Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-24 / 70. szám
4 NOCÍRAI) 1990 MÁRCIUS 24., SZOMBAT Frontnapló a múzeumhoz Elfelejtett zászlóalj Avagy: van esélyünk történelmünk tisztázására 1942. június 21-én. vasárnap délelőtt 11-kor Salgótarján apraja-nagyja a város Föleién nvúxsgött. Szaporította az ott gyülekezők számát a körnek falvainak ideutazó lakossága. A bányászleventék fúvós muzsikája fokozta a hangulatot, az ünnepélyességet. A polgármesterrel. dr. Förster Kálmánnal az. élen kivonult a város vezetése is. Ünnepélyesen búcsúztatták a frontra induló 53 III. számú Salgótarjáni Zászlóaljat, azokat a katonákat, akiket Salgótarján. Szirák és Pétervá- sára körzetéből mozgósítottak. Az ünnep külső kellékei: a virágcsokor, a koszotöbb partizán- és repülős támadást követően, az egység először augusztus 10-én vett részt hadműveletben. A zászlóalj ezt követő több hónapot az első vonalban, vagy annak közvetlen tartalékában töltötte el. Legsúlyosabb ember- és anyagveszteségét a szeptember 9. és 14. közötti, a hídfő ellen indított sikertelen támadások során szenvedte el. A hadihelyzet is hozzájárult, hogy a korábbi parancsnoki ígéret ellenére sem vonták ki a katonákat az első vonalból, annak közeléből. A zászlóalj veszteségeit pótolni nem tudta. Az utolsó biztos hírünk, a nagy téli szovjet offenzíva utáni időből való. 1943 februárjában, az egység töredékeit Szilágyi Dezső huszárszázados csapaJúnius 27-én Korompav Lajos bányaügyi főtanácsos, igazgató elnökletével, a várost behálózó ún. Bajtársi Szolgálatot szerveztek meg, amelynek feladata volt: a fronton harcoló katonák itthon maradt hozzátartozóinak segítsége, de felléptek a rémhírterjesztők ellen is. 1942. szeptember 26-án, a város polgárai: kereskedők, kisiparosok közül 39 ellen hoztak 25—40 pengőig terjedő, vagy 5 napi elzárásra átváltható rendőrbírói ítéleteket. Az indoklás: légoltalmi kihágás. 1942. augusztus 19- én Salgótarjánban megtörtént az első háborús távházasságkötés. A fronton levő Liptay Pál okleveles gépész- mérnök és Karattur Edit Mária közt. .SMU . "v.„, | wíty, y VV- ' -A v.. ,vi v - yjvtö-t , -’7 s rlí,. Vi . V - V v ( ■ * . ^ , • ■ z • v,5. x : V:> ^ >1 ;j*fc A Wn*í .: ....... r úzas. a zászlószalag, a hangzatos. biztató szavak együtt voltak. Az. őszinte könnyek, a családtól elbúcsúzó férfiak iránti aggodalom sem hiányzott. A zászlóalj — Várnagy Károly őrnagy parancsnoksága alatt — a nagy állomásról 1942. július 7-én. lián két szerelvénnyel indult el végzetes útjára. A zászlóalj a losonci 25. gyalogezred kötelékébe tartozott. Az ezred, az egri központú 20. könnyű hadosztály egységeként. az 1942 nyár elején mozgósított VII. miskolci hadtest részeként, a 2 magvar hadsereg kötelékében, az ún. harmadik lépcsőben — tehát legkésőbb, a III és IV. hadtestet követően — érkezett a harctérre. A felvonuló lő német haderő miatt kerülővel, az Érsekújvár— T roncsén—Lengyelország— Lettország. Litvánia—Szmo- lenszk—Kurszk útvonalon jutottak a front körzetébe. A kirakodó, állomásukról —- Szololucsinó — többszáz. kilométeres gyalogos menet után értek el 1942 július második leiében a Don-vidé- kére. A zászlóalj a nyári hídfő közül, talán az urivi volt a legnehezebben leküzdhető, ezért a legtöbb emberáldozatot követelő csatatér is. A salgótarjáni zászlóalj is ennek a hídfőnek az elfoglalását kapta feladatul. A frontra érkezés idején. útközben Iához kapcsolták, és megmaradt katonái a nagy hidegben így jutottak el a hadosztály gyülekezési pontjára. 