Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-09 / 34. szám
1990. FEBRUÁR 9., PÉNTEK N(k;rad 3 T A PAV véleménye a hulladékelhelyezésről Öfalun bejelentették a lakosságnak, hogy nem épül fel a település határában a Paksi Atomerőmű Vállalat hulladéktemetője. A vál* lalat — miután az Állami Közegészségügy i - Járványügyi Főfelügyelőség nem hagyta jóvá a létesítésre vonatkozó kérelmét — a Szociális és Egészségügyi Minisztériumhoz fordult ■ügye felülvizsgálata érdekében. A napokban értesülhettek arról, hogy e főhatóság is elutasította kérelmüket. — Hová helyezik el így a Paksi Atomerőmű Vállalat rengeteg hulladékát? — kérdezte Maróthy Lászlót, a vállalat nukleáris igazgatóját az MTI munkatársa. — E döntések nyomán .alaposan fontolóra kellett venni, hogy a PAV terület tén miként tudjuk elhelyezni — a kérdés végleges rendezéséig — ezeket a hulladékokat — mondotta. Ez az ideiglenes megoldás néhány százmillió forintot igényelne, emellett meglehetősen nehéz megfelelő - helyet találni a vállalat területén ezeknek az anyagoknak. A kormány megbízásából szakértői csoport foglalkozik most azzal, hogy miként lehetne a bezárandó pécsi uránbánya környékén elhelyezni a hulladékot. Mintegy 80 millió forintot fordítanak erre a kutatásra, és az év végéig fejezik be a munkát. A régi bányát csak a kutatásokhoz használják, elképzelések szerint a hulladékot új vágatokban helyeznék el. Közben más területek után is kutatnak, ahol az ófalui gránitmasszívumhoz és vízzáró agyagrétegekhez hasonló adottságok lehetővé tennék az ilyen jellegű hulladékok elhelyezését. — Egy biztos, bárhol is találjunk megfelelő helyet, a lakosság megnyerése nélkül nem kezdünk hozzá az előkészítő munkákhoz — jelentette ki az igazgató. A PAV egyébként fontolóra veszi, hogy az ófalul létesítmény ügyében újra indítja az államigazgatás? eljárást. Percze József, az Agrárszövetség negyei választmányának elnöke: Sorsunkról ne döntsenek a fejünk felett és nélkülünk Az agrárreformkörökből létrejött Agrárszövetség szécsényi nagygyűlésén kibontotta zászlaját a megyei szervezet is. Percze Józsefet, az Agrárszövetség megyei választmányának elnökét, az országos választmány tagját, a bá- tonyterenyei termelőszövetkezet elnökét kérdeztük: — Igen rövid idő telt el a megyei szervezet megalakulásától. Jelenleg hány tagjuk van Nógrádban? — A szécsényi nagygyűlésen csaknem háromszázan vettek részt. Eddig közel 300 tagunk van, a szervezőmunka pedig tovább folyik. Sorainkba hívjuk a mezőgazdasági dolgozókat, falusi lakosokat. Mindazokat, akik felelősséget éreznek a vidéken, a falvakban élőkért, a nemzetiségiekért, a mezőgazdaságban dolgozókért, a földért, az ország jövőjéért. — Mi késztette önöket arra, hogy megjelenjenek a politikai élet palettáján? — Tapasztaljuk, hogy a pártok is nagyon sokat beszélnek a falvak népéről, az élelmiszer- termelés fontosságáról, a vidék felemelkedéséről. Sok azonban a megalapozat. lan, a mai valósággal és a távolabbi jövővel, az ország sorsával nem törődő követelés és ígéret. — Mi az a más, a több, a sajátos, amire más pártokkal szemben vállalkoznak? — Nem vagyunk párt, nem célunk a hatalom megszerzése, de részt kívánunk venni gyakorlásában. Ugyanis eddig alárendelt szerepünk volt, pedig a mostani általános társadalmi és gazdasági válsághelyzetben is a mezőgazdaság — benne a termelőszövetkezetek — stabilizáló tényezők. Ellátják az országot élelmiszerrel, jelentős az export. — Mit ért az alárendelt szerepen? — Tizenöt-húsz százalékkal több munkaórát dolgozunk le, mint más ágazatokban, ugyanakkor 15—25 százalékkal alacsonyabb a bérszínvonalunk. Mégsem sztrájkolunk, tüntetünk, mert tudjuk, hogy ettől nem lesz több. Csendben tesszük a dolgunkat, miközben az agrárolló és az elvonások a tönk szélére juttatnak bennünket. .. — Mit kívánnak tenni, hogy a mai előnytelen helyzetük előnyössé váljon? _________________________ — Mi nem előnyökért, hanem a hátrányok megszüntetéséért szövetkezünk, Maden területen tényleges önrendelkezést követelünk, hogy sorsunkról ne mások és nélkülünk dönthessenek. Társadalmi egyenlőséget kívánunk, hogy a parasztság ne legyen többé védtelenül kiszolgáltatva sem az állami önkénynek, sem a gazdasági erőfölénynek. Programunkban szerepel az összefogás, a közös célokra való szövetkezés, a közösségek sokrétű építése, a kezdeményezések és vállalkozások támogatása, a kölcsönös segítség és bizalom jegyében, nem csupán a termelőszövetkezetekben. Valljuk, hogy a saját erőnkre támaszkodva, gyámkodás és korlátozás nélkül, képesek vagyunk a válságból való kiutat megtalálói. — Ez vonatkozik a sok vihart kavart, az ellenzék által felkorbácsolt és tartósítani kívánt földtulajdon rendezésére is? — Természetesen. Mi teljesen másként képzeljük el, mint egyes ellenzéki pártok. A vegyes tulajdon mellett voksolunk. Nincs szükségünk külső tanácsadókra, akiknek semmi közük a parasztsághoz, a földhöz, csupán jó üzletet, gyors meggazdagodást vélnek felfedezni általa. Bízom benne, hogy a józan paraszti ész — mint eddig, úgy most is — diadalmaskodik. Nagyon meggondolja, kinek, mit hisz el. Mi nem akarjuk a nagyüzemi gazdaságokat szétverni, hanem az észszerűség határán belül új formákkal, értelmes privatizálással tovább gazdagítani, a versenysemlegesség jegyében. — Bizonyára ön is találkozott a tömegkommunikációban néhány harsogó követeléssel, méltatlan gondolatokkal, amelyek azt próbálják szuggerálni: már most óriási igény van a földtulajdon visszaszerzésére. — Eddig sem hittem, most sem állítom, hogy kizárólag a termelőszövetkezetek oldották meg és oldják meg az ország élelmiszer-ellátását. Azokat a kritikákat is elfogadom, amelyek bizonyos területeken szóvá teszik a termelőszövetkezetek hiányosságait. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy továbbra .is meghatározó szerepe lesz az ország ellátásában, a közhangulat alakításában, a stabilizálásban, a békés átmenetben. Nálunk rettegnek a dolgozók, hogy másütt szétverik, vagy szét akarják verni a termelőszövetkezetet. Nyugdíjasaink sírva mondták: — ha visz- szakapjuk a földet, nem tudunk vele mit kezdeni. Eddig ketten jelentkeztek, az egyik 400 négyszögölért, a másik — egy volt 20 holdas gazda — pedig 2 holdért. — Nem fél attól, hogy a félretájékoztatás, az egyoldalú megközelítés eredményeként a földtulajdonlás a spekuláció áldozatává válik? — Van ilyen veszély. Meggyőződésem, hogy e tekintetben is megmarad paraszttársaim józan gondolkodása. — Az Agrárszövetség szélsőségek nélküli, megfontolt gazdasági rendszer- váltást is akar, a földtulajdon nevesítése mellett foglal állást. Nem gondolja, hogy a választások után az új kormány, esetleg az előzőeket semmibe véve a kizárólagos privatizálásra hoz új törvényt, függetlenül attól, hogy megvannak-e hozzá a feltételek? — Az ország mezőgazdaságát nem lehet egyik napról a másikra átállítani. Egy dolog a privatizálás, és más, hogy a parasztság zöme akarja-e? Állítom, hogy a mezőgazdaságnak, köztük a megújuló szövetkezésnek, a jövőben is stabilizáló, meghatározó szerepe lesz. Ennek érdekében olyanokat kívánunk képviselő- jelölteknek, akik elkötelezetten vállalják programunkat, a vidéki Magyar- országot, az agrárvilág és a vidék esélyegyenlőségét és lelkiismeretük szerint foglalnak állást sorskérdé- seinlkben. (Politikai hirdetés) Mit akar a Vállalkozók Pártja? LjCjv. . , Vállalkozás es pol iti ka Az országépítéssel felérő feladat a rendszerváltás. Aki valaha is kételkedett volna ennek a tételnek az igazságában, most naponta meggyőződhet róla. Ebben az erőt és embert próbáló munkában el kell hullaniok mindazoknak, akiket önös célok vezérelnek, akik nem képesek átérezni a nép és a nemzet érdekeit, s nem képesek személyes sorsukat ennek alárendelni, e nagy cél szolgálatába állítani. Most, programunk készítésekor, terveink körvonalazása közben azokra gondolunk, akik előttünk jártak, akiket meggyőződésünk, hitünk szerint elődeinknek tekintünk, akiknek a példája, sikereik és kudarcaik, csalódásaik és megcsalatottságuk megszámlálhatatlan tanulságot kínál a számunkra. Azokra a vállalkozó kedvű magyarokra, akik közel fél évszázaddal ezelőtt hittek abban, hogy a háború szinte még füstölgő romjain szabad országot építhetnek, amelyben felvirágozhat a haza, tehetségét, munkakedvét kibontakoztathatja, ötleteit megvalósíthatja a magyar. Gondolunk a parasztemberekre, akik munkájukat megkönnyítendő — talán életükben először a saját földjükön — gépeket fabrikáltak a roncsokból, korszerű farmról, mintagazdaságról álmodoztak, és gondolunk az iparosokra, akik szinte a semmiből teremtették meg műhelyeiket, egyszóval azokra a vállalkozó kedvű emberekre, akik hittek a jövőben. . Nem rajtuk múlt, hogy nagy terveik kudarcba fulladtak, s ennek ellenére is örököseiknek, céljaik letéteményeseinek tartjuk ma magunkat. Hajdan az önkény, az erkölcsöt, törvényt sárba tipró sztálinista diktatúra lehetetlenné tette érvényesülésüket, mert elrabolt tőlük földet, műhelyt, munkaeszközt, s ami talán ennél is súlyosabb: elfojtott minden teremtő szellemi energiát. Az ötletes, nagyra törő, vállalkozó kedvű emberek, ha elszántságukat nem is, de lehetőségeiket elveszítették. Meg kell értenünk azokat is, akik a távozás, az ország elhagyása mellett döntöttek, hiszen csak azt bizonyították: a szellemet nem lehet gúzsba kötni. Nem az ő felelősségük, hogy idegen országok fejlődését szolgálták képességeikkel. Amikor 1956-ban, néhány napra újra felcsillant a remény, a valóban kreatív, vállalkozó emberek megint csak a jövővel foglalkoztak, a tönkretett ország talpraállításá- nak a lehetőségeit kutatták. De hamvába holt a remény, ismét csak az önkény évei, évtizedei következtek. Az elhallgatás és az elhallgattatás évtizedei, amikor a korábban oly szívesen emlegetett vasökölre bársonykesztyűt húztak. De változatlanul lesújtott a mást. a többet akarókra, a másként gondolkodókra. Csoda-e. ha nem hitt, nem hihetett, nem bízott, nem bízhatott a vállalkozó kedvű, szellemű ember a sikerben? S mégis, amint lazult kissé a kommunista egyeduralom gyeplője, a bátrabbak, a kockázatra is készek újra csak megkísérelték azt, ami a vérükben volt, ami meghatározta a gondolataikat: a szabad vállalkozást. Tegyük hozzá: a fenyegetettség, az üldöztetés, a börtön árnyékában. Pártunk alapítói ilyen emberek, sorainkban is az effajta mentalitással, természettel rendelkezők tömörülnek. Azok, akik hisznek abban, hogy a polgári demokrácia kereteinek a' megtöltése politikai tartalommal nem mehet végbe, nem teljesedhet ki a gazdaság meghatározó átalakítása, a privatizáció felgyorsítása, a valódi piaci feltételek megteremtése nélkül. A Vállalkozók Pártja ezeknek a céloknak a megvalósítását tekinti legfontosabb feladatának. Nem kevésbé nagy súlyt helyezünk azonban a jó erkölcs, az üzleti tisztesség rangjának a helyreállítására. Évtizedeken át ebek harmincadjára került a nemzeti vagyon, a herdálok, a könnyűkezűek „gazdálkodtak” a köz pénzével, s juttatták a tönk szélére az országot. A helyzet tehát most rendkívül nehéz, de nem reménytelen! Tudjuk, új alapokra kell helyezni a társadalmi-politikai közéletet és a gazdaságot. Egyik sem valósulhat meg a másik nélkül. Nincsenek illúzióink, dé éppen mi, vállalkozók adtuk a bizonyságát -annak, hogy nem ismerünk lehetetlent, nem veszítjük el a hitünket, nem törődünk bele az akármily erőteljesen sugallt kilátástalanságba. Ezért hisszük és reméljük, hogy számíthatunk a jó eszű, gyakorlatiasan gondolkodó, tisztességes erkölcsi érzékkel rendelkező magyar választópolgároknak a bizalmára és a szavazatára. Nem ígérgetünk, nem varázsoljuk a képet rózsaszínűbbre a létezőnél. Tudjuk, a valóság színei ma sötétek, árnyékosak. A mi hétköznapi munkánk, a vállalkozóké, ezernyi szállal kötődik a rideg valósághoz, s talán másoknál is jobban tudjuk, a legszebb álmokat dédelgetőknek sem hullik az ölébe semmi sem ingyen. Lassan kivilágosodó távlatokról szólhatunk, ezért csupán, nem .gyors sikerekről. Amit ígérhetünk, az az eltökéltség, a szellemi és a fizikai energia, amit a közjóra fordítunk. A negyven éven át hazugságra szocializált magyar társadalomnak az igazságot, a nyílt beszédet, a szókimondást helyezzük kilátásba, még akkor is, ha ez gyakorta nehéz lecke. De szebb a lakkozott, megszépített, szóvirágokkal kicifrázott hamis „igazságoknál”, a mellébeszélésnél, az üres, „po- litizálgató” fecsegésnél. Ezért hát kemény és kitartó munkára számítunk minden magyartól, elsőként is önmagunktól. így, ilyen súlyos áldozatok árán képzeljük el a rendszerváltást. a végre valóban szabad ország, az alkotmányos parlamenti demokrácia megteremtését. S minthogy terveinket és céljainkat mindig a józan ész mérlegére tesszük, hiszünk abban, hogy lesz valódi kibontakozás, esélyegyenlőség, igazságos, emberhez méltó, a világ szerencsésebb tájain immár régen honos értékrend. Tudjuk: a magyar nagy tettekre képes. Munkánkkal és termékeny, soha nem nyugvó szellemünkkel szolgáljuk, szeretnénk szolgálni a magyarság jövőjét, hogy végre valóban ne csak szavakban, hanem körülményeink tudatos alakítása révén is európaiaknak érezhessük magunkat. Itt, Nógrád megyében, s szerte mindenütt a Duna—Tisza táján. Ezeknek a céloknak a megvalósításához kérjük az önök, a nógrádi választópolgárok támogatását, bizalmát. Azokét önök közül, akik megértették, megértik elképzeléseinket, s akik a kibontakozás legfontosabb zálogának a hétköznapi munkát tekintik. Azokét, akik nagyra becsülik a szellem erejét, s meg vannak győződve arról, hogy sok az ötletes magyar, akik, ha élvezik polgártársaik bizalmát, akár csodákra is képesek hazájuk javára, népük boldogulása, emberhez méltóbb holnapja megteremtésének a szolgálatában. Vállalkozók Pártja Nógrád Megyei Intézőbizottsága Fertőzött tojások Az elmúlt években az Egyesült Államok északkeleti részében bekövetkezett szalmonellafertőzések háromnegyed részét fertőzött tojások okozták. De — ellentétben a régebbi ilyen esetekkel — ezek nem feltört vagy .a tyúkok ürülékével fertőzött, hanem első osztályú, _ fertőtlenített héjú tojások miatt keletkeztek. A kórokozók, a Salmonella enteritidis baktériumok — minden jel szerint — fertőzött tyúkokból kerültek a tojásokba, még a héjuk kialakulása előtt. Ahhoz, hogy minden baktériumot biztosan elpusztítsanak, a tojásokat vagy hét percen át kell főzni és öt percen át forralni, vagy — forgatásuk közben — összesen hét percen át ki kell sütni őket. Or. Havasi Béla kiiliigyminiszter-lielyelles a szécséayi választókörzet független jelöltje Tisztelt nógrádi honfitársaim! E sorokkal tájékoztatom önöket, hogy a Nógrád megyei 3. számú — a szécsényi — választókörzet, szű- kebb pátriám számos lakója, társadalmi szervezete kezdeményezésére független, egyéni jelöltként indulni kívánok választókerületem országgyűlési képviselőjének megválasztásán. Tapasztalataimat, energiámat az ország és főként — az utóbbi időben mostohagyerekként kezelt — megyénk szolgálatába szeretném állítani. Amennyiben megtisztelnek azzal, hogy jelölésemhez hozzájárulnak, a nevemre kitöltött ajánlószelvényüket az Etes-Al- bertaknán élő édesanyám címére szíveskedjenek elküldeni: Havasi Béláné, 3136 Etes-Albertakna, Felszabadulás út 11. Megelőlegezett bizalmukért ezúton is köszönetét mondok. Havasi Béla ^ (Politikai hirdetés)
