Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-26 / 71. szám
1990. MÁRCIUS 26.. HÉTFŐ NÓGRÁD - HÉTFŐI MAGAZIN 5 Filléres vásár Kiárusítást rendeztek * napokban, a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, ahol szépirodalmi köteteket, mese- könyveket öt forintért lehetett megvásárolni. Kaphatóak és kelendőek voltak például a Kortárs című folyóirat és az Interpress magazin példányai is. Fotó: Tóth Veronika Azt Mondja a férfi... \ Elfigyellek benneteket asszonyok. Ti aztán magasfeszültségben éltek. Vigyázzatok, mert elégtek! Tudom, könnyű azt mondani: kíméld magad, lassíts! De megtenni alighanem lehetetlen. Hisz' itt vagyunk mi, hátramozdítók nektek, éhesen piszkosan, sóvárgón, tele apró félelmekkel, kívánságokkal, kételyekkel. Mindennap viszünk valamit haza, s rárakjuk a Páliatokra. A rosszkedvért, iróniáért, csalódásért csodát várunk cserébe. Ti vacsorát adtok, s az esti beszélgetésektől óvjátok a gyereket. Zsörtölődtök a szeny- nyeshalmok felett, — s már nem is énekeltek. Elcsodálkoztok: miért kiabáltok annyit, s mikor rájöttök, magatokba roskadva ültök. Szeretem a szerénységeteket. Jó látni, hogy rácsodálkoztok a nyíló rózsára, egy csokor ibolyára. Tudnátok ilyenek maradni? Próbáljátok meg! — tgérem, ültetek rózsabokrot és ibolyatövet. . . Lányok, kicsik és nagyok ide figyeljetek! Nektek még könnyebb. Ne siessetek asz- szonnyá lenni! Jobb az érzelmek várományosának, mint a kifoszlottnak. Mert ezt is megéritek, hiába féltünk benneteket. Talán azt gondoljátok: bennünk a hiba, de ez nem így van. Mi csak. . szeretünk szépnek, jónak látszani. Már azért is, mert úgy örültök az ilyennek. Miért okoznánk csalódást nektek? S hogy mindezt miért épp most mondom el? Nos, hiszitek, vagy sem: már többször akartam, de csupán a torokköszörülésig jutottam el. . . — mihalik — A sagujfalui klubkönyvtárban működő eszperantó gyermekszakkör nemrégiben ünnepelte egyéves születésnapját. Vezetője Pinczés Ru- dolfné pedagógus. A tagok, a nevezetes napon a képzeletbeli születésnapi torta körül eszperantó dalokat énekeltek, és élményeikről meséltek. Szinte mindenki egyszerre akart beszélni, de egy erélyes hang rendre utasította a türelmetlenkedőket: — Kezdje Bogi. ő a rangidős köztünk! Bodor Boglárka — Bogi — a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium második osztályos tanulója a szakkör egyik alapító tagja, egyetlen foglalkozásról sem maradna el. Hogy miért? — Jó kis baráti közösség ez, s az eszperantó nyelv szép és könnyen elsajátítható — hangzott a válasz. Boglárka azt is elmondta, hogy már a padtársát is „megfertőzte" az eszperantóval; Bablena Margit pedig arról számolt be, hogy milyen izgalommal várták a február közepét, akkor ugyanis egy nemzetközi ifjúsági találkozón vettek részt Budapesten, ahol csakis ezen a nyelven beszélgethettek. — Nekem nemcsak Lengyelországban és Csehszlovákiában van levelezőtársam, hanem Nyugat-Németország- ban is — lelkendezett Gál Kati. — Főként azért léptem be a szakkörbe, mert megtudtam például, hogy a külföldi levelezőpartnerek olyan érdekességeket is megírnak országukról, amelyeket sem a környezet-, sem a földrajzórán nem tanítanak. S emellett a képeslap- és kártyanaptár-gyűjteményeinket is gyarapíthatjuk — tudatta Győri Renáta. Bódi Attilának az édesanyja is érti az eszperantót, s többen azt is elárulták, hogy még az idén szeretnék letenni az alapfokú vizsgát. Búcsúzóul fjedig arra kértek meg, intézzem el, hogy az orosz nyelv helyett az eszperantó legyen kötelező az iskolájukban. S. J. Aki olvas és aki olvasna... Mottó: Mátranovákon is vannak előfizetők és 'újságolvasók. Ott készült az alábbi körkép. — Nekünk a NÖGRÁD járt. de most a Népszabadságot rendeltem meg, mert az több lapos, könnyebb vele begyújtani a kazánba. — És az olvasás? — Arra sajnos, nem érek rá, a két gyerek miatt. A férjem azért néha belelapozgat. .. — magyarázza egv fiatal családanya. * Idős asszony mondja: — A férjem ugyan nem nagyon olvas, mert mindig az erdőt járja. Én szoktam esténként átnézegetni a Szabad Földet. Csak azt szeretjük, mert olcsó és olvasmányos. * Középkorú nő, bevásárlószatyrokkal : — A NÖGRÁD-ot és á Nők Lapját fizetjük elő, de szinte semmi időm nincs belenézni. Ki sem látszom a ..dologból”: ott a család, a főzés, takarítás, plusz a munkába járás. Este örülök, ha ágyba kerülök. A politikától meg már úgy is mérgezésem van! * Az egyetemista: — Ö, rengeteget olvasok, s nekünk sokféle újság jár. Kész vagyont fizetünk érte El sem tudnám képzelni az életemet a Reform, a Kacsa, a Riport, a NÖGRÁD és a 168 óra nélkül! * — Ha tehetném, magamnak, akkor még több lapot rendelnék — jegyzi meg a rokkantnyugdíjas férfi — így meg kell elégednem a NÓG- RÁD-dal, a Szabad Földdel, és a TV Rádió újsággal. Szinte az olvasás az egyedüli szórakozásom. * — Nagyon szeretek olvasni. de most lemondtam minden újságot, hogy megrendelhessem a PLÁYBOY-t — közli sietve a határozott, szemüveges fiatalember. Cs. A. Mit iszik Ifjúság elleni vétek! — mondhatnám ezt is nyugodtan, mert amit a Cseresnyés nevezetű foxi kiskutyámmal műveltek az érsekvadkerti téeszirodában, az égbekiáltó! Mit tagadjam, hivatalos tárgyalásra bevittem nemrégiben a kutyát, mert a kocsiban hagyva úgy nyüszített, hogy a környéki ebek harsány vonításba-röhögésbe kezdtek. Az elnöknél az ipolyszakál- lasi (szlovákiai) téesz vezetői tárgyaltak. Volt közös témánk, a mezőgazdaság, én is bekapcsolódtam. A kutyát az irodisták csendesít- gették, s hogy ne zavarjon Cseresnyés? — mondták — bezárják a tárgyalóba. Elmenőben kísér az elnök- helyettes, keresem a kutyát. Már ahogy a tárgyalóból kifordult, nagyra nyitottam a szemem, zaklatottnak nézett ki, tekintetéből bűntudat sugárzott . Tán csak nem odacsinált?!. .. Szaporáztunk volna lefelé a lépcsőn — a kutya is húzott utánam, de hopp! lebukfencezett, aztán hogy felállt, csak szédelgett kifelé, mint a gutaütött. Ezt berúgatták! Az elnökhelyettes úgy nevetett, majd összedűlt a téesziroda. Hát ezért kísért ki! Látni akarta, nem hiába pazarolták-e a drága repi- italt? Felháborodva búcsúztam, kutyám karomra borulva horkolt hazáig. Méltatlankodom. Igaz, erről a kutyáról már messziről látni, hogy nem veti meg a szeszt, erről az Aranykalász vendégei is tanúskodhatnak. De kérem, a Cseresnyés csak a sört szereti! Nem a konyakot! — Szendre — : . f ; ' ■. HMHb m*émm F71l^ í ¥$# JTjí iiy^ip«y fj§lgp; jf mhj*,# Jí y j i jP^y 5*# # J» f ><# f » ^fflygjyiE * - ----- - -: - • -••■■•"•■«■ ■ •■■-•• .................. .........-......................................-■ — ■■■, ^:- ■ ? D emokrácia. Ízlelgetjük a szót. Pedig csak a történelemkönyv első lapjait kell átfutnunk és megtaláljuk a régi receptet. Azt a varázsszót, amit ie. V. sz.-ban már ismertek Athén lakói, de mi 1990-ben még csak tanulgatunk. Csodáltam az ókori görögöket. .. , de nem csak demokráciájukat, és kultúrájukat, hanem azt a bölcsességet, ami egész életfelfogásukon átsugárzott, és meghatározta életmódjukat. Csodálom őket, mert felismerték a tudományok, a filozófia fontosságát, lerakták a művészetek alapjait, de nem est'ek át a ló másik oldalára. Ép testben, ép lélek — mondták, és meg is tartották. A test edzése épp oly- fontos volt számukra, mint a szellemé. Azótá birodalmak keletkeztek, demokráciák hulltak a porba, de a testedzés régi méltóságát csak napjainkban nyeri vissza. Ez a folyamat hazánkban még csak próbálkozások sora, de van a világnak olyan országa, ahol már jól működő mechanizmus. Félretéve a filozófiai gondolatokat, a magyar emberek életmódjába nem épült bele a sport. Hiába az iskolai tömegsportmozgalom, a gyerekek nagy része nem kedvelte meg a testedzést. Természetesen a kiugró tehetségek elindultak a versenysport útján, de mi lesz a