2 A zászlóaljról hosszú ideig nem feledkezett meg a varos. A családi levelezések mellett, a Munka, Salgótarján hetilapja is folyamatosan — ha késéssel is — közölt híreket a zászlóalj útjáról, a katonák életéről. Szeptember 19-én olvashattuk Várnagy őrnagy levelét, amelyben még arról értesített, hogy a zászlóalj augusztus 10-én miként esett át a tűzkeresztségen. Amint írta: „egy orosz ellentámadás elhárítása érdekében, a zászlóalj részei egy igen lendületes ellentámadást is hajtottak végre, amellyel az oroszt visszavették. Jelenleg védóállásban vagyunk." A várcs életében egyre nyomasztóbbá vált a háború. 1942 nyarától, a helyi lapban szaporodtak a légoltalmi tudnivalókat tartalmazó, terjedelmes és folytatásokban közölt írások. 1942. augusztus 15-től részletesen megírt harctéri tudósításokat olvashattunk, amelyekben mindig a magyar katona győzött. A feszültséget, a város hangulatát alapvetően a zászlóalj helyzete határozta meg. Nem sokkal a katonák frontra indulása után, július 11-én, már hősi halottunk is volt. Tóth József 22 éves acélgyári villanyszerelő volt az egység első háborús áldozata. A Munka lapszámai folyamatosan tudósítottak a hősi halottakról: augusztus 10-én, dr. Geobel László, tüzérhadnagy, Jenőfi János tizedes, szeptember 9-én Gyarmathy Béla zászlós, vitéz Komlóssy Pál hadapród- őrmester, Molnár András honvéd. Baranyai Nándor hadapródőrmester, Hegedűs József tizedes, Andó János, Szabó László, Fekete József, Bartha József tizedes. A névsor még tovább gyarapítható. 3 Bartha József 31 éves, nős, egy kisgyermek édesapja, a Végh Nyomda nyomdásza, a salgótarjáni zászlóaljjal vonult a frontra. Katonai rendfokozata tizedes volt. A nyomda kötészetében készült kis kockás füzetet vitt magával. Elhatározta: leírja a frontélményeit. Ennek megfelelően, 1942. július 4-től, 1942. szeptember 8-ig, összesen 67 napon át, éjjel, pihenőidőben leírta személyes hangvételű megfigyeléseit: a katonaélet mindennapjait, az ütközetek szörnyűségeit, végül is az adott időszakra érvényesen megírta a zászlóalj leghitelesebb történetét. Július 22-én arról írt, hogy rossz az élelmezés, ahogy kifakadva mondta: „ez a híres német frontellátás’’. «Máskor — augusztus 5-én — a tisztek nemtörődömségét minősítette így: „Nemhogy védenének, hanem még ök is rúgnak rajtunk egyet." Érzékenységére, felkészültségére utalt az a bejegyzéssor,' amellyel tanúsította a katonaéletből való kitekintő- képességét. Észrevette a háborús viszonyok között nyomorgó embert, kitapintható szimpátiával övezte az orosz lakosságot is. Július 11-én lejegyzett élménye szerint: „az orosz nép, amely el nem menekült, irtó nyomorban él". A csaták szüneteit arra is felhasználta, hogy megismerkedjen az orosz lakosság véleményével. Augusztus 5-i jegyzetében ezt is megörökítette: „Nagyon jó életük volt az oroszoknak — mondják — még Lenin élt. Öt istenítik is az oroszok, de mióta meghalt és Sztálin uralkodik azóta pokol az életük." A kockás füzet tartalmából most csak néhány bejegyzést idéztünk. Azt azért