Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-12 / 36. szám
6 NOGRAD - HÉTFŐI MAGAZIN 1990. FEBRUAR 12., HÉTFŐ A kép nem halasi csipkét ábrázol, hanem bizonyítékot jelent arra vonatkozóan, hogy a matematika gyönyörű is lehet. Az ábrázolás egy angol matematikus, a birminghami Aston Egyetem tanárának a diszkrét dinamikában végzett munkájának a mellékterméke: azt mutatja, mi történik, amikor egy meghatározott nemlineáris függvény ismételten leképezi önmagát. Ezt hívjuk iterációnak. A függvény egymást követő értékei síkbeli pontokként jelennek meg az ábrán. Először véletlenszerűnek tűnnek, de végül megjelenik egy forma. A valahogy önmagának is ellentmondó „determinisztikus káosz” kifejezés írhatja le némileg ezt a viselkedést. Feltűnő lehet a fenti sorokban a diszkrét szó a dinamikával kapcsolatban. Ez itt mást jelent, mint a köznapi nyelvben: elkülönült részekből, tagokból állót, a folytonos (kontinuus) ellentétét. A kősókristály is például diszkrét szerkezetű, egymástól viszonylag elkülönült nátrium- és klórionokból áll. A matematikában is beszélnek diszkrét módszerekről, problémákról, például diszkrét geometriáról, szembeállítva e módszereket, problémákat a folytonos tárgyalás- móddal. A diszkrét geom'etria eredményeit a mérnöki és fizikai tudományokban gyakran alkalmazzák, és még a biológiában is. Az egyik legtöbbet vizsgált probléma például a kitöltések és a fedések elmélete: egymásba nem nyúló körlapokkal a sík hányad része tölthető ki? Már Kepler, a híres csillagász sejtette (1611), hogy a sík olyan körelhelyezéssel tölthető ki legjobban, amelyben minden kört hat másik érint. A mérnöki tudomány ezt az elvet használja is a gyakorlatban. Líbia sivatagi területein ilyen kör alakú öntözött területeket létesitettek, vagy Kuvaitban a sűrűn elhelyezett víztárolók kör alakú fedőlapjai is hasonlóan helyezkednek el. Kepler sejtését soha senki sem vonta kétségbe, a sejtés bizonyítása mégis 330 évet váratott magára, ami végül is magyar kutató eredménye lett. De a példának térbeli megfelelője is van: a térnek hányad része tölthető ki egymásba nem nyúló egybevágó gömbökkel? Matematikai értelemben a kérdés még ma is megoldatlan. A képünkhöz hasonló ábrák könnyen elkészíthetők színesben is. Schirilla, a vegetáriánus Az élet célja: a többi ember szolgálata „Idegességbe fullad és elpusztul az a civilizáció, amely megveti, lábbal tiporja a szív sokkal ősibb és hatalmasabb igazságait.” — Az idézet Schirilla György egyik könyvéből, a Vegetáriánuskönyvből való, melynek alcíme: Hogyan vihetjük legtöbbre az életben? A hosszútávfutó, Duna-átúszó, természetgyógyász (hadd ne soroljam tovább) Schirilla Györggyel életmódjáról, küzdelmeiről, céljairól beszélgettünk. — önről sokan tudják, hogy évtizedek óta vegetáriánus, s igyekszik minél több embert megnyerni ennek az életmódnak. — Hadd oszlassak el mindjárt az elején ezzel kapcsolatban egy tévedést. A legtöbb ember azt hiszi, hogy mi vegetáriánusok egyszerűen „fűevő kecskék” vagyunk. Pedig ennél jóval többről van szó. A vegetarianizmus életforma, melynek célja a többi ember szolgálata. Persze, hogy beletartozik az is, hogy nem eszünk húst. Bár nem vagyok hívő, de hadd emlékeztessek itt arra, hogy már a bibliai tízparancsolatban is az áll: „Ne ölj!”, s nem csupán az, hogy ne gyilkolj embert! A nem- ártás elve mellett azonban a húsevéstől más okok is visz- szatartanak bennünket. Egészségünk érdekében elfogadjuk a természet törvényeit, azzal tápláljuk szervezetünket, amire annak szüksége van: ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag zöldségekkel, magvakkal, gyümölcsökkel, tejtermékekkel. — A szokás azonban mégiscsak nagy úr... S mi az a többlet, amit a lemondásért kaphatunk? — Életkedvet, egészséget, testi és szellemi képességeink kibontakozását. Tudományos megfigyelések igazolták, hogy a vegetáriánusok körében tízszer kevesebb a rák, nem beszélve az elhízás okozta szív- és érrendszeri, a reumás és egyéb megbetegedésekről. Közismert, hogy a bő hús- és zsíros ételeket tartalmazó ebéd után bá- gyadtság, lomhaság, csömör vesz erőt az emberen. Feketekávé, bor vagy cigaretta kell ahhoz, hogy a normális tevékenység zökkenőmentes legyen, és az illető mozogni, dolgozni tudjon. A vegetáriánus ember ugyanakkor teljes munkaerővel és kedvvel dolgozik ebédje befejeztével. — Beszélgetésünk elején egy köteg levelet mutatott nekem... — Igen. Éjszakáimat leginkább azzal töltöm, hogy a segítséget kérő betegeknek adok tanácsokat, levélben. De személyesen is rengetegen megkeresnek. Tagja vagyok a Budapesti Természet- gyógyászok és Egészségvédők Tudományos Egyesületének, s elsősorban szív- és érrendszeri betegségeket gyógyítok. De nem mellékhatásokban bővelkedő tablettákkal vagy amputációval. Mindenekelőtt a táplálkozás megváltoztatásával. Persze, ez önmagában nem elég, szükség van vízkúrákra és mozgásra is. Váltakozó hideg, illetve forró lábfürdővel számos amputálásra váró, gyógyíthatatlannak minősített beteget gyógyítottam már meg. — Kanyarodjunk vissza a vegetarianizmushoz, mint életformához. Mit jelent ez bővebben? — A vegetáriánus ember erkölcsi életének pillérei a szeretet, az alázat, a türelem, a harmónia, a figyelmesség, a lemondás, a szorgalom és az önfegyelem. Nem az önző célok, az értelmetlen külsőségek hajszolása, hanem a tartalmas élet. Én minden nap úgy akarok lefeküdni, hogy valakiért tettem valamit. A boldogsághoz szükség van a testi egészségre, a lelki kiegyensúlyozottságra és a jó kommunikációra, tehát az embertársainkkal való szeretetteljes kapcsolat kialakítására, A lelki harmónia, a kiegyensúlyozottság viszont távolról sem csupán a húsevés elhagyásából ered. Szükség van elmélyülésre, medi- tát^óra is. Ezt persze semmiképp se úgy képzelem, hogy valaki turbánnal a fején, törökülésben mered a semmibe. A meditáció alkalmat ad arra, hogy testünk és agyunk ellazításával rádöbbenjünk dolgokra, megértsünk folyamatokat, jelenségeket, melyeket a mindennapi rohanásban észre sem veszünk. — Említette, hogy ön szerint eltűnőben van a szeretet, teret hódít az önzés. Vajon mi lehet ennek az oka? — A szeretet eltűnt a hittel együtt. Megint csak a valláshoz kanyarodok visz- sza. Nálunk a háború utáni nemzedék hit nélkül nőtt fel, s énnek most érezzük a következményeit. Nem azt mondom én, hogy vezessük be minden iskolában újra kötelezően a hittanórát. De kíséreljük meg jóságra, tartalmas életre nevelni az embereket. Évek óta harcolok már az iskolai életmódórák bevezetéséért, de a dolog még mindig nincs sínen. A mai oktatási rendszerünk egyébként is art-a törekszik, hogy tömegembereket neveljen. Nem fogadja el, ha valaki más, mint a többi, beleerőlteti egy uniformisba. Ez pedig semmi másra nem jó, mint a kreativitás visszaszorítására, a tehetség elpusztítására. S aztán jön a csalódottság, a sikerélményhiány, az agresszió, az irigység és a káröröm.. . Persze, az emberi érzésekkel nem csak nálunk van baj. Nyugaton, de főleg Európában egyre jobban elhatalmasodik az idegesség. S ez nagyon veszélyes folyamat, hiszen béke az emberek, a népek között csak akkor lehet, ha minden egyes ember megteremti a saját belső békéjét, harmóniáját. Az emberek a hasznot, az előnyt, az élvezetet lesik, és nem keresik a természettel való egyesülést. A világ keleti felén, a távoli Ázsiában viszont több a boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott ember, több a szeretet, a türelem, a kóros idegességtől mentesítő önfegyelmezés. Ki merné állítani, hogy mi választottuk a helyesebb utat? ... L. J. Mami virágai Mami hozza a virágait. Szinte naponta elzarándokol régi munkahelyére, hogy e kívánságának eleget tegyen. Azon igyekszik: jusson minél több vázába lent, és fent az emeleten is. Míg a korlátba kapaszkodva nehézkesen feljut a lépcsőkön, mosolyával üdvözli azt, ki-^ vei összetalálkozik. Nyalábjában ott szorongatja a virágait... Legtöbbször becsomagolja kedvenceit, de úgy, hogy azért kikandikálhassanak. Tavasszal gyöngyvirággal, orgonával, pünkösdi rózsával állít be, nyáron aztán alig győzi cipelni a körömvirágot, margarétát, rózsát. Benyit ide is, oda is, leteszi a csokrait, vált néhány szót ezzel is, azzal is. Ott- jártáról nemegyszer csak a friss illat árulkodik... Látogatásait nem hagyná el a világért sem, hisz a kert szépei csak kellékek. Az odatartozás a fontos, mit így újra, meg újra megtapasztal. Szót válthat ismerőssel, ismeretlennel, s mellé még örömöt is szerez sokaknak kedvességével. Gesztusa kérés, mit a nyíló bimbókkal mondát el... Tegnap gondosan bebugyolált meggyfaágacskát tett a vázába. Meleg szobában bújtak elő az apró, fehér szirmocskák. Nem hiányzott a mosoly sem. Mami virágai sosem hervadnak el... (M. J.) PÁRBESZÉDEK Egy kellemes, napsütéses szombati napon a többi embertársammal együtt engem is kicsalogatott a jó idő az utcára. Különösebb célom nem volt, gondoltam, sétálok egy jót, szippantok a friss levegőből. Miközben önfeledten, gondtalanul járom az utcákat, figyelem Ipz embereket. Nagy a sürgés-forgás, a rohanás. Van aki a hét végi ebédkészítéshez vásárol, s közben fejét csóválva jegyzi meg az embertársának: — Hát már ennek is felemelték az árát! Mit tudok venni csekély ezer forintból? De vannak olyanok, akiknek még mindig nem kell tétovázni, fontolgatni, mit és mennyiért vásároljon. Tekintetem egy „menő”, de ugyanakkor drágának is tartott butikra esik. Elegáns hölgyek és urak jön- nek-mennek. válogatnak, vásárolnak, ök megtehetik a pénzükért... Látom, az egyik üzlet előtt emberek hosszú sora kígyózik. A kíváncsiság ndavisz. Kérdezgetem az embereket: — Mit adnak itt ingyen? — Hol él maga hölgyem? — szól oda büszkén egy pocakos úr. — Ingyen mit adnak ma? Lassan a beszippantott levegőért is fizetni kell! De a kíváncsiságom nem hagy nyugodni: — Mégis, mit árulnak itt? — érdeklődöm tovább. — Márkás szabadidőruhákat szeretnék venni a feleségem, a lányom és saját részemre. Tudja, a nyáron leruccanunk majd pár hétre az olasz tengerpartra, s ott mégsem „rázhatjuk a rongyot" holmiféle állami üzletben vásárolt melegítőben! — jegyzi meg hangosan az elegánsan öltözött, középidős úr. Pár lépéssel árrább veszekedésre leszek figyelmes. Uramisten, mi történt? — mormogom magam elé. Ám csupán egy cigány család és az utcaseprő „rúgta össze a port". Merthogy az utcaseprő rendreutasította a cigányokat, mondván: -j- Ne szemeteljetek az utcán! — Mit teszed az agyad, téged azért fizetnek, hogy söprögess! — szitkozódik a cigány asszony. — Vedd tudomásul, az utcán én vagyok az úr. te pedig csak egy megtűrt vendég! — feleli visz- sza az idős bácsi, miközben hadonászik a seprűjével Gondolom jobb, ha szép lassan „elhúzom a csíkot", mert még én is kapok a seprűnyéllel. Félrehúzódom tehát, s onnan szemlélem tovább a „párbajt”. Aztán a tömegáradat elsodor. Különben is lassan itt az ideje, hogy haza bandukoljak... (S. J.) beavatkozást igényel. A műtét célja nemcsak az, hogy szétválasszuk az ikreket, pótolni kell a hiányzó koponyarészeket és a fejbőrt is. Ma már elmondhatjuk, hogy töb- bé-kevésbé túljutottunk a legnagyobb nehézségeken. Szerencsére a műtét nem okozott maradandó elváltozásokat a kislányok agyműködésében. Egyelőre szépen fejlődnek, de még korai és nehéz lenne hosszú távú prognózist készíteni. Az a helyzet, hogy az ikrek fejlődésében a műtét előtt is jelentős lemaradás volt tapasztalható." További plasztikai műtétekre van szükség. Hosszú és nehéz lesz a rehabilitáció, az új élethez való alkalmazkodás. Hiszen teljesen megváltozott a két kislány viszonya, másképpen tartják egymás között a kapcsolatot, másképpen játszanak egymással. Járni is újra meg kell tanulniuk. kozásról volt szó, később úgy határoztak, hogy Moszkvában végzik el. Az alapos felkészülés és kivizsgálás ellenére csak műtét közben derült ki, hogy az orvosok milyen nehéz feladatra vállalkoztak. A két kislánynak ugyanis nemcsak a koponyája, de az agya is ösz- szenőtt. A műtétet július 6- án 9 óra 30 perckor kezdték és másnap 1 óra 30 perckor fejezték be. Közben az idegsebészet legújabb vívmányait is felhasználták. A műtét alatt Konovalov professzor egy pillanatra sem hagyta el a műtőasztalt. Alekszandr Konovalov így nyilatkozott: „Két és fél hónap telt el a műtét óta. Eddig nem beszéltem a nyilvánosság előtt az esetről, mert nem voltam biztos a szerencsés kimenetelben, hiszen a sziámi ikrek szétválasztása nem egy, hanem több műtéti Sziámi ikrek — egyedülálló műtét Egyedülálló műtétet végeztek a szovjet Egészségügyi Akadémia Burdenko Idegsebészeti Tudományos Kutajó Intézetében. A műtét során szétválasztottak egy sziámi ikerpárt. A két kislány a fejénél fogva nőtt össze. Semmi sem jelezte előre a bajt: minden jel arra vallott, hogy a lett fiatalasszony első szülése normális körülmények között fog lezajlani. Csak a szülés során derült ki, hogy két gyerek van az anyaméhben. Végül nem egyszerűen csak ikrek születtek, hanem két olyan kislány, akik a fejüknél össze voltak nőve. Az orvosi szakirodalom kraniopa- goknak nevezi az ilyen sziámi ikreket. Nagyon ritka az ilyen eset. A kraniopagok az összenőtt ikerpárok között 2-6 százalékban fordulnak elő. A tudomány ma sem tud magyarázatot adni erre a jelenségre. A szakirodalom tanúsága szerint a világon eddig ösz- szesen 31 olyan műtétet végeztek, amelynek során megpróbálták különválasztani a fejüknél összenőtt sziámi ikreket. Csak elvétve fordult elő, hogy mindkét gyerek életben maradt. Ez a műtét, amelyet Alekszandr Konovalov akadémikus vezetésével a szovjet Egészségügyi Akadémia Burdenko Idegsebészeti Tudományos Kutató Intézetében Moszkvában végeztek, a világon a harminc- kettedik, a Szovjetunióban pedig a második ilyen műtét volt. Az elsőt több mint húsz évvel ezelőtt végezték, de sikertelenül végződött. Viliját és Vitaliját a ka- unaszi sebészeti klinikán készítették elő a műtétre. Mivel egyedülálló sebészeti beavatCsipke vagy más?
