Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-13 / 37. szám
1990. FEBRUAR 13.. KEDD NO(JRAI) 3 Megkezdődött a pénzügyi felszámolás Dobra verik a Nógrádi Szénbányát Nincs már értelme az esélyek latolgatásának, a Nógrádi Szénbányák sorsa eldőlt. A Fővárosi Bíróság kimondta a végzést, s megjelent a Magyar Közlönyben, hogy felszámolják a vállalatot. A végzésről szóló értesítést a minap kapta kézhez a Nógrádi Szénbányák megbízott vezérigazgatója, Morvái Ernő. öt fogtuk most kérdőre. — Különösebb meglepetés nem érte önöket, hiszen számítottak erre a végkifejletre. Hogyan kezdődik el a felszámolás? —- Az eljárási szabályok értelmében a felszámolás kimondásától számított harminc napon át jelenthetik be követeléseiket hitelezőink a Fővárosi Bíróságnál. Ez az első lépés. — Mennyivel tartoznak? — Ezt ma még senki nem tudja megmondani. Ke- resztbe-kasul tartozunk, mi is másoknak, de nekünk is vannak követeléseink másokkal szemben. Most készül a mérleg, mely a felszámolás alapjául szolgál, utána többet tudunk majd. — Mi a pénzügyi felszámolás lényege? — Mindenünket el kell adnunk, dobra verjük a teljes vagyonúnkat, ami 2 milliárd 400 millió forintra tehető. Felkínáljuk a ká- nyási, a szorospataki, a ti- ribesi bányát, a külszíni fejtéseket, a kéregbányákat, az ipartelepeket, telkeinket. És persze a már működő kft.-kbe bevitt vállalati apportot is. — Milyenek az értékesítés esélyei? — Nézze, mélyművelésű bányát ma Magyarországon nem vesz senki, efelől illúzióink nincsenek. Ami a többit illeti, néhány komoly érdeklődő máris megkeresett bennünket. Pedig a hirdetéseket még csak ezután jelentetjük meg a lapokban. — A vállalat és a hitelezők érdeke nyilván az, hogy minél drágábban keljen el a vagyon. — Minél több pénz folyik be, annál jobb, de legalább ennyire érdekünk, hogy ne húzódjon el hosz- szú évekig a felszámolás. Annak idején a VÁÉV-nek több mint, két évbe telt, míg eladta értékeit, mi szeretnénk minél hamarabb túlesni rajta. — Akár „árleszállítással” is? — Erről nincs szó. Nekünk a hitelezők érdekeit kell mindenek fölé helyezni. Ha ma olcsóbban tudnék eladni valamit, de kilátásom* van, hogy holnap pénzesebb vevő is akad, magától értetődő, hogy kivárom a jobb alkalmat. — Viszontláthatják hitelezőik valamikor is a pénzüket? — Ezt aligha tudjuk szavatolni. A vagyon értékesítésből befolyt pénzből legelsőként, a felszámolási eljárás költségeit kell kifizetnünk. A maradékból tör- leszthetjük összesen bő há- rommilliárd forintnyi adósságállományunkat. A kölcsönadók legfeljebb pénzük egy részét kaphatják meg. — Kik a legnagyobb hitelezőik? — A pénzintézetek. Köztük is az Állami Fejlesztési Intézet és a Budapest Bank. — A bánya jelenleg 2850 embernek ad kenyeret. Velük mi lesz? — A kéregbányákból és a külszíni fejtésekből évi 600 ezer tonna erőművi szén termelhető ki gazdaságosan, ezért úgy gondoljuk, ezekre lesz vevő. Ezzel 1700 ott dolgozó ember megélhetése szavatolható. Még mindig marad 1100 dolgozó, az ő sorsuk egyelőre kétséges. — A megyei tanács, a bá- tonyterenyei térség kritikus övezetté való nyilvánítását kérte az Országos Érdekegyeztető Tanácsnál, éppen a várható, igen jelentős foglalkoztatási feszültségekre való tekintettel. Mennyiben segítene a bányászokon a kedvező döntés? — A döntésnek még jócskán előtte vagyunk, úgy gondolom, ez már a következő kormány dolga lesz. Egyelőre annyi történt, hogy befejezte vizsgálódását az ÓÉT által megbízott független szakértői bizottság, s megállapításait az ÓÉT döntése után, teszik' a Minisztertanács asztalára. Ha a bányavidéket valóban kritikus övezetté nyilvánítanák, azzal számos támogatás járna együtt. Ilyen a kedvezményes korengedményes nyugdíjazás, miszerint az asszonyok 50 éves kor után, a férfiak az 55 éves életkor betöltését követően mehetnek nyugdíjba. Állami vég- kielégítés, emelt összegű újrakezdési kölcsön, áttelepülési segély egészíti ki a kedvezmények sorát. — Az újrakezdési kölcsön vállalkozó kedvet és készséget feltételez. Mennyire jellemző ez a bányászokra? — Szinte semennyire. A mecseki tapasztalatok is azt igazolják, hogy több ezer emberből alig néhányan adták a fejüket vállalkozásra. — Mit jelent ez a fordulat a megbízott vezérigazgató személyes sorsában? — Semmivel sem vagyok jobb helyzetben, mint akárki más a vállalatnál. A gyerekeimet még fel kellene nevelni... S ha úgy alakul, hogy nem lesz szénbányászat a megyében, kinek kell egy bányamérnök? Szendi Márta Nemcsak a katona van ólomból... 1 Az ólom mérgező hatása közismert. Milyen az ólomszennyezettség Nógrád megyében, milyen károsító hatása van a lakosságra? Erről beszélgettünk a Köjál két munkatársával, dr. Benkóné Verebélyi Zsuzsannával és Schmehl Emilnével. — Hogyan kezdődött az ólomszennyezettség vizsgálata? — Az ülepedő por meny- nyiségét és ólomtartalmát 1981-től folyamatosan mérjük Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Nagybátonyban és Romhányban. A mérési eredmények azt mutatták, hogj' 1983-ban Romhányban és Salgótarjánban az ülepedő por ólomtartalma jóval meghaladta a határértéket. (A romhányi 42 százalékkal a salgótarjáni értékeknél is magasabb volt.) Ebből adódott az a gondolat, hogy megvizsgáljuk, hogyan hat ez a szennyezettség a gyerekek szervezetére. — Miben mutatkozik meg az ólom hatása? — Ilyen mennyiség hatására csökken az intelligencia, rosszabbak a tanulmányi eredmények, és indokolatlan fáradékonyság jelentkezik. — A levegő ólomszennyezettségét az üzemek (ólom- tartalmú porokkal) és a tömegközlekedés kipufogógázai okozzák. Milyen ma a helyzet? — Az lézernek ólomkibocsátása az évek során csökkent. Ezt bizonyítja, hogy az ülepedő por ólomtartalma Romhányban 1983-ban egy hónapon át mért, és egy négvzetméterre jutó 31,50 milligrammról 1989-re 3,06 milligrammra mérséklődött, míg Salgótarjánban ez idő alatt 6,61-ről 1,84 milligrammra redukálódott. A közlekedésből adódó szálló por mennyisége viszont évek óta, változatlan amelyet egyértelműen a gépkocsik kipufogógázainak a környezetszennyező hatása okoz. — A vizsgálatok kezdetekor Romhányban az iskola és az óvoda méfe közvetlenül az építési kerámiagyár mellett volt. 1987-ben az óvodásokat áttelepítették. Hogyan alakulnak ma a mé rési eredmények az óvodásoknál, illetve az iskolásoknál? — A romhányi óvodások a gyár környezetéből egy tisztább, szennyeződéstől mentes övezetbe kerültek. A mérési adatok bizonyítják, hogy a környezeti ólomszint csökkenésére a gyerekek szervezete kedvezően reagált. Ezt a kedvező tendenciát a vizeletvizsgálatok is igazolták. Az iskolásoknál viszont tovább emelkedik az ólomfelszívódás. — dudellai — B Vállalkozók Pártja kfizleménye! Tisztelt Választópolgárok! Képviselőjelöltjeink a megyében: 1. választókörzet, Salgótarján; Horváth József 2. választókörzet, Pásztó; Erki József 3. választókörzet, Szécsény; Frenki Gábor. Választási irodánk a KIOSZ salgótarjáni székháza. Cím: 3100 Salgótarján, Klapka Gy. tér 3. Telefon: 14-579. Kérünk minden választópolgárt, hogy kopogtatócéduláit a helyi KlOSZ-irodába vagy_ választási irodánkba juttassák el. Köszönjük! Vállalkozók Pártja megyei intézőbizottság (Politikai hirdetés) Az SZDSZ az Ön bizalmat kéri! Az SZDSZ volt az első párt, amely nyíltan kimondta, hogy meg akarja a rendszert változtatni. Ugyancsak elsőként dolgozta ki e váltás alapos, és viszonylag részletes programját. Ha programunk alapvető célkitűzéseiről nem kell lemondanunk, készek vagyunk részt vállalni a kormányzás felelősségéből — föltéve, hogy a társadalom bizalmát nyilvánítja irántunk. Mivel valóban gyökeres változást kívánunk — magyarán: a „létező szocializmus” eleddig kellőképpen megismert és megutált valósága, illetve a „demokratikus szocializmus” fikciója helyett nyugat-európai mintájú polgári demokráciát, azaz: kapitalizmust — az MSZMP utódpártjaival semmiképp sem lépünk koalícióra. Bizalmat kérünk, de nem csupán a múlt elutasításának érzelmi alapján. Bármily természetesen keletkezik is napjainkban az emberben a politikával, a pártokkal szembeni csömör érzése (melyet sokan gerjesztenek is — „ha már nekünk nem hisznek, másoknak se higgyenek...”), mégis arra kérünk minden választópolgárt: igyekezzék tájékozódni, vesse össze a programokat, a javasolt eszközöket. S ami a legnehezebb: próbálja megítélni, kikben bízhat, kikben van meg a legtöbb az elmúlt évtizedek fájón hiányzó luxuscikkéből, az őszinteségből (hisz’ a programok ma már meglehetősen hasonlítanak egymásra. ..). Most politizálnunk kell — többet is, mint szeretnénk, s mint ami egészséges —, hogy holnap nyugodtan, jobban éljünk. Emberi Jogok Az általunk elképzelt társadalom politikai. rendszere az emberi jogok érvényesülésének polgári alapelvein nyugszik. E jogok természetes hordozója az egyes ember, aki szabad elhatározásából különböző közösségekben teljesítheti ki önmagát. A kollektív — településekhez fűződő, kisebbségi, vallási, nemzetiségi, nemzeti — jogok gyakorlása, ha az egyes ember szabad vállalásából származik, felemel, a szabadság érzésével ajándékoz meg, ha azonban valamely, — rendszerint fiktív — közösség szükségleteiből .vezetik le az egyént megillető jogokat, az mindig korlátoz, rabbá tesz. Ez utóbbi figyelhető meg minden önkényuralmi rendszerben. A polgári demokrácia nem újdonság, nem nekünk kell kitalálnunk. Az alapelvek ismertek: a törvényhozó és végrehajtó hatalom elválasztása, független igazságszolgáltatás, szabad sajtó. A szisztéma persze tökéletes — tág tere nyílik a manipulációnak, a szociális igazságtalanságoknak. Ezzel együtt nem holt, hanem eleven, produktív, fejlődésre képes rendszer! A negatívumokat pedig az önkormányzatok (semmi szükség sincs például a mai értelemben vett megyei irányításra — a „centrumok” központilag erőltetett fejlesztése pedig óriási feszültségeket okozott az elhanyagolt, kizsigerelt területeken s a „központokban” egyaránt), a hiteles dolgozói érdekképviseletek, az önigazgató biztosítási rendszerek, az újraélesztendő, cselekvő szolidaritás, a nyilvánosság ellenőrző szerepe nagyrészt ellensúlyozhatják. ' A modern társadalmak politikai rendszerei a pártokra épülnek. Nem véletlen, hogy például a független képviselők szerepe nyugaton csupán marginális. Aki valamelyest bele akar szólni a politikába, az pártra szavaz, hiszen a pártjelölt ígéreteiért nem csak az egves ember, hanem az egész párt is viseli a felelősséget, s ha szükséges, a következő választáson az egész párt „büntethető”. Kulcskérdés a gazdaság Istenem, de könnyű lenne felsorolni, mi minden jót kívánunk, és ígérünk a' gyermekeknek, a lakásra váró fiataloknak, az agyonhajszolt középkorúaknak. Ennek azonban nincs sok értelme, s főleg hitele. A ránk váró újabb terheket akkor sem lesz könnyű elviselni, ha igyekszünk rá előre felkészülni. Ugyan mi várható akkor, ha átlátjuk önmagunkat és társainkat ? Nem akarjuk, hogy az emberek a múltból örökölt vezetőik szavára az utcára menjenek, az SZDSZ nem társadalmi robbanást, véráldozatot kíván, hanem békés rendszerváltást, (nem csak a hatalom cseréjét: mai állapotunk alapvető oka nem a hatalmasok erkölcstelensége — tisztességtelen emberek mindig voltak és lesznek is — hanem maga a rendszer). Az államszocializmus bő négy évtizedes gazdasági (s persze politikai, erkölcsi, művelődési) csődtömeget hagyott ránk. A pártállam — melyet jórészt csak saját belátása, „bölcsessége” korlátozott — felelőtlen gazdaságpolitikája miatt technológiai lemaradásunk, eladósodásunk elviselhetetlen mérete- ' két öltött. Az egész ország érzi a következményeket: az inflációt, a munkanélküliséget, az egyre sivárabb életkezdési és családalapítási esélyeket, a szánalomra méltó öregkort. A szabad demokraták nem hitegetik a választókat a válságból való gyors kilábalás ígéretével. Nem tüneti kezelést akarunk, hanem radikálisan felszámolni a bajok fő okait: a kollektívizmust, mely valójában egy elképesztően szűk gazdasági-politikai elit monopolisztikus hatalmát jelentette, valamint a többször is megreformált, és voluntarista, sztálini sajátosságait őrző tervgazdálkodást. Viszont modern, európai jóléti kapitalizmusra törekszünk, és még a gondolatát is elvetjük annak, hogy szándékaink ellentétesek lennének a „magyar néplélekkel” (vajon csak az intolerancia, a vazallus-magatartás jellemzi a magyar hagyományt? Idegen-e tőlünk az önállóság, az értelmes kockázatok vállalása, a haszonelvű munkavégzés? Ugyan!) Biztosak vagyunk abban, hogy polgári demokráciánk szükségképpen magyar polgári demokrácia lesz! A magántulajdonban, a magánszemélyek szabad társulásában és szövetkezésében látjuk a gazdaság működőképességének tartós biztosítékát. Privatizálni szeretnénk hát a versenyszféra állami vállalatait és álszövetkezeteit (fokozatosan, persze kb. öt év alatt). De nem ellenszolgáltatás nélküli szétosztoga- tás útján, mert az a vállalkozás tőkéjét nem gyarapítja! Hívei vagyunk viszont eladásuknak, vagy tőkeerős bel- és külföldi befektetőkkel való társulásuknak. Ha akarnánk (de nem akarjuk), sem tudnánk „kiárusítani” az országot: megtették azt már előttünk! Paradox módon, a külföldi tőke bevonása éppen a visszaszerzés lehetőségét teremti meg, hiszen esélyt ad adósságaink kifizetésére. A kis- és nagycsaládi vállalkozások elterjedésére törekszünk. Hitel- és adókedvezménnyel, a tartós bérletek, szerződéses üzletek díjának tőkésítésével, vállalkozóképzéssel, befektetési tanácsadással, egy-két éven bélül több tízezer kisvállalkozást tartunk beindíthatónak. Elképzeléseink középpontjában az infláció megfékezése áll. Ez mindenkinek (fiataloknak, és nyugdíjasoknak, munkavállalóknak és munkáltatónak) javára válna, kiszámíthatóvá tenné gazdasági életünket. Ám mindennek ára van. Informácioellenes politika még sehol sem sikerült növekvő munkanélküliség nélkül. A várható feszült- ségek enyhítéséhez a segélyezés, az átképzés, és a jogvédelem komplex rendszerének kiépítése, és — főleg! — hiteles, a dolgozók által létrehozott érdekképviseletre van szükség. Sok más pártétól eltér a földről vallott elképzelésünk. Bár a kolhozosítást mélyen elítéljük, a korábbi tulajdonviszonyoknak csupán jelképes visszaállítását tartjuk megvalósíthatónak. Nem kívánjuk a nagyüzemek intézményes fölszámolását és nem akarunk földosztást. Akarjuk viszont, hogy aki egyénileg óhajt gazdálkodni, az a földforgalmazás normális rendje szerint, akadály nélkül ige- nyelhessen birtokot magának. Nigrád válságövezet Megyénk gondjai, ha lehet, még az országnál is súlyosabbak. Ezért arra törekszünk, hogy az Országgyűlés nyilvánítsa Nógrádot válságövezetté, adjon költségvetési támogatást. A kormány kedvező feltételekkel ösztönözzön munkahelyteremtésre. Az SZDSZ programjának számos olyan része van, amelyet az adott keretek között érinteni sem lehetett. Amit itt feltétlenül fontosnak tartunk még leírni: Magyarországot független, semleges államnak képzeljük el, amelynek területén nem tartózkodnak idegen csapátok (és persze a mieinket sem vigyék külföldre). E célokat a lehető legrövidebb idő alatt el kell érni, de az egyoldalú deklaráció nem jelent megoldást. Tárgyalni kell: a magyar érdekeket határozottan képviselve, szívósan. S úgy kell viselkednünk, hogy szomszédaink megértsék: bár igényt tartunk a magyar kisebbségek jogainak érvényesítésére, tudjuk, hogy a hazai nemzetiségeink helyzete sem kielégítő, együttműködésre, a határok fokozatos lebontására (és nem megváltoztatására) törekszünk. Gusztos István , SZDSZ salgótarjáni csoport
