Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-27 / 49. szám
V 4 Labdarúgás Magas színvonal a Mátrában Jászberényben tartott szezon előtti versenybizottsági ülést, az NB III-as labdarúgók Mátra-csoportjának elnöksége. melyen megyénk képviseletében az SBTC, SKSE, B.-gyarmat, Nézsa, Nagybátony és Romhány küldöttei vettek részt. Dr. Csicsai József elnöki köszöntője után, az új összetételű Mátra-csoport elmúlt félévi munkáját értékelte. Ebből kiderült, hogy az egyre szaporodó gazdasági gondok alaposan feladják a leckét minden sportvezetőnek. A játékosok részéről szemléletváltást sürgetett, mert még mindig vannak olyan labdarúgók, akik amatőr' státusuk ellenére nem hajlandók felvenni a munkát. Inkább eligazolnak, vagy szegre akasztják stopliscipőjüket. Az új csoport kialakításánál döntő szempontként vették figyelembe az egyes települések egymáshoz való távolságát, s mivel átlagosan csak 80—90 kilométert kell utaznia a csapatoknak, jelentős megtakarítást értek el. Az átszervezés tehát egyben gazdaságos intézkedésnek is tekinthető. A színvonalról szólva elhangzott, hogy színesedett a mezőny, s több NB Il-es léptékű mérkőzést is játszottak az éllovasok — Gödöllő, Bag, SKSE, Hatvan —, egymással ellen. Még mindig tart az a divat, miszerint az együttesek inkább felülről igazolnak korosabb labdarúgókat, mintsem a sajátnevelésű fiatalokra támaszkodnának. A bizottság az első három helyezett közül a bajnokság végén, 15 ezer forint jutalomban részesíti azokat a szakembereket, akik legtöbb saját nevelésű játékost építették be együttesükbe. Továbbá szintén egy pénzdíjas pályázati felhívás is napvilágot látott, melyben azon szakosztályok versenyezhetnek, amelyek legalább öt saját tehetséget foglalkoztatnak, a 16-os keretben. Javasolja továbbá a bizottság az amatőr ligának elfogadásra, hogy tegyék kötelezővé legalább egy 21 éven aluli futballista szerepeltetését valamennyi egyesületben, s lecserélése esetén is csak hasonló korú fiatal válthassa őt fel. örvendetesen javult a fegyelmi helyzet. A felnőtteknél a korábbi évekhez képest felére csökkent (15- re) a kiállított játékosok száma, éppen úgy, mint a sárga laposoké. A legsportszerűbb játékos a szezon végén külön díjazásban részesül épp úgy, mint a legsportszerübb közönség Újdonság még, hogy a bajnoki aranyérem-tulajdonos 100 ezer forintos támogatást is magáénak tudhat a versenybizottság jóvoltából. A jelenlevő NB Il-es ligaelnök, dr. Stiegler Károly hangsúlyozta: — míg az NB III-as csapatokat megilleti a nevelési költség, addig az NB II-ből lefelé igazolóként nem fizetnek. Dr. Bartalfi Károly, az amatőrliga nevében szólt. Örömmel tájékoztatta a jelenlevőket, hogy 40 esztendő után, újra életre keltik az amatőr válogatottak vetélkedését. Zárszavában elismeréssel szólt az utánpótlás-szemléletű Mátra-csoport munkájáról. véleménye szerint színvonalas szakmai irányítás jellemzi őket az ország többi területi bizottságot megelőzve. Petres Tamás mosolya L erágott csont a Pct- res-dosszié. Megfogadtam. nem is foglalkozom vele. Annyian elmondták a véleményüket pro és kontra, hogy szót sem érdemel az egész. Megfogadtam. s természetesen nem tudok hallgatni. Az utolsó szikra a minapi Telesport volt. Petres Tamás, az elmúlt bajnokságban gólkirály lett, igaz. meglehetősen kevés góllal. A Videoton üdvöskéje nem rossz focista, el kell ismerni. Elismerték az egyesület vezetői is, azért kötöttek vele kedvező szerződést. Igen ám, de a labdarúgó nem teljesítette a szerződésben rögzítetteket — állítják joggal a vezetők, hiszen az ősszel mindössze 2 (azaz kettő) gólt rúgott. Más kérdés, hogy a szerződésben nem kötötték ki a gólok számát. Jog szerint * tehát Petres- nek van igaza — mondom én. A Videotonnak ki kell fizetnie a pénzt, mert szerződésszegést követett el. Alighanem baj lehetett azzal a szerződéssel. ha halovány teljesítmény után is felveheti Petres Tamás a tisztes summát. Bolond lenne otthagyni! — vélik sokan. Hűvös fejjel, jogilag közelítve a lényeghez, elfogadható az érvelés. Ugyanakkor felháborítónak tartom ezt a szemléletet. ezt a gyakorlatot. Kérem szépen, százezrek röpködtek a Telesportban. Petres Tamás mosolygott két ügyvéd között. Egy olyan játékos, aki eddig még nem bizonyított! A húszas éveinek elején járó játékos járja a diszkókat — bevallása szerint hetente egyszer — mellesleg elfo- eizgat. s szemrebbenés felveszi a hatalmas összegeket. Teheti. Minden hasonlat sántít, de nézzünk szét magunk körül. Az élet más területén dolgozó lényegesen nagyobb kvalitású emberek labdába sem rúghatnak. A töredékét sem kapják annak a pénznek azok a művészek, festők, írók, akik alighanem több értéket hoznak létre, mint Petres Tamás. Egy műalkotás elkészítése nem egy esetben évekig tart. Tovább megyek: vajon hány tehetséges mérnök. professzor, tanár kínlódik a napi megélhetéssel? Velük miért nem köt az egyesület (intézmény, vállalat) milliós szerződéseket? Az embernek hányingere van az egésztől. A közpénzekből élő labdarúgásból nagyon sokan, nagyon jól megélnek. Es ‘ még csak produkálni sem kell. Mert higgyék el, ha látnám az eredményeket, azt mondanám: üsse kő! De nincs eredmény, a milliók meg egyik zsebből a másikba vándorolnak. Miféle mocsár ez? Ozeretem a labdarú^ gást. de nem szeretem az aránytalanul nagy jövedelmeket. Petres Tamást pedig arra kérem, ne rám. hanem Van Bastenre mosolyogjon. Az aranycipő elnyerése után. Akkor vegye fel klubjától a százezreket. (-dám) * Vasárnap késő délután i salgótarjáni sport- : csarnok egyszeriben a város politikai szervezetei képviselőinek találkozóhelye lett: futballtornán gyűr- kőztek meg egymással a tagság soraiból verbuvált csapatok. Nyilván azért, hogy ezt a lehetőségét se hagyják ki a választási csatározásnak. tisztázandó, melyikük az erősebb, alig egv hónappal a mindent eldöntő ..mérkőzés" előtt. Még minket, hírlapírókat is meginvitáltak. . . A Szocialista Párt korábbi felhívására további négy szervezet. valamint a megyénkben tevékenykedő újságírók válogatottja nevezett be arra a nemes vetélkedésre, amelynek bevételét a város leginkább rászorult rétegének, a kisnyugdíjasok megsegítésére ajánlottak fel a rendezők. öt órakor, csaknem zsúfolt ház előtt vonult ki a hat együttes a szép számú szemlélődő szűnni nem akaró ovációjának közepette. Hogy mi végre a lelkes fogadtatás? Bizony. nem akármilyen sztárparádé kerekedett hirtelen lenn a parketten: a mindenképpen esélyesnek számító, tekintélyes képességű hírlapírók mellett olyan játékosegyéniségek kápráztatták a nagyérdeműt. mint Gusztos. vagy Rozgonyi doktor, akik immár — mint a szurkolók előtt bizonyára ismeretes — komoly harcban állnak a „válogatottságért”... Nos. a látottak igazolták a felfokozott várakozást. Ezúttal teljes volt az esély- egyenlőség. Nem volt most se lehallgatás, se megverés, se agyagba döngölés. Igaz, futball se nagyon. Egyetlen csapat volt csupán, amely szép játékra törekedett, ám az ellenfelek által sűrűn adományozott kék foltok megakadályozták a csillogó kombinációk kivitelezését. Ezért szerepeltek a vártnál némileg halovánvabban az Az MSZMP csapata Szoó Dodival és Cserhátival. Képviselőjelöltek egymás között: Horváth József (balra) és Gusztos István, a Vállalkozók—SZDSZ találkozón. álljanak itt' az eredmények: Vállalkozók—Szocialisták 2—4 (2—2), MDF—MSZMP 1_1 (0—1), SZDSZ—Vállalkozók 1—5 (1—3), Hírlapírók—MDF 1—4 (1—3), Szocialisták—SZDSZ 7—1 (4— 1), MSZMP—Hírlapírók 6—1 (2—1); döntő: MSZMP— Szocialisták 4—5 (2—4). Elvesztek a szépségbei a hírlapírók Zsely András, az újságírók klasszisa (fehér mezben) épp megállítani készül egy MDF-támadást. újságírók. (Persze a labda tojás volt, s a pálya is mindig a mi kapunk felé lejtett, meg "aztán az ifjú labdaművészünk összedrótozott bokával játszott mindvégig. Az igazi „legek" mégis a mi nevünkhöz fűződtek: csapatunk szerezte a legtöbb öngólt (szám szerint kettőt), tőlünk került ki az egyetlen — meg kell mondani, igazságtalanul — kiállított játékos (a kultúrában egyébként igen jártas Ádám Tamás személyében), s nem utolsósorban: a legnagyobb gyertyát Balás Róbert, a legnagyobb luftot Tóth Lajos rúgta. A torna végeztével a szakértőkből álló zsűri ösz- szeállította az „all stars”- csapatot, amely a következőképpen fest: Rácz — Ko- laj, Balás. Venesz — Ádám. Vaskor. Hajszálnyival kiszorult a díszes társaságból Zsély, Tóth és az idegenlégiósként szereplő Erdős. Végezetül okulásképpen A győztes szocialisták A tanácselnök megírta levelét... Á Nagybátonyi Bányász közben csöndben haldoklik „Szégyen, hogy egy újsághoz kell fordulni könyöradományért.” Ezzel a címmel jelent meg írásunk a február 23-i lapszámunkban. A Nagybátonyi Bányász SC nehéz helyzetéről esett szó, a cikkben. Az abban foglaltakra reagál, az alábbiakban Szabó Ferenc, a Bátonyterenyei Városi Tanács elnöke. Véleményét — kérésének megfelelően szó szerint közöljük. Tisztelt Szerkesztőség! A február 23-i, pénteki számukban közölt, „Szégyen, hogy egy újsághoz kell fordulni könyöradományért” című cikkükben leírtakkal mélységesen nem tudunk egyetérteni. Az írással kapcsolatban, a városi tanács véleménye a következő: Teljesen egyetértünk a Nagybátonyi Bányász Sportegyesületért aggódókkal. A városi tanács költségvetése azonban — sajnálatunkra — nem 420 millió, hanem csak 294 millió forint. A sportra nem 100 ezret áldoz a tanács, hanem egymillió-hu- szonháromezer forintot. Egyetértünk azokkal, akik határozottan kiállnak az ügy érdekében, a megalapozottan véleményt nyilvánítókkal. Visszautasítunk azonban minden felelőtlen, igaztalan megnyilvánulást! Végezetül annyit még, hogy az ügy segítése érdekében bármikor készek vagyunk — a bázisvállalat felelősségét fenntartva — a sportot szerető közvéleménynyel és az ebben illetékesekkel tárgyalni. Bátonyterenye, 1990. február 26. Szabó Ferenc tanácselnök ☆ Szívesen helyt adunk Szabó úr vitatkozó sorainak. Lapunk sportrovatánál mindig is gyakorlat volt, hogy meghallgatjuk a '„másik felet”, s közzétesszük véleményét. Nekünk is van azonban mondanivalónk a dolgokkal kdpesolatban, amit nem is rejtünk véka alá. Mindenesetre legelőször megkövetjük a tanácselnök urat, hogyha nem pontosan tettük közzé a városi tanács éves költségvetésének összegét. Noha úgy gondoljuk, az ügy szempontjából nincsen ennek túlzott jelentősége. Ezért nem is ellenőriztük le gyorsan a Toldi : Miklós villámnyilatkozatában szereplő számadatokat. De hogyha már Toldi személyénél tartunk: nem véletlenül került be ta lapba akképp, fésületlenül, változtatás nélkül az ismert sportvezető véleménye. Toldi feszült lelkiállapota szülte keresetlen szavai ugyanis jól tükrözik az egyesület berkeiben levő lehetetlen állapotokat. Jelesül azt, hogy a tekintélyes múltú, és a jelenleg is komoly, megbecsülni való eredményeket produkáló klub — bármely pillanatban összeomolhat! S ezen a ponton kell visz- szakanyarodjunk B következő vitatott számadathoz. Nos, örülök annak, hogy a tanácselnök úr megemlíti, mekkora összeget szavaztak meg a városban sportcélokra — általában, és egész évre vonatkozóan. Kérdés azonban, hogy mennyi jut ebből a nagybátonyi sportegyesületnek! (Megvallom, nemcsak Tolditól hallottam ezt a bizonyos százezer forintot.) A mostani helyzetben az sem mellékes, hogy mennyit látnak a reájuk szánt pénzből azonnal! Mit ér az a pénz, pmit valamikor decemberben szánnak folyósítani az egyesületnek. Ott, ahol már az is kérdéses. elkezdhetik-e vajon a bajnokságot március elején? S még valami... Tiszteljük azt a készséget, hogy leülne tárgyalni az illetékesekkel. Csakhogy kevés immár csupán kedélyesen elbeszélgetni a dolgokról. Azonnali és határozott tettekre van szükség! Balás Róbert