többiekkel? Azzal a nagyobb hányaddal, akiknek a kötelező futóversenyek elvették a kedvét az egésztől? Igazán nem a tömegsport ellen aka rok érvelni, de a mód, ahogyan a fiatalokat testnevelésre oktatjuk — amint látjuk — nem célravezető. Ahelyett, hogy kötelezünk, talán sokféle lehetőséget kellene kínálnunk, és ha a gyereknek nagyobb kedve van úszni mint futni, akkor ússzon. Járjon az uszodába mindennap. Mély meggyőződésem az is. hogy a gyermekek sportsze- retetét nem csak az iskolában kell kialakítani. Az a csemete, aki otthon látja, hogy a papa és a mama minden hét végén jár teniszezni, és a szülők is foglalkoznak vele kint a pályán, hamarosan megkedveli a mozgást. Az iskola feladata — szerintem — az lenne, hogy külön? böző lehetőségekkel, sportágakkal ismertesse meg a nebulókat, majd adjon lehetőséget a szabad választásra. Itt azonban ne csak a hagyományos sportágakra gondoljunk, hanem a tánctól a body buildingen át a mai modern sportokig mindenre. Kikerülve az iskolából azonban sokkal bonyolultabbá válik a dolog. Nincs idő, s ami van is, pihenésre, szórakozásra fordítjuk. Igen, de akkor a sport milyen kategóriába sorolható? Se nem pihenés, se nem szórakozás? Ezt csak azok állítják, akik kényszerűségből űzik valamely sportágat, de a rpozgás szerelmeseinek ez az igazi kikapcsolódás. Ez az aktív pihenés, ami a mindennapos stressz után igazi újjászületést jelent. A nagy kérdés csak az, hogy milyen legyen a választandó sportág. Az első, és leglényegesebb, hogy az ember szeresse, amit csinál. A második, hogy lehetőleg az év minden szakában végezhető legyen. Természetesen a síelés is nagyszerű dolog, de nem árt, ha mellette más sportágakkal is megismerkedünk. Hölgyeknek ajánlanám az aerobicot vagy kondicionáló tornát és body buildinget, melyek a test egészét átmozgatják, s például a heti 2x2 órás edzéstől még senki sem vált izomkolosszussá. Kisportolt alkatúvá viszont igen. A testrészek formálásához igen jó módszerek ezek, bár az egészséges táplálkozásról sem szabad megfeledkezni. Mindannyiuk figyelmébe ajánlom még az úszást és a labdajátékokat, a tenisz és a kerékpározást, de javaslom, hogy többféle sporttevékenységgel próbálkozzanak. S ha már sikerült kiválasztani a legmegfelelőbbet, szánjanak egy kevés időt egy különleges újságra is. A neve: Fitnes. Ez elsősorban a body buildingereknek készül, de nagyon jó étkezési és életmódtanácsokat is olvashatnak benne. Remélem, sikerült felkelteni az érdeklődésüket a sport, a testmozgás iránt, de az is előrelépés, ha felülvizsgálják életmódjukat és megteszik a szükséges változtatásokat. N. Patrícia A kalap * SODRÁSBAN Régi kedves ismerősömmel futottam össze a minap. Semmit nem változott, amióta nem láttam, elegáns volt, mint mindig. Divatos volt a fekete szoknyája, vadonatúj kabátja, s különleges a csizmája. öltözékének legszebb darabja azonban az igazán impozáns, acélkék színű, széles karimájú kalap volt, amit világoskék selyemszalag díszített. Meg is dicsértem, igazán nagyon tetszett. — A minősége is jó, egyébként Párizsból hoztam — mondta ö. Aztán elmesélte, hogy mennyi üzletet járt végig, míg rátalált erre a tetszetős példányra. (Lelkendezé- sére néhány utas közelebb húzódott, s mosolyogva hallgatta a sztorit.) Az élménybeszámolóból az is kiderült, hogy a kalap hazaszállítása külön tortúrát jelentett. Formája miatt ugyanis bőröndbe, táskába csomagolni nem lehetett, s az egész úton óvni kellett, nehogy eldeformálódjon. Száz szónak is egy a vége — fejezte be történetét a bájos hölgy — végül épségben „haza ért", a többi pedig így utólag már nem számít... A következő megállónál le kellett szállnia. Vidáman, integetve lépett le a buszról, ám abban a pillanatban az időközben feltámadt szél elragadta a kalapját. Vitte, vitte, majd egyenesen a busz alá gurította, s már el is tűnt szem elöl... K. Sz. Bábel László felvétele
