Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

1990. FEBRUAR 27., KEDD NO(iRAI) 3-... *■' ■ % » %- i’-'-r. Egy gyáregység bezárásának anatómiája „...csak egy alternatíva volt!” Az elmúlt hetekben Nyugat-Nógrádban, két nagyobb vállalat is bejelentette gyáregységeinek (elszámolását. Így előbb — már október óta észlelhető vészjósló jelek után — a budapesti központú KO PORC balassagyarmati, vala-, mint — teljesen váratlanul —az ikladi székhelyű Ipari Mű­szergyár (ezután IMI) berceli gyáregységét. Nyolcszáz, ja­varészt betanított munkásnő munkahelye szűnik meg ezzel március, illetve május I'jétől. Mindkét gyáregység az erő­szakolt vidéki-falusi iparosítás terméke. Mindkét központ tipikus dotációs burok alatt nevelt vállalat, így érthető; rosszul tűrik a levegőváltozást. Ráadásul Bercelen még munka is volt, elegendő egész évre, mi több — így mondta Szőcs Ferenc, a mű­szaki igazgatóhelyettes —, még vissza is kellett utasí­taniuk néhány megrende­lést. A bezárás indoka a fenntartás magas költsége és az improduktív létszámma­gas aránya. — Bercelen 378 ember dolgozik, ez évi tervük 320 milliós termelési értékről szól. Ezt 210 ember állítja elő, a többi létszám a gyár­egység működtetéséhez kell — mondja Szőcs Ferenc. Majd magyarázatképpen ki­fejti, a közvetlen termelés­ben részt nem vevő embe­rek éves bére megközelítő­en tízmillió "forint. Nem is ez a sok, hanem a gyáregy­ség fenntartása. Ami 1989- ben hatvanmillió volt. Ugyanezt a termelési érté­ket idebent negyvenmillió­val olcsóbban, húszért elő tudjuk állítani — teszi hoz­zá.-r- Azt jelenti ez, hogy a berceli gépek, emberek, te­hát a termelés onnan Jklad- ra költözik?! — Idebent, 240 embernek kínálunk munkát, egy blokkban, egy műhelyben. Megközelítően harmincra te­hető a nyugdíjasok, vagy .a korhatárhoz közel állók száma, nekik korkedvez­ményt ajánlunk fel. A rész- munkaidőseket nem tudjuk foglalkoztatni. Közel százra tehető a munka nélkül ma­radók létszáma. — Nem lett volna elegen­dő első lépésként csak az improduktívak leépítése? — Ha egy bizonyos lét­szám alá esik az arányuk, a gyáregység működésképte­lenné válik! Még egyszer mondom, nem igazán az ő bérük a nagy teher, hanem a hatvanmillió. Idebent nem kell az apparátust szaporí­tani, a termelés kiszolgálá­sához minden adott. Elmondja még az igazga­tóhelyettes, hogy korábbi költségcsökkentő intézkedé­seik nem tudtak .egyensúlyt tartani az áremelkedésekkel sem. — Az előbb említette, hogy ideiglenes döntésről van szó, mit jelent ez a gyakorlatban? — Mihelyt kisebb kiszol­gáló személyzettel járó mun­kát találunk újra indítjuk a gyáregységet, de nem való­színű, hogy ez egy éven be­lül megtörténik. A külföldiekkel folytatott tárgyalásokról érdeklődve elmondta Szőcs Ferenc, hogy három-négy nyugati vállalkozóval is tárgyalnak, ám valamennyi „cseppfo­lyós” állapotban van még. így csak nagy vonalakban ejtsünk szót róluk. Egy osztrák céggel finomszerelé- si, alkatrészgyártási munkát végeztetnének, vegyes válla­lati formában. A látható tervek szerint 100—110 em­bert foglalkoztatnának, egy műszakban. De egy baden- würtenbergi vállalkozó is érdeklődött, hasonlóan egy harmadik, akiről részlete­ket nem tudtunk meg. — A munkásgyűlésen, amelyet a bejelentés után tartottak a hadi termelés is szóba került. Ennek elvoná­sa nem okozhatta a bezárás­hoz vezető „traumát”? — Nem! Az utóbbi évek­ben a hadi dotáció, gyakor­latilag