Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-28 / 50. szám
2 NOGRAI) 1990. FEBRUÁR 28., SZERDA Megkezdődött az Országgyűlés februári ülésszaka t* . / Megint a vidékieken csattan az ostor! (Folytatás az 1. oldalról.) Napirend előtt még egy személyi kérdést is megtárgyalt a testület. Balsai István. az Országos Választási Bizottság tagja lemondott e tisztségéről, mivel a Magyar Demokrata Fórum országos listáján jelöltként indul a közelgő választáson. Helyébe — Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár javaslatára — Németh Jánost, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jog- tudományi Kara polgári eljárásjogi tanszékének vezetőjét választották meg. Ezt követően a képviselők megszavazták az elnöknek azt a javaslatát, hogy együttesen tárgyalják a Magyar Köztársaság alkotmányának módosításáról, valamint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és nyelvi kisebbségek ország- gyűlési képviseletéről szóló törvényjavaslatokat. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter előterjesztésében kifejtette: a kormány eredeti megoldási javaslata az volt, hogy egykamarás parlamentben nem elsősorban országgyűlési képviselet útján, hanem egy komplex intézményrendszer kialakításával célszerű elérni a nemzeti kisebbségek politikai befolyásoló szerepének biztosítását. Ennek intézményes formája lehet például a nemzeti, etnikai, nyelvi kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, vagy a nemzeti kisebbségek képviselőiből álló nemzetiségi tanács. De a legfőbb döntéshozó fórum, az Országgyűlés munkájában is részt vehetnének a nemzeti kisebbségek küldöttei állandó meghívottakként, tanácskozási joggal felruházva. Ezekkel a megoldásokkal azonban a nemzeti kisebbségek vezetői nem értettek egyet, ragaszkodtak a garantált parlamenti képviselethez. Erre tekintettel a kormány — amely még a látszatát is el akarja kerülni annak, hogy nem biztosítja a hazai kisebbségeknek az általuk igényelt jogokat — olyan megoldást igyekezett találni, amely kielégíti ezeket az igényeket, ugyanakkor beilleszthető a magyar jogrendszerbe. Figyelembe kellett venni azt a magyar sajátosságot, hogy a kisebbség nálunk nem egy tömbben, hanem az ország különböző településein, elszórtan élnek. A kormány javaslata szerint a Magyar- országon élő nemzeti kisebbségek egv-egy képviselővel rendelkezhetnek majd az Országgyűlésben, és e képviselőket a választójogi törvénv szabályai szerint megválasztott 386 kéoviselőn felül az Országgyűlés maga választja, kooptálja tagjai sorába. A törvényjavaslat két alternatívát tartalmaz; az egyik szerint a kisebbségi képviselőt az Országgyűlés elnöke jelölné, a másik szerint pedig a pártok és a független képviselők küldöttjeiből álló jelölőbizottság tesz javaslatot a jelöltekre, a kisebbségek érdekképviseleti szervei véleményének figyelembevételével. Kulcsár Kálmán bejelentette, hogy a kormány ez utóbbi megoldást támogatja, ugyanis ez demokratikusabb és ellenőrizhetőbb. Ezután az igazságügyminiszter arról szólt, hogy miért éppen a törvényjavaslatban szereplő kisebbségeket illesse meg a parlamenti képviselet joga. Mint mondotta, Magyarországon a német, a szlovák, a román és a délszláv nemzeti kisebbség jelentős számban és szervezett közösségekbe tömörülve él. E kisebbségek érdekképviseleti szervei jelezték, hogy igényt tartanak a nemzeti kisebbség státusára, és az ezzel járó kollektív politikai jogokra. Közülük a délszláv nemzetiségek — a szerbek, a horvátok, és a szlovének — külön-külön kívánnak önálló nemzetiségi szövetségeket alakítani. A közelmúltban a hazai cigányság is — amely vitathatatlanul önálló nemzeti etnikai kisebbség — megalakította érdek- képviseleti szerveit, és ugyancsak igényt tart kollektív politikai jogokra. A magyarországi zsidóság helyzete jóval bonyolultabb. Közösségük ugyanis nem egységes. Vannak, akik kizárólag vallási közösségeknek tartják magukat, mások igényt tartanak a nemzeti etnikai kisebbségi státusra, de jelentős számban vannak olyanok is, akik semmiféle megkülönböztetést nem tartanak indokoltnak, és egyszerűen magyaroknak vallják magukat. Ä kormány által eredetileg benyújtott törvényjavaslat — a zsidó közösség egységes véleményének hiánya miatt — a zsidókat nem sorolta a parlamenti képviselethez jutó kisebbségek sorába. Az elmúlt héten azonban tárgyalásokat folytatott a magyar zsidóság jelentős szervezeteivel, így az Országos Rabbitanáccsal, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel és a Magyar Izraeliták Országos Képviseletével, amelyek jelezték, hogy a zsidóság jelentős része igényt tart a nemzeti etnikai kisebbségnek járó parlamenti képviseletre. A kormány ez ellen nem emel kifogást, sőt, javasolja, hogy ennek megfelelően módosítsák a benyújtott törvényjavaslat szövegét. A pótlólag beterjesztett szöveg a következő: a Magyar Köztársaságban a cigány, a horvát, a német, a román, a szerb, a szlovák, a szlovén és a zsidó közösségnek az a része, amely önmagát a legtelie- sebb önkéntesség alapján, nemzeti, etnikai kisebbségnek vallja, az Országgyűlésben egy-egy képviselővel rendelkezik. Kulcsár Kálmán arról is tájékoztatta a plénumot, hogy a Magyar Izraeliták Országos Képviselete nemcsak az etnikai azonosságot érző zsidó közösség nevében kért képviseletet az Országgyűlésben, hanem a magukat egyházként, vallásként definiáló zsidóság nevében is, és ez egybeesik más egyházak hasonló javaslataival. A kormány foglalkozott ezzel a kédéssel, ám végül úgy döntött: nem lenne helyes, ha az egyházak a nemzeti kisebbségekhez hasonló képviselethez jutnának a parlamentben. Kivihetetlen, hogy valamennyi egyház jogosult legyen a képviseletre, hiszen így — több tucat egyház működésével számolva — nem a pártok, hanem az egyházak parlamentjévé válna az Országgyűlés. Ráadásul az is előfordulhat, hogy egyes politikai erők — a törvényeket kijátszva — nem pártot, hanem egyházat alapítva kísérelnék meg a képviselőházba való bejutást. Végül a miniszter javasolta, hogy az alkotmányt érintő összes módosítást egy törvényben, egységes szerkezetbe foglalják. (Ezt utóbb a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elfogadta.) A beszámoló feletti vitában elsőként Nagy József (Baranya m., 6. vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság képviselője elmondta, hogy a bizottság vitájában — amelyet egyébként nem tudott befejezni — egyetértés mutatkozott abLegrövidebb út — a pádon át?! ban, hogy ilyen törvényre szükség van. Abban már eltértek a vélemények, hogy a beterjesztett javaslatok jó megoldást jelentenek-e vagy sem. A bizottsági ülésen résztvevő nemzetiségi érdekképviseletek bírálták a törvényjavaslatot, nagyobb számarányú képviseleteket kértek. Kifogásolták a delegálás kijelöléses módszerét is, mert szerintük antidemokratikus és politikai hiba, ha nem az érdekeltek választják képviseletüket. Egyetértés mutatkozott abban, hogy aj zsidó közösség azon része, ! amely nemzeti kisebbségnek tekinti magát, szerepeljen a törvényjavaslatban felsorolt kisebbségek körében. Az elnöklő Fodor István bejelentette, hogy több képviselő is módosító indítványt nyújtott be, ezért a törvényjavaslatot általános és részletes vitára bocsátotta. ☆ Ezt követően, a családi pótlék teljes körűvé tételéről szóló törvényjavaslat tárgyalására tértek át a képviselők. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszter legfontosabb változtatásnak azt tartotta, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően, a családi pótlék a jövőben — a szándékok szerint — nem társadalombiztosítási ellátás lesz, s folyósításának előfeltétele nem a szülők munkaviszonya lesz. Végül elmondta, hogy a számítások szerint, a családi pótlék alanyi jogon történő juttatása 80—90 ezer gyerekkel növeli a jogosultak körét. Ennek költségkihatása — április elejei bevezetéssel számolva — az idén valamivel több mint egymilliárd forint. Moravcsik Ferencné (Bács- Kiskun m., 19. vk.) a szociális és egészségügyi bizottság képviseletében felhívta a figyelmet arra, hogy a családi pótlék reálértékének megőrzésére programot kell kidolgozni. Az elnök ezután bejelentette, hogy két képviselő módosító indítványt tett, ezért a törvényjavaslatot általános, majd részletes vitára bocsátja. Az általános vita lezárásával a plénum — szavazással — a törvénytervezetet részletes vitára is alkalmasnak ítélte. A vitában elhangzó felvetésekre Csehák Judit válaszolt. Ezután határozathozatal következett. A bizottság által jóváhagyott képviselői indítványokkal kiegészítve általánosságban és részleteiben — 229 egyetértő, 10 ellenző és 25 tartózkodó szavazattal — elfogadta az Országgyűlés a törvényjavaslatot. Az ülésszak következő napirendi pontjaként a képviselők áttértek az oktatási törvény módosítására tett javaslat tárgyalására, melynek előadója Glatz Ferenc művelődési miniszter volt. A felsőoktatási intézményekkel kapcsolatban egyetlen lényeges ponton, mégpedig az egyetemi autonómia növelésére javasol változtatást a törvénymódosítás. A módosítás szerint a felvétel kérdésében csak az egyetem döntene. Ezt követően Fehér Tibor, a kulturális bizottság előadója kapta meg a szót, s ismertette a bizottság állás- foglalását. A bizottság elfogadta a törvénymódosító javaslatot, s az Országgyűlésnek is elfogadásra aján- lotta azt. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.) úgy vélekedett, hogy szélesebb körű szakmai vitára kellett volna bocsátani a javaslatot. Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 8. vk.) iskolapárti társadalmi közszellemet sürgetett hozzászólásában. Földy Ferenc (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 18. vk.) azt hangsúlyozta, hogy a magyar felsőoktatási intézményeket — irányításuk színvonalának emelése végett — az Országgyűlés hatáskörébe kell utalni. Szigethy Dezső (Győr- Sopron m., 14. vk.) szintén az említett óvóképző intézmények önállósága ügyében szólt. Biacs Péter (Budapest, 30. vk) véleménye szerint a törvénynek nem szabad túlzottan részletesnek lenni, mert az a veszély állhat elő, hogy az indokoltnál erőteljesebb beavatkozás következtében elvesznek az agrár és a műszaki szakoktatás elismert értékei. Ezt követően az elnöklő Horváth Lajos az ülést berekesztette, s bejelentette, hogy ma alkotmányerejű törvényjavaslatok feletti döntéssel folytatják a munkájukat a képviselők. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) A Fogyasztók Nógrád Megyei Tanácsa végül az alábbi állásfoglalást fogadta el: A Fogyasztók Nógrád Megyei Tanácsa február 27-én ülést tartott, napirendre tűzte a víz- és csatornadíjemelés hatásának vizsgálatát. Az FMT, a vita alapján tiltakozó levelet fogadott el, amelyet az Országos Árhivatalhoz és Minisztertanácshoz juttat el. Az egész országban 1990. január 8-tól léptek hatályba a víz- és csatornaszolgáltatás új feltételei. Az emelkedés Nógrád megyében ivóvíz esetében 675 százalékos, vagyis köbméterenként 2 forintról 13,20-ra növekedett, a csatornahasználat pedig 867 százalékos, vagyis, 0,60-ról 5,20-ra nőtt. Az átlagos emelkedés tehát 719 százalék, szemben az Árhivatal és a Minisztertanács által közzétett 335 százalékos növekedéssel. A Fogyasztók Nógrád Megyei Tanácsa tiltakozik az Árhivatal és a kormány drasztikus, a lakosság tűrőképességét és anyagi erejét messze túlhaladó hétszeres (Folytatás az 1, oldalról.) Ez utóbbi sorsolása kedden volt a NÓGRÁD szerkesztőségében. Fekete Zsuzsanna és Ponyi Ferenc tanúk jelenlétében az egyes pártok, valamint a független jelöltek mellé Matuz Ferencné húzta ki a közlési sorrendet kialakító sorszámot. Ezek alapján a bemutatkozást a NÓGRÁD március 3-i számában a Magyar Demokrata Fórum képviselő- jelöltjei kezdik meg. A toáremelés ellen, amely elsősorban a halmozottan hátrányos helyzetben levő Nógrád megye lakosságát, valamint rajtunk kívül még Baranya megye lakóit érintette. Igazságtalannak és antiszociálisnak tartjuk az árképzés azon módszerét, amely egyes megyékben eltérő árakat állapít meg a közüzemi szolgáltatások területén. Ez az ármegállapítás — hasonlóan a megkülönböztető áramdíjhoz — tovább rontja a vidéki lakosság életszínvonalát. Különösen súlyosan érinti ez az intézkedés a nyugdíjasokat, akiket a lakbér, a fiatalokat, akiket a kamatadó-emelés is sújt. A Fogyasztók Nógrád Megyei Tanácsa kéri az Árhivatalt és a kormányt a víz- és csatornadíjak újbóli áttekintésére, az árak egységesítésére és az emelés mértékének csökkentésére. Ha szeptember 30-ig intézkedés nem történik, javasolni fogjuk Nógrád megye lakosainak az állampolgári engedetlenséget, és az árképzés felülvizsgálatáig a megemelt víz- és csatornadíjak kifizetésének megtagadását. vábbi sorrend: FIDESZ, Magyarországi Cigányok Szociáldemokrata Pártja, Hazafias Választási Koalíció, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Szabad Demokraták Szövetsége, Magyar Szocialista Párt, Magyarországi Zöld Párt, független jelöltek, Vállalkozók Pártja, Magyar Szocialista Munkáspárt, Kereszténydemokrata Néppárt, Agrárszövetség, Nemzeti Kisgazdapárt, Független Kisgazdapárt. Családi pótlék — alanyi jogon AZ Országgyűlés döntése alapján április 1-jétől alanyi joggá válik a családi pótlék. Ez az állami támogatás minden 16 évesnél fiatalabb, illetve 16 évesnél idősebb, de 20 évesnél fiatalabb gyermek után jár, ha a fiatal az alap- vagy a középfokú oktatási intézmény nappali, illetőleg a dolgozók általános vagy középiskolájának ifjúsági, fiatalkorú tagozatán, tanul. Ugyancsak megilleti a családi pótlék a tartósan beteg vagy testi, illetve értelmi fogyatékos gyermeket is. A családi pótlék összege egv gyermek után havonta 1770 forint, ha a szülő egyedülálló akkor 2070 forint. A támogatás összege két gyermek után gyermekenként 2070 forint, egyedülálló szülőnél 2200 forint. Három és minden további gyermek után gyermekenként 2200 forint családi pótlék jár havonta. Havi 2500 forint a családi pótlék összege a tartósan beteg, a testi, vagy értelmi fogyatékos gyermek után. A törvény hatására a családi pótlékban részesülök köre 80—90 ezerrel bővül. Lehetővé válik, hogy olyan rétegek is részesülhessenek ebben az állami támogatásban, amelyek korábban a biztosítási feltételek hiányában az ellátásra nem szereztek jogot. Így jogosulttá válnak a munkanélküli-segélyben nem részesülő munkanélküliek, pályakezdők is. A családi pótlék folyósításának időtartama a 19. életévről a 20. életévre módosul. Teljes körűvé vált a családi pótlékkal kapcsolatos határozatokkal szembeni bírói út igénybevétele is. Mivel a törvény április 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit első ízben az április hónapra járó családi pótlékra kell alkalmazni. (MTI) A képviselőjelöliek bemutatkozásáról
