Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-22 / 68. szám
1990. MÁRCIUS 22.. CSÜTÖRTÖK noííuad 3 A Ciffra-istálló lovásza Nem elégulk meg a nosztalgiával — A fekete Nónius a kedvencem — mondja a kék szemű fiatalember, s próbálja elrejteni sóvárgó tekintetét. Sokat tud róla, akárcsak a Gidránról, az arabról, illetve a magyar félvérről, hogy a többit ne soroljam. Mert a Nónius egy lófajta, melynek fekete színű változata K. Csabának, a cere- di termelőszövetkezet szarvasmarhatelepe vezetőjének a legszebb, a legkedvesebb. Életének meghatározó élménye az a nyolc év, amit Parádfürdőn töltött. A szé- csényi mezőgazdasági szak- középiskola tanulója, gyakornokként került a híres Ciffra- istállóba, ahol kitanulta a lovászmesterség csínját-bínját. Itt dolgozott néhány évig, aztán jobbnak látta máshol elhelyezkedni. így kötött ki Endrefalván, ahol a tsz-ben szarvasmarhatelep-vezetőként, illetve segédhajtóként dolgozott. Salgótarjánban született, de sohasem tartotta vonzónak a városi életet. Talán ezért is lett falusi lány a jegyese, s ma is Cereden él feleségével és kétéves kisfiával. Úgy véli: boldogulásuk záloga az állattartás haszna, ezért vett hát öt darab szarvasmarhát a saját erőből megépített istállóba. De — mint mondja — a költségek törlesztése még nem telt le. S áll már az új családi ház, bár még sok a tennivaló azzal is. K. Csaba élete — ahogy mondani szokás — sínen van. Egy nem mindennapi szakmával, jónak mondott állással, családdal büszkélkedhet. Mégis folyton tervez, mert a jövőkép számára úgy teljes, ha regényes hobbiját, a lovászkodást is odailleszti. Jelen pillanatban ugyanis alig szentelhet erre időt. A marhatartás ezernyi gondja- baja kimerítő pótlék, mégis állandóan gyötri a hiányérzet, amit a versenyeken való szemlélődés enyhít. Nem elégszik meg a nosztalgiával... — Ha felépül a házunk, s a fianr^ is nagyobb lesz, többet foglalkozom majd lovakkal, az egészen bizonyos. Talán még rajthoz is állhatok. Az sincs kizárva, hogy a saját portánkon nevelgetek egy-két csikót. Annál inkább, mert a Ciff- ra-istállóban igazán jól ment a lovászkodás, szinte a vérévé vált. Pedig ennek csak elenyészően kis részét tette ki a parádé, a java mindennapos, kitartó lónevelés és -tanítás volt, az -ápolásról nem is beszélve. Rendszerint negyvenöt lovat bíztak a tizenegy lovászfiú kezére, akik hajnaltól napestig serénykedtek a nemes négylábúak körül. — Reggelenként etetés után jártattunk — ismerteti a napirendet K. Csaba. — Mindegyikünk két lovat vitt ki egyszerre, így jutott három-három kör, vagyis fejenként hat ló. Az úgynevezett nyerscsikókat (ezek 2—3 éves állatok) évente kétszer kellett vizsgáztatni. Á felkészítésük igen komoly munka volt. A- „növendékeknek” meg kellett tanulniuk a tereplovaglást, a rögzített akadályokon — kidőlt fán, szakadékon — való „átkelést”, valamint a díjugratást és a díjlovaglást. Az Utóbbi magában foglalta a különféle lépésmódokat. Ezekhez tartozik például az ügetés, illetve a rövidvágta is, melyek elsajátíttatása egyaránt meg- izzasztott* tanítványt és mestert. — Ha jól sikerült a vizsga, prémiumot kaptunk. A csikók pedig ezután kerültek ki tenyésztésbe. Lovászkodás állandó kiegészítője volt a versenyzés, melynek izgalmát, szépségét még egy csúnya bukás sem ronthatta el. A sérülés szerinte együttjár ezzel a sporttal. Négy éve fogathajtóként izgulta végig a Szilvásváradon megrendezett versenyt, de szívesebben beszél egy másik eseményről: — Nyugat-Németország- ban az idén lesz egy kéthetes lovasprogram, amiről semmiképpen nem maradhatok