Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-27 / 49. szám
Tudósításunk nyomán Még egyszer az olcsó kenyérről Lapunk február 1-Pi számában egy balassagyarmati, olcsókenyér-ügyben rendezett fórumról tudósítottunk. Írásunkra két észrevétel is érkezett, ezeket adjuk most közre. „Amikor egy téma megtárgyalása végett többen egy asztal köré ülnek, különböző informáltságuk és hozzáértésük eredményeként eltérő véleménnyel vannak. Egy kerekasztal-beszélgetés éppen arra való, hogy a megítéléseket közelítse, esetleg azonossá tegye. A balassagyarmati Hazafias Választási Koalíció központjában!?) „kenyérügyben” kerékasztalhoz invitált résztvevők egyikéről-másikáról leperegtek a többség által elfogadható tények, és azzal a szilárd, kiinduló véleménnyel álltak fel, hogy „olcsó kenyér pedig nincs?. A NÓGRÁD képviseletében megjelent újságíró véleményem szerint még ezen is túlment. A beszélgetés lényegi következtetéseit nem hűen adta vissza. A hazai piacon a sütőipari termékek még mindig a legolcsóbb élelmiszerek közé tartoznak. A hatósági áras fehér kep.vér a sütőüzemek számára alig, vagy egyáltalán nem biztosít nyereséget. Tehát a 14,80 forint kilogrammos ár nemcsak az ál- , lami, hanem a magánsütödék számára is minimális. Az üzletek jelenlevő képviselői korrekten tájékoztatták a résztvevőket, hogy a vásárlók az igényük szerint megkapják a fehér (olcsó) kenyeret. Ez a kereslet állandósult, nem növekszik. A tudósítás tehát már címében sem a valós helyzetet tükrözi. A cikkíró megtudhatta, hogy a két sütőüzem egyaránt gyárt olcsóbb kenyeret. Vállalatunk részéről elmondtam: éppen a széles körű és nagymérvű áremelésekre való tekintettel, tervünktől eltérően elvállaltuk az igen kis jövedelmezőségű fehér kenyér gyártását. Így annyit sütünk belőle, ameny- nyit a megrendelő igényel. Ez a mennyiség kb. 1000 kg nap volt januárban. Megtudhatta továbbá azt is, hogy a 4—6-féle kenyér mennyiségben és minőségben kielégíti a fogyasztókat. Az ankét fő témájáról elterelte a figyelmet az a felvetés, hogy gyenge a liszt minősége és az őrlési alapanyag takarmánygabona volna. A probléma ilyen továbbgörgetését helytelenítettem, mivel a fenti vélekedés a kenyér olcsóságával nem függ össze közvetlenül. A beszélgetésen részt vevők nagy részének ugyanakkor alapvető információja nincs arról, hogy a sütödék által feldolgozott (egyébként változó minőségű) sütőipari mi-, nősítésű lisztet takarmány- gabonából őrölték-e, vagy sem? A gazdasági vezetők — az úgynevezett versenyszféra szereplői — tudják, hogy a gazdaságban nincs „varázsszó”, jómagam egyébként sem szeretem a „divatos szleng”-eket. Vállalatunknak, ha úgy tetszik, a piac törvényeit kell tudomásul vennünk. Ezek pedig végső esetben a jövedelmezővé nem tehető termékek sütésének megszüntetését követelik, a vállalat dolgozóinak érdekében is. A versenyhelyzet- től pedig nem félünk. A Budapestre szállítást ugyanis annak érzékeltetéséül említettem, hogy egy igényesebb piacon (a fővárosban) szélesebb termékválasztékkal vagyunk jelen, olyannal, amelyet a megyén belül nem igényelnek! A beszélgetés során a sütőipart védelmezni nem ‘volt szükséges, az üzletvezetők sem ezt tették. A vállalat nem védelemre, hanem korrekt üzleti kapcsolatra tart igényt, s ez legalább is Balassagyarmaton fennáll. Én a végkövetkeztetést úgy vontam le, hogy van olcsó kenyér, de csak az igényelt mennyiségben, és mivel mindannyian (én is) fogyasztók vagyunk, úgy érezzük, hogy „antagonisztikus ellentétek” a kenyérgyártás és -forgalmazás terén nincsenek. Utalva a kerekasztal-beszélgetés helyszínére: az érveket nehezen befogadó, a tényeket figyelmen kívül hagyó, tendenciózus megállapításokra hajlamos beszélgetőpartnerekkel találkoztam...” Kovács Péter NSV műszaki ig.-helyettese ☆ „Tisztelt főszerkesztő úr! Meglepetéssel, s egyben felháborodással olvastam a »NÓGRÁD« 38. számban megjelent »Olcsó kenyér pedig nincs« című cikküket. Ebben ezt írják: »A sütöde vezetői szerint a minőségi kifogások jó részét az okozza, hogy a gabonaipar rossz minőségű lisztet szállít. Elsősorban a balassagyarmati malomban Vannak gondok. Azt is állítják: meglátásuk szerint a gabonaipar takarmánybúzát őröl kenyérlisztnek.« Ehhez szeretném a következő megjegyzést fűzni. Igen elszomorít engem ez a dolog, hogy egy ilyen nagy horderejű dologban, ahol a kenyér minőségét vitatják meg kiváló szakemberek, felelőtlen kijelentések is történnek, ahelyett, hogy a valóságot valaki is megpendítette volna. A balassagyarmati malomban az elmúlt évben és ma is csak kizárólag étkezési búzát őrölünk. Takarmány- búzát étkezési búzaként felhasználni szigorúan tilos, ez tehát törvénysértés volna. Én pedig törvénytisztelő ember vagyok és az ilyen nemű kijelentéseket visszautasítom. Az illető úrnak, aki ezt a kijelentést tette, tévesek az információi. Tudott dolog, hogy az elmúlt évben a kedvezőtlen időjárás miatt a búzatermés mennyiségileg és minőségileg is gyengébb volt az előző évekhez viszonyítva. Ez valóban nagy gondot okoz nekünk, a balassagyarmati malom dolgozóinak, de az ilyen jellegű gondokból ügyet nem csinálunk. A felelősséget nem kívánjuk másokra hárítani, hanem megfelelő szorgalommal, a szakismereteink széles körű hasznosításával igyekszünk a gabonát úgy feldolgozni, hogy az a minőségi követelményeknek minden tekintetben megfeleljen. Ezen törekvésünket nézetem szerint többé-kevésbé sikerül is elérni. Mi sem bizonyítja ezt- jobban, minthogy megyén kívülre is szállítunk. Vásárlónk például az észak-pesti áfész, a 92. számú bolt, a 103. számú áfész (Dány), a 801. sz. áfész (Kartal). A balassagyarmati Fűszert közvetítésével kerül ki termékünk a megyéből. minőségi kifogás nélkül. Ugvanezt a lisztet kapja a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat is. A szakszerűtlen és nem kellően megalapozott véleménynyilvánítások mélységesen sértik a malomban dolgozók önérzetét és rossz fényt vetnek lelkiismeretesen végzett munkájukra. Kérem, hogy hasonló esetek elkerülése végett az ilyen egyoldalú tanácskozásoknál a másik fél, jelen esetben a gabonaipar szakembereinek véleményét is kérjék ki." Pintér József főmolnár Az említett ankéton is megjelent műszaki igazgatóhelyettes leveléhez |csupán néhány aprócska megjegyzés kívánkozik: Ha valóban a levelében leírt színvonalú a kenyérellátás Balassagyarmaton, akkor miért kellett volna p városi népfrontbizottságnak — és nem a Hazafias Választási Koalíciónak, mint írja — a többtucatnyi panasz nyomán Ifcülőn fórumot kezdeményezni? A gabona minőségére úgy hiszem: a fenti fömolnár tollából származó levél kielégítő tájékoztatást ad. Az ön levelében imigyen aposztrofált részt „...az üzletek jelenlevő képviselői korrekten tájékoztatták a résztvevőket, hogy a vásárlók, igényük szerint megkapják a 'fehér (olcsó) kenyeret”. Nos, ehhez csupán annyit, hogy a tudósításban iezt is közöltük. A dolog szépséghibája, hogy Balassagyarmaton több !tucat élelmiszerüzlet működik, de tz ankéton csak négy üzletvezető jelent meg. (hlavay) Belekerül a magyar legek könyvébe? Hz erdőből az egyetemre Kissé meglepődik, vajon miért is keresem? Amikor pedig elmondom ílátogatásom okát, jóleső érzéssel nyugtázza, hogy írni szeretnék róla, bár hozzáfűzi: kis megyénkben bizony, sokhelyütt ismerik, mert foglalkozásából adódóan ,az évek során a legkisebb településeken is gyakran megfordult. A iszécsényi gyógyszertár vezetője, Bállá Tibor hellyel kínál. Kérdi mire vagyok kíváncsi, mire én megnyugtatom: mindenre ,amit jérdekesnek, szépnek lát életéből. Hallottam ugyanis nem mindennapi sztorikat róla —, persze, a szó nemes értelmében — és tudom, hogy a városban és környékén tisztelik, szeretik az emberek. Családi vonatkozású dolgokkal kezdi mondandóját, azzal, hogy sokgyermekes család tagjaként látta meg a napvilágot, 1939 októberében. A mozdonyvezető apa és a háztartásbeli anya hét fiú- és két leánygyermeket nevelt nagy szeretetben, ösz- szetartásban. Nagybörzsönyben nőtt fel, s rnint mondja, pici gyerekként belekóstolhatott a napi munka örömeibe. De ez természetes volt náluk, hisz a mindennapi megélhetéshez be kellett segítenie otthon a gyerekeknek is. Ám emellett maradt idő . a tanulásra is. Általános iskolái után Vácott folytatta középiskolai tanulmányait Bállá Tibor. Amikor életútjának ehhez a pontjához ér, kissé elérzékenyülve mesél az ötvenhatos eseményekről. Sosem felejti el, hogy osztályfőnökét, dr. Brusznvai Árpádot letartóztatták, majd '58-ban kivégezték. Igv az osztály osztályfőnek nélkül, szomorúan ballagott el a gimnázium falai közül... Kérdem, a szülői háztól távolabb kerülve, miként segítette az otthoniakat? Mosolyogva említi, hogy neki negyedikes általános iskolás korától nem volt szabad szünidője: minden nyarat „átdolgoztak”. Ám büszkén vallja, hogy ezeken a munkákon szorgalmat, kitartást, munkaszeretetei tanult. Annak pedig külön története van, ahogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre került! Tudniillik, éppen a Salgótarján melletti vadaskerti erdőben dolgoztak fakitermelésen, amikor érkezett a távirat: azonnal induljon felvételizni! És fel is vették az egyetemre. Meséli, anyai ösztönzésre akart gyógyszerész lenni, igaz; a magyar—történelem szakos tanári pálya is vonzotta. Ám végül az „eredeti” terv mellett döntött... ☆ Első szabad nyara, illetve annak kilenc napja 23 éves korában következett el. Eny- nvi ideje maradt ugyanis, hogv elhelyezkedjen. Első munkahelye Balassagyarmaton volt, aztán jöttek a kis kitérők. Budapesten egy gyógyszer- tár. majd hét esztendőn át a László Kórház. Aztán Pest megye, majd Borsod megye. Végül 1980-ban visszatért szőkébb nátriájába. Nógrád- ba. A kacskaringós pályafutás egy sajátos rekordot is szült: Bállá Tibor a mai na- pig 42 gyógyszertárban dolgozott. Mondja, lehet, hogy helye lenne a magyar legek könyvében ! ☆ 1983-tól a szécsényi gyógyszertár vezetője. Munkatársai tisztelik, pedig a főnök .követelő típus. Jó munkát, a látogatókkal szembeni emberséget, nem utolsósorban szakmai elhivatottságot és felkészültséget kér kollégáitól. De ebben ő is példát mutat. Irodájának ajtaja mindenkoron nyitva tvan, oda a hívatlan látogató is betérhet egy-egy tanácsért, jó szóért... Bállá Tibor napi robotja mellett, sok másra is fordít energiát. Szívesen tart előadásokat, megy mindenhová, ha hívják. Tavasztól őszig gyakran megfordul kis bérelt földjén. melyet fiával együtt művel. Aztán sokat látni őt kocogni, rendszeresen asztaliteniszezik, s a maga korabeliekkel szinte elhagyhatatlan a hetenként egyszeri foci is. ☆ Már búcsúznék tőle, amikor újra egy kedves gyermekkori emléke jut eszébe. Kér. ha egy mód van rá, írjam meg! Mondom; hallgatom, mire ő nemes egyszerűséggel meséli el a Mindszenty József herceg- prímással kapcsolatos kötődését. Az első: apja a Mind- szentyek birtokán dolgozott, a másik: ő elmondhatja magáról, hogy bérmálási szertartásakor Mindszenty celebrálta a misét... Bállá Tibor a gyógyszer- tár kijáratáig kísér. Még itt is eszébe jutnak dolgok, szép emlékek, sztorik, de „leállítja” önmagát: ez egy újabb misét is megérne... V. I. Mamiitok végzete Nem a táplálékhiány, hanem a kőhiány miatt pusztultak ki a régi idők nagy emlősei, a mamutok, a gyapjas orrszarvúak és a barlangi medvék. Vaszilij Bo- gotov szovjet professszor szerint ezek az állatok kőevők voltak — így jutottak hozzá a létfontosságú ásványi elemekhez. Amint a jégkorszak végén a jégpajzs elborította Európa nagy részét, a puha lábú állatok többé képtelenek voltak kikaparni a kődarabokat a fagyott földből. Kipusztultak az ásványok hiánya miatt, míg kemény patájú társaik: a szarvasok és a lovak életben maradtak, mert kikaparhatták a köveket. Alapkérdés: — Évek óta nem tudjuk rendesen hallgatni a rádióban ^z URH- sávot, a tévében is rossz a kép. Eddig 12 forintot fizettünk a központi antennáért, most már 24-et. (IKV-s a lakás.) Eddig nem tűnt fel, hogy a 12 forint bármilyen célirányos hasznosításra kerülne, mire kevés akkor? Megkérdezem, mondtam, egy telefon az egész, Hát, ez volt az első tévedésem. Amikor már a telefonszámot kerestem, akkor jötr tem rá, hogy fogalmam sincs, kinek telefonáljak. Szolgáltató. . . Megpróbáltam a Szolgáltató Szövetkezetét, ha nem is ők az illetékesek, majd csak útba igazítanak. — Nem hozzánk tartozik, a Szolgáltatóipari Vállalatot kérdezze meg! Ez utóbbi visz- szaküldött az előbbihez — ez már nem jött össze. IKV-s a lakás, nézzük meg az IKV-t. Igazgató nincs. Főkönyvelő, főmérnök? Egész nap vendégek vannak. Mi lehet még? Házkezelési osztály (mindig foglaltat jelez), műszaki osztály (senki nem veszi fel). Közben valakinek eszébe jut, hogy: mintha a posta... A felvilágosító hölgy próbál segíteni. Nem biztos benne, de talán a távközlési üzemhez kellene fordulnom. Oda rosszkor fordultam. — Éppen ebédelni ment a kolléga. aki ezzel foglalkozik, majd visszahívja. Nagyszerű ! Most már nyugodtan üldögélek, nemsokára megtudom a választ. Ez az állapot tartott addig, amíg nem csörgött a telefon. Nem tudtam meg a választ. Kaptam egy újabb telefonszámot. Ezt még felhívtam. De amikor egy kedves női hang a lakás- szövetkezethez ajánlott, akkor abbahagytam a kül- dözgetősdit. Kedves lakó! A problémát ugyan nem oldottuk meg, de legalább találtunk egy újabbat. — dudellai — esmssmkkb Szegfű és gumibot Mygegjelent a NÖGRAD-ban is egy (több) cikk arról, BTa hogy akinek nincs vaj a füle mögött, az nem fél, nem félhet a rendőröktől. Saját tapasztalataim viszont homlokegyenest mások. Cáfolom a fenti állítást, kijelentem: én félek a rendőröktől. Soha, sehol nem vétettem nagyot ,a törvény ellen. A törvény tiszteletére tanítottak szüleim is. Rokonságomban — tudtommal .— soha nem voltak bűnözök, nem ült börtönben senki. Nem vezettem ittasan, a rendszert is csak halkan szidtam mindig. Mégis belém ivódott a félelem. Mi lehet vajon az oka? Túl érzékeny vagyok? A pártállamban a rendőrségnek kulcsszerep jutott. 4 rend őrei a párt szolgálatát tartották egyik legfontosabb feladatuknak. Nagyobb bűnt aligha lehetett elképzelni « szocializmus építése közepette, mint megkérdőjelezni annak helyességét. A rendőrség — sokszor — nem az állampolgárokat, hanem >e pártot, egy torz eszmét védett. Aki másképp gondolkodott, az deviánsnak számított. Innen ered a félelem. Hajdan volt március 15-ére gondolok. Budapest, Nemzeti Múzeum, több száz fős tömeg, s legalább ekkora rendőri erők a helyszínen. Gumibotok. Arra gondolok, pmikor a gallérunkról leszedették a kokárdákat. És bizony, ütöttek is. Felemelték a gumibotot arra a kék szemű lányra, aki szegfűt nyújtott feléjük. Sok ember a fogdában ünnepelte március 15-ét. Innen a félelem. Láttam a rendőröket behúzódni egy kapualjba Pesten, amikor karókkal támadtak ránk huligán bandák. De, pk a huligánokon mást értettek. Például a Nemzeti dalt mormoló fiatal egyetemistákat. ‘Innen ered a félelem. Ma is görcsbe rándul a gyomrom, ha igazoltatnak a rendőrök. Pedig (tudom, minden rendben van, esetleg te személyi igazolványomat hagytam otthon. Kioktatnak, rám mordulnak most is. Háromszor igazoltatnak Tarjántól Gyarmatig, és némán tűröm, nem merek szólni. Tudom, képtelenség, mégis félek, hogy bevisznek. Innen a félelem. Küldik a felszólítást, hogy fizessek be ötszáz forintot, mert Szolnokon gyorshajtottam. Megijedek, pedig Szolnokon életemben nem jártam, összetévesztették ,a ,kocsimat valakiével. Bocsánatkérő, mentegetődző levelet írok, melyre természetesen nem jön válasz. Még azt sem mondják: bocsánat, elnézést. Innen a félelem. 1 9udom, változik a rendőrség. Fokozatosan alakul át ■ remélhetőleg, lassan visszanyeri eredeti funkcióját. Mindazonáltal a szemlélet lassan változik. Náluk is, nálunk is. Hosszú időnek kell eltelnie, míg oldódnak a görcsök. Talán évtizedek múlnak el, míg begyógyulnak a sebek. Ádám Tamás KÜLDÖZGETÖSDI...
