Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-19 / 65. szám

NOGRAD POLITIKAI NAPILAP XLVI. ÉVF.. 65. SZÁM ARA: 4,30 FORINT 1990. MÁRCIUS 19.. HÉTFŐ Sokszínűbben Március idusának szellemében ünnepeltünk Miként szerte az országban, megyénkben is meg­emlékeztünk a 142 évvel ezelőtti eseményekről: az 1848-as forradalomról és szabadságharcról. Az im­már hivatalos nemzeti ünnepünkön szélsőségektől mentesen, a vártnál talán kisebb tömegeket meg­mozgatva, de az eddiginél sokszínűbben ünnepel­tünk, miként az méltó március idusának szellemé­hez. Összeállításunkban a március 15-én történteket kötjük csokorba. Balassagyarmaton, a Palóc ligetben megkoszorúzták Pe­tőfi Sándor szobrát. Balassagyarmaton szemer­kélő esőben kezdődött az ünnepi program március 15- én, délután a Palóc ligeti Petőfi-szobornál. A Szózat közös eléneklése után onnan a szabadtéri színpad előtti ’48-as emlék­műhöz vezetett az ünneplők útja, majd tovább a volt megyeházára. A díszteremben az ünnep­lő polgárok előtt az alkalmi műsorban középiskolás diá­kok idézték meg a hajdan­volt megyegyűlések színhe­lyén a szabadságharc szelle­miségét, hevét és lendüle­tét. Ezután Kalácska Béla evangélikus esperes lépett a mikrofon elé. Először a sza­badságharc elődeiről, Bocs­kairól, Bethlenről, Thököly- rőlt a Rákóczikról, s ’48 ta­nulságairól beszélt. Az ünnepi megemlékezés után a résztvevők a Rákó-' czi út Kossuth Lajos utca sarkán lévő, hajdani Balas­sa Szálló épületéhez (ma vasüzlet) mentek, ahol Pető­fi Sándor emléktábláját ko- szorúzták meg. Az út to­vább a városi köztemetőbe vezetett, ahol a negyvennyol­cas sírokon gyertyát gyújtot­tak. * Rétságon este hat órakor kezdődött az ünnepi meg­emlékezés, az Asztalos János Művelődési Központ és a NODISZ városi bizottsága szervezésében. Először azt az emléktáblát koszorúzták meg a résztvevők, amelyet a művelődési ház falán — a szabadságharc 140. évfordu­lóján — állított a városi ta­nács, az 1849. július 17-i rét­sági- ütközet emlékére. A művelődési háztól már esti íélhományban indult a gyertyás menet a templom­kertbe, ahol a Balassagyar­mati Családi Intézet előadó- művészei tartottak megemlé­kező műsort. * Ha csupán néhány szóval akarjuk jellemezni a szé- csényi március 15-i ünne­pi megemlékezést, akkor ezeket a szavakat kell a nyomdásznak kiszedni: ha­gyományfolytató módon, politikamentesen, a tava­lyinál kevesebb résztvevő­vel, a műsort adók és szer­vezők változatlan lelkese­désével, jó hangulatban zaj­lott le az este 7 órakor kez­dődött egyórás ünnepi esemény. Kokárdás gyermekek, if­jak és felnőttek — vagy ezrep — gyűltek össze, hogy legnagyobb nemzeti ünne­pünkre, az 1848-as magyar forradalomra együtt emlékezzenek. A múzeum bejáratánál — a tevőlegesen és időnként együttműködő — két ifjúsági szervezet, a NODISZ és a FIDESZ tag­jai égő gyertyát osztottak az érkezőknek, majd a mú­zeum ajtaja előtt felállí­tott színpadon vette kezde­tét az esti program. A ko­rabeli eseményekre utaló költői gondolatok tolmácso­lása közé néhány „vegyes érzelmeket” kiváltó is ke­rült, de az összhatás még­is felemelő érzést adott. Az ünnepi műsorban há­rom fővárosi művész is fel­lépett. A városiak közül az Erkel Ferenc szövetkezeti vegyes kar a Himnuszt, a Szózatot és a Kossuth- nótákból' összeállított dal­csokrot adta elő. A műve­lődési ház tánccsoportja a műsorhoz szépen illő yer- bunkkal és legényes tán­cokkal szórakoztatta a meg­jelenteket. A szécsényi fia­talok körében népszerű Ohiao Boys .egvüttes a Nem­zeti dal megzenésített vál­tozatával aratott sikert. Garábon, ebben a mind­össze 120 lelket számláló kis községben, karnyújtás­nyiba a katolikus templom­tól emlékkövet avattak. A zsúnyi kőbányából oda­szállított két, egyenként sok­mázsás bazalttömb egymás­nak támaszkodik, óvón fogja közre azt a feketére festett acéltáblát, melyre vakítóan fehér betűkkel ezt írták: „Halottaink, a háborúk és az igazságta­lanság áldozatai emlékére.’’ A régvárt esemény dél­után 3 órakor, a Himnusz- szál vette kezdetét, majd Csorba József, a hat fa­lut magába foglaló egy­házi kerület plébánosa, az emlékhely létesítésének kez­deményezője köszöntötte az ünneplőket. Utána felkér­te a táj szülöttjét, az Etes- ről elszármazott dr. Havasi Béla külügvminiszter-helvet- test, a Nógrád megyei 3-as számú választókerület füg­(Folytatás a 2. oldalon.) Középpontban a rendszerváltás Az SZDSZ nem lép hoqliciérq q kommunistákká! Útban a magántulajdon felé A Szabad Demokraták Szövetsége szombaton dél­után a salgótarjáni József Attila Városi Művelődési Központban nemzetközi saj­tótájékoztatót tartott. Ezen megjelentek a megyei listát vezető képviselőjelöltek i^. Haraszti Miklós ügyvivő, a v megyei lista vezetője mind­járt a sajtótájékoztató elején egy szenzációnak nevezhető bejelentéssel szolgált. El­mondta, hogy a televízió „nyakára ültetett” kuratóri­um vette magának a bátor­ságot, hogy betiltsa a márci­us 15-i ünnepségek közvetí­tését. Sőt, most még tovább men­tek, nem merték vállalni a döntésüket, hanem teljes mellszélességgel beszállva a választási kampányba, a sza­baddemokratákat vádolták meg azzal, hogy közük van ehhez a döntéshez. Az SZDSZ a televízió el­nöke ellen szándékos hitel­rontásért eljárást fog indíta­ni, ha azonos nyilvánosság előtt nem adnak teret egy helyesbítésnek. Pető Iván ügyvivő kiegé­szítésében kitért arra, hogy azért a televízió elnöke ellen indítanak eljárást, mert a kuratóriumnak nincs döntési joga. Haraszti Miklós, az SZDSZ népszerűségének növekedé­sét azzal magyarázta, hogy a párt kiszámítható politikát folytatott, folytat. Pontosan azt tették, amit ígértek. Eb­ben az átmeneti időszakban a kommunistákhoz való vi­szonyukban ítélik meg az emberek a pártokat. Harasztinak meggyőződé­se, hogy éppen azért, mert Salgótarján kis Moszkva, itt a változás sokkal látványo­sabb lesz. Ha Tarjánban más a helyzet, mint máshol, ak­kor azt a félelem okozza. A .félelem jelentkezik á helyi adminisztrációnál, a vállala­A mikrofonnál Haraszti Miklós, a háttérben az SZDSZ sal­gótarjáni képviselői és Pető Iván. toknál. A rendszerváltozá­sért folytatott harc lényeges eleme, hogy tudnak az em­berek a talpukra állni. A sajtótájékoztató után megkezdődött a nagyterem­ben az SZDSZ választási nagygyűlése. Elsőként Ha­raszti Miklós mutatta be a képviselőjelölteket: Bilecz Endrét, Geskó Sándort, Gusztos Istvánt és dr. Samu Istvánt. Ezt követően Gusztos Ist­ván emelkedett szólásra. El­mondta: számítanak arra, hogy a szabaddemokraták irányában megerősödnek . a támadások. Támadnak a kommunisták, a szocialisták. A politikai harcokra pedig már most fel kell készülni. Az SZDSZ teljes rendszer- váltást akar, s ebből követ­kezik, hogy nem hajlandók olyan pártokkal koalícióra lépni, amelyek ezt meg akar­ják akadályozni. A szabad- demokraták gondolnak itt az az MSZMP-re és az MSZP- re, valamint azokra a pártok­ra, akik velük koalícióra lép­nek. Pető Iván elmondta, hogy az SZDSZ-ről még egy éve is sokan azt mondták, hogy (Folytatás a 2. oldalon.) Köszöntjük román vendégeinket! Nagybánya és Salgótarján testvéri kapcsolata őszinte szívvel és tiszta gondolatokkal mondjuk: Is­ten hozta önöket Salgótarján városába! Őszinte a szí­vünk, amikor önöket fogadjuk, hisz célunk az, hogy a barátság jegyében testvérvárosokká tegyük a mára- marosi Nagybányát és Salgótarjánt. És tiszták a gon­dolataink is, mert olyan baráti és testvéri együttmű­ködést szeretnénk, amely a művelődés és a művészet, a tudomány, az irodalom, a zene, a képzőművészet és népművészet, vagy a sport és a turizmus révén kap­csolná össze a két helységet. Romániában, a decemberi forradalom után lehető­ség nyílt arra, hogy új korszak kezdődjék abban az országban: a valódi demokrácia ideje. Nógrád megye, de egész Magyarország lakossága csodálattal és őszin­te együttérzéssel figyelte Romániát, az ott élő romá­nok és magyarok harcát azokban a nehéz, de dicsősé­ges napokban. Amíg szívünk a harcok áldozatai mi­att szomorú, az elesett hősök, a gyászoló családok mi­att, addig gondolataink már a békés építés felé for­dulnak, olyan utakat keresve, amely mindnyájunkat visszavezethet Európába. Közös tehát az út évszázados nacionalizmus és sovinizmus semmissé tételében, itt a Duna-medence tájain. Egymást megismerve önmagunkat is jobban megis­merhetjük. És mi ezt is szeretnénk. Ezért mondjuk József Attilával együtt: A harcot, melyet őseink vívtak békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat ez a mi munkánk; és nem is kevés. \ (zs) illőtől: Zenei meghallgatás a salgótarjáni Lovász József Általános Iskolában Minden tavaszon újra visszatérő esemény a tagoza­tos iskolákban a zenei meg­hallgatás. Régen bebizonyo­sodott, hogy a zenei isme­retekre, a zenei művelt­ségre ugyanolyan szük­sége vari az embereknek, mint a természettudomá­nyos műveltségre. A zene azzal, hogy a lelket neme­síti, képes megváltoztat­ni az érzelmeket, ezzel gaz­dagabbá, értékesebbé teszi a személyiséget. A tagozatos iskolák nem elsősorban’ hivatásos zené­szeket nevelnek, bár az el­telt évek folyamán az ilyen tanulók közül sokan vá­lasztották az énektanári, zenetanári hivatást, sőt a művészi pályát. Az ilyen iskolák kórusai is sok kel­lemes percet szereztek hall­gatóságuknak. A szakosított ének-zenei tantervű iskolákban a ta­nulók a többi iskolákkal megegyező ófaszámban és azonos tananyaggal tanul­ják a többi tantárgyat. Az innen zeneiskolába járó gyerekeknek nem kell kü­lön szolfézsórára. járni, mert azokat az ismerete­ket az énekórán megtanul­ják. A salgótarjáni Lovász József Általános Iskolában a március 19-ével kezdődő héten bonyolítják le a ze­nei meghallgatást. A szü­lők pontosabb információ­kat az óvodákban kérhet­nek, továbbá az iskolában személyesen, vagy telefo­non. Sz. L. Labdarúgó NB II., Keleti csoport Erős volt a szegedi paprika Szeged SC—Síküveggyár SE 4-2 (3—0) Szeged, 4000 néző, v. Mil­ler. Szeged SC: Leboniczky — Hegyeshalmi, Bogdán, Szabó, Tóth — Kovács G., Takács, Kovács J., — Bar­na, Kun, Bolvári. Edző: Ko­vács Ferenc. Síküveggyár SE: Szászi — Zsély, Bab- csán, Králik, Stark — Ju­hász, Hodur, Kajli — Garai, Baranyi, Balogh. Edző: Sza- lay Miklós. Csere: Tóth helyett Pus­kás a 46., Králik helyett Mohácsi az 57., Bolvári he­lyett Szécsényi a 63., Garai helyett Hómann a 66. perc­ben. 14. p.: A lest reklamáló tarjáni védelem mellett Kun adta be a labdát a jobb szélről, s az érkező Szabó 7 méterről a bal alsó sarokba fejelt. 1—0. 23. p.: Kovács J. hosszan indította Kunt, a középcsa­tár egy csellel becsapta Krá- likot, majd a kifutó Szászi mellett a hálóba gurított. 2—0. 31. p.: Kun a jobb oldalon keverte meg a vendégek vé­delmét, magas labdája át­szállt a kapus feje fölött, és Barna közelről a hálóba fe­jelt. 3—0. 66. p.: Az újabb hazai gól a két Kovács nevéhez fűző­dik: Gábor beadását József kapásból ballal 14 méterről a jobb sarokba bombázta. 4—0. 71. p.: Bogdán a szegedi kaputól 17 méterre szabály­talankodott. Mohácsi bom­baerős szabadrúgását, Lebo­niczky csak a bal sarokba tudta ütni. 4—1. 82. p.: Balogh bal oldalról éles szögből leadott lövését Leboniczky Baranyi elé ütötte, aki az üresen maradt kapu bal oldalába bólintot­ta a labdát. 4—2. Az első félidőben a haza­iak azt csináltak a pályán, amit akartak. A negyedik góljukat követően azonban teljesen kiengedtek a Tisza- partiak. Ez felhozta a ven­dégeket és ha csak kapushi­bákból is, de szépíteni tud­tak. Jók: Hegyeshalmi, Szabó, Kovács G., Kun, ill. Bab- csán. Juhász. Kovács Ferenc: — Két gyenge csatárteljesítmény- nyel is parádés játékot pro­dukáltunk az első félidőben. A második negyvenöt perc már nem az én általam megszabott taktika szerint zajlott. Szalag Miklós: — a Sze­ged esélyeshez méltóan ját­szott. Ügy érzem, a közön­ség jól szórakozott, mert mi nem álltunk be védekezni. Süli József T

Next

/
Thumbnails
Contents