Nógrád, 1990. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

SPORT X 4 SPORT Háttér Mátyás hol vagy? Baráti, ám elkeseredett hangvételű leve­let kaptam a minap. Feladója Tóth József, a megyei 11. osztályú bajnokság Zagyvavöl­gyi csoportja őszi listavezetőjének, a Tari SE-nek edzője. Tényeket sorol, önmarcan­goló kérdéseket feszeget és szomorú. Az elő­relépésről álmodozó kis csapat léte forog ugyanis kockán. Maga a jelenség: szakosztályok, sportkö­rök megszűnése nem új keletű. A kiscsapa­tok létbizonytalansága — éppen a minimá­lis tanácsi támogatások miatt — napi aktu­alitás, mint ahogy az sem megy szenzáció- számba, amikor patinás múltú klubok, il­letve szakosztályaik csődjéről kapjuk ,a hí­reket. Tar azonban egészen sajátos helyzetben volt. A sportkör működési feltételeit a he­lyi tanács csak részben fedezte. A hiányzó támogatást magánszemély, Dobrovolni Má­tyás sírköves pótolta. Nem készpénzzel, ter­mészetbeni „adományokkal”: szerelést vásá­rolt, utaztatott, ügyintézett, társadalmi mun­kát végzett. A faluszerte csak Matyiként is­mert ember ily módon a sportkör főmecé­nása lett, ezért is forgatta többek között a fejében, hogy egyszer majd magántulajdonba veszi a csapatot... S ebben nincs semmi különös! Egyébként is a vállalkozások korát éljük. Csakhogy a Dobrovolni személyével foglalkozó írások, az, hogy törekvéseit ország-világ megismer­hette, másokban sárga irigységet szült... Megkezdődtek a feljelentések, a vizsgála­tok, a határozatok, az újabb feljelentések, vizsgálatok... Hiába, ez a népszerűség át­ka! Más kérdés viszont, hogy a sírköves megunta a zaklatásokat, s úgy határozott: mivel elege van az egész ügyből, hátat fordít a sportnak, a Tari SE-nek. Boldoguljanak, 'ahogy akarnak. Nos, itt kezdődnek a problémák, inert a sportkör Matyi nélkül aligha boldogul, a sárga irigyek pedig aligha jelentkeznek sze­repe átvételére. A Dobrovolni 'által társa­dalmi munkában épített öltöző csak (félig kész, a tanács pénztárcája szűkül. Mindez hová vezethet? Egyrészt megszűnhet a csapat, bár a me­gye sporttörténetében nem ők lennének az elsők. Elszállhatnak -az álmok, a megyei 1. osztályba jutás évek óta dédelgetett tervei. S lemellett eltűnik egy sportmecénás a sül­lyesztőben. .. Jut eszembe, vajon mikor éljük meg azt az időt, amikor egy ügy jóakarója nyugodtan teheti, amit tenni akar? Hogy nem a sport ilyen népszerűsítőit zaklatják ismeretlen „irigyek”, hanem azokat, akik besárgulnak attól, ha más, valami nagyot alakít? Ügy vélem, megyénkben nem csak egy Matyi van, nem csak egy ilyen, a sportért áldoza­tot hozó ember, akiket (támogatni kellene. Ám segít-e, ha elriasztjuk őket? Nem. Nem hiszem. Tóth József, a 'fariak edzője találóan feje­zi be levelét. Írja, ha így haladunk, iha ilyen történetekkel kell gyakran szembenéznünk, előbb-utóbb pályák sokaságából lesz libale­gelő. £ vajon ez a cél? Valóban. Idáig — is — süllyedhetünk. Ám akkor nem kellenek majd Dobrovolni Má­tyások, újabb mecénások a sport támogatá­sára. A libáknak ugyanis gazdáik vannak. Az irigyek pedig, akkor nem tehetnek 'mást. Vesznek ,ők is libát. Es esetleg csodát mű­velnek: a szárnyasoknak rendeznek foci­meccseket. Ezért biztos, hogy senki sem zak­latja majd őket. V. I. Sportorvosok Hovatovább megszokottá válik, hogy Budapest nem csupán jelentős világverse­nyeknek ad egyre-másra otthont. Mind gyakoribb az is, hogy jelentős sportdiplo­máciai esemény, vagy ép­pen — miként e hét vé­gén is — rangos tudomá­nyos összejövetel színhelye a magyar főváros. Közelebbről: a Hotel Sta­dion látja vendégül a Nem­zetközi Sportorvostársaság (FIMS) két legfontosabb bi­zottságának, a tudományos­nak és a sportszövetségi­ÖKÖLVlVÁS Az NDK-ban vendégszere­peitek a közelmúltban a Bgy. HVSE ökölvívói. A hennigsdorfi nemzetközi tor­nán hat versenyzővel vett részt az Ipoly-parti gárda, ahol 3 nemzet 38 bokszoló- ja között öt érmet is szerez­tek. Némi meglepetés Sziko- ra döntőbeli veresége. Eredmények: 48 kg: 1. Bo­tos Albin (a döntőben pon­tozással nyert a bolgár Ali- pijev ellen); 54 kg: 1. Botos Tibor (a döntőben ponto­zással nyert a bolgár Ki­rov ellen); 63,5 kg: 1. Pin- gitzer (a döntőben döntő fö­lénnyel verte az NDK-beli Schalowot); 57 kg: 3. Nagy E.; szupernehézsúly: 2. Szi- kora. (sz. n.) LABDARÚGÁS Előkészületi mérkőzés: Ű. Dózsa tartalék—Bgy. HVSE 2—0 (1—0). Megyeri út, v.: Tóth. Bgy. HVSE: Halász — Jeszenszki, Pingiczer, Simon, Paumann Cs. — Földvári, Horváth, Mátyás, Orosz — Ladjánszki, Oláh M.; csere: Somodi (kapus), Zólyomi, Gáspár, Rátkai, Miskolczi. ATLÉTIKA A megyei szövetség serdü­lő B korosztályú versenye: Salgótarján, SKSE-futófo- lyosó. A győztesek; fiúk, 1975-ös évfolyam, 60 m sík­futás: Csizmadia Bertalan (SKSE) 7,7; távolugrás : Csizmadia Bertalan (SKSE) 5,59. 1976-os évfolyam, 60 m síkfutás: Dobai Attila Budapesten nek tagjait, akik együttes ülést tartanak. Nemzetközi­leg ismert és elismert tudó­sok vesznek részt az esz­mecserén. Ilyen például a tudományos bizottságot irá­nyító amerikai Howard Knutgen és a keletnémet Kurt Tittel, vagy a sport- szövetségi testületben elnök­lő belga Albert Dirix, aki egyúttal titkára a NOB or­vosi bizottságának is. Beje­lentkezett egy másik belga szakember, Marcel Hebbe- linck is. 0 a Sporttudomá­nyos Világtanács (CIEPS) elnökhelyettese. (SKSE) 7,9; magasugrás: Barta László (SKSE) 1.45: távolugrás: Horváth Sza­bolcs (Pásztó) 5,48. 1977-es évfolyam, 60 m síkfutás: Szomszéd Norbert (Kistere- nye) 8,0; távolugrás: Jancsó Gábor (Pásztó) 5,01. Lá­nyok, 1975-ös évfolyam, 60 m síkfutás: Ajkler Zita (Pásztó) 8,3; magasugrás: Ajkler Zita (Pásztó) 1,43: távolugrás: Ajkler Zita (Pásztó) 5,29. 1976-os évfo­lyam, 60 m síkfutás: To­kai Szilvia (SKSE) 8,5; ma­gasugrás: Angyal Anett (SKSE) 1,43; távolugrás: Földi Enikő (SKSE) 4.96 1977-es évfolyam, 60 m sík­futás: Sisa Krisztina (SKSE) 8,5; magasugrás: Lenkei Viktória (SKSE) 1,29; tá­volugrás: Filip Gabriella Bgy. HVSE 4.77. KOSÁRLABDA Megyei bajnokság, férfiak: Bgy. Iustitia—NSZV-VGÜ SE 56—60 (37—32); ld.: Zólyo­mi 26, ill. Marosvölgyi 18 3. Pásztói Mikszáth—SKSE- serdülő 86—30 (41—5); ld.: dr. Páger 28. SKSE II — PSZF II. 112—25 (50—9); ld.: Soós 43, ill. Buzinkay 13. NSZV-VGÜ—211. ISZI 81—56 (38—27); ld.: Marosvölgyi 22 6, ill. Marosszéky 21 15. SKSE-ser.—PSZF I. 54—114 (27—59); ld.: Fekete 19, ill. Nagy L. 41'3. Pásztói Mik­száth—Bgy. Iustitia 61—110 (37—44); ld.: dr. Páger 28'9 ill. Zólyomi 42 3. PSZF I.— PSZF II. 88—51 (54—22); ld.: Szarvas 22, ill. Buzinkay 22. Elment a Geda... Már több mint egy éve rebesgették, hogy nagyon beteg, de hinni se akartuk, hogy a wolf- ramkeménységű játé­kos —, aki a debreceni Markost egyszer labdás­tul a partvonalon túli hókupacba rúgta — ilyen silány egészségnek örvend. Aztán a napok­ban kaptuk a szomorú hírt: Kecskés Károly, a Geda — Zsengellér Gyu­la nevezte még így — súlyos betegség után, 79 éves korában elhunyt. A csupaszív balfede­zet első bajnoki mérkő­zését 1932-ben vívta az SBTC színeiben, majd egy évtizeden keresztül szerepelt a bányászegyüt­tesben, Zsengellérrel. Wahlkampffal, Tátrai­val, Géczyvel és a töb­biekkel. Tagja volt az első NB I~es szereplés jogát kiharcolt csapat­nak. 1944-ben egy elté­vedt géppisztolysorozat törte ketté a játékos pá­lyafutását... Alsóbb osztályú klu­boknál edzősködött, te­hetséges fiatalok sorát nevelte fel. A hatvanas évek közepén egyszer még visszatért a futball pályákra, de az edzések vezetése, a sok utazga­tás, egyre inkább ki­szívták az erejét. Kapcsolatai a labdarú­gással lassan meglazul­tak, elhatalmasodó be­tegsége ellenére, olykor feltűnt még az utcán ki­sportolt alakja... Emlékét megőrzik a sportbarátok. Sz. J. Ered menyei k Grosics Gyulát az ÁVH is szemmel tartotta Á bányatröszt és a pártbizottság „szakemberei" sokat okoskodtak Ki ne emlékeznék a Fekete Párducra, az ötvenes évek magyar labdarúgó-aranycsapatának nyolcvanhat­szoros válogatott kapuvédőjére? Nos, Grosics Gyula éppen Pásztón járt a minap. Ám ezúttal nem a tőle megszokott szerepkörben; a Magyar Demokrata Fó­rum országos listás képviselőjelöltjének minőségében tartott politikai gyűlést, a nógrádi városban. Köny- nyen kapható volt arra, hogy a sportról is ejtsen né­hány szót. A hallgatóság tehát kérdezett, Grosics vá­laszolt, magunk pedig lejegyeztük az elhangzottakat. 9 Grosics úr! ön, ha jól emlékszem, hat évvel ezelőtt hátat fordított a sportnak. Most pedig újra sorompóba lép. Minek tulajdonítható a változás? — Örömmel vállalok sze­repet a magyar sport jövő­jét célzó program kialakítá­sában; ismereteim szerint az MDF mellett nincs más olyan szervezet az ország­ban, amely a gazdasági és politikai célok mellé zászla­jára tűzte volna a testedzés helyzetének rendezését. 9 Grosics Gyula, az öt­venes évek egyik prominens alakja — mert akár akar­ta, akár nem, ez így volt — azzal, hogy most csatla­kozott egy ellenzéki tömö­rüléshez, szakított a múlt­jával? — Halványulnak az em­lékek. Az aranycsapat ka­pujában eltöltött éveket azonban nem lehet feled­ni, s így a történelemtől se szabadulhatok. Azért vol­tam csupán nyolcvanhat- szor válogatott, mert 1954 októberétől tizenöt hónapon át az ÁVH felügyelete alatt álltam kémkedés gyanúja miatt. Két évig nem ölthet- tem magamra a címeres mezt. 1956-ban aztán örö­mömre elengedtek Tata­bányára, s a bányászoktól — mint kölcsönjátékos — jutottam ki a Bp. Honvéd dél-amerikai túrájára. Ahonnan végül haza­tért, minden korábbi „élmé­nyének” ellenére... — Hogyha az egész világ egyszerre letérdelne előttem, én akkor se hagynám el a hazámat. Az a tudat sem rettentett vissza, hogy He­gyeshalomnál rabszállító ko­csi vár rám. Sose voltam haragtartó, de most látni szeretném az ügyemet tár­gyaló bírónőt, amikor tükör­be néz. .. Elgondolkodik-e vajon néha, mekkora bűnt követett el a magyar sport ellen? ön a magyar futball süllyedésének kezdetét a hatvanas évekre teszi. — Ekkor kezdődtek el a manipulációk, a sorozatos bundázások. Eleinte csu­pán a játékosok egyezked­tek, de később a bírókat is meg kellett venni. Akkori­ban 50 ezer forint volt egy győztes mérkőzés ára. 1968- ban Marseille után mély­pontról beszéltünk. És kér­dem én: azóta hol vagyunk?! Tehát ön a magyar labdarúgás végső romlásá­nak kezdetén lett az SBTC edzője... — Az a két év, edzőségem hattyúdala volt. Az NB I- ből kiesett együttest vettem át 1964-ben, s. kilencven százalékig ki kellett cserél­jem a játékosállományt. Ná­lam került be a csapatba, Szalay, Répás, Básti, Jeck, Toldi, Kocsis Lajos, de ját­szott akkor még Szojka is. Tekintélyes névsor... — El se tudják képzelni, mit kaptam én akkor a ti­zenéves Bástiék szere­peltetése miatt! Vagy em­líthetném Kocsist: amikor el­hoztam őt Szegedről, egy­szerűen őrültnek tituláltak. Erre fel Kocsis Lajos klasz- szisfutballista lett, a kis- fröccsök ellenére is... Visszavezérelte a Sté- cét az NB I-be. — Igen, és ekkor kez­dődtek a gondok. Pillanatok alatt annyi lett a „szakem­ber”, a „tanácsadó” körülöt­tem, hogy sokszor azt se tudtam, hol a fejem hirte­len. Jöttek a pártbizottság­ról, a bányatrösztből, meg az isten tudja honnan, ösz- szeállítani a hét végi kezdő csapatot. Ekkor én láttam, nem szabad ezt tovább csi­nálni, s felálltam a kispad- ról. . Nem bánta meg ké­sőbb? — Nem. Megfelelő elég­tétel volt számomra, hogy az általam bevetett fiatalok alkották, tizen-egynéhány éven keresztül az együttes gerincét, s velük érte el a klub a történetének legjobb eredményét. Térjünk át a pénzre. Mennyi prémiumot helyez­tek kilátásba önöknek öt­vennégyben a világbajnok­ság megnyeréséért? — Százezer forinttal és egy Volkswagen személy- gépkocsival lettünk volna mindannyian gazdagabbak. Az ezüstéremért hatezer fo­rint ütötte átlagosan a mar­kunkat. Csupán összehason­lításképpen: a mexikói vé- bén, mikor 6—0-ra kikap­tunk a szovjetektől, s kies­tünk az első körben, a játé­kosok tudomásom szerint 900 ezer forintot vettek fel fejenként. Mészöly Kálmánról ml a véleménye? — Az ő szövetségi kapitá­nyi kinevezése jó lépés volt, csak az eljárást helytelení­tem. A mostani politikai szerepvállalása mellett lát­hatjuk még a futballpályák környékén is Grosics Gyu­lát? — Hat év pihenő után megtettem az első lépése­ket. Hogy az utam vissza­vezet-e még a labdarúgás­hoz? Nem tudom még, s nem is rajtam múlik: a körül­ményektől függ minden. A Fekete Párduc ugrásra kész! Zentai József Egy tanácskozás margójára». A szakmunkásképző intéze­tekben tanító testnevelő taná­rok részére közös, egyeztető értekezletet szervezett az el­múlt héten a Magyar Diák­sportszövetség, az Országos Sporthivatal és a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa sport­főosztálya. A változások korát éljük. Nem lehet kivétel ez alól a felsorolt szervezetek a diák­sporttal foglalkozó felépítmé­nye sem. Az iskolák szempont­jából a legfontosabb: az MDSZ teljesen átalakult. Meg­szűnt a választmány és az in­tézőbizottság, az irányítást egy demokratikusan delegált szö­vetség vezeti. Az alulról épít­kezés jegyében a DSE-k és DSK-k tagjai, választmány útján kerülnek a megyei, majd az országos vezetésbe, bizto­sítva ezzel az élő problémák azonnali feltárását, s remél­hetőleg orvoslását is. Most az összes jelenlévő letette a „nagy esküt”, hitet vallva a meglévő gondok azonnali ren­dezése mellett. Melyek ezek a gyakorlati­lag évek óta meglévő prob­lémák? 1. A jelenlegi versenyrend­szer állandó hátránnyal sújt­ja a szakmunkásképző intéze­teket, mivel a képzési idő más típusú iskolákkal szemben itt 3 éves, vagyis a legértékesebb korosztály, a negyedik évfo­lyam teljesen kiesik. 2. Azok a pénzeszközök, amelyek rendelkezésre álltak, teljesen megszűnni látszanak, illetve olyan arányban csök­kennek, hogy csak az erők koncentrálásával, valamint új pénzeszközök felhajtásával tartható életben az új vezetési forma. 3. Az iskolai sportmunká­nak a rendszere már elfogad­hatatlan, a jogszabályok na­ponta változnak, folyamatos a sportkörök teljes elszegé­nyedése. 4. A tanács régen jó volt, ma már inkább hátráltat! A tananyag rossz, korszerűtlen, a gyerekeknek igazi örömet nem szerez. A sikerélmény már-már ismeretlen, a valami­kori benső kapcsolat tanár­diák között lassan utópia lesz. 5. Vissza kell állítani a test­nevelés rangját! A testnevelő, bármelyik új forma mellett is döntenek, kulcsfigura marad. A lista nem teljes, de a fel­soroltak máris jelzik, hogy na­gyon gyorsan lépni kellene, mert rengeteg időt elpaza­roltunk. Mindennek ellentmon­dani látszik, hogy a válasz­tások után valószínű: az egész iskolarendszer megváltozik, Am az elvárás a testnevelés és sport kérdésében ősidők óta változatlan: egészséges, edzett, tanult, képzett a vá­lasztásokra képes, egészséges nemzeti öntudattal rendelke­ző toleráns, más nemzetek értékeit becsülni tudó ifjúsá­got kell nevelni. Ahhoz, hogy igazán értékes tagjai legyünk az újjáalakuló Európának, el­érkeztünk a lehetőség 24. órá­jához. Reméljük, hogy mindenki, akiké ezen tét felelőssége, ezt átérzi, s minden rendelkezés­re álló eszközzel segíti a mun-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents