Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-03 / 29. szám
SPORT V si \'*4. SPORT 4. S zikora István neheztel ránk, hírlapírókra. Lelkemre köti, hogy írjam meg ezt. Én. úgy vélem, ajánlatos lenne jóban lennünk a szupernehézsúlyú bokszbajnokkal, nehogy egyszer, óvatlanabb pillanatban kiskanállal kelljen valamelyikünket — vagy Szi- korát, vagy e sorok íróját — összeszedni valahol. Azért füstölög a ' legerősebb magyar ökölvívó, mert a sajtó kevesebbet foglalkozik személyével a szerinte szükségesnél, és ha teszi, akkor sem mindig a saját szája íze szerint írottakat látja viszont a gyarmati öklöző a hasábokon. Mintha csak mi beleszólnánk, hány menetet zsákoljon a délelőtti edzésen. Majd amíg idáig eljutunk, már elröppen a koránt sem vad harag, megenyhül a huszonhat esztendős, bevallása szerint száznyglc kilós versenysúlyú „izompacsirta", aki itthoni elsősége mellett számos kisebb-nagyobb nemzetközi versenyen is sikerrel szerepelt már. A tavalyi eredmények alapján Nógrád megye legjobb férfi sportolójának választották. Nem valami épületes látványt nyújt most éppenséggel, egy jókora monokli díszeleg a szeme alatt. O Akárhogy is szépítjük a dolgokat, téged a múlt héten alaposan eltángáltak. A magyar bajnokot, a saját közönsége előtt, egy közönséges csb-meccsen... — Nem készültem fel rendesen a mérkőzésre, nem mondták meg a vezetők, hogy ezzel az orosszal kell bunyóznom. Elengedtem kicsit magam. Száztizenhárom kilóval mérlegeltem, rosz- szul ment a mozgás, ennyi volt bennem, nem akarom védeni magam. 0 Mikor vertek meg ezelőtt? — Még a világbajnokságon, az elődöntőbe jutásért. • Most ahogy így végignézlek... Azt gondolná az egyszerű halandó, hogy a legerősebb nehézsúlyú bokszoló valami nagydarab\ vad, energikus, szilaj, dörgő hangú, agresszív fellépésű hústorony. Erre itt állsz te: a hústorony stimmel, ám. azon kívül egy halk szavú, mosoluaós behízelgő modorú. öklözőhöz van szerencsém... — Uavan minek látszanám meg magam? Csodálkoznak rajtam sokan, mert ugyanazt gondolják, miProfi lesz, vagy kidobólegény? Rosszkedvű a szupernehézsúly bajnoka Szikorát Tyson se tudta kiütni szerint itt van ez a Szikora, milyen nagyképű alak lehet, biztosan szóba se áll senkivel. És amikor megismernek, „csalódnak” bennem. Ugyanolyan ember vagyok én is, mint a többiek... • Am amikor a kötelek közé lépsz, elveszíted minden szelídséged. Hergeled magad a meccs előtt? — A szorítóban más: ott ütni kell, nincs mese, mert téged vernek meg. • Miért lettél ökölvívó? — Mindig én voltam a legnagyobb gyerek az iskolában, a bandavezér, s verekedni is szerettem. Nyolcvanban, az olimpián megláttam a tévében Lévait bokszolni Stevensonnal, s akkor elhatároztam, hogy ezt a Lévait, ha törik, ha szakad, meg fogom verni és én leszek a legnagyobb az országban. Hát, ez bekövetkezett. • Akadt olyan mérkőzésed, már felnőtt korodban, amikor úgy megvertek, hogy a kedved is elment ettől a sportágtól? — Nem is egyszer néztem úgy ki, mint akin az úthenger végigment. Olykor az anyám se ismert meg, amikor hazamentem. Egyszer kinn az NSZK-ban, az Inter-kupán, miután már jól megvertem az osztrák gyereket, úgy beleléptem egy ütésébe, hogy azonnal kiszámoltak. Ám nem csak vesztes találkozón kap monoklit az ember: megtörtént, hogy győzelmem dacára télen is napszemüvegben kellett járnom... 0 A nagy bajnokok szoktak statisztikát vezetni. — Én inkább csak megjegyzem az eredményeket. Játszottam vagy száznegyven mérkőzést, és ebből száznyolcat nyertem meg. 0 Mit teszel, ha látod, hogy az ellenfeled sokkal gyengébb nálad, reszket tőled, úgy kell belökni a ringbe? Kivégzed, vagy megkegyelmezel? — Ha úgy látom, hogy a srác rendes, nem bántom őt. Máskor előre szólnak, vigyázzak rá. maradjon egyben a gyerek, esv fél menetig. aztán beadiák a törölközőt. Hogyha viszont ütni próbál, lecsapom, hogy jegelni kell egy darabig. • Nem lehet azért rossz dolog szupernehézsúlyúnak lenni. Más bunyósok majd’ frászt kapnak, át ne essenek a súlyhatáron, te meg ehetsz, amennyi beléd fér, nyomhatsz annyi kilót, amennyit csak akarsz. — Nem vagyok egy nagyevő. Inkább a folyadékot zúdítom magamba. Nagyon elhízni különben se ajánlatos, mert lelassul, eltompul az ember, aztán agyonverik. 0 Hallani, hogy a bokszolok meglehetősen bohém gyerekek. Legendákat mesélnek néhány nagy ivászat- ról. — Szoktam inni, nem titkolom, minden bunyós ezt csinálja. Az edzőtáborban az is rászokik, akit addig az anyuci otthon tejen tartott. Azt a munkát, bezártságot, ' ami ott van, nem nagyon lehet kibírni másképp. Egy kis ivászatot a vezetők se tiltanak. Akinek van némi sütnivalója, megpróbál mértékletes maradni. Háromszor-négyszer berúgok évente, de a versenyek előtt mindig nagyon megfogom magam. Készülök keményen. • Mennyit edzel naponta? — Ha itthon vagyok, délelőtt és délután, kétszer két órát. Az edzőtáborban, nag}' világverseny előtt háromszor is lemegyünk a terembe. • Favágás? — Az már csupán a régi idők zenéje. 0 Mit keres a legjobb magyar nehézsúlyú? — A bajnokság megnyerése óta tizenötezer forintot, előtte tizenkettőt. Nem pénz ezért a munkáért. Már abba akartam hagyni, de lehet, hogy a közeljövőben csakugyan az lesz belőle. Hónapokon belül lelépek, elegem van az egészből. 0 Értesz az' ökölvíváson kívül máshoz is? — Van szakmám, géplakatos, gépszerelő, de nem csináltam soha és ezután se akarom. 0 Hát akkor mit akarsz? — Felmegyek Pestre kidobónak, vagy elszerződöm a profik közé. 0 Mégy profinak, ha visznek. — A héten kellett volna aláírnom a szerződést, de így, monoklisan nem akartam kimenni Ausztriába. De 'ha elmúlik, akkor megyek, belevágok. • Egyszer talán Tysont is kihívhatod. Bár úgy beszélik, találkoztál már a fekete bombázóval. — Igen, nyolcvanötben Finnországban. Nem is nagyon ismertem még akkor őt, találkoztunk a folyosón, rajtam franciás póló volt, megkérdezte, francia vagyok-e, mondtam nem, magyar, erre ő, hogy O. K., kezet fogtunk; s mit hoz a sors, éppen vele kerültem össze. Lejátszottuk a három menetet, szoros meccs volt, négy—egy arányban hozták őt ki győztesnek. összevissza csókolgatott, a mesterem tudott angolul, beszélgettünk. Mondta, hogy a sitten tanult meg bokszolni. Nemsokára utaztunk az Államokba, válogatott viadalra, azt gondoltam, megint vele találkozom, ám akkor ott a tévében láttam, hogy már profi lett. Vagyis velem volt az utolsó amatőr versenye. # Kiállnái még ellene? — Jó pénzért igen, egykét percet biztosan kihúznék. 0 Mindenesetre te elmondhatod, hogy megúsz- tad Tysonnal kiütés nélkül. — Sokan nem mondhatják el magukról. Spinks sem, Holmes sem, pedig hol vagyok én tőlük... • Feltételezem hogy azért kaptál ki most a szovjettől, mert nem vagy hozzászokva itthon az efféle éles mérkőzésekhez. Kijön ugye az ellenfél egy ilyen csb- meccsen, elbohóckodik egy félpercig, aztán adják be a törölközőt. — Nincsen az országban olyan mezőny, amelyben fel lehetne készülni egy világversenyre. A pécsi Harton kívül nincs ma itthon ellenfelem. 0 Mi lesz a közeljövő programja, mondjuk az első profi találkozódig? — Szerepelek a válogatottban az NSZK és az USA ellen. Amerikában rendezik az idén a Jóakarat-játékokat, ahová három magyar bokszolót hívtak meg: . Isa- szegit, Hranekot és engem. # Ejtsünk szót a távolabbi jövőről is. — Nem szoktam előre tervezni. Lesz, ahogy lesz. Szerettem volna világversenyen is érmet szerezni egyszer, de az elkövetkezendő időben erre nem lesz lehetőség. Az olimpia és a világ- bajnokság még odébb van, s nem tudom, kivisznek-e még egyáltalán. • Hogyan vélekednek rólad Gyarmaton? — Van sok barátom és ugyanannyi ellenségem is. Irigykednek^ rám egyesek, azért járnak ki a meccsekre, hogy lássák, mikor vernek össze engem. Hallani kéne, most is miket beszélnek rólam.. . Balás Róbert Nem kellünk már senkinek (?) Közhely megírni immár, de tény, hogy alaposan visszaesett mostanra az egykor szebb napokat megélt magyar labdarúgás. A kilencvenes évtizedhez kanyarodván, meglehetős alacsonyra taksálják a focinkat világszerte. Függetlenül attól, hogy az EB-se- lejtező-sorsoláson — isten tudja mi okból — a második „kalapba” rakták be együttesünk — országunk nevét. Hogy valóban megszűnt mára a korábbi megkülönböztetett tisztelet, elegendő arra csupán a legutóbbi két jellemző esettel példálóznom. Történt ugyanis, hogy nyilvánosságra hozták a minap a Mondiale ’90-en közreműködő játékvezetők névsorát. Pontosan harminchat sípmestert, a földkerekség valamennyi tájékáról. Magyar „feketeruhást” azonban nem találunk a kiválasztottak között. Meglehetősen szokatlan az eset, ritkán fordult elő ilyesmi velünk az elmúlt évtizedek során. Hogy csupán a legutóbbi idők két magyar sztárbíróját emlegessem, Zsolt és Palotai neve jól csengett a nagyvilág bármely pályáján. Most viszont — lesz gaboni, ausztrál, bah-. retni, s sorolhatnám a többi nemzetiséget — de magyar sípos nem. És mindebben gz a leginkább fájdalmas, hogy nem is számíthattunk igazából ennek ellenkezőjére. Mára már a bíróink se kellenek. Nem hinném, hogy csupán azért, mert nehezebben beszélik a világnyelveket... A másik. Elterjedt a híre, miszerint már a közelebbi jövőben elképzelhető, hogy közös bajnokságot rendezünk az osztrák „sógorokkal”. Mondván, tartalmában nem kevés igazsággal, hogy a két kis ország bajnoksága külön- külön nem valami vonzó. Egyesítve viszont az erőket, kerekedne tán egy mutatósabb szuperliga a legjobbakból. Mondanom se kell, hogy mindez a mi ötletünkként került be a köztudatba. Erősítette a hitünket, hogy kilencvenötben úgyis együtt rendezzük meg a világkiállítást, miért is ne működhetnénk a fociban is jobban együtt. Ugyebár, a közép-európai futballisko- la... Mit szóltak erre az qszt- rákok? „Ropant érdekesnek” tartották a fölvetésünket. Ám mint mondták, az ötlet részükről úgymond nem igazán kivitelezhető. Czékus Lajos lobogott, bizonyos Reitin- ger úr meg lehűtött. Udvariasan, de hazatessékeltek minket, ök, az ízig- vérig üzletemberek. Nem láttak bizonyára olyan csapatot, egyéniséget nálunk, aki őszerintük hétről hétre megtöltené a Prátert, amúgy meg minek... az, ellenkező esetben tán ők vetik fel a közös bajnokság rendezésének gondolatát. . j B. R. Teremtornán a Síküveggyár SE Á formábahozás következik Teremtornán lép pályára a salgótarjáni Síküveggyár SE NB Il-es labdarúgócsapata, a hét végén Egerben. Laptársunk, a Heves Megyei Népújság szervezte pénzdíjas viadalon az üvegesek mellett olyan együttesek is részt vesznek, mint a Vác és a Békéscsaba NB I-es gárdája. Szalay Miklós legénysége, szombaton a Recsk, majd a Békéscsaba, ellenében veszi fel a küzdelmet, majd vasárnap, a helyosztók következnek. A hét végi fellépés alkalmából szétnéztünk a klub házatáján; mi újság, hol tartanak a felkészülésben? — Itthon dolgozunk, délelőtt a sportcsarnokban, délután meg kinn a pályán tartunk foglalkozást — kezdte Szalay edző. — Túl vagyunk az alapozáson, a mostani teremtorna zárja le ezt az időszakot, s következik ezután a formábahozás. A jövő hét elején, már edzőmérkőzést is játszunk. — Hiányzik valaki a sorból? — Gyetvai hasnyálmirigygyulladása után már lábadozik; sétál, úszkál, de a munkába még nem tud bekapcsolódni. Hodúr achilles- sérülése makacsnak bizonyul, az alapozásnak csupán a felét tudta elvégezni. Két hete kezelésre jár, a jövő héten áll edzésbe újra. — Milyenek az edző benyomásai az eddig végzett munkával kapcsolatban? — Elvégezte mindenki azt az edzésmennyiséget, amire képes. Nem is ez a mérvadó, hanem, hogy a nehéznek ígérkező tavaszon, mit tud nyújtani a pályán a csapat érdekében. Magyarországon az nem áll, hogy mostantól én edzek a legtöbbet, s akkor biztosan megnyerem a bajnokságot. Vannak olyan idősebb játékosaim, akik nem tudnak már megszakadni a pályán, ám nélkülük nincsen csapat. Végezzük, amit végezni kell, sokat dolgozunk, ki könnyebben, ki küszködve állja. — Mit várnak ettől a teremtornától? — Semmi különöset. Jő levezetés lesz az alapozás után. Én magam nem különösebben szeretem a terem- futballt, mert kemény a talaj, szűk a terület, fokozott a sérülésveszély. A játékosok akarták a részvételt. br Bereczki és Géczi utazik a biatlon vb-re Világ-kupa-futamokon vett részt Bereczki Brigitta és Géczi Tibor, a salgótarjáni Petőfi DSE két válogatott sílövője a közelmúltban az NSZK-beli Ruh- poldinsban. A nők 15 kilométeres egyéni versenyében Bereczki a 47. helyen végzett a 66 indulóból, míg a 7,5 kilométeres sprintszámban ugyanő az 50. helyet szerezte meg a 67 induló között. A férfiaknál egyéniben, a 20 kilométeres hosszon Géczi a 97. lett 125 versenyzőből, míg a sprint- futamban, 10 kilométeren a 104. helyen futott be a 137 résztvevő között. A nemzeti válogatottak összesített pontversenyében az eddig lezajlott 3 futam után a Szovjetunió vezet 3533 ponttal, őket Norvégia 3161, Olaszország 3074 ponttal követi."' A magyar válogatott jelenleg a 19. helyerf áll 456 ponttal, megelőzve többek között az USA, Dél-Korea, Görögország és Hollandia gárdáját is. Ez annál is inkább jó eredménynek számít, mert a mieink anyagiak híján az első VK-futamon nem is indultak el, Üjság még a síelőknél, hogy a minap összeült a biatlonszakág nemzetközi vezetése, és úgy határoztak, hogy a krónikus hóhiány miatt az idén a felnőtt világbajnokságot nem Minszk- ben, hanem egy „házzal” arrébb, Moszkvában rendezik meg. Véglegessé vált, hogy Bereczki Brigitta és Géczi Tibor a magyar válogatott színeiben utazik a vb-re. (balás) Kohász-kupa teremlabdarúgó-torna Vízilabda-eredmények Elkezdődött Nógrád megyében az idei futballidény — nem is rossz dolog leírni. Igaz hogy egyelőre teremben nyüstölik a labdát, ám ez is több már a semminél. Tegnap délután indult el és vasárnap estig tart a Kohász-kupa nemzetközi teremlabdarúgó-torna Salgótarjánban, a városi sport- csarnokban. A meghívott nyolc együttes — közöttük két csehszlovákiai csapat — az első két játéknapon két négyes csoportban, kör- mérkőzéses formában veszi fel egymással a küzdelmet, majd helyosztókon döntik e( a végső sorrendet. Az egyik ágon a Losonc, a Jászberény, a Romhány és a Nagybátony, a másikon a rendező SKSE mellett a Fülek, az SBTC és a Balassagyarmat szerepel. A nyitónapon érződött mindvégig, hogy a játékosok elszoktak kissé a labdától, a mérkőzés-hangulattól, de a felkészülés jelenlegi állásához képest — közvetlenül az alapozás után — élénk volt a játék. Láttunk biztató jeleket 'felcsattant — nem is kevésszer — a szép számú közönség tapsa. Igaz, a szurkoló most még talán kevesebbel is beéri, mint a bajnoki szezon közben... Vízilabda-eredmények születtek: ilyenkor mondja az igényes fufballhívő, hogy a jóból is megárt a sok. A nap utolsó találkozója, az SKSE—SBTC összecsapás botrányba fulladt! A játékosok bizonyára elfelejt tették, hogy futballpályán vannak és a labdával is illene törődni; alaposan ösz- szerugdosták, mi több, ösz- szeverték egymást. Gyalázat volt látni és... Eredmények: Romhány— Nagybátony 6—2 (3—0), Losonc—Jászberény 9—8 (6—5), Bgy. HVSE—Fülek 6—4 (4—1), SKSE—SBTC 2—3 (0—0).