le. Viszem a családot is. Munkahelyi irodájának falát plakátokkal tapétázta ki, melyeken mi más lehetne, mint egy-egy szebbnél szebb négylábú kedvenc. Az asztal feletti portré segítségével például részletes és pontos magyarázatot kapok arról, milyen is a keselylábú ló... Mihalik Júlia Ne a múltra, ne a mára, szavazzon a holnapra-RÄT Z-ra. (Politikai hirdetés) Magyar—olasz kft. Euromark néven magyar— olasz mezőgazdasági termelő, termelésszervező és kereskedelmi korlátolt felelősségű társaság alakult bábolnai székhellyel. Létrehozói egy hazai kertészmérnökökből álló csoport és az olasz A.S. Sas di Daniele Maria Lisa e C. cég. A 25,2 millió forint törzstőkéből az alapítók 50—50 százalékban részesedtek. A kft. négyféle tevékenységet folytat. Harminchektárnyi saját területen és mintegy 1000 kistermelővel félszázfajta száraz virágnak való egynyári dísznövényt termel, illetve termeltet. Az üzletág teljes vertikumának megteremtése érdekében Mezőőrsön egy 140 millió forint értékű tároló-, szárító- és feldolgozóüzemet épít, amely ez év nyarától kezdve 25—30 embernek ad munkát. A virágokat kötve, illetve díszcserepekbe rakva Nyugat-Európában értékesíti a társaság. Második üz- ietágként bogyós gyümölcsöket, 110 hektárnyi területen fekete ribizlit, 60 hektáron pedig egrest telepít az Euromark. A termést frissen, illetve mélyhűtött állapotban szállítja konvertibilis elszámolású piacra. A kft. csemegekukoricatermelési szaktanácsadásra is vállalkozik: a- kis- és nagyüzemi partnerei által megtermelt évi mintegy 30 ezer tonnányi csöves termés feldolgozásában a debreceni, a kecskeméti és a nagykőrösi konzervgyárral működik együtt. Negyedik üzletágként az Euromark zöldségfélék, száraztészták, konzer- vek, valamint faiskolai áruk exportjával és importjával foglalkozik. Az új, s jelenleg hetven embert foglalkoztató kft. az idén várhatóan egymilli- árd forint értékű forgalmat bonyolít le. ;,Ä:gisn::V Alapítvány növénynemesítök támogatására gBp Alapítványt hoztak létre a Magyar Növénynemesítők Egyesülete kezdeményezésére a hazai nemesítőmunka eredményesebbé tétele érdekében. A 2,5 millió forinttal induló alapítvány kezdő összegét a martonvásári és szegedi növénytermesztési kutatóintézet, valamint a vetőmag-termeltető és -értékesítő vállalat és a Mező- gazdasági , és Élelmezésügyi Minisztérium ajánlotta fel. Az alapítvány nyílt, ahhoz bárki csatlakozhat, ha elfogadja annak célkitűzéseit, és anyagilag is hozzájárul sikeres működéséhez. Létrejött az alapítvány 9 tagú kuratóriuma. Arra számítanak, hogy — a nemrég alakult vetőmag-termeltető és -forgalmazó kft.-k, a szaporítóanyag-termelésben érdekelt nagyobb gazdaságok, termelési rendszerek stb. révén — az alapösszeg hamarosan eléri a 10 millió forintot. Az alap kamatából, részben pedig a vállalkozásiba fektetett összeg hasznából legkorábban 1991-ben tudják finanszírozni néhány nö- vénynemesítőnk külföldi útját. £z alapítvány kuratóriuma — az alapító okirat tanúsága szerint — külön előnyben részesíti az ígéretes tehetségű fiatal növény- -neme9ítőket. A kísérleti munkákat ugyancsak támogatni kívánja anyagilag az alapítvány. Faludí Sándor ötvenéves vagyok. Újságíró, munkaviszony nélkül. A szakmai zsargon szerint: „szabadúszó”. Most, a választási kampány • során, mint az országos pártvezetőség sajtófőnökét, elsősorban szervezési feladatok kötnek le. Főként független és szabadelvű országos lapokban jelentek meg az elmúlt hónapokban írásaim, jobbára a rendszerváltás nógrádi — hosszú ideig eseménytelen — „eseményeiről”, a levitézlett helyi kiskirályok napjainkig tapasztalható hatalomátmentési manővereiről („DÁTUM” és „MAI NAP” című lapokban, olykor a Magyar Nemzetben). Szolnok megyében, Tiszaszentimrén születtem. Dédapáim még szinte nincstelen zsellérek voltak, de — mert dolgoztak, takarékoskodtak, vállalkoztak és képezték magukat! — nagyapáim már tehetős parasztgazdákként éltek. Az úgynevezett „felszabadulás” után így nekünk is kijutott, mint több százezer becsületes parasztcsaládnak a kommunisták (jobbára élhetetlen, csöppet sem szorgalmas és takarékos, \sok esetben iszákos emberek) bosszúhadjáratából: elvették a földjeinket, tanyáinkat, különféle alaptalan „bűnök” miatt eljárásokkal zaklatták életünket. Ami engem különösen mélyen érintett: a „kulák”- bélyeg miatt a falu nagyhatalmú kiskirálya, az akkori párttitkár, 1954-ben nem engedett középiskolába beiratkozni... Bányásznak mentem, majd munkám, szorgalmam alapján felvettek a bányaipari aknászképző technikumba, amely érettségit is adott. Közel tízévi bányászkodás után — követve hivatástudatomat — a közművelődés és a vidéki sajtó napszámosa lettem. Közben felvételt nyertem a budapesti egyetem bölcsészkarára, amelyet levelezőként végeztem el, mint a magyar irodalom tanára és népművelő. Újságíróként az volt a legfőbb törekvésem, hogy soksok elesett, a kommunista hivatalok és „igazságszolgáltatás” útvesztőjében vergődő kisemberen segítsek. Pályám elején (Borsodban) 1966-ban szinte vakmerő sorozatra vállalkoztam: dokumentumok alapján megírtam, hogyan „alakultak át” egyes kommunista vezetők korábbi nyilaspártiakból... A sorozatot „illetékes helyről” leállították, engem pedig felfüggesztettek, majd a politikai rendőrség kiderítette „bűnös” származásomat. Óriási erőfeszítéssel, egyetemi tanáraim segítségével sikerült talpon maradnom — másik megyébe vándorolva. A nyolcvanas évek elejétől már teljesen kilátástalannak és értelmetlennek láttam az újságírói munkát. Bíráltam, lelepleztem ugyan ki- sebb-nagyobb visszásságokat, de mindaz lényegében semmit nem változtatott az alapvető, a bajokat termő okokon. Ezért is kerestem és találtam kapcsolatot már akkor a „másként gondolko- dók”-ként számon tartott — hozzám hasonlóan párton kívüli — személyiségekkel, s módosítottam pályát: Egerből eljöttem Nógrádba, Pásztora, 1982-ben. népművelőnek. Hamar rájöttem, hogy az irányító hivatalok nem elsősorban valódi közművelődésikulturális tevékenységet követelnek, hanem mérhetetlenül nagy bürokráciát és a felülről vezényelt, szovjet típusú, életidegen „kultúrideo- lógiát”. Ezzel szemben én a nemzeti karakter értékeinek megtartását, a hagyományok feltárását és ápolását tartottam fontosnak, ehhez tartozóan a szétvert, széthullt közösségek újraépítését. Ebben igazából egyetlen értő és kitartó munkatársam a feleségem volt, aki ma is népművelő Pásztón, s vezetője a jó nevű szurdokpüspöki asszonykórusnak. Körülöttem, mellettem, fölöttem pártbárók, kiskirályok, akik — ma már ez különösen jól látható — kizárólag a saját vagyonuk, hatalmuk építésével foglalatoskodtak, fokozódó ingerültséggel szemlélték az elvárt sablonoktól eltérő, ám a közemberek szemében egyre népszerűbb munkámat. Amúgy is periodikusan szükség volt egy-egy áldozati bárányra — ez a kommunista diktatúra lényegi eleibe —, hogy az egyre feltűnőbb kiváltságaikról, önmagukról a figyelmet eltereljék. Így fordítottak ki 1988-ban állásomból, nagy sajtókampányt rendezve egy előremutató közművelődési vállalkozásom ürügyén. Indulataikat csak fokozta nyílt — és hosszú hónapokig egyedüli — ellenzékiségem, amely a történeL mi kisgazdapárt Nógrád megyei újjászervezésével, megyei politikai röpirat kiadásával, s a már jelzett cikkek sorozatával fémjelezhető. Érzem és köszönöm az emberek, a választópolgárok bizalmát, amely képviselő-jelöltségemben is kifejezésre jut, de abban is: naponta kapok új híreket, adatokat a hatalmukat, vagyonukat menteni igyekvő kiskirályok ügyleteiről, hogy azokat írjam meg. Álláspontom is: ezeket az ügyleteket felszínre kell hozni, mert csak így szüntethető meg minden jogtalan kiváltság. Újságíróként mindenképpen ez a munkaprogramom, s képviselőkén^ is ezt a folyamatot, a teljés garnitúraváltást szorgalmazom, ha megválasztanak. Hard! Peter Szüleim ötödik gyermekeként születtem, 1961-ben. A debreceni református kollégium gimnáziumában érettségiztem, majd Budapesten szereztem lelkészi képesítést. A Teológiai Akadémia végzése közben filozófiát is hallgattam a bölcsészkaron. Tanulmányaim befejezése után az egyház központjában helyezkedtem el, ahol a műemlék templomok felújításával, -egyházi újságírással, majd az erdélyiek segélyezésével foglalkoztam. Közben újságírói képesítést szereztem. A családomat ért megpróbáltatások (nagyszüleimet például kitelepítették Hajdú- sámsonba), valamint a marxisták által hirdetett utópisztikus gazdaságelmélet, „tudományos” ateizmus, nemzetsorvasztó . internacionalizmus arra ösztönzött, hogy csatlakozzak az ellenzékhez. Teológusként politikai véleményemnek, elégedetlenségemnek tiltakozó nyilatkozatok aláírásával adtam hangot, a kommunista rendszerrel való szembenállásomat tüntetéseken való részvétellel fejeztem ki. Soha nem felejtem el, hogy Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján, 1988. június 16-án, vagy néhány hónappal később, a brassói tüntetés első évfordulóján, november 15-én, a rendőrök brutálisan ütlegeltek mindenkit, nőket, időseket is, válogatás nélkül.. A kisgazdapárt érdi nagyválasztmányán országos főtitkárhelyettessé választottak. A sajnálatos, de szükségszerű kettéváláskor a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párthoz csatlakoztam, ahol a január 20-i nagyválasztmányon ügyvivő lettem. Ezen a nagyválasztmányon véglegesítettük a részletes választási programunkat. Legfontosabb célkitűzéseink: A magántulajdqn érvényé- sülésének biztosítása, a piac- gazdaság, a verseny, a bővített újratermelésre ösztönző adórendszer bevezetésével. A tulajdonviszonyokat a mezőgazdaságban is rendezni kell. Szükséges a magán- gazdaságok támogatása, a termelőszövetkezetek felbomlásának és az önkéntes szövetkezések kialakulása lehetőségének a biztosítása. A települések fejlődésének záloga az önkormányzat, az elvonások helyett a támogatás. A Nemzeti Kisgazdapárt követeli az elmúlt 40 év politikai és gazdasági bűnözőinek az elszámoltatását beosztásra való tekintet nélkül, de tiltakozik mindenféle leszámolási törekvés, vagy B- listázás ellen. Meg kell állapítani egy olyan létminimumot, amelyből valóban emberhez méltóan meg lehet élni, s az ennél alacsonyabb fizetéseket, ' nyugdíjakat ehhez kell igazítani. A családfenntartóknak akkora jövedelmet kell biztosítani munkájuk után, amelyből családjukat el tudják tartani, s az anyák otthon maradva, gyermekeiket tudják nevelni. Enélkül m'egoldr hatatlan a legmélyebb válság, az erkölcsi. Megoldásához arra is szükség van, hogy a szülő, ha akarja, már hatéves korában egyházi iskolába írathassa gyermekét. A Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt keresztény — de nem klerikális; nemzeti — de nem soviniszta; liberális — de nem szabados; szociális érzékenységű —l de nem szocialista! *