még el kell mondanom: Bartha József szerette szülővárosát, Salgótarjánt. a családját. Ez az érzés átmelegíti a tintaceruzával írt lapokat. Ez mának szólóan is példaértékű. A hősi halála előtti napon — szeptember 8-án — írt feljegyzéseiből idézek erre néhány szót: „Kibontakozott egy gyönyörű napsütötte Kisasz- szonv napja. Édes jó Istenkém, megint egy ünnep, méghozzá Salgótarján ünnepe, Salgótarján búcsúnapja, vagyis vendégség. Milyen jó volna most odahaza". A kis füzet nemcsak a helytörténet, de a világháború dokumentumai között is ritkaság. Sok más értékes főtiszti, vezérkari visszaemlékezés, napló után lényegében a legénységi állomány hangulata, érzései, tapasztalata őrződött meg lapjain. A salgótarjáni múzeumba pontosan nem belátható úton. de csodával határos módon, a megsemmisülés előtti pillanatban került ez a kincs. Ebben döntő szerepük volt a múzeumbarátoknak. Bartha József. közvetlen családjáról keveset tudunk. A fiát egyedül nevelő feleség ismeretünk szerint meghalt. A fiú számunkra ismeretlen helyre költözött a városból. Ügy gondoltuk, hogy most, amikor oly' nagy szükségünk van az erkölcsi tartásra, az ezt segítő példára akkor szükségünk van Bartha József, a többiek, a zászlóalj, az ismeretlen salgótarjániak tetteire is. Dr. Horváth István Gazdagok, tehát híresek A férfijogú társadalom sok évszázados hagyománya folytán a „gazdag ember” kifejezést hosszú időn át az erősebb nem foglalta le. A Harpers ánd Queen magazin szerint a díszítőjelző most már a nőket is megilleti. A vélemény igazolására a lap összeállította Európa húsz leggazdagabb asszonyának listáját. E sajátos hölgyversenyben II. Erzsébet brit királynő vezet. Mint kiderült, az abszolút rekordot is ő tartja, a világ leggazdagabb asz- szonyaként. A vagyont ékszerek, á korona kincsei, ingatlanok a világ majd' minden részén, bányajogok, ötezer felbecsülhetetlen értékű festmény, bélyegek, antik órák, lovak, repülőgépek, autók. földbirtokok, kastélyok jelentik, hogy csak néhányat említsünk a leltárból. A dobogó második fokán is királynő áll: Beatrix, Hollandiából. Gazdagságát brit kolléganője vagyonának felére értékelik. A harmadik hely a BMW gyártulajdonos nagyasszonyáé, Johanna Quandté. öt ugyancsak egy német követi, Grete Schikendanz, aki Európa legnagyobb csomagküldő áruházi hálózatát mondhatja magáénak. Ötödik a francia L’Oreal cég társtulajdonosa, Liliane Bettencourt. A hatodik helyen egy „potenciálisan gazdag" található, aki csak 2003-ban mondhatja el, hogy vagyonos. A hölgy ugyanis ötesztendős; Athina Onassis Roussel a neve, s örököse az Onassis birodalomnak. Az öröklött, vásárolt gazdagság már-már unalmas toplistáján egyetlen név jelenti azt a kivétalt, amely min* tudjuk, erősíti a szabályt. Janni Spieskjaer, akiből úgy lett dúsgazdag, hogy 16 évesen, liftkezelőként, meggyőzött egy hatvanéves urat arról, hogy a szerelem a legnagyobb kincs. Magyar asszony nincs az első húszban. Még nincs. Különös randevú Sokan eljöttek, kezükben virágcsokrot szorongattak. Az illendőség úgy kívánta, a viszontlátás öröme titokban maradjon, de azért egy-egy rövid mosoly átsuhant az arcokon. Régen találkoztak, s most lopva, aprólékosan szemügyre vették egymást. Hogy megváltoztak! Az idő egyikükkel sem bánt kíméletesen, s