az irodájában, s elújságoltuk neki: a leg­utóbbi híradások szerint az Agrárszövetség országosan hétszázalékos részeredményt tudhat magáénak. Kedvező esetben tehát bejuthat a parlamentbe. — Örülök a jó hírnek, de várjuk meg a végelszámo­lást — mondja a díjbirkózó termetű, fiatal szakember. — Ami engem illet: azért vállaltam a jelölést, mert megyei listához akartam se­gíteni a szövetségünket, nem számítottam egyéni si­kerre, különben sem vol­tak soha politikai ambícióim. Főállású képviselőként ténykedni, napokig távol lenni a családtól, ez nem nekem való. Szeretem a munkámat, szeretem ezt a közösséget, s örömömre, bí­rom a tagság bizalmát. — Miért tartja elképzel­hetetlennek. hogy győzzön a választáson? Mohora utcáin vasárnap egyetlen lélekkel sem talál­koztunk — „de a kocsma bezzeg hangos". Jó néhányan ülnek az asztaloknál, állnak a pultnál, fogyasztják az üz­letvezető Gubó Attila itala­it. A söntés mögött tevé­kenykedő fiatalember kér­désünkre elmondja, hogy a választások idején jó forgal­mat bonyolított — de min­denki csak a szavazás után tért be hozzá! Ö maga is szavazott, s nem tagadja, hogy a szociáldemokraták­ra adta voksát. Varga István magyarnán- dori lakos nem rejti véka — Nógrád hagyományo­san ipari megye, lakosságá­nak többsége az iparból él. Kicsi itt egy mezőgazdasá­gi embernek az esélye. Kü­lönben is a föld kérdésé­vel kapcsolatos vitákkal si­került sokakat megzavarni. — Apropó, föld! Sokan visszaigénylik a téeszbe bevitt hektárjaikat? — Még senki nem for­dult hozzám ilyen kérés­sel. Sőt, háztájiként 375 hek­tárt adhatnánk ki, de csak a töredékére tartanak igényt. A többség pénzbeni, vagy természetbeni juttatást kér a földjéért. Nem tartok tőle, hogy nálunk bárki is kez­deményezné a termelőszö­vetkezet szétverését. Bárhogyan alakuljon is a választás eredménye Simon István számára, megnyug­vással töltheti el a tudat, hogy Cereden és a taná- csilag hozzá tartozó Zabaron és Szilaspogonyban megsze­rezte a relatív többséget. A szavazók csaknem 30 száza­léka mellette voksolt, s az utána következő képviselő­jelölt 20 százalékot sem ka­pott. alá véleményét: — Nem mentem el szavazni, mert engem ez nem érdekel! Ed­dig is, ezek után is kétkezi munkámból kell eltartanom családomat — nem a szava­zásból! Egyébként annyi párt van, hogy hiába néz­tem a televíziót, nem tud­tam eldönteni, hogy kire ad­jam szavazatomat. Egy biz­tos: az árakat kellene lej­jebb vinni. Tíz évvel ezelőtt még kilenc forintért ittam itt egy üveg sört, most már huszonegyért. Lassan már nem tudom megfizetni, annyira elszabadultak az árak. Nem csak a sörben, hanem mindenben! „Sok munka a jegyzőkönyvekkel..." „Jó forgalom — szavazás után" A plébános Az 1936-ban fölszentelt rusztikus stílusban épült salgó­tarjáni Szent József ,plébániatemplomban a szinte égető csöndben ülünk egymás mellett Strichirs Károly római ka­tolikus plébánossal. Percekig némán hallgatunk, mert a hely jnegejtö varázsa egyszerűen nem engeéi a szót. Stri­chirs Károly már 1959-től itt él ezek között a falak kö­zött. — A vasárnap —, ha fogalmazhatok így — nekünk, lel­készeknek a hét többi napja közül a legizgalmasabb. Most is például itt a templomban, három szentmisét tartottam, egyet pedig a kórházban. \Emellett persze, több beteg mel­leit üldögéltem, vigasztaltam, hogy a fizikai gyógyulás mel­lett, ne maradjon beteg a lélek sem. Választani két szent­mise között mentem el, délelőtt 10 órakor. Természetesnek tartom, hogy a kereszténydemokratákra mondtam igent, örülök az új többpártrendszernek, mert nemcsak az én véleményem, de igazán szükség van már egy egészséges, ám nagyon jól felkészült ellenzékre. Nézzünk csak szét a világban: szinte nincs olyan kormány, amelynek ne lenne azonnal ellenzéke. Híveimmel beszélgetve, egyébként szomorúság tölt el, mert úgy érzem, kicsit még közömbösek az emberek, itt. Salgótarjánban. Reméljük, már nem sokáig. ............ A z összeállítást készítették: Balázs József, Kolaj László. Rácz András. Sólymos László. Szilágyi Nor­bert. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents