Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-26 / 48. szám

«* 6 J NÓGRÁD - HÉTFŐI MAGAZIN 1990. FEBRUÁR 26.. HÉTFŐ Jó ágyon, jó alvás Téli madárvendégeink A fenyőrigó Minden évben csapatosan megjelenő ven­dégmadarunk. Feketerigó nagyságú. Feje és nyaka hamuszürke. Alsóteste a (mellrészen sárgásbarna, a hason fehéres színű, végig hosszanti rozsdabarna pettyezéssel. Szárnyai és farka szürkésbarna színezetű. Csőre sár­gás színű. Költőterülete Közép- és Észak-Európa. Fészkét erdei tisztások, fasorok, nyírfások­ban, alacsonyan építi. Csapatosan fészkel, ami a rigóféléknél egyedülálló jelenség. Ter­jeszkedőben levő faj, ami azt jelenti, hogy hazánkban is egyre több helyen találják fészkelve. Éneke hosszan hangzó szri és csacsogó hangokból álló, ismétlődő strófák­ból áll. Megyénkben mindenhol találkozhatunk kisebb-nagyobb csapataival, főleg ott, ahol bogyótermő bokrosok vannak. Tápláléka nyáron rovarok, míg félen galagonya-, kö­kény- és csipkebokrok termései. 1089 őszén, illetve 1990 januárjában. a megszokottól jóval nagyobb csapatokban lepték el a Medves-hegység bogyótermö bozótosait. Ellenőrzéseim során, sok esetben találkoztam 2—500 példányból álló csapa­taival, de a fennsík keleti oldalán 1000-es csapatát is megfigyeltem. Bizonyos, hogy a gazdag bogyótermés idézte elő io szoká­sostól eltérő megjelenésüket. Varga Ferenc A pszichológus válaszol A test a lélek tükre Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát — mondja a közmondás. És ki hogy al­szik, úgy él, azaz a napi jó közérzetet csak a jó alvás biztosíthatja. A jó ágy egyik legfontosabb előfeltétele á kellemes és jó alvásnak. A jó ágy fekvőfelülete tö­kéletesen alkalmazkodik az alvó testhelyzetéhez, még akkor is, ha alvás közben többször változtatja test­helyzetét. Fontos, hogy meg­támassza a testet, hogy a gerinc pihenjen. Középen besüppedt, vagy_ puha mat­rac nem nyújt kellő alátá­masztást a gerincnek, és így gyakran hátfájást okoz. Ha a matrac alá egyenes falemezt teszünk, akkor tel­jesen vízszintes lesz a fek­vőfelület. így egész testünk, vállunk és medencénk is vízszintesen fekszik, és tes’ tünk súlypontjánál kelle­metlen, esetleg fájdalmas nyomást érzünk. Igen jók és kellemes pi­henést biztosítanak a poli­észter habszivacs-matracok. Kövér emberek — 70 kiló feletti testsúllyal — vasta­gabb matracot használjanak, mint a normál testsúlyúak. Akiknek a súlya 85 kiló felett van, olyan matracon aludjanak, amely közép­résznél megerősített. A kö­rülbelül 20 centi vastagságú matrac alá helyezzünk acél­sodronyt, acélkeretben. Egyre növünk! Az átlag testmagasság mintegy 10 centiméterrel emelkedett 1950 óta. (Nők átlagos test­Igen sok esetben tapasz­talják a szülők, hogy hosz- szabb betegség után a gyer­mekük nevelése nehezebb- mint azelőtt. Ez a probléma még azoknál a gyermekek­nél is előfordul, akik beteg­ségük előtt könnyen, nevel­hetők voltak. A jelentkező nevelési nehézségek rend­szerint két eredetre vezet­hetők vissza. Egyik esetben arról van szó, hogy a hosszú betegség megszakította a nevelés meg­szokott folyamatát, megvál­toztatta a napi beosztást, el­szoktatta a gyermeket a mindennapi élet apróbb kö­telességeitől, megváltoztatta a gyermek körül a realitás körét, amelyhez eddig al­kalmazkodnia kellett. Mindez elég ahhoz, hogy komoly nevelési nehézsé­gekhez vezető tüneteket pro­dukáljon olyan gyermeknél, aki hajlamos arra, hogy „el­magassága 165, férfiaké 176 centiméter.) Az ágyak is na­gyobbak lettek, mint régen voltak. Sokak számára a 100x200 centiméteres méret még ké­nyelmes, és megfelelő, mi­vel csaknem 20 centiméte­res szabad mozgásteret biz­tosít az alvónak. A 185 cen­tinél magasabbaknak már 210 x 220 centi hosszúságú méretre kell csináltatniuk az ágyukat. A modern fek­vőhelyek nagyon alacsonyak. Az orvosok szerint a földtől számított 40 centinél ala­csonyabb ágy nem ajánla­tos. Idősebbeknek 50—55 centi magas ágy a megfe­lelő. Hálószobánk klímája ak­kor kellemes, ha 14—18 fo­kos a hőmérséklete. A le­vegő 40—50 százalékos pá­ratartalmú legyen, nyáron 60 százalékos is lehet. Köz­ponti fűtés esetén a kellő légnedvesség-tartalmat pá­rásító berendezéssel lehet biztosítani. Lefekvés előtt szellőztes­sük ki jól a hálóhelyiséget. Egy 20 légköbméteres nagy­ságú hálószoba két ember egészséges álmát biztosítja. Melegben ferdén nyissuk ki az ablakot. Vigyázzunk, hogy ne legyünk huzatban. Aki légszomjban szenved, in­kább hagyja a hálószoba aj­taját nyitva, és a szomszé­dos szoba ablakán keresztül szellőztessen. A legtöbb egy ágyban al­vó pár külön matracon fek­hagyja magát”,- vagy akinél elhibázott a nevelési stílus; már a betegség előtt meg­lazították a szociális formák­hoz való alkalmazkodás fe­gyelmét. A másik eset az, amikor a betegség által előidézett vagy kiváltott viselkedési tü­netek elsősorban a betegség alatt okoznak sok gondot a környezetnek. Közismert a beteg gyer­meknek az a típusa, aki csak hosszabb rábeszélésre, vagy csak bizonyos ellenszolgál­tatás fejében hajlandó enni, gyógyszert bevenni, vagy ellenkezésével lehetetlenné teszi a szükséges orvosi vizs­gálatot. Komolyabb és nagyobb je­lentőségűek azonban a beteg- ség-kiváltotta jellemváltozá- zási tünetek a betegség le­zajlása után, a lábadozás időszakában, amikor a gyer­szik. Az ' úgynevezett fran­ciaágyban egyetlen nagymé­retű matrac van. Ebben az esetben a partnereknek egy­forma testsúlyúaknak és ha­sonló testhőmérsékletűnek kellene lenniük. Ez legtöbb esetben nem egyezik meg. A súlykülönbség gyakran a 20 kilót is eléri, és a súlyosabb félnek nagyobb teherbírású matracra volna szüksége. A kisebb súlyú viszont a tes­téhez jobban simuló és vé­konyabb matracon tud ké­nyelmesen és nyugodtan aludni. A külön matrachu­zat előnyösebb, mert ha al­vás közben forgolódik a part­ner, nem zavarja a másikat. Külön párnára és külön taka­róra is szükségük van a dupla ágyban alvóknak. A keres­kedelemben kapható 200x200 centiméteres takaró és eh­hez való nagy huzat is. De nem tud egyik alvó sem megfelelően beburkolózni a takaróba, mert fél, hogy nem jut belőle elég a má­siknak. Az erősebb gyak­ran lehúzza a takarót al­vás közben a partneréről. Sokkal kényelmesebb két kü­lön takaró, amely az alvó melegigénye szerinti anyag­ból készülhet és vastagsága is megválasztható. Sokan fölöslegesnek tart­ják, hogy a matracra taka­rót tegyenek. Pedig sok elő­nye van! Jobban tartja a me­leget, és nedvességfelvevő képessége is nagyobb, mint a matracé egyedül, mek gyakran már képtelen visszahelyezkedni a minden­napi.életbe,-Valósággal zsar­nok lesz, indulatos, szülei akaratával minduntalan szembehelyezkedik, hamar sír, zokog, földre dobja ma­gát. Ilyen esetben nem is a be­tegség ténye, hanem a környe­zetnek a betegség alatt, a gyer­mekkel szemben tanúsított hibás magatartása idézte elő a magatartás-torzulásokat. A mindig jószándékú gyen­gédségből fakadó, betegség utáni viselkedészavarok egészséges gyermeknél ha­mar elmúlnak, és újra beil­leszkedik a mindennapok egészséges életritmusába. Ér­zékeny idegrendszerű gyer­meknél azonban a betegség ideje alatt keletkezett zava­rok könnyen állandósulhat­nak. Ebben az esetben már orvosi segítségre van szük­ség ahhoz, hogy a gyermek lelki problémája rendeződ­jön. Amint kitűnik, nem is olyan könnyű az édesanyá­nak az ápolónő szerepét he­lyesen betölteni. Talán a legfontosabb; a szeretettel­jes határozottság! A gyer­meknek betegségében is éreznie kell, hogy „szeretet- függőségi viszonyban" van szüleivel szemben, és enge­delmességgel tartozik. Saját érdekében. Ez nem változhat meg betegség alatt sem. A beteg gyermek sokszor nyűgös, szorongó, vagy unat­kozó, esetleg nem találja he­lyét, és kiugrál az ágyból, amikor még ágynyugalomra volna szüksége. Ilyen eset­ben az anyának sok türe­lemmel kell foglalkozni a kis beteggel, hogy a nehéz, napokat átvészelje. A közös játék leköti a kicsi figyel­mét, kifárad és elalszik. Megkönnyíti a betegápo­lást, ha az egészséges gyer­meknek előre megmagyaráz­zuk, miért szükséges beteg­ség esetén az orvosi vizsgá­lat, a gyógyszerek szedése, az orvosi utasítások betar­tása. Ne ijesztgessük soha­sem a gyermeket az orvos­sal, mert égés’ életre szóló félelem rögződhet meg ben­ne az orvos iránt. F. K. * Érzelmeinket különféle testi változások kísérik. Az i jedtségtől gyorsabban ver a szív; az izgatott ember sza­porábban lélegzik; a dühös­nek felugrik a vérnyomása; a szorongástól izzad a te­nyér, és összeszorul a gyo­mor stb. Aki tartósan negatív lel­kiállapotba kerül, akit sú­lyos pszichés terhelés ér, aki gyakori stresszhelyzet­ben él, annál e testi válto­zások erősebbek és állandó­sulhatnak. Így alakulnak ki fokozatosan a pszichoszo­matikus betegségek (a pszi­ché = lelki és szórna = test görög szavakból). Ezek szer­vi elváltozással is járó, va­lódi testi betegségek, me­lyekben lelki tényezőknek is döntő szerepe van. (A ne­urózisban a testi panaszok szervi elváltozásától nem kell tartani.) A pszichoszomatikus be­tegségek mindig több ok ha­tására alakulnak ki. Ezek egy része testi, más része lelki jellegű. Mindkét cso­portban szerepelnek koráb­ban kialakult hajlamosító tényezők és aktuális hatások is. A pszichoszomatikus be­tegség kialakulását elősegíti egyfelől bizonyos szerv vagy szervrendszer veleszületett vagy a korai életévekben szerzett (egy ideig rejtve maradó) szervi gyengesége, sérülékenysége. Ehhez já­rulnak aktuális fizikai ká­ros hatások, például túltáp- lálkozás, dohányzás, ivás, mozgásszegény életmód stb. E kettőből alapozódik meg a betegségre való testi fo­gékonyság. „Más lenne a világ, ha né­mely állam vezetője jobb egészségnek örvendene” — írta Dean Rusk, amerikai po­litikus. Következtetését állí­tólag abból a számos nem­zetközi értekezletből és ta­lálkozóból vonta le, amelyen az USA képviseletében részt vett. „A hatalom méreg, és aki hozzászokik, nem köny- nyen szabadul tőle.” — Ezt viszont Jean Bemard orvos- professzor, a francia akadé­mia tagja mondta ahhoz a könyvhöz fűzött megjegyzé­sében, melyet Párizsban ad­tak ki Az új betegek, akik kormányoznak bennünket címmel (Stock Kiadó). Az új­ságíró-orvos szerzőpáros — Accome és Rentchnick — nem kevesebbre vállalkozott, mint néhány mai, vagy a közelmúltban elhunyt poli­tikus viselkedését és kórlap­ját vetette össze. A következ­tetésük, enyhén szólva, le­hangoló. Először is azért, mert egy vezető politikus el­Nézzük meg most a má­sik oldalt! A leendő bete­geket sajátos személyiség- fejlődés jellemzi. Ennek lé­nyeges mozzanata az énkép alakulása, melyben a pszi­chés testhatárok fellazul­nak, kialakulatlanok, az egész testkép bizonytalan, negatív élményekkel terhes. Jellemző még rá, hogy az érzelmeket, indulatokat fel­színesen éli át és hiányosan dolgozza fel. Emiatt a kelet­kező indulatok a külső vi­selkedésben, vagy rövidre zárt úton, közvetlenül a tes­ti működésekben (vérkerin­gés, izomtónus, hormonok stb.) „sülnek ki”. Ezt a személyiségfejlődést a kora gyermekkori nevelés: a nem megfelelő anya— gyerrhék kommunikáció, a csecsemő szükségleteinek hi­ányos vagy messze túlmére­tezett kiélégítése, a gépies, hűvös bánásmód alapozza meg. Emiatt nem alakul ki a kisgyermek stabil énképe, sem az úgynevezett feszült­ség elhárító lelki mechaniz­mus, illetve a teste negatív élmények forrásaként rög­ződik benne. így megma­rad a hajlam, hogy minden későbbi negatív élmény a testi jelenséggel fejeződik ki, nem ritkán a tudat' megke­rülésével. A sajátos szemé­lyiségalakulás persze csak alap, aktuális kiváltó ok nélkül nem fejlődne ki be­tegség. A tűrőképességet meghaladó tartós stresszha­tás, például nehéz feladatok, hajszoltság, megoldhatatlan problémák, súlyos belső konfliktusok. veszteségek, hiányos kapcsolatok okozzák azt a fokozatosan felgyü­titkolhatja a betegségét, s ennélfogva nem is kezelteti magát. Másodsorban, még akkor sem hajlandó megosz­tani a hatalmat, ha a beteg­ség már nyilvánvaló. Ennél­fogva a beteg politikusok vi­selkedését végzetesen megha­tározza a bajuk; szellemi erejük gyengülését és min­den zavaruk súlyát azokra hárítják, akiket vezetnek. Accome és Rentchnick er­re a teóriára a jelenkor pél­dáját Ceausescuban látja. „Az ő magatartása — hangsúlyoz­zák — minden politikai logi­kától távol áll.” E magatar­tás oka szerintük az, hogy Ceausescu nemcsak cukor­bajban és prosztatarákban szenved, 'hanem a Broca- afázia következtében hóna­pokra megnémul, görcsös ál­lapotba kerül, hasonlóan ah­hoz a kórhoz, amely élete végén Eisenhowert sújtotta. Ez a klinikai kórkép azon­ban a román vezető eseté­ben még paranoiával is bő­lemlő nagy feszültséget, ami — belső feldolgozás és kül­ső levezetés híján — teljes energiájával (a hypothala- mus-hypophysis^mellékvese rendszer közvetítésével) a testi folyamatokat zavarja meg. Ha mindez együtt *van, ki­alakul a betegség. A magas vérnyomás, a szívizomin­farktus, az asztma, a nyom- bélfekély, egyes bőrbeteg­ségek, és még sorolhatnánk. Az idegrendszer szabályo­zása alól — tehát a lelkiál­lapotnak olykor negatív ha­tása alól — egyik szervünk sem képes kivonni magát. Tapasztalatok szerint nem­csak a szerv gyengesége, ha­nem a személyiségsajátos­ságok, sőt maga a probléma is meghatározhatja a beteg­séget. Például, az aktív, len­dületes, irányító szerepre tö­rekvő, önmagukat hajszoló emberek, ha túl sok feladat hárul rájuk, vagy pedig túl erős agresszív indulatok re­kednek bennük, az erős, úgy­nevezett szimpatikus ideg- rendszeri hatás miatt haj­lamosabbak szívérrendszeri elváltozásokra. A mindent magukba fojtó, gyenge, de- pendens személyeknél, ha függőségi igényüket nem tudják kielégíteni, vagy ha kapcsolati konfliktusba ke­rülnek, tartós, úgynevezett paraszimpatikus hatás és emésztőrendszeri elváltozá­sok, fekélybetegség alakul­hat ki. Veszteségélmény, tar­tós lehangoltság rontja a szervezet ellenállóképessé­gét, és ilyenkor a legkülön­bözőbb kórokozók könnyeb­ben megtámadhatják. Dr. Ignácz Piroska vül, annak olyan következ­ményeivel, amelyek a gőgtől a bizalmatlanságig, a túlzott érzékenységtől a tévítéletek- ig számos módon nyilvánul­nak meg. A már említett Bemard professzor viszonylag egysze­rű és olcsó gyógymódot ajánl. Azt javasolja, hogy minden országban hozzanak létre or­vosbizottságot, amely a veze­tők testi és szellemi képessé­gét rendszeresen ellenőrzi és véleményéről időnkint tájé­koztatja azt a testületet, amely az alkotmány betartá­sát biztosítja. És ha úgy lát­ják, hogy súlyos az eset, nos, akkor a beteg vezetőt demok­ratikus módon el lehet távo­lítani. A professzor azonban nem­csak jó orvos, hanem poli­tikus is, mert a véleményét így zárja: „A probléma csu­pán az, hogy a súlyos be­tegek általában nem demok­raták. . Á teakészítés , aranyszabályai / Azért teázom, hogy ne le­gyek nagy kávézó - ma­gyarázza ismerősöm, s köz­ben elkészíti az aranybarna, illatos, gőzölgő italt. Ezúttal ceyloni teakeverékből, de - mint mondja - számát se tudja, hányfélét kóstolt már, és ajánlja valamennyit min­denki figyelmébe.. Ehhez azonban nem árt megszív­lelni néhány általános aranyszabályt: A teát mindig tiszta, zo­máncozott edényben főzzük, lehetőleg olyat válasszunk erre a célra, aminek jól zá­ródó fedele van. Forrázatot kell készíteni az illóolajat tartalmazó virágokból, leve­lekből és füvekből, - mint például a kamillavirág, a borsmentalevél, a hársvirág, - és az illatos magvakból, ilyen az ánizs, a kö­mény és a koriander. A forrázathoz az edénybe tesszük a szükséges meny­nyiségű gyógynövényt, és ráöntjük a forrásban levő vizet. Néhány percig állni hagyjuk, leszűrjük, majd ízlés szerint lehűtve vagy langyosan fogyasztjuk. A főzetekhez gyökerekből, kérgekből álló keveréket ve­szünk, megfelelő edényben forró vizet öntünk rá, lefed­jük és néhány percig for­raljuk. Pár percnyi állás után leszűrjük. Hőre érzékeny növényi ré­szekből - például csipke­bogyóból — áztatással ké­szíthetünk finom teát. Eh­hez kiváló a termosz, amit langyos vízzel töltünk fel. Az áztatás 6-8 óráig tart­son, ezután következhet a a szűrés, illetve az újrame- legítés. Az üdítő- és gyógyteákat cukorral, cukorpótlóval, vagy - ez a legegészségesebb - mézzel édesítsük, de csak közvetlenül fogyasztás előtt! K. E. Anya — ápolónő szerepben J # jg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents