Nógrád, 1990. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-02 / 52. szám
1990. MÁRCIUS 2.. PÉNTEK NOC.RAI) 3 Folytatta munkáját az Országgyűlés {folytatás az 1. oldalról.) zásban akadályozott személynek minősíti. A lényeg tehát nem változott, mert mint azt az indoklás megállapítja, a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem teremhetők meg a külföldön leadott voksok összeszedésének és ellenőrizhető számlálásának feltételei. Ezután folytatták le a név szerinti szavazást, egyenként felszólítva a képviselőket, akik közül 309-en igennel, 10-en nemmel szavaztak, 9-en tartózkodtak: így elfogadták Király Zoltán javaslatát, hogy a köztársasági elnököt négy évre szólóan, titkos és közvetlen szavazás útján — vagyis népszavazással — válasszák meg. A parlamentben másodszori szavazásra bocsátották a szerdán először szabályosan leszavazott oktatási- törvény-módosító javaslatot, miután a képviselők — a szavazástól távolmaradók nagy száma miatt — az elutasítást követően úgy döntöttek, hogy csütörtökön ismét napirendre tűzik az előterjesztés elfogadásának kérdését. A képviselők ezúttal 257 igen szavazattal elfogadták az oktatásitörvénymódosítást és annak mellékletét, amely az egyetemeket és a hittudományi egyetemeket sorolja fel, ez utóbbiak esetében. ötöt. I Az Országgyűlés ezután a már megvitatott deregulációs törvényjavaslatról döntött; végül is valamennyi módosítással együtt 305 igen szavazattal elfogadta a T. Ház. Az ülés délelőtti szünetében a képviselők titkos, szavazással döntöttek _az_ ^Állami Vagyonügynökség" ügyvezető igazgatójának személyéről. A titkos szavazáson 212 szavazattal Tömpe Istvánt választották meg ügyvezető igazgatóvá — ötéves időtartamra. A honvédelmi törvény módosításáról szóló törvény- javaslat tárgyalására tért át ezt követően az Ország- gyűlés. Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter egyebek között arról szólt, hogy a kormány sürgősséggel kérte a téma napirendre tűzését. Ezt két körülmény, az alkotmányozási folyamat, valamint a haderőre* form indokolta. Kovács Mátvás, a honvédelmi bizottság állásfoglalását ismeretté. Hangsúlyozta, hogy a bizottság támogatja a kormánynak azt a törekvését is. hogy szétváljon a honvédelmi miniszteri, illetve a szakmai irányítást gyakorló hadseregparancsnoki funkció. Ez biztosítéka lehet annak is, hogy a jövőben ne ismétlődjék Magyarországon az úgynevezett Czinege-jelen- ség. A képviselők elfogadták a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Ezt követően Morvav László és Tallósy Frigyes önálló indítványát tárgyalta meg a parlament. Mindkét képviselő a lakáscélú, állami kölcsönök utáni adófizetésről szóló törvény — azaz az úgynevezett kamatadó — hatályon kívül helyezését szorgalmazta indítványában. Tallósy Frigyes (Budapest. 24. vk.) indoklásképpen emlékeztetett arra, hogy évszázadokon át mindig csak jövedelem, illetőleg vagyon után vetettek ki adót az állampolgárokra, így tehát nehezen igazolható jogcím a jelenlegi kamatadó. Ügy vélte: a kamatadó mélyen sérti az emberek igazságérzetét, valamint az érvényes joggal is ellentétes. Egyúttal a képviselő visszautasította Kunos Péter államtitkár sajtóbeli kijelentését, miszerint Morvay Lászlóval közösen tett önálló indítványa a kamatadó megszüntetésére csupán választási fogás. Ugyancsak a választási küzdelem tárgyának ítélte a kamatadó újbóli napirendre kerülését Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke, aki hangsúlyozta, hogy a kormány, valamint az érdekelt bizottságok nem támogatják a képviselői indítvány elfogadását. Megjegyezte: amennyiben az Országgyűlés hatályon kívül helyezi a kamatadóról szóló törvényt, úgy újra kell alkotni a költségvetést, s valamilyen módon pótolni a bevételi oldalon kieső forrásokat. Békési László pénzügyminiszter Horváth János (Fejér m., 2. vk.) és Bozsó La- josné (Budapest, 10. vk.) együttes, illetve Gázsity Mi- lutinné (Baranya m., 12. vk.) önálló indítványára adott választ. Mint elmondta: az együttes indítványt tevő két képviselő azt szorgalmazta, hogy az egy főre jutó létminimumot tartalmazó jövedelem megállapításakor ne számítsák be a szociális jellegű jövedelemelemeket. Miután ezt kormányrendelet szabályozta, a Minisztertanács legutóbbi, hétfői ülésén módosította ezt a rendeletet, amelynek értelmében, a létminimum-jövedelembe nem számítják be a családi pótlékot, az árvaellátást, a szociális segélyt és támogatást, a gyermektartási díjat és a gyermekgondozási segélyt. A kormányrendelet visszamenő- leges hatályú, tehát az első hónaptól kezdve"" érvényes, így mindazoknak, akiknek “ezen- jövedelemelemek''miatt kellett kamatadót fizetni, mentesülnek e kötelezettség alól, illetve visszatérítik azoknak, akik már befizették ezt az adót. A pénzügyminiszter tájékoztatta a plénumot arról is, hogy az a rendelet nemcsak a kamatadó-fizetési kötelezettség, hanem a lakbértámogatások megállapítására is érvényes. Gázsity Milutinné indítványát — ne csak a kedvezményes lakáshitelek törlesztéseit, hanem valameny- nyi lakossági hitel törlesztő részleteit vonják le a kamatadó, illetve a lakbértámogatás megállapításakor — nem tartotta elfogadhatónak a miniszter; véleménye szerint' ez a javaslat közgazdaságilag irracionális és társadalmilag igazságtalan. Békési László, Beck Tamás és Kemenes Ernő. Phű, csak ennek a napnak legyen vége egyszer!... Szalai Géza (Budapest 20. vk.) választói véleményét tolmácsolva közölte: a kamatadó bevezetése hátrányosabb az állampolgárok számára, mint a rosszemlékű teho. Morvay László (Budapest 33. vk.) a képviselői indítvány egyik beterjesztője hangoztatta: a törvény óriási felháborodást keltett, tiltakozások tízezreit váltotta ki. Südi Bertalan (Bács-Kis- kun megye 12. vk) kijelentette: az egyoldalú szerződésmódosítás etikátlanul megsarcolta a lakosságot. Fiiló Pál (Budapest, 18. vk.) a lakosság egyötödét kitevő bérlakásban élők helyzetére irányította a figyelmet. Fehérné Eke Katalin (Borsod- Abaúj-Zemplén ni., 10. vk.) is annak a véleményének adott hangot, hogy a kamatadóra vonatkozó jogszabályt igazságtalan volta miatt mindenképpen hatálytalanítani szükséges. Tóth Istvánná (Bács- Kiskun m. 11. vk.) az iránt tudakozódott, hogy amennyiben az önálló indítványt fogadná el a parlament, mi lesz a sorsa a két és három gyerek után járó 200 ezer, illetve 600 ezer forintos szociálpolitikai kedvezményeknek, s a vissza nem térítendő egyszeri 150 ezer forintos támogatásnak. Varga Lajos (Pest m., 26. vk) ügyrendi javaslattal élt: a kormány ma reggel 9 óráig kérdezze, illetve nyilatkoztassa meg azokat a pártokat, amelyek országos listát állítottak a választásra, hogy elfogadják-e a parlament döntését, s az ezzel járó terhet továbbviszik-e. Tallósy Frigyes hatvan képviselőtársa írásbeli Indítványát nyújtotta be annak érdekében, hogy az elnök az előterjesztés tárgyában név szerinti szavazást rendeljen el. Morvay László (Budapest, 33. vk.) megjegyezte, hogy az Országgyűlésnek a költségvetés meghatározásakor nem volt tudomása a január 1-e utáni áremelések mértékéről. Lényegesen változtak azok a körülmények, amelyek a törvény meghozatalakor befolyásolták a képviselőket. Az elnök szünetet rendelt el, ezalatt Németh Miklós miniszterelnök kormányülést hívott össze az elhangzott javaslatok, észrevételek áttekintésére. Szünet után, az elnök Kemenes Ernőnek adta meg a szót. Az Országos Tervhivatal elnöke, a napirend feletti vitában felmerült kérdésekre reagálva elsőként azt fejtette ki: elkerülhetetlen, hogy a közismert gazdasági válságból, a lakosság különböző rétegei ne vállaljanak különböző mértékű terheket. Hozzátette: ,.bár nem a lakosság a felelős a kialakult helyzetért, azonban az élet kegyetlen, a számlát mindig a népnek kell megfizetnie”. Az ország sorsáért felelősséget vállaló kormánynak, a parlamentnek felelősséggel végig kell ennek minden összefüggését gondolnia, s az állampolgárokkal el kell fogadtatni azt, hogy a kilábalás óhatatlanul együtt jár szociális terhekkel, feszültségekkel, helyenként konfliktusokkal is. A képviselői indítvánnyal összefüggésben leszögezte: az a gazdaságpolitikai program és költségvetés. amelyet a parlament elfogadott. a válságból való kilábalás komplex rendszerét alkotja. „Ha abból kivesznek egy építőkövet, a rendszer működésképtelenné válik.” A lakáscélú támogatások növelésére nincs lehetőség. Azok a javaslatok, amelyek a bérlakásban lakók terheinek a növelését és a magánerős építtetők terheinek növelését jelentették, egyidejűleg egy igazságosabb teherviselési arány felé való elmozdulást is jelentenek — hangsúlyozta az OT elnöke, utalva arra, hogy ez teremtett forrást a lakással nem rendelkező fiatal pályakezdő családalapítók támogatására. Kemenes Ernő, a kormány nevében óvta a parlamentet attól, hogy megkérdőjelezzék azt, amit a lakosság elosztási rendszerének talán legtöbb igazságtalanságát hordozó területén, a lakásrendszeren megpróbáltak elérni, a terhek és támogatások átrendezésével. Békési László pénzügy- miniszter a vitában elhangzottakra szintén drámai hangon reagált, és konkrét adatokkal igyekezett alátámasztani a kormány határozottságát, a már korábban eldöntött lépések fenntartását illetően. Elmondta, hogy a költségvetés a kamatadóval 6,5 milliárd, a lakbéremeléssel 4,5 milliárd forint bevételre tesz szert. Ugyanakkor 5 milliárd forintos kiadást jelent a fiatalok lakáshoz jutásának támogatása és a szociális jellegű lakásépítkezések differenciált segítése. Amennyiben a kamatadót a parlament hatályon kívül helyezné, a kormány arra kényszerülne, hogy a támogatási tételeket is visszavonja. Nem kétséges, hogy a társadalom a kamatadó terhét elutasítja, és ha az Alkotmánybíróság netán hatályon kívül helyezné, mert azt törvényellenesnek minősítené, súlyos helyzetbe kerülne a költségvetés. A miniszter végül elmondta, hogy a nyugati pénzvilág ma még bízik a magyar gazdaságban, bár gyakran megkérdezik, hogy a parlament képes lesz-e korábbi döntéseinek érvényt szerezni. A kormány nem saját népszerűsítésére törekszik, hanem utódjának szeretné úgy átadni a kormányzást, hogy az ne okozzon nagyobb megrázkódtatást. így a Minisztertanács nem vonul vissza e kérdésben. Békési László után ismét Tallósy Frigyes kért szót. Kifogásolta: amikor a plé- nummal a kamatadót elfogadtatták, szó sem volt arról, hogy az országnak 30 százalékos áremelkedéssel kell számolnia, s széles rétegeknek kell napi megélhetési gondokkal küszködniük. A képviselő javaslatát ezért fenntartotta. Hámori Csaba (országos lista) az elhangzottakat úgy értelmezte, hogy amennyiben képviselőtársa javaslatát — a kamatadó eltörlését — fogadják el, a kormány lemond. Az MSZP parlamenti csoportja nevében tanácskozási szünetet kért, s javasolta a' többi politikai csoportosulás parlameneti frakciójának is, hogy üljenek össze.. Tanácskozásaikon mérlegeljék: támogatják-e a kormányt. Hámori Csaba nem a kamatadó fenntartása mellett érvelt. Szerinte lehetne kompromisszumot találni e kérdésre, például ha az Országgyűlés létrehozna egy bizottságot, amely megvizsgálná, mivel lehetne a kamatadót helyettesíteni. A hétfőre tervezett nemzeti csúcs napirendjén, e kérdésnek feltétlenül helye lenne — tette hozzá. Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) az ügyrend azon passzusára hívta fel a figyel- gyelmet, amely szerint a Minisztertanács — elnöke útján — azt is javasolhatja, hogy az általa beterjesztett előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás is legyen. Az elnöklő Fodor István felhívta a képviselők figyelmét, hogy e kérdésben nincs szükség a kormány álláspontjára. Kemenes Ernő, az egyértelmű helyzetértelmezéshez szükségesnek tartotta kimondani: jóllehet a kormány iránti bizalomról szólt, tehát arról, hogy a képviselők támogatják-e gazdasági-szociálpolitikai akcióit, ez azonban nem azonos a bizalmi kérdés felvetésével. Tamás Gáspár Miklós támogatta Hámori Csaba javaslatának azon részét, amely a tanácskozás összehívását szorgalmazta. Szerinte az ország mai helyzetében nem lehet képviselőtársa javaslatát a • bevételi források megjelölése nélkül elfogadni. Az pedig megengedhetetlen, hogy az országnak ne legyen kormánya. Ha ugyanis lemondana, i történetesen ügyvezető kormányt neveznek ki, mandátuma csak 60 napig tarthat, ily módon azonban az új parlamentnek csak egy hete lenne az új kormány összeállítására, s ez bizonyosan nem elegendő. A kamatadó hosszúra nyúlt vitájában a frakciók üléseit követően Tallósy Frigyes — engedve képviselőtársai nyomásának — végül is visszavonta a kamatadó eltörlésére vonatkozó indítványát. Egyidejűleg azonban lemondott képviselői mandátumáról. Morvay László ugyancsak visz- szavonta indítványát, Döntöttek viszont a képviselők Bozsó Lajosné és Horváth János indítványáról, amely azt szorgalmazta, hogy a kamatadó, illetőleg az emelt összegű lakbérek fizetésekor a mentesség megállapításánál az egy főre jutó jövedelembe ne számítsák belé a családi pótlékot, a gyermekgondozási segélyt, valamint az egyéb szociális juttatásokat. Az indítványban foglaltakkal, egyetértett a páriament, jóllehet a döntést megkönnyítette, hogy Békési László pénzügyminiszter az ülésnapon immár másodszor kifejtette: a kormány legutóbbi ülésén már hasonló értelmű döntést hozott. Ekkor váratlanul Sarlós István kért szót, s javasolta: mégis szavazzanak a képviselők a kamatadóról, hiszen — mint mondotta — Tallóssy Frigyes folyosói viták hatására vonta vissza indítványát. Ügy vélte: a kérdésben nem egyértelmű a Tisztelt Ház álláspontja. A képviselők azonban úgy döntöttek, hogy az elnöklő Fodor István ne tegye fel szavazásra a kérdést, így: marad a kamatadó. Ezzel az Országgyűlés csütörtöki munkanapja befejeződött. A módosított oktatási törvény A módosított oktatási törvény legfőbb új vonása, hogy magánszemélyek, jogi személyek, egyházak vagy alapítványok számára is lehetővé teszi oktatási intézmények létesítését. Tehát míg korábban a tanácsok jogköre volt az iskolaalapítás, a törvénymódosítás hatályba lépésétől bárki létesíthet alapfokú iskolát, gimnáziumot, szakközépiskolát, vagy felsőfokú oktatási intézményt. Áz iskolaalapítással kapcsolatos engedélyezés viszonylag egyszerű, hiszen nem a létesítéshez, csupán a működés megkezdéséhez kell az alapítónak engedélyt kérnie. Az alap- és középfokú oktatási intézmények esetében ezt az engedélyt a tanácsok adják meg, főiskoláknál a Minisztertanács, egyetemeknél pedig az Országgyűlés engedélyezi a működés megkezdését. A módosított törvény lehetővé teszi, hogy a nem állami intézmények — tehát az alapítványi vagy magániskolák — tevékenységüket vállalkozási tevékenységként folytathassák; ugyanakkor a nevelés-oktatás feltételei biztosításához az állam hozzájárulhat. Az iskolaalapítás és -működtetés újraszabályozása mellett a törvény rendelkezik a tanulmányi idő lehetséges lerövidítéséről, illetőleg a felsőoktatási intézmények szélesebb körű önállóságáról is. A most életbe lépő módosítások értelmében a tanulmányi idő megrövidíthető, ha a tanuló vagy főiskolai, egyetemi hallgató több év tanulmányi követelményét egy évben teljesíti. A felsőoktatási intézmények nagyobb önállóságát szolgálja, hogy a jövőben az egyetemek és a főiskolák maguk dönthetnek az intézménybe való felvételről, így például egyes szakokon akár külön feltételeket szabhatnak a bekerüléshez, vagy akár mellőzhetik is a felvételi vizsgát. Üjdonságnak számít az is, hogy a jövőben a hit- tudományi egyetemeken, illetve főiskolákon szerzett oklevél hivatalosan is egyenértékű lesz az állami egyetemeken és főiskolán szerzett diplomával. Természetesen a most elfogadott módosítások nem ölelik fel az oktatási rendszer egészét, nem foglalkoznak az oktatás finanszírozásának új szabályozásával sem. Mindezt a Művelődési Minisztériumban készülő új oktatáspolitikai koncepció tekinti majd át. A tervek szerint a magyar közoktatási rendszer átfogó reformját célzó törvénytervezetet elkészülte után a minisztérium társadalmi vitára bocsátja majd.