ha csak erről lenne szó! Bot nélkül szinte járni sem tudnak, testük elnehezedett, s van, kinek a beszéd már végképp lehetetlen. . . A másik éveinek számát, betegségeit rendre számon tartották, de úgy tettek, mintha semmiről sem tudnának. A szemük sarkában viszont ott bujkált a szánakozás; a hajdani „derékhad" nem egyéb már, mint ősz hajú öregemberek erőben megfogyatkozott csapata. A rangidős éppen 93 esztendős. Szemét törölgeti. s fejét lehajtva igyekszik elrejteni gyengeségét. Mind bánatosak, s némán búcsúzkodnak: Te csak figyelj, a szemed mindig a pályán legyen! — Mert a vasutasok erre intik egymást, még a temetőben végső nyugovóra tért társukat is, sántán, bénán, süketen és vakon. A szívük nem, csak a testük öregedett meg. (m. j.) Alapítvány tanítójelöltek támogatására Alapítványt létesít a határainkon túli magyar pedagógusképzés támogatására, kisebbségi magyar fiatalok tanítóképzésére a Békéscsabai Tanítóképző Főiskola — jelentették be azon a tanácskozáson, amelyen az intézet vezetői és az alapítványt támogatni kívánó helyi tanácsok, üzemek, intézmények képviselői vettek részt. A decemberi forradalom után, a csabai tanítóképző felajánlotta, hogy erdélyi magyar diákok képzését vállalja. Időközben kiderült, hogy alakulóban van a székelyudvarhelyi képző is, viszont a felvidéki magyar iskolákban ugyancsak tanítóhiány van. Ezért végül évi tíz-húsz romániai és szlovákiai fiatal itteni képzését tartották reálisnak, s az anyagiak előteremtésére szerveznek alapítványt. Az új tanévre — bár még semmilyen szervezés nem folyt — eddig húsz, idén érettségiző Arad és Bihar megyei fiatal jelentkezett. A biharugrai tanács már vállalta évente egy tanítójelölt oktatási költségeinek — évi 50—60 ezer forint — biztosítását. A Körösvidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság szintén belép az alapítványba, s magán- személyek is jelezték támogatási szándékukat. A főiskola segítséget remél még “Békéscsaba Város és Békés Megye Tanácsától, további helyi tanácsoktól, intézményektől, vállalatoktól. A Békéscsabai Tanítóképző Főiskolán április 30-ig várják a felajánlásokat, hogy szeptemberben megindulhasson a kisebbségi magyar diákok oktatása az intézményben. Japán—magyar kórusnapok A II. Japán Fesztivál rendezvényeként Japán— magyar kórusnapokat szervez március 27-én és 28-án Budapesten, valamint öt vidéki városban a Kórusok Országos Tanácsa és a Nemzetközi Kulturális Intézet. A fővárosban öt, Odawa- rából, Sapporóból és Tokióból érkezett japán gyermekkórus lép fel március 27-én, kedden 16.30-tól a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A Kaffka Margit Gimnázium dísztermében ugyanaznap 19.30- kor kezdődő koncerten hat felnőttkórus énekel, többek között a Seishini női kar és a íukushimai Kodály Kórus; itt fellép a veresegyházi Cantemus Kórus is. A japán kórusok március 28-án délután és este öt vidéki városban adnak majd hangversenyt, népszerűsítve a japán és a magyar kórusművészetet. Cegléden a Kossuth Lajos Művelődési Házban, Debrecenben a Kölcsey Művelődési Központ Bartók-termében, Pécsett a Csontváry Múzeumban, Győrött a városi tanács dísztermében és Székesfehérvárott a Videoton Oktatási Központ dísztermében lépnek színpadra a helyi gyermek- és felnőttkórusokkal.