csak jelképes volt, tízmillió alatti. — A berceli emberek azt is tudni vélik, hogy a gyár­egységet üresen el akarják adni?! — Ezt határozottan cáfo­lom, mi munkát, tőkés tár­sat keresünk oda! Arra a kérdésre, hogy miért nem keresték előbb a kapcsolatot a tőkés világ­gal, az igazgatóhelyettes a társasági törvényre hivatko­zott. Nem fogadva el az ér­velést, miszerint akad pél­da arra, a törvényt meg­előzően is voltak lépések nyugat felé, kis cégek ré­széről. apródonként! Ez­után került szóba a Sza­bolcs megyei harmadik te­lephellyel. a fehérgyarma­tival kapcsolatban az önel­számolási "forma. Ez Szőcs Ferenc elmondása szerint Bercelen azért nem való­sulhatott meg — bár ter­vezték? —, mert az admi­nisztratív szakapparátus nem megfelelő képzettségű. .. Utóbbihoz csak egyetlen megjegvzés azokat az embe­reket ők vették fel. Ha nem jól képzettek is! — Végezetül, elárulná-e a termelési érték és a fenntar­tási költség, valamint a ter­melő és az improduktív dol­gozók létszámaránya, milyen Ikladon és Fehérgvarmaton? — Elmondhatnám, de nem tartozik a tárgyhoz! e Az IMI berceli gyáregy­ségében sem a portás, sem a rendészek nem kérnek ada­tokat, nem írnak belépőt. Mondják viszont, hogy a gyáregységvezetőre várni kell. Próbálok bebocsáttatást kérni helyettesétől, a vá­lasz: nincs engedélye az igazgatóságtól. Miközben te­lefonon megjegyeztetjük Ik- ladot, megérkezik a vezető. Be nem mehetek — mond­ja ő is —, de kiküldi, aki­vel beszélni szeretnék. A szakszervezeti titkárral, Media Lászlóval a portás­fülkében ülünk le. A bejelentés hirtelen jött, szinte sokkolta a dolgozó­kat. Ottjártamkor még azt sem tudták kinek kell mun­kát keresni, ki mehet Ik- ladra. Azután arról kérde­zem a titkárt, mit szóltak az emberek ahhoz, hogy az említett viharos munkás­gyűlésen, a vasasszakszer­vezet kiküldöttje a vezér- igazgató pártját fogta. — Röpirat. ment körben, hogy mondjanak le a dol­gozók a szakszervezeti tag­ságukról! — mondja. Amíg vártam a titkárt, megtud­tam, már több mint százan .megtették ezt. — Nem gondoltak munkás­tanács alakítására? — firta­tom tovább. — Felmerült, de a jogi oldalát nem ismerjük — mondja. Egyelőre a szak- szervezet vezetésével kere­sik a megoldást. Miközben beszélgetünk, menetrend szerinti busz ér­kezik. Egy kislányt küld be apukája a helyiségbe, azzal. „Várd meg anyut, mindjárt jön!”. A titkár mutatja, nézzem, ide családok járnak dolgoz­ni, többen a gyáregység fennállása óta. Tizenhét • fa­luból. Arra terelődik a szó, hogy a bejelentés után, kilenc berceli — köztük ő is — a dolgozók képviseletében tár-, gyalt Ikladon a vezetőkkel. Voltak költségcsökkentő ja­vaslataik, úgy húszmilliós értékben. De nem vették fi­gyelembe. . . — Mi lesz most, mihez kezd március 1-jétől? Széttárja karját, a vá­laszt nem tudni még. A gyáregységvezető halk szavú ember, de hangját szegi a téma is most. Meg­érti. mert meg kell értenie a vállalati indokokat, de nem jó szívvel teszi ezt. Amikor bejelentette neki a vezérigazgató a hírt, annak is mondta, ne várják tőle, hogy a vállalati tanácsban mellette szavazzon. Majd ar­ról beszél, hogy neki, mint vezetőnek azon kell dolgoz­ni, hogy az Ikladra kerülők helyt álljanak, ahogyan ed­dig is mindig! Ez a csapat sok mindenre képes! — Ha megkapták volna az önelszámolás lehetőségét, talpon maradt volna a gyár­egység? — kérdezem. — Az elmúlt évek telje­sítménye* alapján ezek a dolgozók nagyobb lehetősé­get érdemeltek volna. A legnagyobb gond, hogy csak egy alternatívá volt! Ha a bizonyítás lehetőségét meg­kaptuk volna.. . (hlavay) Dr Jakubecz József főorvos úrnál f Diagnózis és terápia a közérzet hátteréről Találkozásunkra a Rom; hányi Építési Kerámiagyár- üzemi rendelőjében került sor. A nyúlánk termetű, szimpatikus, első pillanatra is kitárulkozásra kész főor­vos előtt nem titkoltam jö­vetelem célját, rögtön a té­ma közepébe vágtam. 0 Mi jellemzi közérzetünk hátterét? — A betegek nem von­hatják ki magukat a tár­sadalmi hatások alól. Több­ségüknél nem a biológiai okok, hanem a társadalmi, szociális problémák váltják ki a betegségeket. Kialakulá­sának lehetőségét mi, egész­ségügyben dolgozók csak csökkenthetjük... • Mire gondol? — A sokasodó idegrend­szeri, neurotikus állapotok­ra, amelyek a társadalom­ban egymásra is hatnak. Gondolok itt a félelemér­zetre, a lelkiállapot megvál­tozására, az idegesebb, fe­szültebb légkörre, amely később súlyos szervi elvál­tozásokhoz vezethet. Ko­rábban ezt menedzserbeteg­ségnek hívták. Ma már nem teljesen így van. A munká­sok körében is fellelhető. Gondolok itt a gyomorfe­kélyre, az emésztőszervi, bél- rendszeri megbetegedések­re. Emellett megtalálhatjuk a daganatos betegségeket is. Ennek kapcsán kikívánkozik belőlem: — Sajnos, csök­kent a betegek szervezeté­nek ellenálló képessége. • A kiváltó okokat p. ge­netikában, vagy a jelenleg meglevő kusza, zavaros, bi­zonytalan, esetenként már- már hisztériát ikeltő, kilá- tástalanságot sugalló, alig elviselhető társadalmi lég­körben kell keresni? — Az utóbbiak a súlyo­sabbak. A biztonságos csa­ládi háttér hiánya, a mun­kahelyi konfliktusok, az egészségtelen életmód, a drogok használata, a gátlás­talan gyógyszerfogyasztás, az utóbbi időben pedig a lét­bizonytalanság. • Kiknek a körében? — A vezetőknél éppúgy, mint a fizikai dolgozóknál. Nem látják a jövőjüket. Nem tudnak választ adni önma­guknak, hogy szükség lesz-e rájuk, vagy sem munkahe­lyükön. Különösen azoknál jelentkezik ez erőteljesen, akiknek csak egyféle kép­zettségük van, ugyanakkor kevés a reményük újabb megszerzésére. 0 Melyik korosztály érin­tett a legjobban? — A középkorban levők és az idősebbek. A bizony­talan jövőtől való félelem abból fakad, hogy saját bő­rükön és egyre erőteljeseb­ben érzik: a szűkülő munka- lehetőségek felerősítik el­helyezési gondjaikat, félnek attól, hogv az utcára kerül­nek. 9 Ami morálisan és /embe­ri mivoltukban is zavarja, sérti őket — vetem közbe. — Ezekben az esetekben konkrétan nem tudunk se­gíteni, annak ellenére, hogy nagyon szívesen megosztják velünk ez irányú ággodal- mukat, félelmüket. A meg­nyugtató és megértő szón kívül reményt keltő ígérete­ket nem tudunk adni. Ha netán olyan a szituáció, ak­kor az életvitelhez adunk tanácsokat. Ha pedig csök­kent munkaképességről van szó, megpróbáljuk, megpró­bálom kenyérhez juttatni az illetőt. Embere, orvosa vá­logatja, hogy ez a lelkiálla­pot mikor szűnik meg, mi­kor áll helyre1 a kívánatos egyensúly. Más a helyzet az életerős szakmunkásoknál. Náluk ez azért nem jelenik meg, mert meg vannak győ­ződve arról, hogy újabb, más területen is tudják bizo­nyítani: szükség van rájuk, ök nem esnek pánikba! Ez utóbbi érzést elsősorban itt, a gyárban a középvezetők­nél tapasztalom. 0 Nem hiszem, hogy na- oi/on eltérnék a logikai gon­dolkodás követelményétől, ha pihentetőként megkérde­zem: melyik az la réteg, amelynek legjobb az egész­ségi állapota a nagyközség­ben? — A hatvan és nyolcvan év közöttieknek. Pedig jóval nehezebb körülmények kö­zött éltek, mint "*a mostani középkorúak. Valószínű, az élettel való kemény küzde­lem. az élni akarás bizonyí­tása nem engedte őket el- kénvelmesedni, elpuhulni. Számuk háromszáz-négyszáz­ra tehetői "VafóSZínű, Ónnak idején ők komolyan vették. , hogy az egészség roppant nagv érték. 0 Miben nyilvánul meg, hogy az előbb említeti valós igazság, korunkban ilyen erősen devalválódott? — Az alkoholizmusban. Megléte, tartóssága össze­függ az alacsony általános 'kultúrával, a Nyugatról ér­kezett szenvedélyekkel, drog stb., a perspektíva hiányá­val, a kulturális kínálat vér- szegénységével. Ma 1990-et írunk, s a, községben nincs egy tisztességes mozi. Hiá­nyoznak az olyan klubok is, ahol jól érzik magukat az emberek. Divat, sikk lett in-" ni. A baráti társaságban éppúgy, mint különböző al­kalmakkor. Nemcsak a fizi­kaiaknál, hanem az értelmi­ségi körökben is. Romboló hatását érezzük a gyenge lelki tartásban, a személyi­ségfejlődés zavaraiban, az egvre kilátástalanabb hely-. zet különböző megnyilvánu­lásaiban. 0 Elnézését kérem, hogy megszakítom gondolatmene­tét. Régóta .vallom, hogy az alkoholizmus nem betegség. Ügy érzem, hogy Iigen keve­sen szimpatizálnak ezzel a felfogással? — Az orvosi körökben is erősödik az ön felfogása./Ag- gaszt, és nem szolgálja a .gyógyító munkát, sőt, továb­bi romlásáét teremti meg az a lelki nagymosás, amit egyes pártok előszeretettel alkalmaznak, ahelyett, hogy a korábbi hibák állandó hangoztatásán kívül vala­miféle optimizmust sugall­nának az embereknek. Az indulatokat kiváltó meg­nyilvánulások inkább sok­kolják, mint gyógyítják az embereket, felesleges mun­kát adnak nekünk. 0 Folytassuk ia fiatalokról oszeállítható diagnózissal. — Lelki zavarokkal küsz­ködnek. Erről az ideggondo­zók tudnának többet monda­ni. Sajnos, számuk nő. A nálunk lecsapódó magatar­tásformát a következőkben foglalhatom össze: agresszi­vitás, csúnya beszéd, mun­kamegtagadás, a könnyű és gyors meggazdagodás vágya. Külföldi munkát is úgy vál­lalnak, hogy egyáltalán nem ismerik a követelményeket, nem tudják megítélni, fizi­kailag, szellemileg képesek-e annak elvégzésére, csupán a nagv pénz érdekli őket. 0 Hogyan éli meg taz ön ( (iládja mindazt, amiről ed­dig szót váltottunk? — Nincs olyan ünnepi ebéd, hogy kétszer, három­szor ne csengetnének. Ko­rábban azt mondták, hogy nem követnek bennünket. Ugyanis feleségem körzeti orvosként dolgozik. A lá­nyomnál megváltozott a helyzet. Nagyobb feladatot vállalt. A Pető-intézetben dolgozik. A fiam most ké­szül felvételire. zenekon- zer vafórfu mbán kíván to­vább tanulni. Mindketten nagyon érzékenyek a társa­dalmi változásokra. 0 E kis kitérő után, ké­rem, foglalja össze a mind- annyiunk számára kívána­tos terápiát is. — Én inkább a súlyosab­bakra, a társadalmi feltéte­lekre koncentrálok. Mielőbb meg kellene szüntetni a mai zűrzavaros, összekuszált po­litikai állapotokat. A pár­* tok ne az egymás iránti in­dulatokat szítsák, hanem to­leranciával viseljék el egy­mást. Ez feltétlenül szüksé­ges a meglévő zűrös lelkiál­lapot mérsékléséhez. A gaz­daság fellendítésére kellene koncentrálni a figyelmet, hogy az ország mielőbb ki­kerüljön a válságból. Ugyan­is a gyógyító munkához pénz kell. Ezt a gyárakban, a földeken, a tervezőintéze­tekben és másutt teremtik elő. Ügy látom, most me­gint a ló túlsó oldalán va­gyunk — zárja gondolatai* dr. Jakubecz József körzeti főorvos, aki huszonhá­rom éves pfaks?isából hu­szonegy éve’dolgozik főor­vosként. Szervezi, irányítja a reá bízott tizenkét körzet a három gyermek-, az egy fogorvosi rendelő munkáját, az üzemorvosi hálózatot, mi­közben aktívan részt vesz a gyógyító munkában, Venesz Károly Bereit Boeingek A MALÉV 1954-es meg­alakulásától 1988 szeptem­beréig csupán szovjet gyárt­mányú repjjlőgépekkel ren­delkezett: Iljusinok és Tu- poljevek különböző típusai­val látta el a személy- és teherszállítási feladatokat. A többi KGST-országban is hasonló volt a helyzet. (Egye­dül a román TAROM légi- társaság rendelkezett né­hány Boeing—707-es gép­pel is.) A legutóbbi időben érkeztünk el oda, hogy ezek­ben az országokban meg­szűnik a szovjet személy- és teherszállító repülőgépek egyeduralma. Ennek előidé­zője az a tény, hogy a mai követelményeknek megfe­lelő, új szovjet repülőgép- típusok megjelenése egyelő­re késik, s ilyenek várha­tóan csak jó néhány év múl­va kerülnek forgalomba. A korszerű — úgynevezett harmadik generációs — re­pülőgépektől ma már elvár­ják, hogy ne legyenek za­josak és környezetszennye­zők, minél kevesebb üzem­anyagot fogyasszanak, s egy­re több utast legyenek ké­pesek szállítani. A KGST-országok jelen­leg még használatban levő szovjet gépei lassanként ki­szolgálnak, s érthető, hogy a szakemberek a nyugati géptípusok iránt is egyre na­gyobb érdeklődést mutatnak majdani gépparkjuk össze­állításánál. Hazánk is e kon­cepció keretében bérel (lí­zingel) alig egy éve három Boeing—737-200-as repü­lőgépet, s köt szerződést há­rom újabb Boeing—737­300-as típus 1991-től való üzemeltetésére. S mivel a MALÉV-nak 1995-ig 14 szov­jet gépet kell kiselejteznie, '97-ig pedig további hár­mat, ezeket is pótolni kell majd, talán éppen az erre legalkalmasabb Boeing-tí- pusokkal. Egy gép élettartamát há­rom adat határozza meg: a maximálisan repült óra­szám (ez általában 20—30 000 szokott lenni), a leszállások száma (15—20 000) és a for­galomba állítástól eltelt nap­tári évek száma (kb. 12—15 év). A közepes hatósugarú Boeing—737-es világszer­te nagyon kedvelt és ^elter­jedt típus. Úgynevezett pro­fitorientált repülőgép, arra csinálták, hogy minden por- cikájával pénzt keressen. Nincs benne egy felesleges zug, s rajta egy kiló fölös­leges súly sem. Nem vélet­len, hogy például a TU— 154-essel összehasonlítva a Boeing—«737-200-asnak fe­leannyi az egy utasra szá­mított súlya. S a viszony­lag csendes és kis fogyasz­tású hajtóműveknek kö­szönhetően ez a gép feleany- nyi üzemanyagot használ fel, mint a TŰ—154-es. Azért beszélünk csak viszonyla­gos csendességről, mert van­nak e gépnél jóval halkabb típusok is (meg persze sok­kal hangosabbak). Minden­esetre amíg a Boeing—.737­200-as „zajlábnyoma” 9,44 négyzetkilométernyi terüle­tet fed be a talajon, a lé­nyegében azonos, de kor­szerűbb hajtóművekkel gyár­tott, új 737-500-as csak ki­lenced ennyit(!), tehát 1,04 négyzetkilométert sújt ugyan­akkora, 85 decibel zajszint­tel. A 737-200-as típus eddig jól megfelelt a hozzá fűzött reményeknek. Qe milyen lesz a 737-300-as? Nos, a fedélzetén 137 utas számára lész hely. A maximális utas­létszámmal 3400 kilométer­nyi távolságra repülhet majd, óránkénti 2250 kg üzemanya­got fogyasztva. B. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents